Ötvös Tibor
Közel sem olyan pokoli rossz film a Hellboy
Minden hibája ellenére a Hellboy közel sem olyan rossz film, mint azt a külföldi kritikusok állítják. Persze nem ér az első két rész nyomába, de ettől még szórakoztató és helyenként látványos.
Hogy tetszett a Hellboy?
Viszonylag nehéz olyan filmről írni, amit a teljes hazai és külföldi sajtó egyöntetűen döngöl a földbe - főleg, ha egyébként cseppet sem annyira katasztrófális a végeredmény. A Hellboy rebootja kapcsán már a forgatásról is folyamatosan érkeztek a rossz hírek és ezeket alátámasztotta a tény is, hogy a rendező Neil Marshall nem jelent meg a film bemutatóján, mert nem akarta nevét adni hozzá. A kritikusok rá is vetették magukat a pokolbéli teremtményre és ütötték, ahol érték - néhol jogosan, de azért elég sok a túlzás a megjelent írásokban.
Hellboy alakja még 2004-ben Ron Perlman alakításában lépett fel a vásznakra, és első körben nem is produkált rossz számokat. Persze nem robbantott bankot, de annyit összekapart, hogy kapjon egy második esélyt. Sajnos azonban del Toro második filmje már nyugodtan nevezhető anyagi buktának, így a sokat emlegetett harmadik részre keresztet vethettünk. Azonban a Logan és Deadpool sikerének hatására a producerek úgy döntöttek, hogy egy 18-as karikás, a képregényhez hű adaptáció bizonyára megtalálná a maga közönségét. Ehhez rendezőnek A barlang és a Végítélet direktora, Neil Marshall kimondottan jó választásnak tűnt és a főszerepre kiszemelt David Harbour is jól nézett ki a plakátokon.
A reboot története szerint Artúr király és Merlin végeztek a Vérkirálynőként ismert boszorkánnyal, aki képes lett volna uralma alá hajtani az emberiséget. Miután az Excalibur megtette a dolgát, feldarabolták és a részeit jól elkülönítve ásták el. Évszázadokkal később Hellboy az emberek oldalán harcol a szörnyek ellen és így kerül útjába a feltámasztott Vérkirálynő is. Itt aztán döntenie kell, hogy saját faja vagy az emberiség mellé áll. A történet tehát nincs túlbonyolítva, hiszen láthatóan pusztán a látványra koncentráltak a készítők.
És a látványt sajnos nem úgy értem, hogy igazi CGI-orgia vár ránk, hanem a forgatókönyvírók siettek, hogy egyik akcióból a másikba juttassák el a szereplőket. Ez persze a sztori rovására megy, ráadásul annyi visszaemlékezés és ábrándozás került a filmbe, hogy néha nehéz követni, mikor vagyunk valós időben és mikor egy emlékben. Ez a rohanás még elnézhető lenne, ha valódi látvány lenne a jutalmunk. Sajnos azonban a számítógépes grafika nagyon maradi, valószínű a 2004-es Hellboy is többet nyújtott megvalósítás tekintetében. Szóval igen, ez a része igaz a kritikáknak.
Ettől függetlenül azonban a Hellboy mégis egy kimondottan élvezhető film. Köszönhető ez a főszereplő David Harbour alakításának, aki nagyon jól hozza a nagyra nőtt gyereket, aki nem tudja még, mihez is kezdjen az erejével (és sokszor láthatóan használni sem tudja). A humor is jelen van a filmben, számos beszólás akad, ami még bőven a film megtekintése után is idézhető lesz. A rendezéssel sincs gond, az erőszak és a brutalitás kissé öncélú, de ez jelen esetben valószínűleg szándékos volt. Szerencsére a romantikus vonal kimaradt, így valóban a képregényhez hű adaptációt kapunk.
Egy szó mint száz, a Hellboy nem tökéletes, közel sem. Ugyanakkor nem is egy rossz film, inkább a kettő között helyezkedik el. Nem lesz olyan klasszikus, mint a del Toro-féle eredeti, nem emiatt a film miatt emlékszünk majd a 2019-es évre - de nem is rontja el az élményt. Személy szerint útkeresésnek gondolom Marshall filmjét, mely a második részre kiforrhatja magát. Harbour világa sok lehetőséget rejt magában és nagyon sok szereplőt hozhatnak be a franchiseba. Egy esélyt mindenképpen érdemel az új Hellboy.
