Berta Sándor

Hálózatba kötöttek, mégis magányosak az emberek

Az internetezők jelentős része nem tudja elképzelni az életét az online kapcsolatok nélkül.

A közösségi hálózatoknak köszönhetően a felhasználók állandóan össze vannak kötve az ismerőseikkel, gyakorlatilag soha nincsenek egyedül, de a Pittsburgh Egyetem tudósai úgy tapasztalták, hogy a többség valójában mégis nagyon is magányos. A közösségi platformok alapvetően megváltoztatták az emberek mindennapjait. Minden eddiginél gyorsabbá és könnyebbé vált a kapcsolattartás, a vélemények és a digitális felvételek megosztása, azonban a jelenségnek vannak árnyoldalai is. A kutatók most aktuális tanulmányukban kimutatták, hogy minél több időt tölt valaki a Facebookon és a többi közösségi portálon, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy valójában magányos.

A Pittsburghi Egyetem munkatársai 2014 óta 1900 személyt kérdeztek meg arról, hogy milyen gyakran és hosszan vannak fent a közösségi honlapokon. A 19 és 32 év közötti internetezők esetében már a napi több mint 2 órányi Facebook- vagy Twitter-jelenlét oda vezet, hogy kétszer nagyobb a valószínűsége a magányosság kialakulásának. Ennek oka elsősorban az, hogy a közösségi hálózatokban eltöltött egyre növekvő idő miatt nőhet a tagokban az irigység, amit az okoz, hogy mindenki csak a jó élményeket osztja meg magáról. Amennyiben például valaki az egyik ismerőse nyaralási fotóját nézegeti, akkor könnyen az az érzés alakulhat ki benne, hogy az ő élete unalmas és kiábrándító.

Brian A. Primack, a tanulmány elkészítését vezető professzor közölte, hogy az emberek eredendően társas lények, de a modern élet miatt hajlamosak arra, hogy elszigetelődjenek, ahelyett, hogy egymásra találnának. Szerinte a Facebook és a többi közösségi platform valójában nem is köti össze a különböző személyeket. Ugyanakkor Elizabeth Miller, a tanulmány társszerzője kiemelte, hogy vagy a kiközösített fiatal felnőttek kerestek vigaszt a közösségi oldalakon, vagy e portálok növekvő mértékű használata vezetett az érintett személyek valódi világtól való elszigetelődéséhez.

William Deresiewicz kultúrkritikus 2010 februárjában azt állapította meg, hogy magányossá teszik az embereket a közösségi portálok. 2014 júliusában pedig kiderült, hogy iriggyé, magányossá és függővé teszi az embereket a közösségi web.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • cylontoaster #14
    A különbség az, hogy itt nagyobb számban látod ezeket, mivel jóeséllyel sokszáz ismerősöd van fb-on, ha "rendesen" használod. Ezzel szemben élőben messze nem tudnád meg ennyi emberről, hogy épp mit csinált és merre járt. És végképp nem látsz ezekről képet, és azért az se mindegy, hogy közli a kolléga hogy tengerparton volt, vagy hogy látod a tengerpartot a kiposztolt képen.
    Illetve a másik, hogy akiket jobban ismersz, mert rendszeresen beszéltek - pl. a kollégák - azoktól jobban jönnek a rossz dolgok is, és így lényegesen kevésbé lesz torz az ő életükről alkotott képed.

    Persze voltak régen is emberek, akik kifelé csak a szépet mutatták és aki nem ismerte jobban őket, vagy nem volt elég figyelmes az azt láthatta hogy milyen szuper nekik, miközben messze nem, a különbség az, hogy most az (/a fb-t és hasonlót használó) emberek zöme így tesz.
  • bobijub #13
    aki olyan szerencsétlen alaptermészettel van megverve, hogy a viselkedése miatt magányos, az internet nélkül is képes a magányos lenni. ez alól csak néhány olyan szerencsés kivétel lehet, amikor a csak enyhén vagy annál alig erősebben magányossághajlamú bekerül egy olyan különleges kollektívába, ahol van néhány igazán közösségi ember, aki nem kötelességből, talán még csak nem is tudatosan, hanem csak úgy lendületből őt is benntartja a közösségben, akár időnként finoman vissza is cibálgatja, amikor szükséges.
  • bobijub #12
    "csak" azt nem értem, hogy az internetes benyomások alapján összerakott megalapozatlan írígység vagy másokhoz kevésbé negatív hozzáállást képviselve értelmetlen sóvárgás miben különbözik attól, amikor valaki személyesen gyűjti össze az írígykednivalót/sóvárognivalót, hogy az egyik szomszédnak nyaralója van, a másik szomszéd évente kétszer elmegy drága külföldi útra, a harmadiknak van bejárónője, az egyik kolléga rendszeresen ebédel étteremben, a másik kollégának meg van egy átlagosnál kicsit jobb autója, és persze ő meg szomorú, hogy neki csak a kurvadrága öltözködésére futja, de nem tellik együtt az összesre. ugyanez gyerekben az iskolatársak között begyűjtött írígykednivalókra is vonatkozik, meg a bulvárújságokban is rendesen lehet gyűjögetni sóvárognivalót internethasználat nélkül is.
    Utoljára szerkesztette: bobijub, 2017.03.13. 17:31:45
  • MZperX75 #11
    Akkor most ugye ,az avatar-od írogat,te meg a szabadban vagy kint?ja nem.
    Ugye ez mennyivel másabb ,mint a facbookon trollkodni?
    Igen másabb, mert ott saját névvel és fizimiskával "kell" vállalnod magad,itt meg "buta" névvel felelősségmentesen bebüföghet bármit az ember,következmények nélkül.
    Szóval szerintem a facebook ,akkor már jobb ennél a fórumozgatástól,te meg csak büfizni jársz ide ,hiteltelenül,csak legyünk képben.....
  • morguldae #10
    Nem használok ilyen szarságokat mégis jól elvagyok. Szánalmas amikor valaki egész nap a facebookon, meg ilyen szarságokon lóg! Ember ott van kint a valós világ menj már ki!
  • molnibalage83 #9
    Ez meg ilyen divatos kivagyiság, hogy "nekem nincs és bezzeg". Nekem van, de attól még nem lógok rajta. Viszont elérnek rajta olyan emberek, akikkel lehet, hogy nem is beszélnék soha máshogy.
  • Skylake #8
    Pszichológiai és szociális tényezők (általam készített lista, szabadon osztható):

