Szekeres Viktor
Bridget Jones - Mindjárt megőrülök!
Az első rész sikeres lett, így hát Helen Fielding gyorsan megírta a második részt, Renée Zellweger megint meghízott, a filmet pedig leforgatták. Kérdés, hogy van-e létjogosultsága a folytatásnak, de ezt persze a film megnézése után mindenki eldöntheti magában.
A Bridget Jones naplójának mér az első része is tipikusan lányfilm volt (precízebben, szép magyar szóval szinglimúvi), a második rész pedig még lányabb-filmebb lett, viszont kevésbé szinglibb, hiszen ott folytatódik, ahol az első abbamaradt. Az ikonikus szingli (Renée Zellweger) már hosszú és elég fárasztó hat hónapja együtt van lovagjával, Mark Darcyval (Colin Firth), és előélete ellenére kifejezetten élvezi az életét és a nonstop szexuális aktusokat. Azonban apró gondok kezdenek feltünedezni a rózsaszín jövőképen, némi veszekedés és egy fiatal ügyvédnő formájában. Az események - ahogy a romantikus vígjátékok esetében szokás - természetesen felgyorsulnak, és megállíthatatlanul haladnak a szirupos happy end irányába.
Bizony, ez a rész sem szakít az előző hagyományaival és már a film plakátján behatárolja műfaját, hiszen a néző kizárt dolog, hogy nem úgy ül be a moziba, hogy ne legyen tisztában azzal, hogy most egy lelkizésekkel meghintett romantikus vígjátékot fog látni, amiben Renée Zellweger a szó szoros, valamint átvitt értelmében is pofára fog esni párszor, de csak azzal a mögöttes szándékkal, hogy viselkedésével is tanulságul szolgáljon a helyzetét átérző nőtársainak.
A film élvezhetőségének problémáját az adja, hogy az alapszituáció természetesen más, mint a hasonló filmekben, hiszen a Bridget Jones 2 ott kezdődik, ahol egy romantikus vígjáték véget ér, ezért kvázi arról szól a film, hogy hogyan próbálják mesterségesen kreált laborkörülmények között, kémcsőben, véres verítékkel, szépen lassan szétválasztani a párocskát. Ez persze elég lassú és kínszenvedésekkel teli folyamat, és hatására az "Ezt most minek?" magyartalannak ható kérdés fogalmazódik meg a könyvet nem ismerő néző fejében.
A két főszereplő mellett természetesen visszatérnek az előző részben már megismert karaketerek is. A gaz csábító szerepében újra láthatjuk a Hugh Grant alakította Daniel Cleavert is, akinek szerepe annyira jelentéktelen, majdnem nyúlfarknyi, hogy biztosak lehetünk benne, hogy a producerek csak a film eladását megtámogatandó íratták bele a filmbe. Természetesen a kezük annyiban meg volt kötve, hogy valamennyire követni kellett a Fielding-könyv szellemiségét.
A Bridget Jones naplója - Az őrület szélén igazi romantikus komédia, amiben a komédia amolyan tartuffe-i értelemben kap szerepet, azaz szinte száz százalékban kimerül a helyzetkomikumokban, amiken kínos szituációk sokaságát kell érteni. Ez persze egy idő után unalmassá is válhat (vagy még viccesebbé - embere válogatja), ezért a hasonló filmekben kötelező melodrámával is nyakon kell önteni a filmet. Ez a műfaj szellemében még természetesen megbocsátható, de a ki tudja miért beleerőltetett abszurd és hiteltelen bűnügyi-drámai szál már rettenetesen kilóg a filmből. Bár e szál hangvételét sikeresen tompították, de mivel a végkimenetelt is alapjaiban határozza meg (nem volt más ötlete az írónak?), csak azt lehet mondani, hogy eléggé kizökkenti a filmet a ritmusából.
A film vita nélkül azt adja, amit az ember a csomagolás alapján elvár. A Bridget Jones naplója 2 egy tipikus lányfilm, az a film, amire a macsó beállítottságú egyedek, akarva-akaratlanul is elviszik a barátnőjüket, aztán persze azon kapják magukat, hogy ők is együtt örülnek/szomorkodnak/drámáznak a címszereplővel (Nem a naplóval, hanem Bridgettel). A történet bár egyáltalán nem tűnik frissnek, sőt, mint a fentiekben már utaltam rá inkább fáradt, azért a szerethető főszereplőt nagyszerűen alakító Renée Zellwegernek köszönhetően nehéz nem kedvelni. bár egy idő után észreveszi az ember, hogy a figyelmét azzal próbálják lekötni, hogy a szingli-ikont összevissza utaztatják (Anglia, Olaszország, Ausztria, Thaiföld).
Szumma szummárum: aki nem szerette az első részt az nyilván ne nézze meg, aki pedig Bridget Jones fanclubot nyitott (vagy legalább kockáspapírra már elkészítette a klub megnyitásának terveit) az meg úgyis meg fogja nézni, hogy konstatálja az örök törvényt: "Jó, jó, voltak benne aranyos részek, de az első mégis jobban sikerült."
