SG.hu
Pillars of Eternity II: Deadfire
Kiadó: Versus Evil
Fejlesztő: Obsidian Entertainment
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2100T 2,5 GHz-es vagy AMD Phenom II X3 processzor, Nvidia GeForce 9600 GT vagy ATI Radeon HD 4850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2400 3,1 GHz-es vagy AMD Phenom II X6 1100T processzor, Nvidia GeForce GTX 570 vagy ATI Radeon HD 7790 grafikus kártya, 8 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok:Pillars of Eternity, Baldur's Gate
Kategória: RPG
Kalózos tematikával megfűszerezve folytatódik tovább az Obsidian által fejlesztett Pillars of Eternity szerepjáték, melynek második része ugyanazt a Baldur's Gate előtt tisztelgő klasszikus utat követi, mint nagyszerűen sikerült elődje. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy mit sikerült felmutatnia a folytatásnak!
Kétség sem férhet hozzá, hogy a piac újra felismerte a régi vágású, mondhatni retró szerepjátékokra való igényt, hiszen gombamód szaporodnak a műfaj újabb képviselői, melyek között jobb és rosszabb próbálkozásokat egyaránt találhatunk. Az Obsidian Entertainment által megálmodott Pillars of Eternity túlzás nélkül a jobbak között tartható számon, hiszen a készítők meglepően alaposan követték az olyan legendás alkotások által kikövezett utat, mint a Baldur's Gate, az Icewind Dale vagy a Neverwinter Nights. Nem véletlen, hogy a rajongók is hamar megkedvelték, hiszen láthatóan újra nagy kereslet van az izometrikus nézetből átélhető klasszikus RPG-kre, és hogy a készítők addig üssék a vasat, amíg meleg, gyorsan elkészítették a folytatást, mely Pillars of Eternity II: Deadfire címmel talán nem hozott túl sok újdonságot, de annyit azért igen, hogy felkeltse a figyelmünket a végeredmény.
A játék lényegében ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előd abbahagyta, azonban sikerült úgy megalkotniuk a cselekményt a fejlesztőknek, hogy nem alapfeltétel az első rész ismerete. Ez nem meglepő annak fényében, hogy a sztori tekintetében a bemutatkozás nem sikerült túl fényesre, lényegében csak az első és az utolsó pár perc volt lényeges, tehát nem is volt olyan esemény, amit megfelelően folytathattak volna. Noha a Pillars of Eternity II: Deadfire ezen a téren egy kicsit talán jobban sikerült, ugyanakkor még mindig drasztikus hiányosságoktól szenved, hiszen kis túlzással gyorsan összefoglalják nekünk a problémát a kezdéskor, majd legközelebb a végkifejletnél kap fontos szerepet a cselekmény, melynek főszereplője ugyanaz a hős lesz, akit korábban irányítottunk, és hogy ne unatkozzon sokáig, nyugodt kis élete újfent darabokra hullik szét.
A történet szerint ugyanis egy kőszoborba zárt istenség váratlanul pont ott szabadul ki fogságából, ahol karakterünk jól ismert vára, Caed Nua áll, vagyis a békés uralkodásnak rögtön búcsút inthetünk, hiszen ez a rosszindulatú entitás elszakítja lelkünket a testünktől, ami újabb, vad kalandokra invitálja hősünket, mely Eora fantáziavilágának egy rejtélyes szegletébe, Deadfire szigetvilágába kalauzol minket, ahol megannyi új teremtmény, probléma és sajátosság vár ránk saját lelkünk után kutakodva.
Amit rögtön az elején ki kell emelni a Pillars of Eternity II: Deadfire kapcsán, hogy az előzetesekkel ellentétben nem egy kalózos RPG-t kaptunk, az Obsidian ugyanis bár valóban belefonta ezt a témát a játékba, összességében azonban egyáltalán nem lett olyan hangsúlyos a téma, mint azt sokan várták. Bár akad néhány klisé, a szigetvilág közötti utazgatás is a saját hajónkkal történik, amit fejleszthetünk, legénységet fogadhatunk rá, sőt mi több, még hajócsatákat is vívhatunk vele, azonban pár kötelező apróságot leszámítva a végeredmény ismét egy sötét fantáziavilágba kalauzoló RPG lett.
