SG.hu
Light Fall
Kiadó: Bishop Games
Fejlesztő: Bishop Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E5200 processzor, Nvidia GeForce 9800GTX grafikus kártya, 2 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Braid, Ori and the Blind Forest
Kategória: oldalra scrollozós platformer
Sokszor és sokan próbálták már az elmúlt néhány évben újra feltalálni az oldalra scrollozós platformerek műfaját, de csak keveseknek sikerült maradandót alkotniuk. A Bishop Games által megálmodott Light Fall azonban érdemes a figyelemre, hiszen a bejáratott klisék mellett megannyi újdonsággal is szolgál a stílus kedvelőinek. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy mik ezek!
A Bishop Games egyike azoknak a fejlesztőcsapatoknak, akiket a néhány évvel ezelőtt tetőzött nagy indie hullám vetett partra, a kanadai stúdió ugyanis 2014-ben alakult meg azzal a célzattal, hogy mókás és egyedi videojátékos élményekkel szolgáljanak. Bár az elmúlt négy évben csak ígéreteket kaptunk tőlük, azonban Light Fall című alkotásuk sikere már akkor borítékolható volt, amikor a kapcsolódó Kickstarter-kampánnyal könnyedén összeszedték a pénzt a fejlesztési munkálatokra. Természetesen senki sem mert túl korán és túl merész kijelentéseket tenni, hiszen rengeteg induló csapat állt már földbe ígéretesnek tűnő videojátékokkal, különösen platformerekkel. Szerencsére azonban a Bishop Games megtartotta ígéreteit, a Light Fall pedig egy kifejezetten ígéretes és nagyszerű videojáték lett, amire valóban érdemes odafigyelniük a rajongóknak. Hogy miért?
Kezdjük rögtön ott, hogy a legtöbb indie címkével érkező alkotással, hovatovább a platformerek jelentős többségével ellentétben a Light Fall egy meglepően kellemes körítéssel és történettel büszkélkedhet. A cselekmény középpontjában Numbra elfeledett világa áll, mely átvitt értelemben akár a mi Földünk is lehetne, hiszen főhősünk oldalán azért kell küzdenünk, hogy a fenyegető sötétség – mely szörnyek és különféle romboló erők képében jelenik meg a pályákon –, ne kebelezze be az univerzumot. A küzdelem azonban nem csak abból áll, hogy legyűrünk mindenkit a pályákon, a Light Fallban ugyanis segítséget is kell toboroznunk néhány olyan fenséges erejű lény képében, akik megfelelő hatalommal rendelkeznek a győzelemhez.
Bár a sztori mindvégig általánosságban beszél, csak nagyon ritkán konkretizál, hovatovább a játékkal együtt egészen rövidke lett, mégis példát vehetnének a kanadaiaktól a nagyobb stúdiók, hiszen ebbe a pár órába több fordulatot vittek, mint amennyi a legtöbb millió dolláros alkotásban megtalálható. Sőt mi több, egészen zseniális a háttértörténet adagolása is, hiszen miközben keresztülrohanunk Numbra világán, egy bajszos bagolyszerű teremtmény, név szerint Stryx mesél nekünk megnyugtató hangján.
Bár stílusa miatt elnéztük volna neki a hiányosságokat, azonban a Light Fall sztorija összességében igencsak kellemesre sikeredett, és hasonló jelzőkkel tudnánk illetni a játékélményt is, mely folyamatosan építkezve idézi fel előttünk a legnagyobb klasszikusokat, miközben egy sor érdekes újdonságot állít a középpontba. Az ugyanis egy dolog, hogy a Bishop Games alkotása egy oldalra scrollozós platformer, de kizárólag a klisék lemásolásával garantáltan nem tudtak volna kiemelkedni a sorból, márpedig hősünk speciális képességeinek köszönhetően ez sikerült.
