Szekeres Viktor
A mindenség elmélete - Minden, amit még nem tudtál Stephen Hawkingról
A Stephen Hawking életéről készített filmbe meglehetősen sok fizikával kapcsolatos párbeszéd is belefért. No meg öt Oscar-jelölés.
Hogy tetszett A mindenség elmélete?
Csupán illúzió, hogy A mindenség elmélete Oscar-favoritnak tűnik idén, ezt érdemes rögtön leszögezni az elején, ugyanis szó sincs különleges filmről, mindössze egy szép, eleinte igen modorosan és manipulatívan megközelített, de később nagyon ügyesen és érzelmesen ábrázolt romantikus történetet láthatunk. Ami nem mellesleg életrajzinak is mondható, hiszen szereplői nem a képzelet szülöttjei, egy bizonyos Stephen Hawking ifjú éveit ismerhetjük meg belőle - még, ha ezt a 40. percig nem is nagyon verik nagydobra.
Hawkingot, a világhírű fizikust valószínűleg senki előtt nem kell bemutatni, azonban életének korábbi szakaszával talán még azok sincsenek maradéktalanul tisztában, akik behatóbban ismerik a munkásságát. A film alapját a Hawking felesége, Jane által írt könyv adja, így még a magánéletbeli események hitelességével sem lehet gond. (A történet egyébként 1963-ban kezdődik, amikor a cambridge-i egyetemen tanuló kozmológus, Stephen megismeri leendő, költészetet hallgató feleségét.)
A mindenség elmélete sokaknál már a kezdéssel eláshatja magát, ugyanis már ekkor nagyon lerí róla az alkotói szándék: "nagy" zenei futamok, erőteljesen digitális fényelt múltbéli képek, bosszantóan sok közeli snitt a lábakról (...), (ál)művészieskedő beállítások, ráadásul még a forgatókönyvet is erőteljesen megtorpedózzák az ügyetlenül használt, fizikával kapcsolatos metaforák. Azonban a film a 25. perc környékén elér ahhoz a bizonyos fordulóponthoz, mely meghatározza Stephen Hawking (és Jane) további életét, s ekkor mintha a rendező, James Marsh is észhez tért volna. (Illetve csak úgy tűnik, mintha észhez tért volna, hiszen természetesen a film jeleneteit nem időrendben rögzítették.)
A film második fele, amellett, hogy továbbra is igen pezsdítő mennyiségben kap benne teret a fizika, sokkal személyesebb és intimebb lett. És persze érzelmesebb, ami még akkor is pozitívumként említhető, ha hozott anyagból dolgoztak a készítő - egyszerre felszabadító és megható, amit olykor láthatunk.
A mindenség elmélete valóban nem Oscar-kaliberű film, a rendezéséről sehol sem fognak szuperlatívuszokban beszélni. Azonban például a színészekre nem lehet panasz. A "hálásabb" feladat nyilvánvalóan Eddie Redmayne-nek jutott, de amit produkál Hawking szerepében, az hihetetlen, már-már hátborzongató, bele sem merünk gondolni, hogy színészként ez mekkora elkötelezettséget kívánt meg tőle. S az ugyancsak Oscarra jelölt Felicity Jones sem marad el sokkal tőle, nagyon szimpatikus, sokrétű alakítást láthatunk tőle a férjében a végletekig hívő feleség szerepében, rajta múlik, és nem a forgatókönyvön, hogy övé lett a legösszetettebb, leginkább élettel teli karakter a filmben.
A film meg..., olyan lett, amilyen. Tisztességes munka, de nem több, akár azt is mondhatnánk, hogy dokumentumjellege miatt (ha érdekel minket Hawking élete és korai munkássága) érdemesebb megnézni, mint közvetített érzelmei vagy esetleges mondanivalója miatt. Utóbbival sincs gond, de igazán újat nem látunk, bár persze nem is várhattunk volna el ilyesmit, hiszen ezt a történetet az élet írta. Biztonsági munkáról, ami inkább két ember kapcsolatára koncentrál, nem azokra a dolgokra, amik mögötte húzódnak meg.
