Balázs Richárd

Bizonytalan a felfúvódás elméletének sorsa

Márciusban az antarktiszi BICEP2 távcsővel egy kutatócsoport egy polarizációs minta alapján ősi gravitációs hullámok felfedezéséről számolt be, amire a fizikusok a felfúvódás elméletének előzetes megerősítéseként tekintettek. Ez az elmélet az, ami a legszélesebb körben elfogadott világegyetemünk ősrobbanás utáni tágulásáról, számos rejtélyre adva magyarázatot, beleértve az univerzum meglepő laposságát és egyenletes eloszlását.

Igen hamar kétségek merültek fel a BICEP2 felfedezésével kapcsolatban, amikor kiderült, hogy a kozmikus mikrohullámú sugárzásban a felfedezés alapjául szolgáló polarizációs sémát kozmikus por is előidézhette. A kozmológusok az űrben szolgálatot teljesítő Planck távcső adataira várnak, a múlt héten közzé tett előzetes eredmények azonban ugyancsak a por szerepére utalnak, tovább erősítve a kétségeket. Eközben elméleti fizikusok egy csoportja elhatározta, tovább elemzik a polarizációs jeleket, feltéve a kérdést: amennyiben az észlelt sémát nem teljes egészében a por okozta, akkor mi köze is van pontosan a felfúvódáshoz?

David Parkinson és munkatársai az ausztrál Queensland Egyetemen a látszólagos gravitációs hullámok természetét kezdték el vizsgálni, hogy lássák, vajon arról a hullámtípusról van-e egyáltalán szó, amit a felfúvódás elmélet megjósolt. A válasz: Nem! A BICEP2 csapat eredeti bejelentésével szemben Parkinson elemzése szerint a BICEP2 eredmények kizárják a felfúvódás elmélet szinte minden formáját. A legtöbb felfúvódási modellhez arra van szükség, hogy minél nagyobb és nagyobb méreteken szemléljük az univerzumot, ezáltal egyre erősebb gravitációs hullámokat látunk, ezt nevezik a kozmológusok "gravitációs hullámspektrumnak". "A felfúvódás szerint megjósoltaknak pontosan az ellentétére bukkantunk" - mondta Parkinson. "Hogy mindez hány felfúvódási elméletet zár ki? Őszintén szólva, a legtöbbet"

Valójában nem lehetetlen a felfúvódási modellek megfeleltetése a BICEP2 eredményeinek, amennyiben kellően "trükkös" matematikai megoldásokkal élünk, tette hozzá Katherine Mack, a Melbourne Egyetem elméleti asztrofizikusa. Ezek a trükkök azonban megsértenek egy relációt, az egész elmélet alapját, ami összekapcsolva az ősrobbanás gravitációs hullámait az anyag eloszlásával.

Alan Guth az amerikai MIT fizikusa, a felfúvódás elmélet egyik úttörője szerint az új elemzés meggyőző, de nem elég meggyőző, hogy feladja a lehetőséget, miszerint a BICEP2 valóban a felfúvódás egy jelére bukkant. Parkinson tanulmányát önmagában még nem tartja perdöntőnek, emellett úgy véli, lehet egy jel, ami alátámasztja az egyszerű felfúvódási modelleket. Az sem tántorítaná el a felfúvódás elméletétől, ha bebizonyosodna, hogy a BICEP2 jelét valóban kozmikus por okozta, mivel a legtöbb modell sokkal gyengébb jelet jósolt, amit nehezebb megtalálni. "Ha a BICEP2 nem talál bizonyítékot a gravitációs hullámokra, az csak bizonyos felfúvódási modelleket zár ki, a felfúvódás koncepciója azonban teljesen érintetlen marad" - összegzett.


Paul Steinhardt, a Princeton Egyetem tudósa, aki részt vett a felfúvódási elmélet kifejlesztésében, úgy véli Parkinson eredményei jókora csapást jelentenek az elméletre nézve, azonban még mindig meg sem közelítik jelentőségét tekintve az elméletet körülvevő többi problémát. "Nagyobb gond az, hogy amint a felfúvódás elindul, nem úgy ér véget, ahogy ezek a leegyszerűsített számítások sugallják" - mondta. "Ehelyett a kvantumfizikának köszönhetően egy multiverzumhoz vezet, ahol az univerzumok végtelen számú foltra bomlanak. A foltok minden elképzelhető tulajdonságot feltárnak, ahogy foltról foltra haladunk, vagyis nincs értelme arról beszélni, hogy mit jósol a felfúvódás, mivel gyakorlatilag minden elképzelhető "