Alaphangon ugyanis a Light Fall pályáin a folyamatos rohangászás mellett platformokra ugrabugrálhatunk, reflexeinkre épülő akadályokon lendülhetünk át, falakat mászhatunk és gyűjtögethetünk is, akárcsak a műfaj képviselőinek 90 százalékában, azonban a kanadai stúdió ezek mellé további kellemes játékelemeket álmodott meg. Példának okáért világító szemű hősünk képes arra, hogy saját platformokat, kisebb dobozkákat varázsoljon maga alá, ami rengeteg esetben megkönnyíti a továbbhaladást, vagy a nehezen megközelíthető helyek elérést.
Hatványozottan igaz mindez annak fényében, hogy egymás után akár több dobozt is teremthetünk a semmiből, ezáltal létraként használhatjuk egy magas pontra való eljutásban, de akkor is jól jön ez a fajta segítség, ha egy szakadékon szeretnénk átlendülni. Persze nem árt vigyázni, mert egymás után csak pár alkalommal használható az isteni ajándék, és bár feltöltéséhez mindössze annyi lesz a dolgunk, hogy megérintsük a földet, mindezt azonban fontos belekalkulálni egy-egy akadály legyűrésekor.
Hősünket azonban nem csak ezzel az egy képességgel vértezték fel! Példának okáért képes lesz saját erőlökést generálni, amivel szétzúzhat akadályokat vagy lenyomhat kisebb ellenfeleket, de a leghasznosabb tulajdonságának a mozgatható platformokat tekinthetjük. Ezeket kell alkalmaznunk majd a legtöbb fejtörőnél, így hol egy lézersugarat takarhatunk le velük, hol egy hajó meghajtásához használhatjuk fel őket. Felhasználási területük meglepően sokszínű lesz, folyamatosan egyre újabb és újabb fejtörőknél alkalmazhatjuk, miközben nagyon ritkán, de legalábbis egészséges mértékben számíthatunk ismétlődésekre.
Ez pedig magasabb szinten is igaz lesz, hiszen bár vannak hasonló vagy ugyanolyan feladatok, azonban ezeket sikerült ügyesen elosztani a Light Fall pályáin, noha az utolsó fejezet azért egy kicsit már kilóg a sorból. Itt érezhetjük azt először, hogy a készítők talán kapkodtak, de legalábbis kifogytak az ötletekből, ezáltal túl magasra vették a nehézséget, és ha addig elszenvedjük magunkat, a főellenfél legyőzése garantáltan óriási fejtörést okoz majd. Érdemes ugyanakkor átverekedni magunkat a pályákon, hiszen maradandó élményt kapunk cserébe, de ami ennél is lényegesebb, hogy utána a beépített Speedrun játékmódnak hála újra és újra belevághatunk, hogy megdöntsük saját vagy mások rekordjait azzal a célzattal, hogy a lehető leggyorsabban teljesítsük az egyes helyszíneket.
Grafika:
A megjelenés terén a Light Fall is olyan emlékezetesre sikerült, mint a Braid, az Ori and the Blind Forest vagy éppen a Limbo. Leginkább talán utóbbi két alkotás keresztezéseként lehetne leírni a végeredményt, hiszen az erőteljes árnyékolás és a meseszerű ábrázolás egyaránt jellemzők rá. Néhány esetben szó szerint hosszú másodpercekig legeltethetjük a szemünket, annyira kellemes összhatást árasztanak a csinos hátterek, ha pedig mindez nem lenne elegendő, ráadásként még a gépigényre sem panaszkodhatunk, hiszen a Light Fall a többéves konfigurációkon is vígan elindul.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A Light Fall a kezelőfelület és az irányítás tekintetében egyaránt pofonegyszerűre sikerült. Hősünk irányítása mellett ugyanis csak a speciális képességek dedikált gombjait kell memorizálnunk – alapesetben ezek a nyilak –, és ennyi elegendő ahhoz, hogy jól elboldoguljunk a pályákon, hovatovább teljesíthessük a fejtörőket.
