SG.hu

Assassin's Creed Origins

Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Ubisoft Montreal
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2400S 2,5 GHz-es vagy AMD FX-6350 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon R9 270 grafikus kártya, 6 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Assassin’s Creed Unity, Assassin’s Creed Syndicate
Kategória: külsőnézetes akció

Hosszú évek után most először megint azt érezhetjük egy Assassin’s Creed-játékban, hogy a Ubisoft nem a jól ismert kliséket akarta újra és újra eladni nekünk, hanem valódi újdonságokkal szerette volna megtölteni a sorozat aktuális részét. Így lett az Assassin’s Creed Origins a franchise kellemes feltámasztása, játéktesztünkből pedig rögtön megtudhatod, hogy miért!

Amikor 2007-ben, tehát idén már tíz éve a Ubisoft megalkotta az Assassin’s Creed-sorozatot, egy olyan újdonságot hoztak vele a játékiparba, amihez foghatót korábban senkinek sem sikerült. A különleges játékélmény és az összetett sztori sokakat teljesen elvarázsolt, sőt mi több, a második epizóddal ért el igazán a csúcsra, majd ezt követően határozott lejtmenet kezdődött. Bár a harmadik rész sokak szerint még jó volt, a Black Flag pedig üde színfoltot hozott a kalózokra és a tengeri ütközetekre kiélezett koncepciójával, de azóta csak önismétlés és csökkenő színvonal jellemezte az Orgyilkosok és a Templomosok küzdelmeit feldolgozó részeket.

Mindezt pedig a Ubisoft is felismerte, így az alaposan félresikerült Syndicate után úgy döntöttek, hogy egy évre pihenőre küldik a sorozatot annak érdekében, hogy a montreali brigád új életet leheljen belé. Ebből született végül az Assassin’s Creed Origins, ami ha túl sok meglepetéssel nem is szolgál, ellenben több szempontból is egy olyan irányba lökte el a jól ismert koncepciót, ami egy-két évig tökéletes alapot nyújthat a folytatásokhoz. Ne szaladjunk azonban még ennyire előre, most inkább lássuk azt, hogy miként sikerült az egyiptomi kiruccanás.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Az Assassin’s Creed Origins ugyanis egyenesen az ókori Egyiptomba vezet el minket, a Ptolemaida-dinasztia korába, amikor a birodalom trónusáért hatalmas háborúk dúltak a családhoz tartozó XIII. Ptolemaiosz és VII. Kleopátra között. Az eseményeket nyilván egy sor más történelmileg hű körítéssel dobták fel a készítők, így például a római polgárháborút is alaposan megérezhetjük itt, de ami fontosabb, hogy a Ubisoft ezúttal sem spórolt az ismert történelmi alakok megjelenítésével. Az elhangzottakon felül olyan személyekkel találkozhatunk majd a játékban, mint Caesar vagy Pompeius, magyarán a történelmi hűség kapcsán újfent jelesre vizsgáztak a készítők.

Nem lőttek azonban túlzottan mellé a sztori színesítésével sem, hiszen újfent bevonták az Orgyilkosok Rendjét az eseményekbe, de mellettük most nem Templomosokkal, hanem az Ősök Rendjével találkozunk majd a másik oldalon, akik egyik oldalról túl rejtélyes, a másik oldalról pedig túl érdekes ellenfelek ahhoz, hogy ennél többet írjunk róluk. A cselekmény főszereplője Bayek lesz, aki a valóban létező Szíva-oázis egyik első embere – tehát ezúttal sem egy utolsó senkit veszünk irányításunk alá –, egyfajta elit katona, aki a kérdéses régió békéjét hivatott fenntartani. Bár egészen békés és hétköznapi életet él, azonban az említett Ősök Rendje nagyon hamar keresztülhúzza a számításait, és csakhamar elrajtol egy történet, amelynek felfedezése során sajátos formában ismerhetjük meg az egyiptomi történelmet, miközben az új ellenségek felderítésével és likvidálásával a birodalom jelenét és jövőjét is befolyásolhatjuk.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Az Assassin’s Creed Origins esetében a sztori meglepően jóra sikerült. Folyamatosan adagolja a feszültséget, az újabb elemeket, nem hiányoznak belőle a fordulatok, és a végjáték sem a megszokott kliséket pufogtatja el, így nagy öröm, hogy ezen a téren szintet léptek a Ubisoft írói. Az más lapra tartozik, hogy szerethető főhőst most sem kaptunk, Bayek ugyanis egy közhelyes és jellemtelen figura lesz, de szerencsére hatása nem olyan jelentős, hogy ez negatívan vagy pozitívan befolyásolja az élményt, többnyire úgyis csuklyával a fején láthatjuk majd.

