SG.hu
Metro Exodus
Kiadó: Deep Silver
Fejlesztő: 4A Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4440 3,1 GHz-es vagy AMD FX-8370E processzor, Nvidia GeForce GTX 1050 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-8700K 6-Core 3,7 GHz-es vagy AMD Ryzen 7 2700 8-Core 3,2 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 1080 Ti vagy ATI Radeon RX Vega 64 Air grafikus kártya, 16 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Metro-sorozat, S.T.A.L.K.E.R.
Kategória: FPS
Tovább folytathatjuk kalandjainkat a Dmitry Glukhovsky által megálmodott posztapokaliptikus világban, amit minden eddiginél nagyobb szabadsággal és jelentősebb újdonságokkal prezentál nekünk a Metro Exodus. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miként sikerült a sorozat régóta várt harmadik epizódja!
A 2010-ben megjelent Metro 2033-ra mind a mai napig úgy emlékezünk vissza, mint a bizonyos körökben legendás S.T.A.L.K.E.R. egyfajta sajátos szellemi örökösére, aminek az alapját jelentős mértékben meghatározta az ismert orosz író, Dmitrij Gluhovszkij munkássága, aki egy komplett posztapokaliptikus univerzumot álmodott meg olvasmányos regényeiben. Ezt sikerült annak idején a S.T.A.L.K.E.R. mögött álló GSC Game World romjain megalakult 4A Games munkatársainak úgy átültetni egy videojátékba, hogy az interaktív történet túlzás nélkül életre keltette ezt a furcsa berendezkedésű, atomháborúban elpusztult világot, miközben a játékmenet is kellemes élményeket tartogatott azoknak, akik kedvelték a Half Life-sorozat vonalán mozgó élményt.
Bár voltak gyermekbetegségei, a zseniális hangulat miatt egy komoly rajongótábort csődített a Metro 2033 köré az ukrán brigád, akik a Metro: Last Light című folytatással képesek voltak növelni a minőséget, fokozni az élményt és kibővíteni a lehetőségeiket, így rengetegen várták, hogy harmadik alkalommal vajon mit tudnak még kihozni Gluhovszkij világából. A Metro Exodus végül rekordideig készült, és bár ugyanúgy megmaradtak a gyermekbetegségei, mint az első két résznek, azonban olyan új irányba vitte el a sorozatot, amire garantáltan a jövőben is képesek lesznek építeni az ukrán fejlesztők.
A történet tekintetében a játék a Metro: Last Light eseményei után játszódik. A helyszín még mindig a posztapokaliptikus, nukleáris apokalipszisben elpusztult Föld, a főszereplő pedig továbbra is Artyom, aki az elmúlt években a moszkvai metróalagutakban berendezkedett emberiség egyik hősévé válva új kalandok után néz. Ebben felesége, Anna is a segítségére lesz, akivel részben a közös kinti jövő miatt vágnak neki a veszélyes kalandozásnak, egy speciális osztag társaságában. Az Aurora gőzmozdony fedélzetén elindulva tehát felkeresik a Volga folyót és az Urál hegységet, hátha odakint többen maradtak életben, azonban a posztapokaliptikus nászúton több veszély és csalódás éri majd a párost, mint amire számítottak.
A 4A Games fejlesztői ezúttal is kiemelt figyelmet szenteltek annak, hogy a Metro Exodus története végletekig kidolgozott legyen, ezáltal számtalan fordulat vár ránk a kirándulás során, miközben új helyszíneket és embereket ismerhetünk meg, sőt mi több, utóbbi esetében néha már-már túlzásokba is estek a készítők. A gyakran egyébként is vontatott játékmenetet ugyanis párszor 5-10 perces átvezetőkkel vagy előzménytörténetekkel szakították meg, ami a cselekmény megismerése miatt egyáltalán nem baj, de aki olyan intenzív FPS-játékokon nevelkedett, mint a Doom vagy a Wolfenstein, az biztosan sikítófrászt kap majd ezektől a részektől, sőt úgy nagy általánosságban az egész végeredménytől is. Erről azonban majd később!