Amint ugyanis partra szállunk – a játékidő nagyobb részét szárazföldön töltjük majd el –, lényegében ugyanazok az élmények várnak ránk, mint az elődben, ezáltal nagyobbacska városok, veszélyekkel teli erdők-mezők, érdekes NPC-k, a különbség csupán annyi, hogy most nagyobb szabadságot élvezhetünk. A mindvégig lenyűgöző világban járkálva azonban az elődhöz hasonlóan folyamatosan félelmetes teremtményekkel találkozhatunk, párbajra hívhatjuk őket, a városokban megannyi mellékküldetést vehetünk fel, telepakolhatjuk táskánkat mindenféle limlommal, ezeket pedig eladhatjuk a kereskedőknél, hogy jobb fegyvereket, felszereléseket és egyéb szükséges holmikat vásároljunk magunknak.
Mindezt eddig akár az első rész játéktesztjéhez is leírhattuk volna, de azért nem eszik olyan forrón a kását, hiszen a Pillars of Eternity II: Deadfire a teljesen új környezet és történet mellett a játékmenet terén is hozott pár újdonságot. A fentebb említett saját hajó behozatala például nagyon jó ötlet volt, hiszen nemcsak közlekedhetünk vele, hanem egyfajta központi erődként is szolgál majd számunkra. Érdemes megjegyezni továbbá a nyitott világ tényét, hiszen bár az első részben is elhitették velünk ezt a készítők, azonban összességében madzagon rángattak minket folyamatosan, itt azonban tényleg kinyílik a pálya, amit sokan talán ebben a formában feleslegesnek vélhetnek, hiszen csak újabb problémák születtek vele. Példának okáért a korlátozás hiányában olyan pályarészekre is betévedhetünk majd, ahol sokkal erősebb ellenfelek várnak ránk, és akik rendszerint csúnyán le is törlik majd az arcunkról a vigyort, hogy kétségbeesetten kapjunk egy korábbi mentett állás után.
Akárcsak az elődöt, a Pillars of Eternity II: Deadfire-t is sokféleképpen játszhatjuk. Bár a fő sztori hangsúlyozottan gyenge lett, a mellékes feladatok között azonban rendre találunk humoros és izgalmas pillanatokat, melyek azért viszik előre a játékost. Ezekből nem lesz hiány, mint ahogyan a párbeszédekből sem, melyek során csak mi határozhatjuk meg, hogy milyen képet festünk le magunkról mások előtt, ezáltal lehetünk agresszívak, mindig a harc felé terelve a végkimenetelt, de rengeteg feladatot egy jó beszélőkével megáldva is elvégezhetünk, a diplomácia útját járva.
A játékban továbbra is egy kis csapat oldalán csapunk bele a küzdelmekbe, rajtunk kívül ugyanis még négy másik karakter tart velünk, akiket ugyanúgy fejleszthetünk, mint magunkat. Érdekes újdonság lett, hogy egyszerre több kasztot is hősünkre aggathatunk, ezáltal menet közben dönthetjük majd el, hogy melyik oldalra specializálódunk inkább, ami sokkal nagyobb szabadságot ad, mint eddig bármikor. A velünk együtt kalandozó karaktereknek természetesen szintén mi választhatunk majd kasztot, ami rendkívül lényeges abból a szempontból, hogy a küzdelmek során milyen taktikákat alkalmazhatunk.
