A hétórás buszozás következtében fellépő enyhe hátfájás, az évszakhoz képest kifejezetten barátságos idő, és két (nagyon finom!) sajtos-szalámis szendvics: Prágában vagyunk, az Apple által rendezett Creative Event-en. A CE most már hagyományosnak mondható, hisz tavaly a mi szépséges székesfővárosunkban került megrendezésre ez az elsősorban a kelet-közép európai piacra koncentráló konferencia, melyen az idén (is) szerencsénk volt részt venni. Az alábbiakban eme három, az Apple termékei, és az azokon futó alkalmazások jegyében eltelt közel három napnak a tapasztalatait szeretnénk megosztani veletek.

Az ACE tulajdonképpen csak március hatodikán kezdődött, de mi már egy nappal korábban korában ott csücsültünk a prágai Konferencia Központ közvetlen szomszédságában található Holiday Inn-ben. Az ok: másnap nem csak az Apple tájékoztatta a nagyérdeműt, hanem a Handspring is bemutatót tartott az összegyűlteknek. A Handsping pedig (aki még nem hallott volna róluk) pedig nem más, mint egy viszonylag fiatal cég – 1998-ban alakultak – akik mára a személyi kommunikációs/ kéziszámítógép piac egyik vezetőjévé, és legnagyobb újítójává nőtték ki magukat. A Handspring bemutató középpontjában új termékük, a Treo állt, melynek régiónkban történő forgalmazását épp aznap jelentette be a cég.
A Treo egy nagyon dizájnos kis kompakt kommunikátor, mely a mobiltelefon és a kéziszámítógép jellemzőit egyesíti magában web-böngészéssel, valamint szöveges üzenetek kezelésével kiegészülve. A Treo kis méretű, alig hosszabb egy átlagos mobiltelefonnál – bár azoknál jóval szélesebb. Súlya csupán 147 gramm, és ebben a kicsi eszközben – felnyitható fedelének köszönhetően – egy viszonylag nagyméretű képernyő is elfér. A szerkentyű újratölthető teleppel, valamint egy praktikus tekerőgombbal is rendelkezik, mellyel egykezes használata is lehetővé válik- ez utóbbit rögtön ki is próbáltuk, és valóban nagyon jól el lehet vele lenni, tényleg nincs szükség mindkét kacsónkra a gyakrabban használt funkciók eléréséhez. Kezelése meglehetősen egyszerű, több ezer bejegyzéses adatbázis képest tárolni, és ezzel alaposan megkönnyíti a felhasználó dolgát hívás/ hívásazonosítás-ügyileg. Hozzáférhetünk vele a nethez is, méghozzá a Handspring (díjnyertes) Blazer böngészőjén keresztül, mely kifejezetten kommunikátorokra lett optimalizálva. A Blazer ráadásul még gyors is, korrekt hozzáférést biztosít szinte bármilyen netes oldalhoz (persze a flash-es huncutságokkal azért még ő sem boldogul el), nem csupán azokhoz, melyek kizárólag mobil hozzáférésre lettek tervezve.

A Treo ugyancsak tartalmazza még a szabvány Palm OS jellemzőket, mint az asztali géppel való e-mail kliens szinkronizálás (például a Microsoft Outlokkal, vagy a Lotus Notes-szal), illetve a több ezer Plam OS alkalmazással való kompatibilitást. A Treonak két változata is létezik: a Treo 180 beépített billentyűzettel rendelkezik, míg a 180g típusjelű modellről ez lemaradt, és a hagyományos, Palm OS-ben már megszokott Graffiti kézírásfelismerést használja. A Handspring ígéretei szerint hamarosan (májusban) egy harmadik modell is kapható lesz majd, ezúttal színes kijelzővel. Mindent összevetve a Treo egy nagyon jópofa kis szerkezet, a bemutató után felmerült bennünk a gondolat, hogy mi lenne, ha eltennék emlékbe egy kis aranyost - sajna visszakérték.

