Gyurkity Péter
Eddig nem ismert dinoszauruszt találtak Egyiptomban
A lelet pedig választ adhat a térséggel kapcsolatos kérdésekre.
A dinoszauruszok korával foglalkozó szakemberek számára Afrika a mai napig nagy kérdőjelet jelent, hiszen a kihalást megelőző időszakkal kapcsolatban meglehetősen hiányos a tudásunk, itt különösen ez a régió vet fel további kérdéseket. Most egy egyiptomi lelet segíthet a válaszadásban, egyben pedig a hiányzó darabok megfelelő helyre történő beillesztésében.
Egy egyiptomi csoport tette közzé tanulmányát a Nature Ecology and Evolution magazinban, amelyben egy ottani friss leletet elemeznek. Ebből kiderül, hogy a sivatagban egy új fajra bukkantak, a Mansourasaurus shahinae pedig éppen ebből az időszakból származik, vagyis újabb részletekkel gazdagodik a rendelkezésre álló katalógus. Az eddigi eredmények arra utalnak, hogy a titanosaurusok csoportjába tartozó faj példányai növényevők voltak, méretük nagyjából egy mai buszhoz fogható, hosszú nyakukkal pedig súlyuk egy afrikai hímelefántéhoz hasonlítható. A késő kréta időszakból ránk maradt lelet nagyon jó állapotban és részletességgel bukkant elő, ez az eddigi legjobb példány ebből a régióból, ami külön öröm volt a kutatóknak.
Úgy tűnik, hogy a korábbi feltevésekkel ellentétben az itteni egyedek nem voltak teljesen elzárva európai és ázsiai társaiktól, vagyis nem teljesen különálló úton haladtak evolúciós pályájukon. Az amerikai példányokkal ugyan nem volt kapcsolatuk, ám a másik két kontinens még viszonylag közel lehetett, illetve itt volt lehetőség az átjárásra, vagyis a kapcsolattartásra – igaz, azt a szakemberek továbbra sem tudják meghatározni, hogy az éppen a kréta időszakban lassan szétváló kontinensek kapcsolatrendszere pontosan milyen volt. Az afrikai régióban többek között ez, vagyis a komoly geológiai változások, valamint a ma jelenlévő sűrű növényzet jelenti a nehézséget a megfelelő leletek megtalálásában, de a mostani eredmény alapján még mindig van remény.
A Mansourasaurus megtalálása a globális kirakós egy újabb részét jelenti, a nemzetközi finanszírozással folyó munka azonban folytatódik, vagyis abban reménykednek, hogy hasonló leletekre bukkannak az egyiptomi régióban – itt persze fontos lesz, hogy a mostanihoz hasonlóan, nagyon jó állapotban megmaradt példányok kerüljenek elő.
A dinoszauruszok korával foglalkozó szakemberek számára Afrika a mai napig nagy kérdőjelet jelent, hiszen a kihalást megelőző időszakkal kapcsolatban meglehetősen hiányos a tudásunk, itt különösen ez a régió vet fel további kérdéseket. Most egy egyiptomi lelet segíthet a válaszadásban, egyben pedig a hiányzó darabok megfelelő helyre történő beillesztésében.
Egy egyiptomi csoport tette közzé tanulmányát a Nature Ecology and Evolution magazinban, amelyben egy ottani friss leletet elemeznek. Ebből kiderül, hogy a sivatagban egy új fajra bukkantak, a Mansourasaurus shahinae pedig éppen ebből az időszakból származik, vagyis újabb részletekkel gazdagodik a rendelkezésre álló katalógus. Az eddigi eredmények arra utalnak, hogy a titanosaurusok csoportjába tartozó faj példányai növényevők voltak, méretük nagyjából egy mai buszhoz fogható, hosszú nyakukkal pedig súlyuk egy afrikai hímelefántéhoz hasonlítható. A késő kréta időszakból ránk maradt lelet nagyon jó állapotban és részletességgel bukkant elő, ez az eddigi legjobb példány ebből a régióból, ami külön öröm volt a kutatóknak.
Úgy tűnik, hogy a korábbi feltevésekkel ellentétben az itteni egyedek nem voltak teljesen elzárva európai és ázsiai társaiktól, vagyis nem teljesen különálló úton haladtak evolúciós pályájukon. Az amerikai példányokkal ugyan nem volt kapcsolatuk, ám a másik két kontinens még viszonylag közel lehetett, illetve itt volt lehetőség az átjárásra, vagyis a kapcsolattartásra – igaz, azt a szakemberek továbbra sem tudják meghatározni, hogy az éppen a kréta időszakban lassan szétváló kontinensek kapcsolatrendszere pontosan milyen volt. Az afrikai régióban többek között ez, vagyis a komoly geológiai változások, valamint a ma jelenlévő sűrű növényzet jelenti a nehézséget a megfelelő leletek megtalálásában, de a mostani eredmény alapján még mindig van remény.
A Mansourasaurus megtalálása a globális kirakós egy újabb részét jelenti, a nemzetközi finanszírozással folyó munka azonban folytatódik, vagyis abban reménykednek, hogy hasonló leletekre bukkannak az egyiptomi régióban – itt persze fontos lesz, hogy a mostanihoz hasonlóan, nagyon jó állapotban megmaradt példányok kerüljenek elő.