Kiadó: Eidos
Fejlesztő: Kid
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 400 MHz Pentium III, 128 Mbyte RAM, 32 Mbyte-os videokártya, 1,4 Gbyte szabad hely
Ajánlott: Intel Pentium IV, 512 Mbyte RAM
Hasonló játékok: Grim Fandango, The Longest Journey, Act of War
Kategória: kaland (regény)

A nyári uborkaszezon lezárásaként egy igazi kuriózumot helyeztünk a nagyító alá. Szinte csodával határos, ha japán manga anyag elérhető PC-n is, ezért is érdekes a Hirameki International gondozásában megjelent Ever 17: Out of Infinity. Játéknak kicsit erős lenne nevezni, maradjunk az interaktív regény kifejezésnél.

A konzolosok már jó ideje ismerhetik a tavalyi év nagy sikerének számító darabot, nyilván épp ez a siker motiválhatta a kiadót, hogy átültesse PC-re is a sztorit. Mielőtt belekezdek a konkrét ismertetésbe, el kell mondani, hogy senki ne várjon komoly, szerteágazó történetet bonyolult döntéssorokkal, vagy a párbeszédekben a válaszok kiválasztásának egymásutánjából fakadó bonyodalmakat.


Az Ever 17 igazából egy regény, melyre olvasóként valamilyen szinten behatással vagyunk, de messze nem olyan interaktív, mint egy akciójáték. Bár a lineáris TPS-ekhez képest még talán több a variáció, de itt nincs meg a mozgás szabadsága. A játék során végig állóképeket, esetleg némi animált hátteret szemlélünk majd, viszont a szövegekből minden kiderül.

Az igazat megvallva ez egy igen jó megoldásnak tűnik a monitorra rágyógyult gyerekek fantáziájának fejlesztésére, hiszen azt az érzetet kelti, mintha látnánk, hogy mi történik, de a mozgást, a folyamatokat szövegesen kapjuk. Nyelvleckének sem utolsó, akár ékes angolunkat eleveníthetjük fel vele, de lévén az összes beszédhang japán nyelven van, kisilabizálhatunk bármit a felirattal összepárosítva. Konicsua (bocs a fonetikusért)! Ennyit nekem is sikerült megtanulni, de a játék főmenüjéből elérhető milliónyi mondatminta a különböző karakterekhez. Ha valamikor Japánba indulnék, akkor bizonyos, hogy elővenném a játékot és néhány alapdolgot memorizálnék.


A játék igazi manga románc. Az egyszerűség kedvéért öt leányzó egyedi történetén keresztül vezet az út a végkifejletig, melyeket külön szcenáriókban ismerhetünk meg. Ráadásul az elején választhatunk két karakter közül, ami nagyban befolyásolja majd a játékban, hová juthatunk el és hová nem.

A romantika elengedhetetlen a feladványok megoldásában, jobban mondva, ha sikerül valamelyik hölgy fejét kicsit jobban elcsavarni, máris közelebb kerülünk a megoldáshoz. A játék fináléja pedig kizárólag akkor érhető el, ha mind az öt projekt sikerrel zárul. Ennek ellenére mégsem egy klasszikus szerelmi történetről van szó, hisz a lényeg nem az életreszóló érzelmek megtalálása, hanem a különböző rejtélyek felfedése. Valóban egy igazi regényre hasonlít, olyanra, amit nem tudunk letenni a kezünkből. A játékban ugyan vannak picit laposabb részek is, de még a legvégén is tud meglepetéseket okozni. Választásaink sokszor hosszabb távon befolyásolják a játékmenetet, hisz akár egész részek maradhatnak ki, vagy ugyanúgy tehetünk felesleges köröket is. Az optimális játékidőt 100+ órára becsülik.

Normál körülmények között ez azt jelenti, hogy minden szcenárió legalább egy hetet vesz igénybe, ha naponta 3-4 órát játszunk. Végre egyszer arra panaszkodhatok, hogy valami nagyon hosszú.


A történet kezdetén egy mesterséges szigetre érkezünk, ami alatt egy többszintes vízalatti komplexum rejtőzik 6 bar nyomás alatt. A szigeten látható épületegyüttes neve Insel Null, ami bejárat az alatta lévő vizi vidámparkba. Ahogy említettem, két karakter közül választhatunk. Az egyikük egy egyetemi hallgató, Takeshi Kuranari, a másikuk pedig egy amnéziás fiatalember. Ahhoz, hogy a teljes történet meglegyen, mindkettővel végig kéne játszani, ami ugye majdhogynem duplázza az eltöltött időt. Bármelyiket választjuk, a másik egy mellékszereplőként fog megjelenni.

A bonyodalom mindkét esetben akkor robban ki, mikor is 2017. május 1-én a víz alatti komplexumban 50 méter mélyen egy baleset történik, sokan meghalnak, a kevés túlélő pedig megpróbál kijutni a felszínre. A levegő és a kaja persze egyre jobban fogyóban van, de ha ez még nem lenne elég, egy titokzatos vírus is felüti a fejét. Egy igazi regényhez méltóan a krízis közelebb viszi az embereket egymáshoz. Így születnek majd barátságok és szerelmek is. A japánoknál úgy tűnik, nem tabu a fiatal szerelem, hiszen a karakterek közül az említett amnéziás fiú kb. 15 éves, Takeshi 20, a lányok pedig 14, 16, 17, 18, 24 évesek.