Miután könnyes búcsút vettünk a Treotól, következett látogatásunk igazi célja: az Apple kétnapos termék és alkalmazás bemutatója. Nagyon jó lenne, ha most az írhatnám hogy "Rengeteg újdonságot jelentettek be, és vinnyogva kapartuk a falat a sok érdekesség láttán", de ez nem így volt. Az Apple Creative Event nem a bejelentésekről szól, inkább amolyan kötetlen, workshop jellegű beszélgetés gyártó és felhasználó között, ahol mindent megnézhetsz, megfogdoshatsz és kipróbálhatsz. Az Apple bemutatójának rivaldafényében – természetesen – a vadiúj iMac állt. Mivel az új gépről korábban már olvashattatok nálunk a MacWorld Expo kapcsán, nem akarlak titeket technikai részletekkel untatni, vessünk inkább egy pillantást a masina mögött meghúzódó gyártói/tervezői filozófiára, illetve a személyes tapasztalatainkra. Az új iMac dizájnja teljes mértékben tükrözi az Apple alapítójának, Steve Jobs-nak a tökéletességre való törekvését- a pletykák szerint a már teljesen kész gépet többször is visszadobta a tervezésért felelős stábnak, mert nem tartotta elég innovatívnak a megjelenését. Ha láttátok a (szintén Jobs által tulajdonolt) Pixar mára már legendássá vált első animációs filmjét (melyben egy Luxor nevezetű asztali lámpa kalandjait követhettük végig) rögtön egyértelművé válik az új gép külseje mögötti újító, elsősorban az asztalunkon lévő hely minél jobb kihasználására törekvő tervezői elképzelés. Az iMac tulajdonképpen maga Luxor, csak éppen egy számítógép lakik a belsejében. A párhuzam elég egyértelmű, már csak azért is, mert az iMac első, bemutatkozó reklámfilmjét szintén a Pixaros csapat hozta össze. A Apple új számítógépe formailag letisztult, már-már légies, és – ha lehet ilyet egy gépről mondani – szexi. A masinához közelebb férkőzve az első dolgunk volt, hogy alapos stressz-tesztenek vessük alá a nagyjából fél dinnye nagyságú szerkezethez egy vékonyka króm nyakkal kapcsolódó monitort. Csavartuk, tekertük, rángattuk jobbra-balra, de az ígéretekhez hűen mindent kibírt, és nagyon finoman, érzékenyen reagált minden mozdulatra.

Lássuk magát a gépet! Az általunk tesztelt modell egy G4-es, 800Mhz-es procival, 256 mega rammal és egy GF2 MX-el volt felszerelve, és a Mac OS X futott rajta. Az Apple az iMac széria, és az OS X egyik legnagyobb erényeként emlegeti a stabilitást - mit csinál tehát ilyenkor a gonosz lelkű magyar firkász? Igen, megpróbáltuk valahogy lefagyasztani. Nem ment, pedig a mögöttünk bambuló népes közönség hangosan szurkolt a próbálkozásainkhoz. Pár filmlejátszást, két mp3-at és a videó-szerkesztőt elindítva sem akaródzott magába omlania a rendszernek, látható lassulást is akkor tapasztaltunk csak, amikor néhány újabb zenét útjára indítva bekapcsoltuk az összes lejátszón a vizualizációt. (A géppel együtt szállított kis gömb-alakú hangszórók egyébként méretüket meghazudtolóan jól és tisztán szólnak.) Az OS X a stabilitásán felül ráadásul még roppant felhasználóbarátnak is bizonyult, még mi, a javarészt különféle Windows-okon szocializálódott emberkék is könnyen elboldogultunk vele, alig pár perces ismerkedés után.

Az iMac esetében a lényeg mégsem az überdesign-ban, vagy a belső felépítésben keresendő, hanem abban a gondolatban, amire Jobs-ék az egész gépet építették: ez pedig a "Digitális Életstílus". Jobs nézete szerint a világ most lép be a személyi számítógép korszakának harmadik ciklusába. Az első ciklus a hasznos programok ideje volt – az emberek "gondolkodó" gépeiket használták szövegszerkesztésre, táblázatok alkotására, grafikák tervezésére. A második ciklusban a fentiekre használt gépeket hálózatba kötötték és létrejött az Internet. Most már be vagyunk hálózva, és dolgozunk, készen vagyunk a harmadik lépésre, ahol az emberek a gépeik segítségével használják a digitális világot, mely lassan, de biztosan átszövi mindennapi életünket. Rengeteg digitális eszközt használunk nap, mint nap: mobiltelefonokat, PDA-ket, DVD vagy MP3 lejátszót, digitális kamerát és fényképezőgépet.