Steinhardt hangsúlyozta, a felfúvódás lényege egy rendkívül egyszerű univerzum magyarázata. "Ezért a legkevésbé sem szeretnénk a lehetőségek multiverzumát bevezetni egy ilyen egyszerű dolog magyarázatához" - mondta. Jó ideje azokat az elméleteket helyezi előtérbe, melyeknél nincs szükség a felfúvódásra a világegyetem kisimításához, pusztán jókora gravitációs hullámokat eredmények a kozmikus háttérsugárzásban. Úgy véli az univerzum már az ősrobbanás előtt is létezett és lassan omlott össze, hogy utána egy megújító tágulás kezdődhessen, ami megmagyarázná az univerzum simaságát multiverzumok nélkül. Ha az elkövetkező években nem találunk gravitációs hullámokat, az a fenti elméletet bizonyítaná.

Újabb lökést fog adni az egyre kuszább történetnek a Planck olvasata a kozmikus por pontos természetéről, amit októberben kapunk meg.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Irasidus #61
    Tulajdonképpen hova akarsz kilyukadni?

    "Na ez a gond, amire céloztam. Igen van egy darab helyhez kötött, így lokális nézőpontunk, szerencsére bizonyos tartományokban, frekvenciákon messzire ellátunk, de bármerre nézünk nem térben, vagy a téridőben, hanem gyak 1 dimenziós mintákban látjuk az eget. Ebből most csináltak egy 2 dimenziós térképet, ami nagyjából nem azt mutatja, mint, amit kijelentettek, hogy mutatnia kéne"

    Az ősi plazma teljesen átlátszatlan, a fotonok állandó szóródása miatt, így egyedül a lehűlt, lecsatolódott horizontot lehet látni, ami viszont képet ad az előtte zajló eseményekről (pl.: Rees-Sciama-effektus, Sachs-Wolfe-effektus, projekció, polarizáció, akusztikus hullámok, stb.) Amúgy meg irtó nagy képzavar az egy dimenzióban látás, matematikai pontban látni azt még is hogyan kell?

    "Mert valszeg a galaktikus por jelentette polarizációt látjuk, és nem a gravitációs hullámok hatását. És ezt közvetlenül, pont mert egy nézőpontunk van nem tudjuk megállapítani. Ha eltelik mondjuk 2 000 000 év és arrébb vándorlunk a galaxisban és a kép ugyan az marad, akkor mégiscsak a gravitációs hullámok hatását láttuk, de amíg ez a 2 000 000 év nem telik el és nem változik meg a nézőpontunk, addig csak közvetett módszereink lesznek akármelyik állítás bizonyítására!"

    De megtudjuk állapítani, linkeltem egy cikket - talán görgess vissza - ami éppen erről szól hogy, hogyan tudjuk eldönteni a kérdést. Mert el lehet dönteni, csak várni kell pár évet. Amúgy meg 200 ezer év múlva sem változik a mikrohullámú égbolt térképe, ahhoz ennyi idő nem elég.

    "Nem feltétlenül a bibliai alapú számításokra gondoltam. Newton pl. 75 000 évben határozta meg a Föld korát, Fourier 100 000 000 évben, de Kelvin csak 24 000 000 évre tette ezt. Hozzátenném a XIX. szd-ig nagyjából a bibliai alapú meghatározás volt a tudományosan elfogadott. Akkor más volt a tudomány, mint most és 200 év múlva is más lesz! ... Nem feltétlen volt az utolsó. Pl Einstein az univerzumot még a Galaktikával azonosította. A XX. szd elején találtak rá bizonyítékot, hogy ilyen galaxisok milliárdjaiból áll az univerzum, aztán, hogy ez ráadásul dinamikusan változik, tágul. A statikus modellek utolsó hírnöke volt talán a tudományosan is egy szinten elfogadott steady-state univerzum modell, de azt végül általánosan elvetették. Ez is egyfajta paradigmaváltás volt."

    A tudomány módszertana is fejlődik, így a 300 (vagy 100) évvel ezelőtti tudomány nem ugyanúgy működött mint a mai, így középkorból példát venni, és ezzel megbélyegezni, illetve ezzel azonosítani a MAI tudományt, butaság és igencsak félrevezető! Én végig a mai tudomány módszeréről és állításiról beszéltem, bár lehet tudományfilozófiai vitát folytatni, és összehasonlítani - csak veled nem érdemes, mert alapvető dolgokkal sem vagy tisztában. Értsd, nem vagy tisztában azzal, hogy mi számít a tudományban alapvető fudamentumnak, és mi hipotézisnek, vagy sejtésnek, vagy becslésnek stb.