Hawkingot, a világhírű fizikust valószínűleg senki előtt nem kell bemutatni, azonban életének korábbi szakaszával talán még azok sincsenek maradéktalanul tisztában, akik behatóbban ismerik a munkásságát. A film alapját a Hawking felesége, Jane által írt könyv adja, így még a magánéletbeli események hitelességével sem lehet gond. (A történet egyébként 1963-ban kezdődik, amikor a cambridge-i egyetemen tanuló kozmológus, Stephen megismeri leendő, költészetet hallgató feleségét.)
A mindenség elmélete sokaknál már a kezdéssel eláshatja magát, ugyanis már ekkor nagyon lerí róla az alkotói szándék: "nagy" zenei futamok, erőteljesen digitális fényelt múltbéli képek, bosszantóan sok közeli snitt a lábakról (...), (ál)művészieskedő beállítások, ráadásul még a forgatókönyvet is erőteljesen megtorpedózzák az ügyetlenül használt, fizikával kapcsolatos metaforák. Azonban a film a 25. perc környékén elér ahhoz a bizonyos fordulóponthoz, mely meghatározza Stephen Hawking (és Jane) további életét, s ekkor mintha a rendező, James Marsh is észhez tért volna. (Illetve csak úgy tűnik, mintha észhez tért volna, hiszen természetesen a film jeleneteit nem időrendben rögzítették.)
A film második fele, amellett, hogy továbbra is igen pezsdítő mennyiségben kap benne teret a fizika, sokkal személyesebb és intimebb lett. És persze érzelmesebb, ami még akkor is pozitívumként említhető, ha hozott anyagból dolgoztak a készítő - egyszerre felszabadító és megható, amit olykor láthatunk.
A mindenség elmélete valóban nem Oscar-kaliberű film, a rendezéséről sehol sem fognak szuperlatívuszokban beszélni. Azonban például a színészekre nem lehet panasz. A "hálásabb" feladat nyilvánvalóan Eddie Redmayne-nek jutott, de amit produkál Hawking szerepében, az hihetetlen, már-már hátborzongató, bele sem merünk gondolni, hogy színészként ez mekkora elkötelezettséget kívánt meg tőle. S az ugyancsak Oscarra jelölt Felicity Jones sem marad el sokkal tőle, nagyon szimpatikus, sokrétű alakítást láthatunk tőle a férjében a végletekig hívő feleség szerepében, rajta múlik, és nem a forgatókönyvön, hogy övé lett a legösszetettebb, leginkább élettel teli karakter a filmben.
A film meg..., olyan lett, amilyen. Tisztességes munka, de nem több, akár azt is mondhatnánk, hogy dokumentumjellege miatt (ha érdekel minket Hawking élete és korai munkássága) érdemesebb megnézni, mint közvetített érzelmei vagy esetleges mondanivalója miatt. Utóbbival sincs gond, de igazán újat nem látunk, bár persze nem is várhattunk volna el ilyesmit, hiszen ezt a történetet az élet írta. Biztonsági munkáról, ami inkább két ember kapcsolatára koncentrál, nem azokra a dolgokra, amik mögötte húzódnak meg.
|
A mindenség elmélete (The Theory of Everything)
színes, magyarul beszélő, angol életrajzi dráma, 123 perc, 2014 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: James Marsh forgatókönyvíró: Anthony McCarten zeneszerző: Jóhann Jóhannsson operatőr: Benoît Delhomme producer: Tim Bevan, Lisa Bruce, Eric Fellner, Anthony McCarten szereplők: Eddie Redmayne (Stephen Hawking) Felicity Jones (Jane Hawking) Charlie Cox (Jonathan Hellyer Jones) Harry Lloyd (Brian) David Thewlis (Dennis Sciama) Emily Watson (Beryl Wilde) |