Amire viszont a többség garantáltan nem találja majd a szavakat, az konkrétan Egyiptom megjelenése. A történelemkönyvek ábrázolásaiból vagy az iskolában tanultakból sokan hajlamosak voltak úgy tekinteni a birodalomra, mint egy unalmas homoktengerre, azonban a készítők bebizonyították, hogy ez ebben a formában egyáltalán nem volt igaz! Minden városnak egyénisége van, a külterületek is változatosak, és bár valóban mindenhol homokkal találkozunk majd, de a települések annyira kellemes összhatást keltenek, és olyan elképesztően részletesre sikerültek, hogy sok esetben tátva maradhat a szánk, pláne a Nílus közelében, vagy a küldetések közé ágyazott tengeri ütközeteknél.

Nemcsak az emberek élnek például valódi virtuális életet a településeken, hanem az állatokat is érdemes figyelgetni, mert ha a közelükben vagyunk, legelésznek, sétálgatnak, vadásznak és viaskodnak egymással – krokodil a vízilóval például –, egyszóval hihetetlen apróságokra is nagy figyelmet fordítottak a Ubisoftnál. Az óriási területet persze most is szabadon felfedezhetjük, és a fő feladatok mellett rengeteg mellékes teendőt vállalhatunk, ezek viszont nem lesznek állandóan az orrunk alá tukmálva, még csak mini-térképet se kaptunk, hogy valóban érezzük az igazi szabadságot, ami remek ötlet volt. Akárcsak az, hogy tornyokat sem kell mászni az aktuális régió feltérképezéséhez, itt automatikusan felszáll a köd, ha egy ismeretlen helyszínre érünk.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Persze a játékmenet lényege a korábbi részekhez mérten azért nem változott drasztikusan! Azt határozottan kijelenthetjük, hogy a lopakodás teljes egészében kiveszett az Assassin’s Creed Originsből, nem is fordítottak nagyobb figyelmet a készítők a továbbfejlesztésére, ellenben rengeteg egyéb tekintetben komolyabb változásokat nyugtázhatunk. Az egyik leginkább üdvözlendő például a korábbi harcrendszer totális megújulása! A játékból kivették ugyanis a hősünkre apránként, egyesével, szép sorjában támadó ellenfeleket és a vontatott kardcsatákat, ezúttal ugyanis egy lényegesen dinamikusabb és légiesebb alternatívát kaptunk, melyben ugyanúgy megmaradt a támadás, blokkolás és kitérés szentháromsága, csakhogy ezúttal akkor leszünk sikeresek, ha gyorsak és ügyesek vagyunk, ezenfelül pedig reflexeinkre hagyatkozunk.

Persze a változatosabb harchoz változatosabb fegyverek is dukálnak, már amennyire az ókori környezet ezt lehetővé tette. A közelharcban leginkább a különféle kardok és tőrök dominálnak – persze a rejtett penge sem hiányozhat –, míg távolra számtalan különböző íjat és lőfegyvert alkalmazhatunk, amelyek kapcsán a történelmi hűséget gyakran felülírták ugyan a készítők, de a gördülékeny játékmenet érdekében ez elengedhetetlen volt.