A Pillars of Eternity II: Deadfire-ben ugyanaz a harcrendszer vár majd ránk, mint az első részben, így a küzdelmek során lehetőségünk nyílik majd szüneteltetni az összecsapásokat annak érdekében, hogy kiválasszuk, melyik karakterünkkel milyen lépést, támadást, varázslatot vagy más egyéb interakciót szeretnénk kivitelezni.
Grafika:
Bár a megjelenés terén a játék nem változott drasztikusan az első epizódhoz képest, azonban mégis megérdemli a maximális pontszámot, hiszen elképesztően változatos világ vár ránk, a karibi hangulatot árasztó partoktól kezdve a lepukkant középkori városokon át a sötét földalatti útvesztőkig bezárólag. A végeredmény biztosan tetszik majd az effektorgiák kedvelőinek, hiszen egy-egy ütközet már-már cirkuszi hangulatot varázsol a képernyőre, de azért messze nem csap át a dolog önmaga paródiájába. Mindemellett pedig nincs gond az optimalizálással sem, régebbi konfigurációkon ugyanolyan jól fut a program, tehát amit egy izometrikus RPG-től elvárunk, azt maximálisan hozza.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Az irányíthatóság terén a Pillars of Eternity II: Deadfire a szokásos klisékkel dolgozik, ezáltal nem sok meglepetés vár ránk, azonban a kezelőfelület kapcsán már vannak fenntartásaink. Bár maga a HUD számtalan formában testre szabható, ugyanakkor újfent tele van a játék egy halom olyan hiányossággal, melyek megnehezítik egy idő után az átláthatóságot, ezért senkinek sem ajánlott például egyszerre tucatnyi küldetés felvétele, legfeljebb egy-kettő, máskülönben belezavarodhatunk a tájékozódásba.
Játszhatóság: A szavatosságra természetesen ezúttal sem panaszkodhatunk, garantáltan hetekre elegendő tartalom vár majd ránk a Pillars of Eternity II: Deadfire-ben, azonban egy kicsit le kell csípnünk a pontszámból két dolog miatt. Egyrészt például a fejlesztők ismét kihagyták belőle a kooperatív módot, holott a több karakter alkalmazása egyenesen ordít a lehetőségért, másrészt pedig a történet megint nem lett olyan összetett és csavaros, mint amit annak idején egy Baldur’s Gate-től megszoktunk. A legtöbb rajongónak főként az utóbbi marad meg szálkaként a szemében!
Intelligencia, nehézség:
Ezen a téren is akadnak problémák a játékkal, de felsorolni is nehéz lenne mindet. A harcok során például rendre kibukik, hogy ellenfeleinket milyen kevés ésszel áldották meg az alkotók, de hőseink útkeresési képességeibe is bele tudnánk kötni, sőt mi több, a nyitott világgal érkező nagyobb szabadság is inkább negatívumként, mint pozitívumként értékelhető a cikkben elhangzott okok miatt.
Hangok, zene: Azt azért nem mondanánk, hogy a hangok és a zenék terén középszerű lenne a játék, de csak a szinkronokat hallva biztosan nem adtunk volna neki ilyen sok pontot, ellenben az effektek és a kellemes dallamok egyensúlyba állítják a mérleg nyelvét. Néhány változatosabb tételnek azért jobban örültünk volna.
Összegzés: A Pillars of Eternity II: Deadfire mindent összevetve méltó folytatása lett a nagyszerűen sikerült elődnek, de a hőskorban ezt sokkal inkább hívtuk volna kiegészítőnek, mint teljes értékű második epizódnak. Jelentős újdonságokat ugyanis a készítők nem hoztak, a kalózos megközelítés inkább egyfajta hangzatos plusz, mint tényleges frissítés, sőt helyenként már-már erőltetett is, de a történetíróknak is jár egy körmös, amiért megint a mellékküldetésekre helyezték a hangsúlyt. Persze teljes egészként tekintve rá ismét egy kellemesen régi vágású szerepjátékot kaptunk, soha rosszabbat nem kívánnánk magunknak, ellenben azért lehetett volna ezt egy kicsit jobban is csinálni!