    Na jó utoljára, vagy megérted, vagy nem:
    A Föld korára tett becslések(!) a tudománnyal teljesen összhangban történtek, Newton egy termodinamikai becslést adott a Föld korára - nem dőlt meg a termodinamika, mások a Föld geológiai rétegződéseiből próbálták levezetni a Föld korát - nem dőlt meg a Földtani rétegződés; Egyébként az nem paradigma, hogy a Tejútban volt néhány halvány paca (galaxis) aminek a távolságát sem tudták kimérni (sem felbontani csillagokra), így adatok hiányába besorolták a Tejút ködösségei közé, ez pusztán feltételezés, és, hogy Einstein mivel azonosított valamit, érdektelen, minthogy a kozmolgia akkor még pusztán ELMÉLETI tudomány volt, és nem kutatható, nem bizonyított, stb. De amíg azt nem érted meg, mi a különbség a becslés, hipotézis, sejtés és a tény között, felesleges ilyen vitát folytatni veled, inkább azt értsd meg, 300 évvel ezelőtti tudomány módszertana nem ugyanaz mint a mai, és én a máról beszélek, és nem szeretnék tudományfilozófiai vitát tovább folytatni veled. Köszönöm a megértésed!

    Attól még, hogy egy klerikális szervezet és csatlósai annak nevezték, nem volt az. Már akkor is, bármilyen természettudományhoz elő kellet venni a görögök és elődök munkáit, bocs a bibliában nincs semmi ezekről, még ha a Jehova tanui ezt is állítják neked. Régen sem volt.

    "Kb ugyan az a gond. Nincs olyan műszerünk, amivel közvetlenül tudjuk mérni a világegyetem geometriáját, topológiáját. Vannak méréseink, egy nézőpontból, és vannak elméleteink, modelljeink, amelyek megmagyarázzák, hogy miért azt az eredményt kaptuk a különböző mérésekből."

    Valóban nincs olyan műszerünk amivel megmérhetjük a világegyetem geometriáját (mégis szerinted mivel körzővel, vonalzóval?), mint ahogy az időjárást, vagy az evolúciót és még folytathatnám sem műszerrel „mérjük”. Itt sem ez történik, ezek a világegyetemet leíró egyelnetek „halmazainak” prediktív megfigyelése igazolhatja. Ennyi.

    "Alaptalan, de minimálisan sem kizárható! ;)"

    Az alaptalan az egyben kizárható.

    "De van Standard modell. Az amit az egyetemeken tanítanak (meg az általánosban, meg a gimiben). Az alternativok is adnak predikciót, csak azok ott véreznek el, ahol az elfogadott működik és vice versa."

    Ez komoly? Egyem a kis eszed, általánosban meg gimiben nem tanítják a kozmológiai Standard modellt, de azért jót derültem ezen a zárójeles részen. Ha szóvá is is teszik a Big-bang-et az minden csak nem ennek tanítása, és azért azt elhiheted Stanadrdmodell kicsit több mint az, hogy „Ősrobbanás” azt csókolom. Szomorúan veszem tudomásul, hogy szerinted kozmológia annyi, amit ilyen szinten meg lehet szerezni, vagyis szó-mágia. :( Egyetemen meg elárulom, mivel nem tudhatod - a Stanadrdmodell mellet párhuzamosan a "nem Standarmodelleket" is tanítják, egyrészt mert a levezetésekből több eredmény is kijön, másrészt tudománytörténeti említés szintjén is szóba kerülnek. Ennyi.

    "Szerintem meg sokkal inkább a felhalmozódó ellenáramlásokra (amelyek persze a tapasztalatok miatt válnak nyilvánvalóvá), ezt először egyre bonyolultabb modellekkel ellensúlyozzák, majd jön a paradigmaváltás, az áttörés, ami leegyszerűsíti bizonyos szempontból a modellt."

    Szerinted. Viszont a valóságban, a világról szerzett ismeretek bővülésével a modellek is bővülnek ergo bonyolultabbakká válnak, már ha a valóságot akarjuk lemodellezni, és nem egy mérnöki feladatot. Szerinted a Newtoni modell biztos bonyolultabb mint az Einsteini (az Ógörög meg egyszerűen felfoghatatlan számodra?), de ez akkor csak is azért lehetséges, mert egyiket sem érted. Bocsánat!
  • NEXUS6 #60
    "A kozmológiánál az a gond, hogy ugyan van egy csomó jó matematikai modellünk, pontos mérésünk, amiket viszont össze kell, kellene vasalnunk!"