Először ugyanis fontosabb, hogy megvizsgáljuk egy kicsit a Metro Exodus kapcsán a Moszkvából való kiszabadulás másik hozadékát, amitől sok régi rajongó rettegett korábban. Mint ismert, az első két Metro-játék egy kifejezetten erős korlátokat felállító élménnyel kecsegtetett. A Metro 2033 esetében ez nem volt meglepő, hiszen szó szerint is csőjáték volt a metróalagutakban való kalandozás miatt, de a Metro Last Lightnál már éreztük a szárnybontogatást, ami a harmadik epizóddal maximálisan kiteljesedett.
Mielőtt bárki megijedne, a Metro Exodus nem lett nyitott világú akciójáték, azonban sokkal több időt töltünk nagyobb területeken, mint szűkös közegben vagy éppen a föld alatt. Ebből a szempontból az új rész teljes egészében szakít a korábbi sajátosságokkal, annak ellenére is, hogy a nyitottabb terek meglepően jól állnak neki, a szabad felfedezés, az így megnyíló extra küldetések, felszerelések és egyéb élmények pedig hatalmas löketet adnak ahhoz, hogy jobban beleássuk magunkat a kérdéses univerzum sajátosságaiba. Bár az első néhány óra talán nem is lesz annyira idegen, de minél messzebb jutunk Moszkva romjaitól, annál megdöbbentőbb helyszínek, tengerpartok, erdőségek és sivatagok kerülnek kalandjaink középpontjába, aminek köszönhetően az egykori S.T.A.L.K.E.R. élménye kellemes teherként nehezedik majd a vállainkra.
Sőt mi több, az örök tél koncepciójával is bátran szakított a harmadik felvonás, így megtudhatjuk végre, hogy milyen hangulata van ősszel vagy nyáron az orosz apokalipszisnek. (Meglepőek a hasonlóságok ilyen esetekben a Mad Max és a Fallout világával!) Az évszakok folyamatos változása, a kapcsolódó időjárási jelenségek pedig egyenesen zseniálisan illeszkednek a franchise világához, ami ezekkel a körítésekkel is hátborzongató hatást tud kiváltani. Alaposabb leírásba direkt nem megyünk bele, legyen elég annyi, hogy egy kicsit olyan az egész, mintha valahol a csernobili katasztrófa környékén megállt volna az idő egy posztszovjet környezetben, vagyis kis túlzással akár nálunk is játszódhatna néhány jelenete.
Hogy ezek a Metro-idegen megoldások mennyire befolyásolták a játékmenetet? Bár meglepő lehet, de csak nagyon elenyésző mértékben, és abból is képesek voltak előnyt kovácsolni a készítők. A legjelentősebb változás, hogy a klausztrofóbiát előidéző helyszínekből egészen kevés vár majd ránk a játékban, hiszen sokkal többet barangolunk majd nyitott tereken. Ha nem ragaszkodunk szigorúan a főküldetésekhez, akkor azért megfelelő rendszerességgel belebotlunk majd olyan részekbe, ahol visszaköszönnek a korábbi epizódok sajátosságai, de túlnyomórészt nem ez lesz a jellemző.
A szűkölködés helyett a Metro Exodusban sokkal nagyobb szerepet kap majd például a nappalok és az éjszakák váltakozása, amihez dinamikusan illeszkedik a játéktér is, ezáltal napközben inkább felfegyverzett katonákba botolhatunk a pályákon, míg éjszaka leginkább a szörnyek és az anomáliák kapják a központi szerepet, ami sokkal horrorisztikusabb, klasszikusabb oldalát tárja elénk a sorozatnak. Sőt mi több, nemcsak a játékélményt határozza meg ez az apróság, hanem azt is, hogy milyen dolgokat tudunk összegyűjteni a hátizsákunkba a barangolás alatt, ami sok esetben a felfedezést is alapvetően meghatározza, hiszen a szörnyektől hemzsegő környékek esetén nem kizárt, hogy több lőszert elpazarolunk, mint amennyi alapanyagot cserébe találunk. Bár a szörnyekből is kicsikarhatunk némi lootot, a játék szempontjából értékesebb összetevőket azonban embereknél találjuk majd, de aggodalomra semmi ok, a túlontúl részletesre vett fejlődési rendszert úgy alkották meg, hogy mindenre szükségünk legyen a boldoguláshoz.