Fejlesztő: Obsidian Entertainment
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2100T 2,5 GHz-es vagy AMD Phenom II X3 processzor, Nvidia GeForce 9600 GT vagy ATI Radeon HD 4850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2400 3,1 GHz-es vagy AMD Phenom II X6 1100T processzor, Nvidia GeForce GTX 570 vagy ATI Radeon HD 7790 grafikus kártya, 8 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok:Pillars of Eternity, Baldur's Gate
Kategória: RPG
Kalózos tematikával megfűszerezve folytatódik tovább az Obsidian által fejlesztett Pillars of Eternity szerepjáték, melynek második része ugyanazt a Baldur's Gate előtt tisztelgő klasszikus utat követi, mint nagyszerűen sikerült elődje. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy mit sikerült felmutatnia a folytatásnak!
Kétség sem férhet hozzá, hogy a piac újra felismerte a régi vágású, mondhatni retró szerepjátékokra való igényt, hiszen gombamód szaporodnak a műfaj újabb képviselői, melyek között jobb és rosszabb próbálkozásokat egyaránt találhatunk. Az Obsidian Entertainment által megálmodott Pillars of Eternity túlzás nélkül a jobbak között tartható számon, hiszen a készítők meglepően alaposan követték az olyan legendás alkotások által kikövezett utat, mint a Baldur's Gate, az Icewind Dale vagy a Neverwinter Nights. Nem véletlen, hogy a rajongók is hamar megkedvelték, hiszen láthatóan újra nagy kereslet van az izometrikus nézetből átélhető klasszikus RPG-kre, és hogy a készítők addig üssék a vasat, amíg meleg, gyorsan elkészítették a folytatást, mely Pillars of Eternity II: Deadfire címmel talán nem hozott túl sok újdonságot, de annyit azért igen, hogy felkeltse a figyelmünket a végeredmény.
A játék lényegében ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előd abbahagyta, azonban sikerült úgy megalkotniuk a cselekményt a fejlesztőknek, hogy nem alapfeltétel az első rész ismerete. Ez nem meglepő annak fényében, hogy a sztori tekintetében a bemutatkozás nem sikerült túl fényesre, lényegében csak az első és az utolsó pár perc volt lényeges, tehát nem is volt olyan esemény, amit megfelelően folytathattak volna. Noha a Pillars of Eternity II: Deadfire ezen a téren egy kicsit talán jobban sikerült, ugyanakkor még mindig drasztikus hiányosságoktól szenved, hiszen kis túlzással gyorsan összefoglalják nekünk a problémát a kezdéskor, majd legközelebb a végkifejletnél kap fontos szerepet a cselekmény, melynek főszereplője ugyanaz a hős lesz, akit korábban irányítottunk, és hogy ne unatkozzon sokáig, nyugodt kis élete újfent darabokra hullik szét.
A történet szerint ugyanis egy kőszoborba zárt istenség váratlanul pont ott szabadul ki fogságából, ahol karakterünk jól ismert vára, Caed Nua áll, vagyis a békés uralkodásnak rögtön búcsút inthetünk, hiszen ez a rosszindulatú entitás elszakítja lelkünket a testünktől, ami újabb, vad kalandokra invitálja hősünket, mely Eora fantáziavilágának egy rejtélyes szegletébe, Deadfire szigetvilágába kalauzol minket, ahol megannyi új teremtmény, probléma és sajátosság vár ránk saját lelkünk után kutakodva.
Amit rögtön az elején ki kell emelni a Pillars of Eternity II: Deadfire kapcsán, hogy az előzetesekkel ellentétben nem egy kalózos RPG-t kaptunk, az Obsidian ugyanis bár valóban belefonta ezt a témát a játékba, összességében azonban egyáltalán nem lett olyan hangsúlyos a téma, mint azt sokan várták. Bár akad néhány klisé, a szigetvilág közötti utazgatás is a saját hajónkkal történik, amit fejleszthetünk, legénységet fogadhatunk rá, sőt mi több, még hajócsatákat is vívhatunk vele, azonban pár kötelező apróságot leszámítva a végeredmény ismét egy sötét fantáziavilágba kalauzoló RPG lett.
