Hunter

Terraformálás tükrökkel

A földihez hasonló körülményeket állíthatnának elő Mars körül pályára állított tükrökkel a vörös bolygó felszínének egy-egy kisebb területén, derül ki egy NASA által finanszírozott tanulmányból.

A tükrök által biztosított napfénytöbblet meleggel és az eszközök működtetéséhez szükséges napenergiával látná el az expedíciókat, bár azt a szakértők is elismerik, hogy a megvalósítást tekintve adódik bőven nehézség. A terraformálás a tudósok és a sci-fi írók régi álma, aminek elvileg magában kellene foglalnia a kiszemelt bolygó légkörének megvastagítását és hőmérsékletének emelését, már ami a Naptól távolabb eső égitesteket, mint a Marsot is illeti. Egy teljes bolygó átformálásához azonban irdatlan erőforrások szükségesek, és a folyamat évszázadokig is eltarthat.

A gyorsabb eredmény érdekében Rigel Woida, a tucsoni Arizona Állami Egyetem mérnökhallgatója az amerikai űrügynökség Fejlett koncepciók Intézetének hathatós támogatásával azt a lehetőséget kezdte el vizsgálni, hogy csupán a felszín kis területeit tenné lakhatóvá, amire talán egy napfényt összegyűjtő és lesugárzó tükörrendszer lenne a legalkalmasabb.

A koncepció 300, egyenként 150 méter átmérőjű visszatükröző ballont állítana egymás mellé, melyek így egy 1,5 kilométer széles tükröt alkotnának a bolygó felett. A tükör által fókuszált napfény egy körülbelül 1 kilométer széles foltot borítana fénybe, 20 Celsius fokra emelve a területen az amúgy átlagosan -140 és -60 fok között mozgó hőmérsékletet, egyben energiaforrásként is szolgálna az asztronauták vagy a robotok által használt napelemek számára.


Az emberi expedíció tagjai számára külön előny lenne, hogy a kellemes hőmérsékletben megszabadulhatnának nehéz, vastagon szigetelt öltözéküktől, és egy jóval könnyebb, nagyobb mozgásteret adó űrruhában jóval egyszerűbbé, gyorsabbá válna a napi teendők elvégzése. A meleg leegyszerűsíti a lakómodulok kivitelezését, csökkenti költségeit, nem utolsó sorban pedig megolvasztja a felszíni vízjeget, ami nélkülözhetetlen az emberi jelenléthez és a visszaúthoz szükséges rakéta-üzemanyag előállításához. Ilyen terület lehetne a Mars Express által feltérképezett hatalmas fagyott tó, nem messze a bolygó északi sarkvidékétől.

A történet eddig szép és jó, azonban amikor a megvalósítás mikéntjéhez érünk már igen erősen vakargathatja a fejét az ember. A távolság egy dolog, a problémák eleve a telepítésnél kezdődnek. Talán van, aki emlékszik egy 1996-os űrsikló küldetésre, melynek feladata egy napvitorla kísérlet beüzemelése lett volna. A kísérleti kötél azonban elszakadt, az eszköz pedig menthetetlenül elsodródott, így 300 darab ballon feljuttatása és összehangolása egyáltalán nem tűnik egyszerű feladatnak.