    -Olyan felület, irányítóközpont elérése, ahol az adott személy van a középpontban - minden funkció őérte van - a figyelem irányításának kontrolljából adódó örömérzet átélése.

    -A személyes és társasági információk epicentrumában lét illúzióját adja meg (pl. news feed) - előzőhöz kapcsolódik.

    -A felületen, a rendszerben arra irányíthatjuk a figyelmünket mindenkor, ami érdekel, és azonnal elvonhatjuk onnan, ami már más, újabb és érdekesebb dolgok miatt érdektelenné vált. A figyelem odairányítása és elvonása egyben jutalmazásként és büntetésként manifesztálódhat mások nézpontjából.

    -Személyes kapcsolatok ápolásához / elhanyagolásához kapcsolódó bűntudat csökkentése, kényelmesen foglalkozott társas viszonyaival, "letudta őket".

    -Olyan "kihívásokat" támaszt (feladatok jellege és eszközrendszer formája), amelyek mindenki számára könnyen és gyorsan alkalmazhatók és teljesíthetők. Mindig új, társas léthez kapcsolódó "feladatokat" támaszt, amelyek "kellemesen változatosan" váltogatódnak a rendszer logikája miatt (multitasking) - flow érzés.

    -A folyamatos aktivitás "kellemes és izgató kényszere" eltereli a figyelmet magunkról, saját problémáinkról, önmagunkkal megtárgyalandó, átgondolandó dolgokról, főleg ha önmagunk jelenléte a legnehezebben elviselhető számunkra (más tényezőkkel együtt hatva).

    -Annak az érzését kelti, hogy együtt mozgunk a közösséggel, a hitek, elképzelések és tevékenységek fő áramlatában vagyunk, nem vagyunk lemaradók és vesztesek - biztonság és presztízs érzése, vonatkoztatás önmagukra.

    -A közösséghez tartozást egyenlővé teszi az adott technológia kizárólagos és folyamatos használatával. A technológia használatának nem alkalmazása egyben a közösségből kivetés virtuális és / vagy valós esélyét- lehetőségét jelenti.

    -Lehetővé teszi, hogy olyan képet mutassunk be magunkról másoknak, kész médiatartalmak szerkesztési technológiák segítségével amivé válni kívánunk, amelyről azt gondoljuk, hogy kivívja mások elismerését és csodálatát.

    -Lehetővé teszi a kommunikáció távolságtartóvá és standardizálttá tételét, ez által biztonságot adva. A rendszer alkalmazásával elkerülhető a bizonytalanság és gyengeség beismerése, a társas viszonyok között, mivel e kommunikációs formában nem lehet félreérthető nonverbális kommunikációs közléseket alkalmazni.

    -Automatikus, és (virtuálisan) mindig jelen lévő közönséget biztosít számunkra. Biztosítja, hogy "valaki" mindig kíváncsi legyen ránk - ránk figyelő társaság illúzióját adja ("mindig meg leszünk hallgatva").

    -Kiszűri az indokolatlanul gyorsan adott, és ezért számunkra nagyon romboló negatív tendenciákat - nincs "hate" gomb.

    -"Sterilizálja és standardizálja" az emberi kapcsolatokat; a bonyolult emberi kapcsolatokban, amelyekben eligazodni nehéz, és könnyen lehet sérülni, csökkenti a sérülések lehetőségét, az által, hogy biztonságos és uniformizált távolságba helyezi emberi kapcsolatainkat. ("Sem közel, sem távol, csak éppenhogy" jelenlét a kapcsolatokban.)