Merthogy fejleszteni kell majd, a szerepjátékos elemek most sem maradtak ki a teljes élményből, és bár néha egy kicsit túlzásba vitték ezt az ukránok, de nem szükséges túlontúl beleásni magunkat, ha nem akarjuk. Egyedül a fegyvereket érdemes szinten tartani és szuper kiegészítőkkel felszerelni, mert a harc mindennek az alapja lesz annak ellenére is, hogy a sorozat hagyományaihoz hűen egy kifejezetten aprólékos, a Doomhoz mérten már-már lassú élmény vár ránk. Sok helyen lehetett olvasni, hogy ilyen meg olyan rossz a Metro Exodus irányítása, de a valóságban ez egyfajta sajátosság, ami a realizmus szimulálása mellett arra szolgál, hogy kimért élményt kínáljon Artyom kalandjaihoz.
Ezt lehet szeretni és lehet gyűlölni, de a lényeg, hogy nem szabad negatívumként felróni a programnak, mert nagyjából olyan sajátosság ez, mint Duke Nukem mocskos szája. Az más kérdés, hogy a nyitottabb világ talán megkövetelte volna ennek a felülvizsgálatát, de mivel a lopakodás még mindig fontos elem benne – akárcsak a lőszer-takarékoskodás –, ennek a hátrányát csak nagyon ritkán érezzük majd. Mondhatni ez is egy olyan különlegesség, ami az elnyugatiasodott, folyamatos és végtelen pörgésre épült őrületből kiemeli a végeredményt, mely a narratíva sajátos tálalása mellett igaz még arra is, hogy akciójáték ide vagy oda, sok esetben érdemes lesz megpróbálni harc nélkül érvényesülni, hiszen ezzel új lehetőségek, gyakran új küldetések is elénk tárulhatnak, ami rendkívül érdekes, hovatovább sokrétű megoldás lett a gyakorlatban.
Grafika:
Bár egészen meglepő, hogy egy keletről érkező videojátékról kell ezt mondanunk, de a Metro Exodus a 4A Games saját fejlesztésű grafikus motorjának jóvoltából jelenleg az egyik, ha nem a legszebb FPS-játék a piacon. Ez pedig nemcsak technikai tudásának köszönhető, hanem annak is, hogy hihetetlenül részletes világábrázolást kapunk tőle, néhány esetben annyira realisztikus fény-árnyék játékot tártak elénk az ukránok, hogy szinte már illatokat is társítani tudunk a látványhoz. Ennek azonban nagyon súlyos ára van! Ha a programot teljes pompájában akarjuk élvezni, akkor ahhoz bizony nagyon komoly masinára lesz szükségünk, de még ekkor is meg kell barátkoznunk a nagyobb pályák előtti hosszú töltési időkkel, ami okozhat egy kis kellemetlenséget.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Határozottan visszautasítjuk azokat a vádakat a fejlesztők nevében, melyek esetlennek és nehézkesnek nevezték a Metro Exodus irányítását! A játék alapvetően egy sokkal lassabb és kimértebb tempót követel meg az embertől, nincs rohangálás, nincs meggondolatlanság, vagyis ehhez a mentalitáshoz ez a lassabb reagálás, vagy a futás közbeni gyors kifulladás éppen ideális, nem mellesleg realisztikusabb hatást is kelt. FPS-hez mérten kicsit tényleg körülményesebb Artyom terelgetése, de ez semmiképpen sem nevezhető negatívumnak, sokkal inkább a sajátosságok számlájára írható, pláne billentyűzettel és egérrel nincs különösebben nagy gond vele. Megszokás kérdése az egész!
Játszhatóság: Egészen hihetetlen, hogy mekkora tartalmat tudtak az ukránok belepréselni a sorozat aktuális részébe! Alapból az elképesztően nagy ívű sztori már meg tudna tölteni egy teljes könyvet, azonban ennek az egésznek az átélése, a rengeteg felfedezni való, és úgy nagy általánosságban a kimért, lassabb lefolyású játékmenet bőven 20-30 órás magasságokba emeli az élményt, ami egy kifejezetten sztoriközpontú egyjátékos élménytől egyáltalán nem rossz.