    Ez nem gond, így működik a tudomány"

    Azért az én mondatom nem pontosan így hangzott, nem igaz!? Idézni csak pontosan szépen, ezért a csúsztatásért visszadobnák a tudományos munkádat! Gondolom. ;)

    "azonban az univerzum valós történetét nem, hanem csak egy bizonyos állapotát, a jelenlegit, azt is az itteni, igen csak lokális nézőpontból ismerjük. És valójában semmi többet"

    Öhm, a lokális az azért 13,7 milliárd fényév, a illetve a csillagászat az egyetlen tudomány ami a múltat távcsövén keresztül tudja vizsgálni. Azért ez így mindjárt másképpen hangzik."

    Na ez a gond, amire céloztam. Igen van egy darab helyhez kötött, így lokális nézőpontunk, szerencsére bizonyos tartományokban, frekvenciákon messzire ellátunk, de bármerre nézünk nem térben, vagy a téridőben, hanem gyak 1 dimenziós mintákban látjuk az eget. Ebből most csináltak egy 2 dimenziós térképet, ami nagyjából nem azt mutatja, mint, amit kijelentettek, hogy mutatnia kéne. Mert valszeg a galaktikus por jelentette polarizációt látjuk, és nem a gravitációs hullámok hatását. És ezt közvetlenül, pont mert egy nézőpontunk van nem tudjuk megállapítani. Ha eltelik mondjuk 2 000 000 év és arrébb vándorlunk a galaxisban és a kép ugyan az marad, akkor mégiscsak a gravitációs hullámok hatását láttuk, de amíg ez a 2 000 000 év nem telik el és nem változik meg a nézőpontunk, addig csak közvetett módszereink lesznek akármelyik állítás bizonyítására!

    "A síkság (laposság) a téridő euklideszi geometriára értendő, és nem az alakjára. Rajtad kívül senki nem képzeli valóban laposnak az kozmoszt. Az alakjára több modell létezik, a gömbtől a focilabdán át a hiperbolikus "alakig" bezárólag. Az világegyetem geometriáját mérések igazolják, és nem modellek... Egyedül a műszerek érzékenységétől függ, hogy eldöntsük, sík, zárt, vagy nyílt az univerzum."
    Kb ugyan az a gond. Nincs olyan műszerünk, amivel közvetlenül tudjuk mérni a világegyetem geometriáját, topológiáját. Vannak méréseink, egy nézőpontból, és vannak elméleteink, modelljeink, amelyek megmagyarázzák, hogy miért azt az eredményt kaptuk a különböző mérésekből.

    "Pl, az Föld korára pár száz éve még a pár ezer éves lépték tűnt tudományosan elfogadhatónak. Aztán ez kitolódott."

    A középkorban egy szerzetes a Bibliából levezette, hogy 8 ezer éves a Föld. Ez nem tudomány, ez vallás. És nem ez tolódott ki, hanem racionális, tudományos megfigyeléssekkel állapították meg a korát. A vallási dogmát tudománynak beállítani marhaság."

    Nem feltétlenül a bibliai alapú számításokra gondoltam. Newton pl. 75 000 évben határozta meg a Föld korát, Fourier 100 000 000 évben, de Kelvin csak 24 000 000 évre tette ezt. Hozzátenném a XIX. szd-ig nagyjából a bibliai alapú meghatározás volt a tudományosan elfogadott. Akkor más volt a tudomány, mint most és 200 év múlva is más lesz!
    http://www.matud.iif.hu/08nov/02.html

    "Az univerzum sem biztos, hogy "csak" 14 milliárd éves. Lehet hogy sokkal öregebb, ami felveti azt, hogy igen volt kezdete, ebből az állapotból fejlődött, de ez sokkal lassabban zajlott, mint, amit jelenleg gondolunk. Csak mint minimálisan sem kizárható lehetőséget írom ezt."

    Alaptalan állítás."
    Alaptalan, de minimálisan sem kizárható! ;)

    "Nincs olyan, hogy Stadardmodell, nem működik. Ezt írtam le az előbb. Egyébkét meg attól válik valami jó modellé, hogy mennyire van 1. matematikailag alátámasztva, 2. mennyire pontosan adja vissza azt amit látunk, 3. predikciót lehet levonni belőle. Az alternatív elméletek meg éppen azért alternatívok, mert valamelyik hiányzik"

    De van Standard modell. Az amit az egyetemeken tanítanak (meg az általánosban, meg a gimiben). Az alternativok is adnak predikciót, csak azok ott véreznek el, ahol az elfogadott működik és vice versa.