Játszhatóság:
Bár talán nem teljesen helyénvaló egy alacsony költségvetésű projektnél a szavatosságot kritizálni, de a Light Fall nagyon rövidre sikerült. Dacára a szuper történetnek, valamint a gyűjtögethető dolgoknak, ezenfelül csak a Speedrun az, ami esetleg újra odaszegezhet minket a képernyő elé. Ez pedig alapvetően kevés, hiszen olyan szuper világot építettek fel a fejlesztők, amibe szívesen visszatértünk volna újra meg újra egy-egy érdekes játékmód kedvéért.
Intelligencia, nehézség:
A legnagyobb probléma azonban túlzás nélkül a nehézséggel van. A Light Fall kezdetben egy igencsak kellemes élményt kínál számunkra, a klasszikus platformerek legszebb hagyományai várnak ránk az első szinteken, azonban minél tovább jutunk, annál zavarosabbá válik minden, a végéhez közeledve pedig teljesen váratlanul annyira megnövekedik a nehézségi szint, hogy az sokaknak el is veheti a kedvét a játéktól. Ez ebben a formában talán nem volt szerencsés megoldás, mint ahogyan az utolsó boss sem kifejezetten!
Hangok, zene: Bár szinkronok alig vannak a Light Fallban, a kedves öregembereket idéző Stryx monológjai elképesztően megnyugtatóak és hangzatosak, hovatovább a felbukkanó zenék és hangeffektek is kellemesek lettek, panaszra tehát nincs okunk.
Összegzés: Talán akadnak kisebb-nagyobb hibái, de a Light Fall összességében egy elképesztően szerethető, látványos és túlnyomórészt kellemes élményeket garantáló platformer lett a sorban. Problémáit és végjátékát leszámítva simán odatehető a cikkben több helyen is említett nagyszerű stílustársak mellé, noha félő, hogy nevét nem halljuk majd annyiszor, mint azt megérdemelné. Amennyiben egy nagyszerű oldalra scrollozós platformert keresel, ami úgy tudott csipetnyi újdonságot hozni a műfajba, hogy közben maximálisan tiszteletben tartotta hagyományait, akkor a kanadai fejlesztők játékát neked is meg kell ismerned!
Fejlesztő: Bishop Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E5200 processzor, Nvidia GeForce 9800GTX grafikus kártya, 2 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Braid, Ori and the Blind Forest
Kategória: oldalra scrollozós platformer
Sokszor és sokan próbálták már az elmúlt néhány évben újra feltalálni az oldalra scrollozós platformerek műfaját, de csak keveseknek sikerült maradandót alkotniuk. A Bishop Games által megálmodott Light Fall azonban érdemes a figyelemre, hiszen a bejáratott klisék mellett megannyi újdonsággal is szolgál a stílus kedvelőinek. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy mik ezek!
A Bishop Games egyike azoknak a fejlesztőcsapatoknak, akiket a néhány évvel ezelőtt tetőzött nagy indie hullám vetett partra, a kanadai stúdió ugyanis 2014-ben alakult meg azzal a célzattal, hogy mókás és egyedi videojátékos élményekkel szolgáljanak. Bár az elmúlt négy évben csak ígéreteket kaptunk tőlük, azonban Light Fall című alkotásuk sikere már akkor borítékolható volt, amikor a kapcsolódó Kickstarter-kampánnyal könnyedén összeszedték a pénzt a fejlesztési munkálatokra. Természetesen senki sem mert túl korán és túl merész kijelentéseket tenni, hiszen rengeteg induló csapat állt már földbe ígéretesnek tűnő videojátékokkal, különösen platformerekkel. Szerencsére azonban a Bishop Games megtartotta ígéreteit, a Light Fall pedig egy kifejezetten ígéretes és nagyszerű videojáték lett, amire valóban érdemes odafigyelniük a rajongóknak. Hogy miért?
