Hunter
Egy pofon a holdbázisról álmodóknak
A Cornell Egyetem és a Smithsonian Asztrofizikai Intézet csillagászai szerint nincs jég a Holdon, így az esetleges holdbázisok igen zord létre számíthatnak, ha valaha is megvalósulnak.
A Donald Campbell professzor által vezetett kutatás a Puerto Ricó-i Arceibo Obszervatórium nagy felbontású radarjeleiből készült felvételek elemzésével jutott a fenti következtetésre. A radarral a déli sarkkör közelében elhelyezkedő területeket pásztázták végig, ahol a korábbi kis felbontású felvételek magas cirkuláris polarizációs rátát (CPR) jeleztek, melyeket mindeddig az alacsony hőmérsékletű vízjég lehetséges jeleiként értelmeztek.
Ezt a radarjeleket visszakapó nyugat-virginiai Robert C. Byrd Green Bank Teleszkóp is megerősítette, azonban felfedezték, hogy ugyanezek az értékek más területeken is megtalálhatók, melyek nem alkalmasak a jég megtartására. Hasonlóan magas CPR adatokat mértek több napsütötte területen, ahol a hőmérséklet elérheti a 117 Celsius fokot is, így azt a következtetést kellett levonniuk, hogy a magas CPR értékekért nem a jég, hanem a fiatal becsapódási kráterekhez köthető szétszóródott kőzetek a felelősek. Ezzel a felfedezéssel erősen lecsökkent a lehetséges jéglelőhelyek száma, az emberi jelenléthez szükséges elérhető lelőhelyeké pedig szinte nullára redukálódott. Campbell szerint csak a mélyen fekvő, a naptól tartósan elzárt sarkvidéki kráterek rejthetnek jeget, itt azonban a hőmérséklet soha nem kúszik -170 Celsius fölé.
A valaha készült legnagyobb felbontású felvétel a Hold felszínéről. A nagyjából 250x100 kilométeres területet lefedő felvételen a Shackleton (A) és a Shoemaker (B) kráterek láthatók
A korábbi adatok, többek közt a Mercury 1992-es radar adatai, valamint a Clementine műhold 1996-os rádió adatai nagy reményekkel töltötték el a jég után kutatókat, melyekhez a Lunar Prospector 1998-as felfedezése társult, ami kiugró hidrogén mennyiségről számolt be a sarkkörök közelében.
A magasabb hidrogén szint viszont más forrásokból is származhat, ahogy az már korábban is felvetődött, különösen, hogy a radar adatok nem jeleztek semmilyen jégre utaló jelet, így ezzel lezártnak tekinthető egy vita.
Mivel a mostaniak a valaha készített legnagyobb felbontású felvételek, így a tudósoknak nincs okuk kételkedni az adatokban és azok elemzésének eredményeiben, magyarázta Campbell, aki szerint egyértelműen kizárható, hogy a magas CPR vízjégre utaljon.
A Donald Campbell professzor által vezetett kutatás a Puerto Ricó-i Arceibo Obszervatórium nagy felbontású radarjeleiből készült felvételek elemzésével jutott a fenti következtetésre. A radarral a déli sarkkör közelében elhelyezkedő területeket pásztázták végig, ahol a korábbi kis felbontású felvételek magas cirkuláris polarizációs rátát (CPR) jeleztek, melyeket mindeddig az alacsony hőmérsékletű vízjég lehetséges jeleiként értelmeztek.
Ezt a radarjeleket visszakapó nyugat-virginiai Robert C. Byrd Green Bank Teleszkóp is megerősítette, azonban felfedezték, hogy ugyanezek az értékek más területeken is megtalálhatók, melyek nem alkalmasak a jég megtartására. Hasonlóan magas CPR adatokat mértek több napsütötte területen, ahol a hőmérséklet elérheti a 117 Celsius fokot is, így azt a következtetést kellett levonniuk, hogy a magas CPR értékekért nem a jég, hanem a fiatal becsapódási kráterekhez köthető szétszóródott kőzetek a felelősek. Ezzel a felfedezéssel erősen lecsökkent a lehetséges jéglelőhelyek száma, az emberi jelenléthez szükséges elérhető lelőhelyeké pedig szinte nullára redukálódott. Campbell szerint csak a mélyen fekvő, a naptól tartósan elzárt sarkvidéki kráterek rejthetnek jeget, itt azonban a hőmérséklet soha nem kúszik -170 Celsius fölé.
A valaha készült legnagyobb felbontású felvétel a Hold felszínéről. A nagyjából 250x100 kilométeres területet lefedő felvételen a Shackleton (A) és a Shoemaker (B) kráterek láthatók
A korábbi adatok, többek közt a Mercury 1992-es radar adatai, valamint a Clementine műhold 1996-os rádió adatai nagy reményekkel töltötték el a jég után kutatókat, melyekhez a Lunar Prospector 1998-as felfedezése társult, ami kiugró hidrogén mennyiségről számolt be a sarkkörök közelében.
A magasabb hidrogén szint viszont más forrásokból is származhat, ahogy az már korábban is felvetődött, különösen, hogy a radar adatok nem jeleztek semmilyen jégre utaló jelet, így ezzel lezártnak tekinthető egy vita.
Mivel a mostaniak a valaha készített legnagyobb felbontású felvételek, így a tudósoknak nincs okuk kételkedni az adatokban és azok elemzésének eredményeiben, magyarázta Campbell, aki szerint egyértelműen kizárható, hogy a magas CPR vízjégre utaljon.