    "A paradigmaváltás is az előző nemzedékek tudásra épül, és szerves része. Legalábbis a természetudományokban."
    Szerintem meg sokkal inkább a felhalmozódó ellenáramlásokra (amelyek persze a tapasztalatok miatt válnak nyilvánvalóvá), ezt először egyre bonyolultabb modellekkel ellensúlyozzák, majd jön a paradigmaváltás, az áttörés, ami leegyszerűsíti bizonyos szempontból a modellt.

    "Igen, ez volt az UTOLSÓ olyan paradigmaváltás, ahol az előző rendszer alapjaiban volt hibás. Csak nem értem mi köze a felfúvódáshoz a tudományfilozófiának..."

    Nem feltétlen volt az utolsó. Pl Einstein az univerzumot még a Galaktikával azonosította. A XX. szd elején találtak rá bizonyítékot, hogy ilyen galaxisok milliárdjaiból áll az univerzum, aztán, hogy ez ráadásul dinamikusan változik, tágul. A statikus modellek utolsó hírnöke volt talán a tudományosan is egy szinten elfogadott steady-state univerzum modell, de azt végül általánosan elvetették. Ez is egyfajta paradigmaváltás volt.

    Szerintem a mostani világképünk sem az utolsó!;)
  • Irasidus #59
    "A kozmológiánál az a gond, hogy ugyan van egy csomó jó matematikai modellünk, pontos mérésünk, amiket viszont össze kell, kellene vasalnunk!"

    Ez nem gond, így működik a tudomány.

    "azonban az univerzum valós történetét nem, hanem csak egy bizonyos állapotát, a jelenlegit, azt is az itteni, igen csak lokális nézőpontból ismerjük. És valójában semmi többet"

    Öhm, a lokális az azért 13,7 milliárd fényév, a illetve a csillagászat az egyetlen tudomány ami a múltat távcsövén keresztül tudja vizsgálni. Azért ez így mindjárt másképpen hangzik.

    "Elfogadtuk standard módon, hogy a tér és az idő nagyléptékben, az univerzum maga lapos, az univerzumnak nincs speciális alakja topológiája. Gyak lapos, mint ahogy a Földet képzeltük anno. (Vagy nem képzeltük, csak most képzeljük, hogy képzeltük :D)"

    A síkság (laposság) a téridő euklideszi geometriára értendő, és nem az alakjára. Rajtad kívül senki nem képzeli valóban laposnak az kozmoszt. Az alakjára több modell létezik, a gömbtől a focilabdán át a hiperbolikus "alakig" bezárólag. Az világegyetem geometriáját mérések igazolják, és nem modellek... Egyedül a műszerek érzékenységétől függ, hogy eldöntsük, sík, zárt, vagy nyílt az univerzum.

    "Ha a téridő szerkezete egy kicsit is összetett, akkor ugyan a matematika, és a mérések helyesek maradnak, azonban azok az események, pl a Nagy Bumm, felfúvódás meg ilyenek, csak a képzeletünk játékai, mint anno a földet tartó Nagy Teknős."

    Nem tudom mit értesz az alatt, hogy a "téridő szerkezete összetett", és ebből kifolyólag azt sem értem, hogy ettől mitől lenne a Big-Bang képzelet játéka. A Nagy Teknős és racionális gondolkodás között némi szakadék tátong...

    "Pl, az Föld korára pár száz éve még a pár ezer éves lépték tűnt tudományosan elfogadhatónak. Aztán ez kitolódott."

    A középkorban egy szerzetes a Bibliából levezette, hogy 8 ezer éves a Föld. Ez nem tudomány, ez vallás. És nem ez tolódott ki, hanem racionális, tudományos megfigyeléssekkel állapították meg a korát. A vallási dogmát tudománynak beállítani marhaság.

    "Az univerzum sem biztos, hogy "csak" 14 milliárd éves. Lehet hogy sokkal öregebb, ami felveti azt, hogy igen volt kezdete, ebből az állapotból fejlődött, de ez sokkal lassabban zajlott, mint, amit jelenleg gondolunk. Csak mint minimálisan sem kizárható lehetőséget írom ezt."

    Alaptalan állítás.