Woida maga is kiemelt egy másik lehetséges problémát, mégpedig a káros magas frekvenciájú sugarakat, például a gyilkos gamma sugárzást, ami akkor alakulhat ki, ha valami hiba csúszik a tükörelemek kivitelezésébe. A ballonokat ugyanis olyan anyagokkal kellene bevonni, melyek csak a látható és infravörös fényt tükrözik vissza, mivel a Mars vékony atmoszférája a Földével ellentétben nem képes kiszűrni a káros sugarakat.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • manoG #159
    Egyet tudok csak ehhez, és a hasonló témákhoz hozzáfűzni: mi a fene jogosít fel bárkit arra, hogy más égitesteken rendezkedjen? Tipikus emberi tulajdonság. Azért ,mert élnek rajta(nem is biztos) akkor már le lehet stipistopolni? Gondoljunk mán bele....a világűr nem a mienk. Odamehetünk bohóckodhatunk, de birtokba talán nem kellene venni. Milyen vicces lenne ha valaki bejelentené a jogos igényét, miután már megszállta az emberiség. Vicces.
  • SHARK13 #158
    Köszi. Meg tudod mondani,hogy hol,mert nem vagyok jártas az ilyesmiben.
  • Epikurosz #157
    Kedvesem!
    Ez a Tudományos hírek fóruma.
    Tehát, ír valaki (szerkesztő, bennfentes) egy cikket, és mi ahhoz szólogatunk hozzá, tehát itt nem lehet nyitni témát, de máshol a Fórumban biztos igen.
  • SHARK13 #156
    pontosan ezt bizonygattam én is.
  • cain #155
    szvsz terraformálásnál egyszerűbb kupolavárosokat létrehozni. ha már lakni meg terjeszkedni akarunk.
  • lee56 #154
    Rövidebben, Ha a cél tudományos (rövidtávu) - alkalmazkodni, Ha hosszutávu (stratégiai) akkor terraformálás.
  • lee56 #153
    Hát igen, de mennyivel könyebb egy "földközelibb" marshoz alkalmaszkodni, főleg ha a nagyon jövőt nézzük, ahol lehet hogy már telepesek, neaggyisten kolóniák lennének a marson.
  • SHARK13 #152
    Bocsi,egy kérdés. Ezek a témak,a szerver generálja őket,vagy tudok én is új témát nyitni a fórumban? Várom a hozzáértők válaszát.
    köszi
  • SHARK13 #151
    Vissza a terraformáláshoz. Légkört átszívni nem lehet. Meg sok értelme sem lenne,ha lehetne. A ritka légkör még hasznos is lehet,pl.: nem kell olyan erős és nehéz hőpajzs a leszálló űrhajókra. Könnyebb a fellövés is. Nem torzítja annyira a telekommunikációs jeleket,ezért kisebb kisugárzott teljesítmény is elég. A talaj feldolgozásával,ha pl kohót építenénk a Marson,hogy ne kelljen mindent oda vinni,is lenne nagymennyiségű gáz melléktermék. Persze bolygóméretekben ez semmi,de sok kicsi idővel talán sokra is mehet. Vagy ha nem is sokra,legalább mérhető eredményre :-)
    Szép az a grafika,pláne a sarkvidéki óceánnal. Csak az mindig be lenne fagyva nagy eséllyel... Ahol úgy istenigazából érdemes lenne terraformálással próbálkozni,azok a nagyméretű holdak. Ott hamarabb lenne eredmény,és kicsit könnyebb feladat is,már csak a méretek miatt. Persze ne a Titánt szemeljük ki egyből... De a holdakon sem a tükrözés lenne célravezető,hanem az automata erőművek. Csak egy eszmefuttatás. Valahol egy akkora holdra lelünk,amin már érdemes próbálkozni. A mi naprendszerünkön kívülire gondolok. Olyan erőművet kellene csinálni,amely leszáll,telepíti és üzembe helyezi magát. Robotokkal szerintem megoldható. ilyenből kellene legalább 600-700 darab. A reaktor hőjét és legalább 10 éves üzemidejét használnánk melegítésre. A légkör gázati egy szivattyúrendszerben felmelegíteni és visszaengedni a légtérbe. A sugárszennyezés nem számít. Vagy ha van folyadék a felszínen akkor azt melegíteni és cirkuláltatni. Nagyjából homogén eloszlással a hold felszínén talán lenne valami hatása. Bár hogy őszinte legyek én nem vagyok a formálás híve. Alkalmazkodni könnyebb,gyorsabb,olcsóbb és sokkal célravezetőbb.
  • SHARK13 #150
    Üdv megint. Egykis pontosítás. A német ágyú hosszú Berta volt,a Krupp művek terméke és alkalmazási ideje az I.vh. Szaddam ágyújának eredeti célja Irán lett volna,csak közben véget ért a háború,a főmérnököt meg megölték. asszem mérgezéssel. De abban igazad van,hogy később Izrael ellen akarta volna alkalmazni. Műholdak fellövésére épült egy az USA-ban. Próbalövészetek voltak is vele. Discovery-n volt is róla film,hogy az ISS kaja és egyéb ellátását tudnák ilyen lövedékekkel megoldani. Könnyű lövedék egy kicsi manőver-fokozattal. A lövedék burkolata olyan anyagból készülhetne,mint a Trident rakéták robbanófeje. Papírvékonyságú méhsejt-cellás. Még hőállónak sem kellene lennie,mert aerospike-al lehetne ellátni. A rakétafokozat meg olcsó lenne,ha nagy tömegben készülne,és nem is kellene olyan hű de hi-tech típus. A vezérlés ha félaktív radaros,az még olcsóbb.
    Vagy ha ez a "tisztelt" döntéshozó uraknak nem tetszik,tegyükfelhogy műszaki hiba a fellövéskor és hull is vissza a sugárzó szemét a nyakunkba esettől félnek,akkor a tengerfenékbe fúrás a legjobb. Olyan helyen,ahol a kéreg lefelé bukik egy másik lemez alá. Ott fúrni úgy 100-150 méter mély lyukat,és potty bele a bebetonozott,üvegesített hulladékot. Hosszú távon bekerülne majd egyszer a olvadt magma rétegébe. Na ott tutira megsemmisül és idefent meg semmi hatása sincs. Jelenleg is kivitelezhető és bejáratott technika. Lásd mélytengeri fúrások. Úgyhogy én minden erőmmel ezt a módszert támogatnám. Hiába integet a sárga kis pofa...