A sztori kezdetén Takeshi a barátaival tervezett egy napot tölteni a parkban, de valahogy elhagyta őket és így kerül egyedül a törénetbe, az amnéziás kölyök pedig egy fagyit a kezében szorongatva vár valakire. Mikor az ott dolgozó You (teljes nevén Yubiseiharukana) rákérdez, hogy kit is vár pontosan, rájön, valójában nem is tudja. Sőt, semmit sem tud. Kicsit később egy makimajom jelmezbe bújt idegen kezdi borzolni az idegeket, főként azzal, hogy a segítséget kérő Takeshit leveri, mint vak a poharat, majd a kölyök után fut az öltözőbe és ráadja a jelmezt.

Takeshi utána, megtalálja a srácot, leveszi a fejéről a maszkot, aki összeesik és egy ideig kómában is marad. Látomások, miegymás. Ha számításba vesszük az összes lehetséges variációt, akkor 11 különféle úton végződhetnek megpróbáltatásaink, amihez addig töménytelen mennyiségű történésen juthatunk el. Érdemes megjegyezni, hogy a telepített fájlokat szemlélve 4+1 végződéshez van kivezető animáció. Hozzáértők szerint minden egyes végigjátszás újabb részleteket bont ki és azután, hogy kétszer végignyaltuk, az elejétől a végéig is tud meglepetéseket okozni - érdekes. Grafika:
Kap egy jó osztályzatot, pedig egy sima kétdimenziós grafikáról van szó. Hihetetlen, ugye? Nincsenek shaderek, vertexek, nincs milliárdnyi poligon, sem fényeffektek, sőt még fizikája sincs a játéknak. Cserébe ezernyi kézzel rajzolt manga képet kapunk az arcunkba, a szokásos grimaszolós figurákkal, óriási izzadságcseppekkel a fejek körül és minden egyébbel, ami a Sailormoon rajongóknak kicsit sem lesz fura. Néha ugyan unalmas, mikor nincsenek karakterek a képernyőn, csak a szövegből derül ki, mi is történik, de ha valaki folyamatosan olvas, akkor nem is mindig lesz hiányérzete, hogy a képekben gyönyörködhessen.

Kezelőfelület:
Ha elindítottuk a játékot, akkor helyezzük el kényelmesen a jobb kezünket úgy, hogy a hüvelykujjunk a jobb alsó sarokban lévő enter gombon pihenjen. Minden egyéb tagunkat lazítsuk el, azokra nem lesz szükség. A játékhoz a ritka kurzormozgatáson és az enter nyomkodásán kívül nem sok minden kell. Játék közben a menüt éppenséggel a jobb egér gombbal varázsolhatjuk elő, ott menthetünk, tölthetünk, egyebek. Egyébiránt nem minden esetben mondanám logikusnak a funkciók elrendezését, megoldásait, de nem hiszem, hogy bárkin is kifogna.

Játszhatóság:
Egy hiperhosszú, többször is végigtolható történet olyan kuriózum, mint amilyen maga a manga játék PC-n. Azért tartom példaértékűnek, mert magam is eljutottam odáig, hogy értékelhetőnek tartok egy 3 óra alatt végignyomható FPS-t azért, mert csak kicsit több idő, mint egy DVD film. Olyan, mintha azt vettem volna, csak nem elég a távirányítóval pötyögni. Itt valóban visszarepültünk a békebeli időkbe, mikor még a technológia nem tette lehetővé a silány belsejű, de jól csomagolt és csillogó játékok piacra dobását. Aki beszél közepesen legalább angolul, annak mindenképp ajánlom kikapcsolódás gyanánt. Ha valaki nem unja meg 5 perc után, akkor biztos hogy ráhúzódik.

Hangeffektek és zene:
Egyben varázslatos, másrészt elsőre kicsit ijesztő, hogy végig-végig japánul karattyolnak a szereplők. Eleinte sokat nevettem a béna hangzáson, de megszokható, aranyossá, emészthetővé válik a távoli szigetország nyelve. A szinkronszínészek meglátásom szerint nagyot alakítottak, nagyon kifejező, igazi átéléssel játszott karaktereket kreáltak. A muzsika szintén dicséretet érdemel. Az intro zenéje egyből belopta magát a szívembe, utoljára a Civilization IV intro muzsikája volt ilyen meggyőző. A játék közben persze instrumentális zenék szólnak, ne zavarja meg semmi az ékes japán mondatokat.

Összegzés:
Rám elsőre olyan hatással volt, hogy mi ez a szar? Nem hittem el, hogy tényleg egy olyan játékkal játszom, ami igazából egy jól illusztrált digitális regény. Nem hittem el, hogy élvezni lehet még állóképeket és minimalista animációkat. Nem is - a látványelemek miatt a manga érzést leszámítva senki nem fog beleszeretni az Ever 17-be. Viszont a tartalom, a belbecs remekül megállja a helyét. Örülök, hogy egy olyan program is a kezeim közé került, ami a klasszikus értékeket követi. Kuriózum több szempontból is, ajánlom felfrissülésként mindenkinek.