Gyurkity Péter
Megpillantotta első exobolygóját a TESS
Az első fotó után befutott az első megfigyelés is, egy exobolygó formájában.
A NASA TESS-űrtávcsöve kapcsán a napokban arról számolt be az amerikai ügynökség, hogy összeállt az első fotó, amely mind a 4 kamera beüzemelésével készült el. Ezt még augusztus elején készítette el az értékes eszköz, a végleges felvételt azonban csak most tették közzé, ezzel igazolva, hogy minden gond nélkül üzemel. Néhány nappal később azonban már az első megfigyelésről is beszámoltak, így jól alakul a korai periódus.
A részletes adatok alapján kijelenthető, hogy a Pi Mensae c, amely egy kisebb, nagyjából a Földhöz hasonló méretű exobolygó, tőlünk mintegy 60 fényévnyi távolságra, nagy valószínűséggel nem ad otthont az életnek, jelentősége azonban mégis nagy, hiszen ez az első példány, amelyet már az új TESS révén figyelhettünk meg. A saját csillaga előtt áthaladó bolygó jól kivehető és visszaigazolható a csillagból hozzánk beérkező fény periodikus változása révén, maga a csillag pedig (amely a HD 39091 néven is ismert), még szabad szemmel is látható az égbolton. Ez egyébként egy sárga törpecsillag, a bolygó pedig a sugarát illetően 2,14-szer, a tömegét tekintve pedig 4,82-szer nagyobb a Földnél. Egy év mindössze 6,27 napot tesz ki a bolygón, ez pedig túlságosan közel helyezkedik el csillagához ahhoz, hogy az élet is megmaradjon rajta.
A most megtalált példány sorrendben a második ismert bolygó a rendszerben, a csillagászok ugyanis még 2001-ben bukkantak rá az első családtagra (Pi Mensae b), amely egy meglehetősen méretes bolygó – ez megkönnyítette a sikeres visszaigazolást, az akkori technikával ugyanis elsősorban a nagyobb példányok jelenlétét tudták kimutatni. Nem mellesleg ez a jelenleg ismert legnagyobb bolygó, tömege 10-szer nagyobb a Jupiterhez képest, bár egyes csillagászok szerint inkább barna törpecsillagról van szó – a hosszú, elnyújtott pályán mindenesetre 5-7 év alatt kerüli meg a rendszer központjaként szolgáló csillagot, felszíne pedig egyes értelmezések szerint szinte izzik a nagy méret miatt.
A Pi Mensae c a szilárd, vasban gazdag mag mellett vizet, metánt, héliumot, valamint hidrogént is tartalmazhat, ezt később a Gaia, valamint a James Webb segítségével vehetjük majd közelebbről szemügyre. A TESS eközben folytatja a megkezdett munkát, a remények szerint akár félmillió csillagot is megvizsgálhatunk majd ennek révén.
A NASA TESS-űrtávcsöve kapcsán a napokban arról számolt be az amerikai ügynökség, hogy összeállt az első fotó, amely mind a 4 kamera beüzemelésével készült el. Ezt még augusztus elején készítette el az értékes eszköz, a végleges felvételt azonban csak most tették közzé, ezzel igazolva, hogy minden gond nélkül üzemel. Néhány nappal később azonban már az első megfigyelésről is beszámoltak, így jól alakul a korai periódus.
A részletes adatok alapján kijelenthető, hogy a Pi Mensae c, amely egy kisebb, nagyjából a Földhöz hasonló méretű exobolygó, tőlünk mintegy 60 fényévnyi távolságra, nagy valószínűséggel nem ad otthont az életnek, jelentősége azonban mégis nagy, hiszen ez az első példány, amelyet már az új TESS révén figyelhettünk meg. A saját csillaga előtt áthaladó bolygó jól kivehető és visszaigazolható a csillagból hozzánk beérkező fény periodikus változása révén, maga a csillag pedig (amely a HD 39091 néven is ismert), még szabad szemmel is látható az égbolton. Ez egyébként egy sárga törpecsillag, a bolygó pedig a sugarát illetően 2,14-szer, a tömegét tekintve pedig 4,82-szer nagyobb a Földnél. Egy év mindössze 6,27 napot tesz ki a bolygón, ez pedig túlságosan közel helyezkedik el csillagához ahhoz, hogy az élet is megmaradjon rajta.
A most megtalált példány sorrendben a második ismert bolygó a rendszerben, a csillagászok ugyanis még 2001-ben bukkantak rá az első családtagra (Pi Mensae b), amely egy meglehetősen méretes bolygó – ez megkönnyítette a sikeres visszaigazolást, az akkori technikával ugyanis elsősorban a nagyobb példányok jelenlétét tudták kimutatni. Nem mellesleg ez a jelenleg ismert legnagyobb bolygó, tömege 10-szer nagyobb a Jupiterhez képest, bár egyes csillagászok szerint inkább barna törpecsillagról van szó – a hosszú, elnyújtott pályán mindenesetre 5-7 év alatt kerüli meg a rendszer központjaként szolgáló csillagot, felszíne pedig egyes értelmezések szerint szinte izzik a nagy méret miatt.
A Pi Mensae c a szilárd, vasban gazdag mag mellett vizet, metánt, héliumot, valamint hidrogént is tartalmazhat, ezt később a Gaia, valamint a James Webb segítségével vehetjük majd közelebbről szemügyre. A TESS eközben folytatja a megkezdett munkát, a remények szerint akár félmillió csillagot is megvizsgálhatunk majd ennek révén.