Intelligencia, nehézség: Ha feltétlenül problémákat keresünk a Metro Exodus kapcsán, akkor az intelligencia és a nehézség kapcsán találhatjuk a legtöbbet. Például sok hiba maradt a programban, melyek egy jelentős részét még mindig nem tudták kigyomlálni a fejlesztők, de ezt leszámítva azért túl nagy hiányosságokkal nem találkozni benne. Az ellenfelek egészen jól reagálnak ránk, a szörnyek is, az ütközetek kellő kihívást nyújtanak, mondhatni hosszabb távon is élvezetesek, a nehézség pedig olyan, amilyen. Az első órákban például többször lehet olyan érzésünk, mintha egy túlélőjátékban lennénk, azonban ahogy fejlődünk, úgy kerekedhetünk felül a combosabb ellenfeleken is, tehát túl jelentős problémák ezen a téren sem lesznek.
Hangok, zene: Szintén a zsenialitás határait feszegeti, amit a zenék és a hanghatások terén a 4A Games csapata itt megalkotott. A zenék sok helyen kifejezetten hátborzongatóak, de a fegyverhangokkal sincs már probléma, egyedül a szinkronokkal nem tudunk mit kezdeni. Értjük ugyan, hogy szerettek volna ezen a téren oroszos élt belecsempészni a játékba, de ez az erőltetett orosz akcentus megint visszafelé sült el, sok helyen egyenesen kellemetlen hallgatni.
Összegzés: Mindent egybevéve a Metro Exodus egy újabb gyöngyszem lett a sorban, aminek megvannak a maga hibái, azonban hiányosságok helyett inkább sokszor sajátosságokról beszélhetünk, melyeket el kell fogadni, hiszen aki szereti a sorozatot, az biztosan most sem csalódik majd benne. Ez nem egy posztapokaliptikus köntösbe bújtatott Doom, ez egy zseniálisan kidolgozott világban játszódó FPS, ami nagyon erős mind a történet, mind a prezentáció terén, de ha akcióra kerül sor, akkor sem vall kudarcot. Remélhetőleg még ebben a generációban megkapjuk a folytatást. Megérdemelné!
Fejlesztő: 4A Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4440 3,1 GHz-es vagy AMD FX-8370E processzor, Nvidia GeForce GTX 1050 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-8700K 6-Core 3,7 GHz-es vagy AMD Ryzen 7 2700 8-Core 3,2 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 1080 Ti vagy ATI Radeon RX Vega 64 Air grafikus kártya, 16 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Metro-sorozat, S.T.A.L.K.E.R.
Kategória: FPS
Tovább folytathatjuk kalandjainkat a Dmitry Glukhovsky által megálmodott posztapokaliptikus világban, amit minden eddiginél nagyobb szabadsággal és jelentősebb újdonságokkal prezentál nekünk a Metro Exodus. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miként sikerült a sorozat régóta várt harmadik epizódja!
A 2010-ben megjelent Metro 2033-ra mind a mai napig úgy emlékezünk vissza, mint a bizonyos körökben legendás S.T.A.L.K.E.R. egyfajta sajátos szellemi örökösére, aminek az alapját jelentős mértékben meghatározta az ismert orosz író, Dmitrij Gluhovszkij munkássága, aki egy komplett posztapokaliptikus univerzumot álmodott meg olvasmányos regényeiben. Ezt sikerült annak idején a S.T.A.L.K.E.R. mögött álló GSC Game World romjain megalakult 4A Games munkatársainak úgy átültetni egy videojátékba, hogy az interaktív történet túlzás nélkül életre keltette ezt a furcsa berendezkedésű, atomháborúban elpusztult világot, miközben a játékmenet is kellemes élményeket tartogatott azoknak, akik kedvelték a Half Life-sorozat vonalán mozgó élményt.
Bár voltak gyermekbetegségei, a zseniális hangulat miatt egy komoly rajongótábort csődített a Metro 2033 köré az ukrán brigád, akik a Metro: Last Light című folytatással képesek voltak növelni a minőséget, fokozni az élményt és kibővíteni a lehetőségeiket, így rengetegen várták, hogy harmadik alkalommal vajon mit tudnak még kihozni Gluhovszkij világából. A Metro Exodus végül rekordideig készült, és bár ugyanúgy megmaradtak a gyermekbetegségei, mint az első két résznek, azonban olyan új irányba vitte el a sorozatot, amire garantáltan a jövőben is képesek lesznek építeni az ukrán fejlesztők.