Az Apple ezeknek az eszközöknek a középpontjába kívánja állítani az új iMac-et, egyfajta otthont, találkozási pontot teremtve számukra. Nézzünk egy példát. Beruháztunk egy új, digitális kamerára, és csináltunk egy nagy rakás fotót. Ha rendelkezünk egy iMac-el, akkor a rajta futó iPhoto alkalmazás segítségével máris nagyban megnőttek a fotóinkkal kapcsolatos lehetőségeink. Ahogy a fényképezőgépet összekötöd a számítógéppel, a képek rögtön archiválásra kerülnek, a program kívánság szerint rendszerezi és szétválogatja azokat. Aki nagyon nem ér rá, még azt is megteheti, hogy az előre összeállított tízoldalas fotóalbumot egy kattintással az erre szakosodott nyomdába küldi, ahol kinyomtatják és házhoz szállítják – persze csak az USA-ban, 30 dolcsi fejében. A bemutató után került sor a Kérdések+Válaszok szekcióra, ahol kiderült, hogy a mostanság keringő pletykákkal ellentétben az Apple nem kíván beszállni a PDA-ék piacára, rendületlenül bíznak az iMac sikerében, és nem keseríti el őket a jelenlegi recesszió. Mi sem bírtunk magunkkal, és a Supergamez gyökereihez hűen csak megkérdeztük, hogy mi a helyzet a gép játékellátottságával. Úgy tűnik, erre a kérdésre nem nagyon voltak felkészülve a jelen lévő urak, mert egy mosolygós "Én tulajdonképpen nem is szoktam játszani" válasz kíséretében egymásnak passzolták le a kérdést, míg egy fiatalabb kolléga végül lelkesen kibökte, hogy a mostanság megjelent Black&White-on és Harry Potteren kívül várható még például a Return to Castle Wolfenstein, meg úgy általában minden nevesebb játék, ami nem csak D3D-t használ - és így könnyen portolható. A prezentáció során a Mac OS X-re fejlesztő cégek között feltűnt a Blizzard neve is, rögtön megkérdeztük tehát, hogy ez a Warcraft 3 megjelenést jelenti-e? A válasz egy elbűvölő "Majd meglátjuk” volt, ami véleményünk szerint az igennel egyenlő. A játék-téma felszínre kerülése a többi kollégát is fellelkesítette, és aziránt kezdtek érdeklődni, hogy az iMac mostanság már elavultnak számító Geforce2 MX-e képes lesz-e az új játékok futtatására: Mivel a beszélgetés innen a kevésbé érdekfeszítő "Nagyon drága nekünk, csóró kelet-európaiaknak az iMac" - irányba fordult, úgy döntöttünk, hogy inkább közelebbi ismeretséget kötünk az előtérből hívogató svédasztal kínálatával...


Az Apple Creative Event harmadik napja teljes egészében a Mac OS-re fejlesztő cégek termékbemutatóinak (no meg a lázas Becherovka vásárlásnak ;>) jegyében telt el. Kiemelkedő újdonság bejelentésére itt sem került sor, de azért vettük a fáradtságot, hogy az általunk érdekesebbnek tartott prezentációkat becsülettel végignézzük/ hallgassuk. Ilyen volt például a Mac OS X alatt futó professzionális videó-szerkesztő, a Final Cut Pro 3 bemutatója, ahol elismeréssel figyeltük, amint a prezentációt tartó emberke két perc alatt távolít el a mozgóképből egy, a háttérben elrepülő objektumot (na jó, nevén nevezem: egy sarokba dobott zokni volt az) – mindezt valós időben. Szintén dobtunk egy hátast az Adobe Photoshop 7 egyik új szolgáltatásától, az un. Healing Brush-tól is. A HB arra képes, hogy különböző felületeket "megszépítsen", például az emberi bőrről (mármint: az erről készült fotóról, nem kozmetikai szoftverről van szó... ;>) hatékonyan és észrevétlenül eltávolítsa a ráncokat, pattanásokat és egyéb randa szépséghibákat – teszi mindezt egy kívánt bőrfelületről vett minta alapján.

A bemutatott példa-képen egy ráncos, leharcolt ötvenes férfit változtattak percek alatt pirospozsgás harmincévessé – a mellettünk ülő, férfimagazinnak dolgozó kolléga elégedetten nyugtázta, hogy ezentúl kevesebbet kell majd molyolnia a híres, de szépségükben kissé már megroggyant nénik fotóinak szalonképessé formálásával. Az Apple Creative Event mindenesre elég témát szolgáltatott ahhoz, hogy a hazafelé vezető utat (mely a híres szlovák.magyar barátságot egy, percre pontosan egy óráig tartó várakoztatással tovább erősíteni kívánó szlovák határőr bácsiknak hála most jóval tovább tartott, mint az ideút) végigbeszélgessük, az esemény tanulságait levonandó. A következőkre jutottunk:

1. Az iMac nagyszerű kis gép, melyből bármelyikünk szívesen látna egyet az iróasztalán.

2. Az Apple "kisegítő termékei", (mint például az 5 Gb-os tárhellyel rendelkező, mp3 lejátszásra szánt, tenyérnyi iPod) szintén szeretni valóak, és nagyon jól illeszkednek a Digital Lifestyle-elképzelésbe.

3. Mindezek ellenére az Apple-nek nagyon nehéz dolga lesz a fenti termékek eladásával és népszerűsítésével kis hazánkban. A PowerMac-ekkel ellentétben ugyanis ezek nem professzionális felhasználásra (pl. profi hang/kép/video manipulációra) szánt cuccok, hanem inkább a mezei felhasználókat célozzák meg. Az iMac alap-modelljéért nagyjából 400 ezer magyar forintocskát kell leszurkolnunk, és akkor a SuperDrive-ot (értsd: DVD-írót) tartalmazó változatról még nem is beszéltem...

4. Érdemes volt bepillantást nyerni egy a Wintel (Windows-Intel – a Mac rajongók által gyakorta használt argo) világától ennyire eltérő, és kétségkívül nagyon szimpatikus számítógépes környezetbe.

5. A cseh hölgyek szépek, a sör még mindig jó, és nincs jobb hely Prágánál ahhoz, hogy az ember a tavasz első pár napját kellemesen töltse el... ;>