Bár a játékmenet számtalan aprósággal gyarapodott – valóban nehéz lenne mindet felsorolni –, ellenben az egyik leglényegesebb újdonság egy állandó csapattárs, egy idomított sas megjelenéséhez köthető. A kérdéses szárnyas egyfajta drónként működik, és bármikor szabadon átvehetjük felette az irányítást, ami elképesztően hatékony tud lenni a küldetések során. A Senu névre hallgató sas miatt érdemes például megmászni a szinkronizáláshoz használható tornyokat – ilyenkor fejlődik a kismadár –, de ha a magasba emelkedünk vele, könnyedén kijelölhetjük segítségével célpontjainkat és ellenségeinket, sőt értékes vadakra és kincsekre is bukkanhatunk általa, egyszóval megjelenése ügyes húzás volt a készítőktől, valóban színesíti a játékmenetet, még ha néha kissé macerás is az irányítása.

Amit még feltétlenül ki kell emelni az Assassin’s Creed Origins újdonságai közül, az határozottan az, hogy megjelentek benne a szerepjátékos elemek, méghozzá olyan hangsúllyal, hogy akár akció-RPG-nek is nevezhetnénk a végeredményt. Bayek oldalán ugyanis folyamatosan lehetőségünk nyílik a fejlődésre, a legutolsó arénaharc, a legjelentéktelenebb fogathajtó verseny, vagy a legeldugottabb kincs megtalálása is hozzásegít minket ahhoz, hogy egyre jobbá válhassunk. Sőt mi több, a három képességfára osztott rendszert úgy alkották meg a fejlesztők, hogy egy halom olyan extrát is feloldhatunk a fejlesztésekkel, amelyek valóban meghatározzák, ezáltal könnyebbé teszik a játékot, elég csak például az időmanipulálás lehetőségére gondolni.

Az RPG-elemek kapcsán érdemes megemlíteni még, hogy akárcsak a műfajban született alkotásokban, úgy itt is lehetőségünk nyílik már egyszerre több küldetést felvenni, így nem kizárt, hogy miközben egy fő feladatot hajtunk végre, közben két-három mellékes teendőt is el tudunk végezni.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: Az Assassin’s Creed Origins ráadásul nemcsak jó, hanem egészen szép is! Bár ezen a téren a Unity óta nem panaszkodhatunk a sorozatra, azért az egyiptomi kaland alaposan feljebb tette azt a bizonyos lécet, hiszen nemcsak minden eddiginél nagyobb virtuális világ született, hanem mindezen felül a kidolgozottság terén is példaértékű lett az eredmény. Az persze más lapra tartozik, hogy ez a hatalmas világ konkrétan egy óriási bughalmaz, hiszen folyamatosan belefuthatunk eltűnő vagy későn betöltődő textúrákba és egyéb hiányosságokba, de gyakran találkozhatunk véletlenszerű akadozásokkal, az FPS.szám csökkenésével, sőt egyszer előfordult, hogy karakterünk annyira beakadt egy tereptárgyba, hogy csak az újraindítás segített kiszabadulni onnan. Ezt leszámítva persze a látvány valami csodálatos, a hatalmas piramisok, a Nílus völgye és a betöltött világ mindenért kárpótol minket, csak tegyünk alá elég erős számítógépet!

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az Assassin’s Creed Origins a kezelőfelület és az irányíthatóság terén is sokat lépett előre azon a bizonyos létrán. A mini-térkép például kikerült, a HUD pedig sokkal letisztultabb, átláthatóbb lett, ami mellett növekedett hősünk terelgetésének pontossága is. Összességében nem panaszkodhatunk emiatt a Ubisoftra, pláne hogy az egér és a billentyűzet támogatása továbbra is kitűnő.