A történet tekintetében a játék a Metro: Last Light eseményei után játszódik. A helyszín még mindig a posztapokaliptikus, nukleáris apokalipszisben elpusztult Föld, a főszereplő pedig továbbra is Artyom, aki az elmúlt években a moszkvai metróalagutakban berendezkedett emberiség egyik hősévé válva új kalandok után néz. Ebben felesége, Anna is a segítségére lesz, akivel részben a közös kinti jövő miatt vágnak neki a veszélyes kalandozásnak, egy speciális osztag társaságában. Az Aurora gőzmozdony fedélzetén elindulva tehát felkeresik a Volga folyót és az Urál hegységet, hátha odakint többen maradtak életben, azonban a posztapokaliptikus nászúton több veszély és csalódás éri majd a párost, mint amire számítottak.
A 4A Games fejlesztői ezúttal is kiemelt figyelmet szenteltek annak, hogy a Metro Exodus története végletekig kidolgozott legyen, ezáltal számtalan fordulat vár ránk a kirándulás során, miközben új helyszíneket és embereket ismerhetünk meg, sőt mi több, utóbbi esetében néha már-már túlzásokba is estek a készítők. A gyakran egyébként is vontatott játékmenetet ugyanis párszor 5-10 perces átvezetőkkel vagy előzménytörténetekkel szakították meg, ami a cselekmény megismerése miatt egyáltalán nem baj, de aki olyan intenzív FPS-játékokon nevelkedett, mint a Doom vagy a Wolfenstein, az biztosan sikítófrászt kap majd ezektől a részektől, sőt úgy nagy általánosságban az egész végeredménytől is. Erről azonban majd később!
Először ugyanis fontosabb, hogy megvizsgáljuk egy kicsit a Metro Exodus kapcsán a Moszkvából való kiszabadulás másik hozadékát, amitől sok régi rajongó rettegett korábban. Mint ismert, az első két Metro-játék egy kifejezetten erős korlátokat felállító élménnyel kecsegtetett. A Metro 2033 esetében ez nem volt meglepő, hiszen szó szerint is csőjáték volt a metróalagutakban való kalandozás miatt, de a Metro Last Lightnál már éreztük a szárnybontogatást, ami a harmadik epizóddal maximálisan kiteljesedett.
Mielőtt bárki megijedne, a Metro Exodus nem lett nyitott világú akciójáték, azonban sokkal több időt töltünk nagyobb területeken, mint szűkös közegben vagy éppen a föld alatt. Ebből a szempontból az új rész teljes egészében szakít a korábbi sajátosságokkal, annak ellenére is, hogy a nyitottabb terek meglepően jól állnak neki, a szabad felfedezés, az így megnyíló extra küldetések, felszerelések és egyéb élmények pedig hatalmas löketet adnak ahhoz, hogy jobban beleássuk magunkat a kérdéses univerzum sajátosságaiba. Bár az első néhány óra talán nem is lesz annyira idegen, de minél messzebb jutunk Moszkva romjaitól, annál megdöbbentőbb helyszínek, tengerpartok, erdőségek és sivatagok kerülnek kalandjaink középpontjába, aminek köszönhetően az egykori S.T.A.L.K.E.R. élménye kellemes teherként nehezedik majd a vállainkra.
Sőt mi több, az örök tél koncepciójával is bátran szakított a harmadik felvonás, így megtudhatjuk végre, hogy milyen hangulata van ősszel vagy nyáron az orosz apokalipszisnek. (Meglepőek a hasonlóságok ilyen esetekben a Mad Max és a Fallout világával!) Az évszakok folyamatos változása, a kapcsolódó időjárási jelenségek pedig egyenesen zseniálisan illeszkednek a franchise világához, ami ezekkel a körítésekkel is hátborzongató hatást tud kiváltani. Alaposabb leírásba direkt nem megyünk bele, legyen elég annyi, hogy egy kicsit olyan az egész, mintha valahol a csernobili katasztrófa környékén megállt volna az idő egy posztszovjet környezetben, vagyis kis túlzással akár nálunk is játszódhatna néhány jelenete.