Kezdjük rögtön ott, hogy a legtöbb indie címkével érkező alkotással, hovatovább a platformerek jelentős többségével ellentétben a Light Fall egy meglepően kellemes körítéssel és történettel büszkélkedhet. A cselekmény középpontjában Numbra elfeledett világa áll, mely átvitt értelemben akár a mi Földünk is lehetne, hiszen főhősünk oldalán azért kell küzdenünk, hogy a fenyegető sötétség – mely szörnyek és különféle romboló erők képében jelenik meg a pályákon –, ne kebelezze be az univerzumot. A küzdelem azonban nem csak abból áll, hogy legyűrünk mindenkit a pályákon, a Light Fallban ugyanis segítséget is kell toboroznunk néhány olyan fenséges erejű lény képében, akik megfelelő hatalommal rendelkeznek a győzelemhez.
Bár a sztori mindvégig általánosságban beszél, csak nagyon ritkán konkretizál, hovatovább a játékkal együtt egészen rövidke lett, mégis példát vehetnének a kanadaiaktól a nagyobb stúdiók, hiszen ebbe a pár órába több fordulatot vittek, mint amennyi a legtöbb millió dolláros alkotásban megtalálható. Sőt mi több, egészen zseniális a háttértörténet adagolása is, hiszen miközben keresztülrohanunk Numbra világán, egy bajszos bagolyszerű teremtmény, név szerint Stryx mesél nekünk megnyugtató hangján.
Bár stílusa miatt elnéztük volna neki a hiányosságokat, azonban a Light Fall sztorija összességében igencsak kellemesre sikeredett, és hasonló jelzőkkel tudnánk illetni a játékélményt is, mely folyamatosan építkezve idézi fel előttünk a legnagyobb klasszikusokat, miközben egy sor érdekes újdonságot állít a középpontba. Az ugyanis egy dolog, hogy a Bishop Games alkotása egy oldalra scrollozós platformer, de kizárólag a klisék lemásolásával garantáltan nem tudtak volna kiemelkedni a sorból, márpedig hősünk speciális képességeinek köszönhetően ez sikerült.
Alaphangon ugyanis a Light Fall pályáin a folyamatos rohangászás mellett platformokra ugrabugrálhatunk, reflexeinkre épülő akadályokon lendülhetünk át, falakat mászhatunk és gyűjtögethetünk is, akárcsak a műfaj képviselőinek 90 százalékában, azonban a kanadai stúdió ezek mellé további kellemes játékelemeket álmodott meg. Példának okáért világító szemű hősünk képes arra, hogy saját platformokat, kisebb dobozkákat varázsoljon maga alá, ami rengeteg esetben megkönnyíti a továbbhaladást, vagy a nehezen megközelíthető helyek elérést.
Hatványozottan igaz mindez annak fényében, hogy egymás után akár több dobozt is teremthetünk a semmiből, ezáltal létraként használhatjuk egy magas pontra való eljutásban, de akkor is jól jön ez a fajta segítség, ha egy szakadékon szeretnénk átlendülni. Persze nem árt vigyázni, mert egymás után csak pár alkalommal használható az isteni ajándék, és bár feltöltéséhez mindössze annyi lesz a dolgunk, hogy megérintsük a földet, mindezt azonban fontos belekalkulálni egy-egy akadály legyűrésekor.
Hősünket azonban nem csak ezzel az egy képességgel vértezték fel! Példának okáért képes lesz saját erőlökést generálni, amivel szétzúzhat akadályokat vagy lenyomhat kisebb ellenfeleket, de a leghasznosabb tulajdonságának a mozgatható platformokat tekinthetjük. Ezeket kell alkalmaznunk majd a legtöbb fejtörőnél, így hol egy lézersugarat takarhatunk le velük, hol egy hajó meghajtásához használhatjuk fel őket. Felhasználási területük meglepően sokszínű lesz, folyamatosan egyre újabb és újabb fejtörőknél alkalmazhatjuk, miközben nagyon ritkán, de legalábbis egészséges mértékben számíthatunk ismétlődésekre.