Játszhatóság: A játékba elképesztő mennyiségű tartalom került, de a legjobb az, hogy semmi nincs ránk erőltetve, tényleg maximális szabadságot kapunk, így ha akarjuk, csak a főküldetésekre, vagy csak a mellékesekre is koncentrálhatunk. Ha a sztori módot nagyon gyorsan le akarjuk darálni, abban az esetben legalább 25-30 órányi elfoglaltság vár ránk, de ezt az értéket az ókori Egyiptom csodáinak felfedezésével akár meg is triplázhatjuk, hiszen akit nem vonz például egy piramis felfedezése – ami önmagában legalább egy óra –, akkor azt bizonyára semmi más sem tudja meggyőzni arról, hogy ez a játék rendben van.

Intelligencia, nehézség: Bár az ellenfelek egészen frappánsan viselkednek, saját életet élnek – ha például türelmesek vagyunk, akkor megnézhetjük, amint véletlenszerűen irányt váltanak vagy lefekszenek aludni –, sőt a csatában is meglepően jól reagálnak ránk, de ez csak a fontosabb karakterek esetében jellemző. Az átlagos városlakók között azért gyakran találunk sárgalapos emberkéket, akiknek nem sok jutott a programozott értelem bitjeiből, és ez sok-sok vidám vagy éppen kellemetlen percet okozhat majd nekünk.

A nehézség kapcsán is kiemelendő a hullámzó színvonal, hiszen míg a sztorin úgy haladhatunk keresztül, mint forró kés a vajon, addig a mellékküldetések között elképesztően nehéz darabokra is bukkanhatunk, érdemes tehát elővigyázatosnak lenni azzal kapcsolatban, hogy mibe vágjuk a fejszénket.

Hangok, zene: Habár nincsen tudomásunk arról, hogy az ókori Egyiptomban mekkora jelentősége volt a kultúra tekintetében a zenének, de a játékban ezt nem sikerült egyiptomias dallamokkal éreztetni, ellenben ez nem jelenti azt, hogy nem születtek nagyszerű és dinamikus tételek. Nagyon jól teljesített továbbá a szinkronszínészek jelentős többsége, egyedül Bayekkel nem lehet mit kezdeni megint, hiszen unszimpatikus karakterére Abubakar Salim orgánuma még negatívabb hatást gyakorol.

Összegzés: Az Assassin’s Creed Origins határozottan elindult egy olyan úton, ami a jövőben egy-két epizódig követendő példát jelent majd a sorozatnak, de remélhetőleg nem kell újabb 10 évnek eltelnie ahhoz, hogy a Ubisoft ismét felismerje: komoly változásokra van szükség ahhoz, hogy fenn tudják tartani a rajongók érdeklődését. Ha te is régen elvesztetted a fonalat az Assassin’s Creed kapcsán, ez az epizód most tökéletes beugró lehet a visszatéréshez, hiszen a Black Flag óta várunk már olyan újdonságokra, amelyeket ez az egyiptomi kaland elhozott nekünk. Kíváncsian várjuk, hogy innen merre tovább!

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • takysoft #4
    Egyetértek Enderrel abban, hogy sok újdonság nincs.

    "az alaposan félresikerült Syndicate"
    A Syndicate nem sikerült félre. Emlékeim szerint egész nagy siker volt. Nekem is felettébb tetszett, imádtam játszani vele.

    Amiben nem értek egyet Enderrel, hogy a színvonal ugyan konstans, de nem rossz. Egy 10-es skálán, ahol ugye a Witcher 3 a 10... ez is megvan legalább 8.

    A világ ÓRIÁSI. A Syndicaste világa sokkal-sokkal kisebb. Ténykérdés, hogy London, és annak megfelelően sokkal részletesebb is, mint itt a tonnányi autogenerált sivatag, de a sivatag is meg van töltve élettel, hogy ne unatkozz benne. És még egyszer mondom. óriási.
    Közel 10 órám van a játékban már, és tény, hogy felfedező típus vagyok, aki eltököl a dolgokkal, de hogy 3 óra játék után jutottam el főcímig... azért az laza :D

    Egyelőre felfedezgetés megy, a fő questet hagyagolom, ennek megfelelően Alexandriába se mentem el még. De kerestem kincset a Sphinx alatt, és megmásztam a Gízai piramisokat.