Hogy ezek a Metro-idegen megoldások mennyire befolyásolták a játékmenetet? Bár meglepő lehet, de csak nagyon elenyésző mértékben, és abból is képesek voltak előnyt kovácsolni a készítők. A legjelentősebb változás, hogy a klausztrofóbiát előidéző helyszínekből egészen kevés vár majd ránk a játékban, hiszen sokkal többet barangolunk majd nyitott tereken. Ha nem ragaszkodunk szigorúan a főküldetésekhez, akkor azért megfelelő rendszerességgel belebotlunk majd olyan részekbe, ahol visszaköszönnek a korábbi epizódok sajátosságai, de túlnyomórészt nem ez lesz a jellemző.
A szűkölködés helyett a Metro Exodusban sokkal nagyobb szerepet kap majd például a nappalok és az éjszakák váltakozása, amihez dinamikusan illeszkedik a játéktér is, ezáltal napközben inkább felfegyverzett katonákba botolhatunk a pályákon, míg éjszaka leginkább a szörnyek és az anomáliák kapják a központi szerepet, ami sokkal horrorisztikusabb, klasszikusabb oldalát tárja elénk a sorozatnak. Sőt mi több, nemcsak a játékélményt határozza meg ez az apróság, hanem azt is, hogy milyen dolgokat tudunk összegyűjteni a hátizsákunkba a barangolás alatt, ami sok esetben a felfedezést is alapvetően meghatározza, hiszen a szörnyektől hemzsegő környékek esetén nem kizárt, hogy több lőszert elpazarolunk, mint amennyi alapanyagot cserébe találunk. Bár a szörnyekből is kicsikarhatunk némi lootot, a játék szempontjából értékesebb összetevőket azonban embereknél találjuk majd, de aggodalomra semmi ok, a túlontúl részletesre vett fejlődési rendszert úgy alkották meg, hogy mindenre szükségünk legyen a boldoguláshoz.
Merthogy fejleszteni kell majd, a szerepjátékos elemek most sem maradtak ki a teljes élményből, és bár néha egy kicsit túlzásba vitték ezt az ukránok, de nem szükséges túlontúl beleásni magunkat, ha nem akarjuk. Egyedül a fegyvereket érdemes szinten tartani és szuper kiegészítőkkel felszerelni, mert a harc mindennek az alapja lesz annak ellenére is, hogy a sorozat hagyományaihoz hűen egy kifejezetten aprólékos, a Doomhoz mérten már-már lassú élmény vár ránk. Sok helyen lehetett olvasni, hogy ilyen meg olyan rossz a Metro Exodus irányítása, de a valóságban ez egyfajta sajátosság, ami a realizmus szimulálása mellett arra szolgál, hogy kimért élményt kínáljon Artyom kalandjaihoz.
Ezt lehet szeretni és lehet gyűlölni, de a lényeg, hogy nem szabad negatívumként felróni a programnak, mert nagyjából olyan sajátosság ez, mint Duke Nukem mocskos szája. Az más kérdés, hogy a nyitottabb világ talán megkövetelte volna ennek a felülvizsgálatát, de mivel a lopakodás még mindig fontos elem benne – akárcsak a lőszer-takarékoskodás –, ennek a hátrányát csak nagyon ritkán érezzük majd. Mondhatni ez is egy olyan különlegesség, ami az elnyugatiasodott, folyamatos és végtelen pörgésre épült őrületből kiemeli a végeredményt, mely a narratíva sajátos tálalása mellett igaz még arra is, hogy akciójáték ide vagy oda, sok esetben érdemes lesz megpróbálni harc nélkül érvényesülni, hiszen ezzel új lehetőségek, gyakran új küldetések is elénk tárulhatnak, ami rendkívül érdekes, hovatovább sokrétű megoldás lett a gyakorlatban.