Ez pedig magasabb szinten is igaz lesz, hiszen bár vannak hasonló vagy ugyanolyan feladatok, azonban ezeket sikerült ügyesen elosztani a Light Fall pályáin, noha az utolsó fejezet azért egy kicsit már kilóg a sorból. Itt érezhetjük azt először, hogy a készítők talán kapkodtak, de legalábbis kifogytak az ötletekből, ezáltal túl magasra vették a nehézséget, és ha addig elszenvedjük magunkat, a főellenfél legyőzése garantáltan óriási fejtörést okoz majd. Érdemes ugyanakkor átverekedni magunkat a pályákon, hiszen maradandó élményt kapunk cserébe, de ami ennél is lényegesebb, hogy utána a beépített Speedrun játékmódnak hála újra és újra belevághatunk, hogy megdöntsük saját vagy mások rekordjait azzal a célzattal, hogy a lehető leggyorsabban teljesítsük az egyes helyszíneket.
Grafika:
A megjelenés terén a Light Fall is olyan emlékezetesre sikerült, mint a Braid, az Ori and the Blind Forest vagy éppen a Limbo. Leginkább talán utóbbi két alkotás keresztezéseként lehetne leírni a végeredményt, hiszen az erőteljes árnyékolás és a meseszerű ábrázolás egyaránt jellemzők rá. Néhány esetben szó szerint hosszú másodpercekig legeltethetjük a szemünket, annyira kellemes összhatást árasztanak a csinos hátterek, ha pedig mindez nem lenne elegendő, ráadásként még a gépigényre sem panaszkodhatunk, hiszen a Light Fall a többéves konfigurációkon is vígan elindul.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Light Fall a kezelőfelület és az irányítás tekintetében egyaránt pofonegyszerűre sikerült. Hősünk irányítása mellett ugyanis csak a speciális képességek dedikált gombjait kell memorizálnunk – alapesetben ezek a nyilak –, és ennyi elegendő ahhoz, hogy jól elboldoguljunk a pályákon, hovatovább teljesíthessük a fejtörőket.Játszhatóság:
Bár talán nem teljesen helyénvaló egy alacsony költségvetésű projektnél a szavatosságot kritizálni, de a Light Fall nagyon rövidre sikerült. Dacára a szuper történetnek, valamint a gyűjtögethető dolgoknak, ezenfelül csak a Speedrun az, ami esetleg újra odaszegezhet minket a képernyő elé. Ez pedig alapvetően kevés, hiszen olyan szuper világot építettek fel a fejlesztők, amibe szívesen visszatértünk volna újra meg újra egy-egy érdekes játékmód kedvéért.Intelligencia, nehézség:
A legnagyobb probléma azonban túlzás nélkül a nehézséggel van. A Light Fall kezdetben egy igencsak kellemes élményt kínál számunkra, a klasszikus platformerek legszebb hagyományai várnak ránk az első szinteken, azonban minél tovább jutunk, annál zavarosabbá válik minden, a végéhez közeledve pedig teljesen váratlanul annyira megnövekedik a nehézségi szint, hogy az sokaknak el is veheti a kedvét a játéktól. Ez ebben a formában talán nem volt szerencsés megoldás, mint ahogyan az utolsó boss sem kifejezetten!Hangok, zene:
Bár szinkronok alig vannak a Light Fallban, a kedves öregembereket idéző Stryx monológjai elképesztően megnyugtatóak és hangzatosak, hovatovább a felbukkanó zenék és hangeffektek is kellemesek lettek, panaszra tehát nincs okunk.Összegzés:
Talán akadnak kisebb-nagyobb hibái, de a Light Fall összességében egy elképesztően szerethető, látványos és túlnyomórészt kellemes élményeket garantáló platformer lett a sorban. Problémáit és végjátékát leszámítva simán odatehető a cikkben több helyen is említett nagyszerű stílustársak mellé, noha félő, hogy nevét nem halljuk majd annyiszor, mint azt megérdemelné. Amennyiben egy nagyszerű oldalra scrollozós platformert keresel, ami úgy tudott csipetnyi újdonságot hozni a műfajba, hogy közben maximálisan tiszteletben tartotta hagyományait, akkor a kanadai fejlesztők játékát neked is meg kell ismerned!