Magyar szinkronos filmelőzetes letöltése
A Bridget Jones naplójának mér az első része is tipikusan lányfilm volt (precízebben, szép magyar szóval szinglimúvi), a második rész pedig még lányabb-filmebb lett, viszont kevésbé szinglibb, hiszen ott folytatódik, ahol az első abbamaradt. Az ikonikus szingli (Renée Zellweger) már hosszú és elég fárasztó hat hónapja együtt van lovagjával, Mark Darcyval (Colin Firth), és előélete ellenére kifejezetten élvezi az életét és a nonstop szexuális aktusokat. Azonban apró gondok kezdenek feltünedezni a rózsaszín jövőképen, némi veszekedés és egy fiatal ügyvédnő formájában. Az események - ahogy a romantikus vígjátékok esetében szokás - természetesen felgyorsulnak, és megállíthatatlanul haladnak a szirupos happy end irányába.
Bizony, ez a rész sem szakít az előző hagyományaival és már a film plakátján behatárolja műfaját, hiszen a néző kizárt dolog, hogy nem úgy ül be a moziba, hogy ne legyen tisztában azzal, hogy most egy lelkizésekkel meghintett romantikus vígjátékot fog látni, amiben Renée Zellweger a szó szoros, valamint átvitt értelmében is pofára fog esni párszor, de csak azzal a mögöttes szándékkal, hogy viselkedésével is tanulságul szolgáljon a helyzetét átérző nőtársainak.
A film élvezhetőségének problémáját az adja, hogy az alapszituáció természetesen más, mint a hasonló filmekben, hiszen a Bridget Jones 2 ott kezdődik, ahol egy romantikus vígjáték véget ér, ezért kvázi arról szól a film, hogy hogyan próbálják mesterségesen kreált laborkörülmények között, kémcsőben, véres verítékkel, szépen lassan szétválasztani a párocskát. Ez persze elég lassú és kínszenvedésekkel teli folyamat, és hatására az "Ezt most minek?" magyartalannak ható kérdés fogalmazódik meg a könyvet nem ismerő néző fejében.
A két főszereplő mellett természetesen visszatérnek az előző részben már megismert karaketerek is. A gaz csábító szerepében újra láthatjuk a Hugh Grant alakította Daniel Cleavert is, akinek szerepe annyira jelentéktelen, majdnem nyúlfarknyi, hogy biztosak lehetünk benne, hogy a producerek csak a film eladását megtámogatandó íratták bele a filmbe. Természetesen a kezük annyiban meg volt kötve, hogy valamennyire követni kellett a Fielding-könyv szellemiségét.
A Bridget Jones naplója - Az őrület szélén igazi romantikus komédia, amiben a komédia amolyan tartuffe-i értelemben kap szerepet, azaz szinte száz százalékban kimerül a helyzetkomikumokban, amiken kínos szituációk sokaságát kell érteni. Ez persze egy idő után unalmassá is válhat (vagy még viccesebbé - embere válogatja), ezért a hasonló filmekben kötelező melodrámával is nyakon kell önteni a filmet. Ez a műfaj szellemében még természetesen megbocsátható, de a ki tudja miért beleerőltetett abszurd és hiteltelen bűnügyi-drámai szál már rettenetesen kilóg a filmből. Bár e szál hangvételét sikeresen tompították, de mivel a végkimenetelt is alapjaiban határozza meg (nem volt más ötlete az írónak?), csak azt lehet mondani, hogy eléggé kizökkenti a filmet a ritmusából.
A film vita nélkül azt adja, amit az ember a csomagolás alapján elvár. A Bridget Jones naplója 2 egy tipikus lányfilm, az a film, amire a macsó beállítottságú egyedek, akarva-akaratlanul is elviszik a barátnőjüket, aztán persze azon kapják magukat, hogy ők is együtt örülnek/szomorkodnak/drámáznak a címszereplővel (Nem a naplóval, hanem Bridgettel). A történet bár egyáltalán nem tűnik frissnek, sőt, mint a fentiekben már utaltam rá inkább fáradt, azért a szerethető főszereplőt nagyszerűen alakító Renée Zellwegernek köszönhetően nehéz nem kedvelni. bár egy idő után észreveszi az ember, hogy a figyelmét azzal próbálják lekötni, hogy a szingli-ikont összevissza utaztatják (Anglia, Olaszország, Ausztria, Thaiföld).
Szumma szummárum: aki nem szerette az első részt az nyilván ne nézze meg, aki pedig Bridget Jones fanclubot nyitott (vagy legalább kockáspapírra már elkészítette a klub megnyitásának terveit) az meg úgyis meg fogja nézni, hogy konstatálja az örök törvényt: "Jó, jó, voltak benne aranyos részek, de az első mégis jobban sikerült."
Magyar szinkronos filmelőzetes letöltése
|
Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (Bridget Jones: The Edge of Reason) Rendező: Beeban Kidron Író: Helen Fielding Forgatókönyvíró: Andrew Davies Operatőr: Adrian Biddle Jelmeztervező: Jany Temime Zene: Harry Gregson-Williams, Toby Chu, Stephen Barton Látványtervező: Gemma Jackson Vágó: Greg Hayden Szereplők: Renée Zellweger (Bridget Jones) Hugh Grant (Daniel Cleaver) Colin Firth (Mark Darcy) Jacinda Barrett (Rebecca) Jim Broadbent (Colin Jones) James Callis (Tom) Shirley Henderson (Jude) |