Amint ugyanis partra szállunk – a játékidő nagyobb részét szárazföldön töltjük majd el –, lényegében ugyanazok az élmények várnak ránk, mint az elődben, ezáltal nagyobbacska városok, veszélyekkel teli erdők-mezők, érdekes NPC-k, a különbség csupán annyi, hogy most nagyobb szabadságot élvezhetünk. A mindvégig lenyűgöző világban járkálva azonban az elődhöz hasonlóan folyamatosan félelmetes teremtményekkel találkozhatunk, párbajra hívhatjuk őket, a városokban megannyi mellékküldetést vehetünk fel, telepakolhatjuk táskánkat mindenféle limlommal, ezeket pedig eladhatjuk a kereskedőknél, hogy jobb fegyvereket, felszereléseket és egyéb szükséges holmikat vásároljunk magunknak.
Mindezt eddig akár az első rész játéktesztjéhez is leírhattuk volna, de azért nem eszik olyan forrón a kását, hiszen a Pillars of Eternity II: Deadfire a teljesen új környezet és történet mellett a játékmenet terén is hozott pár újdonságot. A fentebb említett saját hajó behozatala például nagyon jó ötlet volt, hiszen nemcsak közlekedhetünk vele, hanem egyfajta központi erődként is szolgál majd számunkra. Érdemes megjegyezni továbbá a nyitott világ tényét, hiszen bár az első részben is elhitették velünk ezt a készítők, azonban összességében madzagon rángattak minket folyamatosan, itt azonban tényleg kinyílik a pálya, amit sokan talán ebben a formában feleslegesnek vélhetnek, hiszen csak újabb problémák születtek vele. Példának okáért a korlátozás hiányában olyan pályarészekre is betévedhetünk majd, ahol sokkal erősebb ellenfelek várnak ránk, és akik rendszerint csúnyán le is törlik majd az arcunkról a vigyort, hogy kétségbeesetten kapjunk egy korábbi mentett állás után.
Akárcsak az elődöt, a Pillars of Eternity II: Deadfire-t is sokféleképpen játszhatjuk. Bár a fő sztori hangsúlyozottan gyenge lett, a mellékes feladatok között azonban rendre találunk humoros és izgalmas pillanatokat, melyek azért viszik előre a játékost. Ezekből nem lesz hiány, mint ahogyan a párbeszédekből sem, melyek során csak mi határozhatjuk meg, hogy milyen képet festünk le magunkról mások előtt, ezáltal lehetünk agresszívak, mindig a harc felé terelve a végkimenetelt, de rengeteg feladatot egy jó beszélőkével megáldva is elvégezhetünk, a diplomácia útját járva.
A játékban továbbra is egy kis csapat oldalán csapunk bele a küzdelmekbe, rajtunk kívül ugyanis még négy másik karakter tart velünk, akiket ugyanúgy fejleszthetünk, mint magunkat. Érdekes újdonság lett, hogy egyszerre több kasztot is hősünkre aggathatunk, ezáltal menet közben dönthetjük majd el, hogy melyik oldalra specializálódunk inkább, ami sokkal nagyobb szabadságot ad, mint eddig bármikor. A velünk együtt kalandozó karaktereknek természetesen szintén mi választhatunk majd kasztot, ami rendkívül lényeges abból a szempontból, hogy a küzdelmek során milyen taktikákat alkalmazhatunk.
A Pillars of Eternity II: Deadfire-ben ugyanaz a harcrendszer vár majd ránk, mint az első részben, így a küzdelmek során lehetőségünk nyílik majd szüneteltetni az összecsapásokat annak érdekében, hogy kiválasszuk, melyik karakterünkkel milyen lépést, támadást, varázslatot vagy más egyéb interakciót szeretnénk kivitelezni.