Hellboy alakja még 2004-ben Ron Perlman alakításában lépett fel a vásznakra, és első körben nem is produkált rossz számokat. Persze nem robbantott bankot, de annyit összekapart, hogy kapjon egy második esélyt. Sajnos azonban del Toro második filmje már nyugodtan nevezhető anyagi buktának, így a sokat emlegetett harmadik részre keresztet vethettünk. Azonban a Logan és Deadpool sikerének hatására a producerek úgy döntöttek, hogy egy 18-as karikás, a képregényhez hű adaptáció bizonyára megtalálná a maga közönségét. Ehhez rendezőnek A barlang és a Végítélet direktora, Neil Marshall kimondottan jó választásnak tűnt és a főszerepre kiszemelt David Harbour is jól nézett ki a plakátokon.
A reboot története szerint Artúr király és Merlin végeztek a Vérkirálynőként ismert boszorkánnyal, aki képes lett volna uralma alá hajtani az emberiséget. Miután az Excalibur megtette a dolgát, feldarabolták és a részeit jól elkülönítve ásták el. Évszázadokkal később Hellboy az emberek oldalán harcol a szörnyek ellen és így kerül útjába a feltámasztott Vérkirálynő is. Itt aztán döntenie kell, hogy saját faja vagy az emberiség mellé áll. A történet tehát nincs túlbonyolítva, hiszen láthatóan pusztán a látványra koncentráltak a készítők.
És a látványt sajnos nem úgy értem, hogy igazi CGI-orgia vár ránk, hanem a forgatókönyvírók siettek, hogy egyik akcióból a másikba juttassák el a szereplőket. Ez persze a sztori rovására megy, ráadásul annyi visszaemlékezés és ábrándozás került a filmbe, hogy néha nehéz követni, mikor vagyunk valós időben és mikor egy emlékben. Ez a rohanás még elnézhető lenne, ha valódi látvány lenne a jutalmunk. Sajnos azonban a számítógépes grafika nagyon maradi, valószínű a 2004-es Hellboy is többet nyújtott megvalósítás tekintetében. Szóval igen, ez a része igaz a kritikáknak.
Ettől függetlenül azonban a Hellboy mégis egy kimondottan élvezhető film. Köszönhető ez a főszereplő David Harbour alakításának, aki nagyon jól hozza a nagyra nőtt gyereket, aki nem tudja még, mihez is kezdjen az erejével (és sokszor láthatóan használni sem tudja). A humor is jelen van a filmben, számos beszólás akad, ami még bőven a film megtekintése után is idézhető lesz. A rendezéssel sincs gond, az erőszak és a brutalitás kissé öncélú, de ez jelen esetben valószínűleg szándékos volt. Szerencsére a romantikus vonal kimaradt, így valóban a képregényhez hű adaptációt kapunk.
Egy szó mint száz, a Hellboy nem tökéletes, közel sem. Ugyanakkor nem is egy rossz film, inkább a kettő között helyezkedik el. Nem lesz olyan klasszikus, mint a del Toro-féle eredeti, nem emiatt a film miatt emlékszünk majd a 2019-es évre - de nem is rontja el az élményt. Személy szerint útkeresésnek gondolom Marshall filmjét, mely a második részre kiforrhatja magát. Harbour világa sok lehetőséget rejt magában és nagyon sok szereplőt hozhatnak be a franchiseba. Egy esélyt mindenképpen érdemel az új Hellboy.
|
Hellboy (Hellboy: Rise of the Blood Queen) szinkronizált, amerikai akciófilm, fantasztikus kalandfilm, 120 perc, 2019 18 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Neil Marshall Producer: Lawrence Gordon, Carl Hampe, Lloyd Levin, Elena Melamed, Matthew O'Toole, Mike Richardson, John Thompson, Les Weldon, Philip Westgren Operatőr: Lorenzo Senatore Vágó: Martin Bernfeld Forgatókönyvíró: Andrew Cosby Milla Jovovich (Nimue) David Harbour (Hellboy) Ian McShane (Bruttenholm professzor) Sasha Lane (Alice Monaghan) Thomas Haden Church (Lobster Johnson) Penelope Mitchell (Ganeida) |