    -Az önértékelést, önbecsülést nominális és számszerűsíthető tényezőkhöz köti: a rendszeren keresztül létrehozott kapcsolatok számához, és azok elérésnek tényéhez - "érezni akarok valamit, úgyhogy posztolnom kell".

    -Altalunk kontrollált(nak tűnő) "gombnyomásra működő" technikai megoldást biztosít a magány- mellőzöttség érzésének elkerülésre - "magányosnak érzem magam, ráírok".

    -Altalunk kontrollált(nak tűnő) "gombnyomásra működő" technikai megoldást biztosít az unalom érzésének elkerülésre - "unatkozom, ráírok".

    -Az egyedüllét szorongást okozó érzését neutralizálja. Soha nem kell egyedül lennünk érzését adja; az egyedüllét szorongást okozó érzésének megakadályozására saját magunk által kontrollálható, illetve "készre csomagolt" technikai megoldást ad.

    -Lehetővé teszi elért / vágyott társadalmi tőkék bemutatását, presztízs kivivását ("minicelebek") - hasonló miliőt létrehozva más felületen, mint amilyen a hírességek esetében, társasági lapok korában megvolt (de ma messze nagyobb presztízscsere-dinamikával)

    -Figyelmi tőke folyamatos újraosztását végzi el, figyelmi tőkék megszerzésével kapcsolatos játszmák terepe - önbecsülés - figyelem és presztízs-tőzsde.

    -Általánosan nagymennyiségű információ gyors áttekintését, gyors aktualitás-cseréket biztosít - személyes tényezőkhöz kapcsolódó információk kapcsán.

    -Tracking technológiákon és algoritmusokon alapuló információs buborékot / vízhangkamrát hoz létre, amelyek tartalmai egyre erősebben az adott személy számára értéket / érdeklődést jelentő tényezők és vélemények irányába torzulnak -egyoldalúan pozitív, kellemes tartalmakkal telített információs közeget hoz létre a használó körül.

    Evidens, hogy ennyire addinktív.
  • wraithLord #7
    Lehetséges, hogy ez azért van, mert az online kapcsolattartás ugyanúgy (vagy jobban) lefárasztja az embert, mint a személyes, csak fele annyi eredménye, értelme és élvezhetőségi faktora van (vagy annyi sincs). Ráadásul online egyszerre több ember bombázhat egymástól teljesen eltérő témákkal, személyesen általában max. társasági beszélgetés van.
    Tehát az agy szerint megvolt a mára kiporciózott szociális élet (vagy sokkal több, mint kellett volna), és ennyi elég volt. Viszont általában nem sok mindent ér.

    Persze csak magamból indultam ki (valószínűleg egy lényegesen extrovertáltabb embernek mások az élményei ezzel kapcsolatban), és csak a chatelést fejtettem ki, közösségi portálokat nem használok. Van FB-m, de nem használom. Egyszer inaktiváltam is hosszú időre, de mindig akad ember, aki messengert használ, így visszaaktiváltam.
  • MZperX75 #6
    Minden csak az egyénen múlik,nem kötelező faceb -ozni órákon keresztül,aki erre hajlamos( úgy szocializálódott) ha nem faceb-on ba**a az idejét ba**a máson.
    Igen is van egy egészséges módja is az ilyen szociális oldalak böngészésében.
    Nekem van Facebookom,feleségem is az enyémet használja,szerintem az átlag heti 20-30perc.
    A függőségünkhöz mindegy milyen eszközt párosítunk.
    A üresség,vagy szeretethiány vezet hozzá az mindegy.
    függőség az lehet akár fórumozás is itt sg-én.
    Lehet CD gyűjtés,sport(bár ez a jobbik eset)
    Lehetnek igen apró megszokott kis dolgaink az életben.
    Az alkohol vagy drogfüggésen kívül.
    Munkamánia is igen ártó függőség,hatalomvágy stb.
    Legfőképp a társadalmi berendezkedés szocializáció a fő ok .
    Mikor egy emberi társadalmat,nem a egyén boldogságával mérik ,hanem ilyen olyan gazdasági mutatókkal ,mint a GDP.,ami fordítottan arányos az emberi jóléttel.
    Addig amíg társadalmunk gyökeresen nem változtat a stratégián ,addig mindig lesznek ilyen olyan függőségek.
    Szerintem!


    Utoljára szerkesztette: MZperX75, 2017.03.13. 08:04:57
  • Szegabi #5
    4-en vagyunk a családban, és hál' Istennek egyikünknek sincs FB!
    Biztos hihetetlen egyeseknek, de nagyon jól meg lehet lenni nélküle!
    Nem nyomogatjuk egész nap (van, aki még sz@rás közben is) a FB-ot. Rengeteg dolog van, amit lehet csinálni!