Grafika:
Bár egészen meglepő, hogy egy keletről érkező videojátékról kell ezt mondanunk, de a Metro Exodus a 4A Games saját fejlesztésű grafikus motorjának jóvoltából jelenleg az egyik, ha nem a legszebb FPS-játék a piacon. Ez pedig nemcsak technikai tudásának köszönhető, hanem annak is, hogy hihetetlenül részletes világábrázolást kapunk tőle, néhány esetben annyira realisztikus fény-árnyék játékot tártak elénk az ukránok, hogy szinte már illatokat is társítani tudunk a látványhoz. Ennek azonban nagyon súlyos ára van! Ha a programot teljes pompájában akarjuk élvezni, akkor ahhoz bizony nagyon komoly masinára lesz szükségünk, de még ekkor is meg kell barátkoznunk a nagyobb pályák előtti hosszú töltési időkkel, ami okozhat egy kis kellemetlenséget.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Határozottan visszautasítjuk azokat a vádakat a fejlesztők nevében, melyek esetlennek és nehézkesnek nevezték a Metro Exodus irányítását! A játék alapvetően egy sokkal lassabb és kimértebb tempót követel meg az embertől, nincs rohangálás, nincs meggondolatlanság, vagyis ehhez a mentalitáshoz ez a lassabb reagálás, vagy a futás közbeni gyors kifulladás éppen ideális, nem mellesleg realisztikusabb hatást is kelt. FPS-hez mérten kicsit tényleg körülményesebb Artyom terelgetése, de ez semmiképpen sem nevezhető negatívumnak, sokkal inkább a sajátosságok számlájára írható, pláne billentyűzettel és egérrel nincs különösebben nagy gond vele. Megszokás kérdése az egész!Játszhatóság:
Egészen hihetetlen, hogy mekkora tartalmat tudtak az ukránok belepréselni a sorozat aktuális részébe! Alapból az elképesztően nagy ívű sztori már meg tudna tölteni egy teljes könyvet, azonban ennek az egésznek az átélése, a rengeteg felfedezni való, és úgy nagy általánosságban a kimért, lassabb lefolyású játékmenet bőven 20-30 órás magasságokba emeli az élményt, ami egy kifejezetten sztoriközpontú egyjátékos élménytől egyáltalán nem rossz.Intelligencia, nehézség:
Ha feltétlenül problémákat keresünk a Metro Exodus kapcsán, akkor az intelligencia és a nehézség kapcsán találhatjuk a legtöbbet. Például sok hiba maradt a programban, melyek egy jelentős részét még mindig nem tudták kigyomlálni a fejlesztők, de ezt leszámítva azért túl nagy hiányosságokkal nem találkozni benne. Az ellenfelek egészen jól reagálnak ránk, a szörnyek is, az ütközetek kellő kihívást nyújtanak, mondhatni hosszabb távon is élvezetesek, a nehézség pedig olyan, amilyen. Az első órákban például többször lehet olyan érzésünk, mintha egy túlélőjátékban lennénk, azonban ahogy fejlődünk, úgy kerekedhetünk felül a combosabb ellenfeleken is, tehát túl jelentős problémák ezen a téren sem lesznek.
Hangok, zene:
Szintén a zsenialitás határait feszegeti, amit a zenék és a hanghatások terén a 4A Games csapata itt megalkotott. A zenék sok helyen kifejezetten hátborzongatóak, de a fegyverhangokkal sincs már probléma, egyedül a szinkronokkal nem tudunk mit kezdeni. Értjük ugyan, hogy szerettek volna ezen a téren oroszos élt belecsempészni a játékba, de ez az erőltetett orosz akcentus megint visszafelé sült el, sok helyen egyenesen kellemetlen hallgatni.Összegzés:
Mindent egybevéve a Metro Exodus egy újabb gyöngyszem lett a sorban, aminek megvannak a maga hibái, azonban hiányosságok helyett inkább sokszor sajátosságokról beszélhetünk, melyeket el kell fogadni, hiszen aki szereti a sorozatot, az biztosan most sem csalódik majd benne. Ez nem egy posztapokaliptikus köntösbe bújtatott Doom, ez egy zseniálisan kidolgozott világban játszódó FPS, ami nagyon erős mind a történet, mind a prezentáció terén, de ha akcióra kerül sor, akkor sem vall kudarcot. Remélhetőleg még ebben a generációban megkapjuk a folytatást. Megérdemelné!