Grafika:
Bár a megjelenés terén a játék nem változott drasztikusan az első epizódhoz képest, azonban mégis megérdemli a maximális pontszámot, hiszen elképesztően változatos világ vár ránk, a karibi hangulatot árasztó partoktól kezdve a lepukkant középkori városokon át a sötét földalatti útvesztőkig bezárólag. A végeredmény biztosan tetszik majd az effektorgiák kedvelőinek, hiszen egy-egy ütközet már-már cirkuszi hangulatot varázsol a képernyőre, de azért messze nem csap át a dolog önmaga paródiájába. Mindemellett pedig nincs gond az optimalizálással sem, régebbi konfigurációkon ugyanolyan jól fut a program, tehát amit egy izometrikus RPG-től elvárunk, azt maximálisan hozza.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Az irányíthatóság terén a Pillars of Eternity II: Deadfire a szokásos klisékkel dolgozik, ezáltal nem sok meglepetés vár ránk, azonban a kezelőfelület kapcsán már vannak fenntartásaink. Bár maga a HUD számtalan formában testre szabható, ugyanakkor újfent tele van a játék egy halom olyan hiányossággal, melyek megnehezítik egy idő után az átláthatóságot, ezért senkinek sem ajánlott például egyszerre tucatnyi küldetés felvétele, legfeljebb egy-kettő, máskülönben belezavarodhatunk a tájékozódásba.Játszhatóság:
A szavatosságra természetesen ezúttal sem panaszkodhatunk, garantáltan hetekre elegendő tartalom vár majd ránk a Pillars of Eternity II: Deadfire-ben, azonban egy kicsit le kell csípnünk a pontszámból két dolog miatt. Egyrészt például a fejlesztők ismét kihagyták belőle a kooperatív módot, holott a több karakter alkalmazása egyenesen ordít a lehetőségért, másrészt pedig a történet megint nem lett olyan összetett és csavaros, mint amit annak idején egy Baldur’s Gate-től megszoktunk. A legtöbb rajongónak főként az utóbbi marad meg szálkaként a szemében!Intelligencia, nehézség:
Ezen a téren is akadnak problémák a játékkal, de felsorolni is nehéz lenne mindet. A harcok során például rendre kibukik, hogy ellenfeleinket milyen kevés ésszel áldották meg az alkotók, de hőseink útkeresési képességeibe is bele tudnánk kötni, sőt mi több, a nyitott világgal érkező nagyobb szabadság is inkább negatívumként, mint pozitívumként értékelhető a cikkben elhangzott okok miatt.Hangok, zene:
Azt azért nem mondanánk, hogy a hangok és a zenék terén középszerű lenne a játék, de csak a szinkronokat hallva biztosan nem adtunk volna neki ilyen sok pontot, ellenben az effektek és a kellemes dallamok egyensúlyba állítják a mérleg nyelvét. Néhány változatosabb tételnek azért jobban örültünk volna.Összegzés:
A Pillars of Eternity II: Deadfire mindent összevetve méltó folytatása lett a nagyszerűen sikerült elődnek, de a hőskorban ezt sokkal inkább hívtuk volna kiegészítőnek, mint teljes értékű második epizódnak. Jelentős újdonságokat ugyanis a készítők nem hoztak, a kalózos megközelítés inkább egyfajta hangzatos plusz, mint tényleges frissítés, sőt helyenként már-már erőltetett is, de a történetíróknak is jár egy körmös, amiért megint a mellékküldetésekre helyezték a hangsúlyt. Persze teljes egészként tekintve rá ismét egy kellemesen régi vágású szerepjátékot kaptunk, soha rosszabbat nem kívánnánk magunknak, ellenben azért lehetett volna ezt egy kicsit jobban is csinálni!