    Ez a játék nagyon jó szórakozás. A Syndiacte is az volt. Szeretem ebben a sorozatban, hogy konstans jó színvonalat hoz. A Unity bug-tengeréből szerintem tanult a Ubi... Az Origins-ben eddig csak egy grafikai glitch-et láttam, ami mondjuk ronda volt, nagy piros függöny jött le az égből, de miután elfutottam párszáz métert, majd vissza, eltűnt szépen.

    Nekem az AC3 nem tetszett. Nem volt sok mászható épület, eltűnt a parkour érzés.
    Az AC1-et anno szerettem, de a 2 után már nem jó visszanézni rá.
    AC2 remek. az első kiegészítő is (második nem annyira)

    Black Flag-gel nem sokat játszottam, csak havernál próbáltam, de nem rossz. Majd valamikor belenézek alaposabban.
    A Rouge teljesen kimaradt nekem, a Unity pedig olyan bugos volt, hogy nem bírtam játszani vele, később meg nem nem érdekelt.

    Én komolyan úgy érzem, hogy a Ubi most mérföldekkel az EA előtt ját stabilitásban és minőségben (Battlefront, ME: Andromeda problémák... stb.)

    A grafikával nincs gondom. Beszaggatást se tapasztaltam. Persze a nagyvárosokban kicsit kevesebb az FPS, de ez normális.
    4K Ultra grafikán nyomom, de a rendering resolution-t vissza kellett venni 90%-ra, hogy ne essen le sehol 40fps alá. Konstans jó teljesítményen megy (Vega64)

    Steam-en játszom egyébként... és meglepő, hogy mien "seamless" a uplay és a steam egymásba integrálása. Egyszer se volt gond vele. Ahogy indítom a játékot, indítja magának a uplay-t, szinte észre se semmi, hogy ott van a háttérben.

    Ha már rá vagyok kényszerítve, hogy uplay-t használjak, szerintem ez a lehető legkellemesebb módja.

    Szóval ja, komoly változások nincsenek a játékban.
    De könyörgöm, hány kiadó szúrta már el a játékait azzal, hogy rossz változásokat erőltetett a népre?
    Amit én tudok mondani, hogy nem volt olcsó játék (meg 20%-os akcióban sem), de szerintem megéri beleinvesztálni, mert jó móka.
    És lesz az még sokkal olcsóbb is.
    (legközelebb a türelmetleneknek a christmas sale-en, ha steam-es változat érdekel... ha elég a sima uplay, akkor mindenfelé vannak olcsóbb kódok)

    Vagy vársz egy évet és megvan féláron.
  • chris0000 #3
    a black flag talán ingyenes dec.12-től ubisoftnál egy ideig.szerezze be aki akarja.
  • hawkie22 #2
    Játszottál vele? Vagy csak a cikk alapján született a hozzászólásod? Azt ajánlom, próbáld ki, megéri. Játék közben teljesen más élmény, mint az eddigiek. Nekem eddig közel 70 órám van benne, és még 30%-nál se vagyok.
  • Ender Wiggin #1
    Magyarul semmi sem változott, csak a helyszín. RPG eddig is volt (a Syndicate-ban konkrétan a "fejlődésfa"), beakadni eddig is beakadt a tereptárgyakba. Beszaggatott eddig is a grafika. A harcot is vagy 6x újragondolták már a sorozatban, eddig is. A fő történetszálat is teljesen elhanyagolták, szétbarmolmolták már, ami a jelenben zajlott, ebben már animus sem kell az "utazáshoz". Jóvanakkor. Szép-szép, de tök üres.