    "Az alternatív kozmológiai elméletek megmagyaráznak egy csomó dolgot, amit a standard modell nem és fordítva. Attól válik inkább valami standard modellé, nekem úgy tűnik, hogy mennyire fontos az, amit meg tud magyarázni és mennyire lényegtelen az amit nem, Mindezt gyakorlatilag szubjektív módon döntjük el, kollektive, kiragadva a nagy ismeret halmazból."

    Nincs olyan, hogy Stadardmodell, nem működik. Ezt írtam le az előbb. Egyébkét meg attól válik valami jó modellé, hogy mennyire van 1. matematikailag alátámasztva, 2. mennyire pontosan adja vissza azt amit látunk, 3. predikciót lehet levonni belőle. Az alternatív elméletek meg éppen azért alternatívok, mert valamelyik hiányzik.

    "Aztán, igen a tudomány az idő nagy részében evolutív módon az eredményeket egymásra rakva, épülve fejlődik. Egész addig, amíg a kutatók el nem érnek az adott gondolkodási rendszer határáig, akkor jön egy paradigmaváltás és aztán az új paradigmát kezdik így szép lassan évtizedek alatt ugyan így kiépíteni."

    A paradigmaváltás is az előző nemzedékek tudásra épül, és szerves része. Legalábbis a természetudományokban.

    "Igazi paradigmaváltás volt pl a ptolemaioszi modellel szemben a heliocentrikus érvényre jutása. A ptolemaioszi modell matematikája sokkal bonyolultabb, és adott korban esetenként pontosabb is lehetett, jobb előre jelzéseket adott, amíg nem váltak teljesen ismertté a bolygók pályájára, mozgására vonatkozó törvényszerűségek. Ettől függetlenül gyakorlatilag nem igaz, az egész alapvetése.
    Válasz 'Irasidus' üzenetére (#55)"

    Igen, ez volt az UTOLSÓ olyan paradigmaváltás, ahol az előző rendszer alapjaiban volt hibás. Csak nem értem mi köze a felfúvódáshoz a tudományfilozófiának...
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2014.10.02. 12:55:39
  • NEXUS6 #58
    Én nyugodt vagyok!:)
    Nagyjából egyet is értek, azzal, amit írsz. A jó beválási fokú matematikai modellel, a pontos mérésekkel nincs mit vitatkozni. Azonban az értelmezésével annál inkább.

    A kozmológiánál az a gond, hogy ugyan van egy csomó jó matematikai modellünk, pontos mérésünk, amiket viszont össze kell, kellene vasalnunk, azonban az univerzum valós történetét nem, hanem csak egy bizonyos állapotát, a jelenlegit, azt is az itteni, igen csak lokális nézőpontból ismerjük. És valójában semmi többet!

    Elfogadtuk standard módon, hogy a tér és az idő nagyléptékben, az univerzum maga lapos, az univerzumnak nincs speciális alakja topológiája. Gyak lapos, mint ahogy a Földet képzeltük anno. (Vagy nem képzeltük, csak most képzeljük, hogy képzeltük :D)

    Ha a téridő szerkezete egy kicsit is összetett, akkor ugyan a matematika, és a mérések helyesek maradnak, azonban azok az események, pl a Nagy Bumm, felfúvódás meg ilyenek, csak a képzeletünk játékai, mint anno a földet tartó Nagy Teknős.

    Pl, az Föld korára pár száz éve még a pár ezer éves lépték tűnt tudományosan elfogadhatónak. Aztán ez kitolódott. Az univerzum sem biztos, hogy "csak" 14 milliárd éves. Lehet hogy sokkal öregebb, ami felveti azt, hogy igen volt kezdete, ebből az állapotból fejlődött, de ez sokkal lassabban zajlott, mint, amit jelenleg gondolunk. Csak mint minimálisan sem kizárható lehetőséget írom ezt.

    Az alternatív kozmológiai elméletek megmagyaráznak egy csomó dolgot, amit a standard modell nem és fordítva. Attól válik inkább valami standard modellé, nekem úgy tűnik, hogy mennyire fontos az, amit meg tud magyarázni és mennyire lényegtelen az amit nem, Mindezt gyakorlatilag szubjektív módon döntjük el, kollektive, kiragadva a nagy ismeret halmazból.

    Aztán, igen a tudomány az idő nagy részében evolutív módon az eredményeket egymásra rakva, épülve fejlődik. Egész addig, amíg a kutatók el nem érnek az adott gondolkodási rendszer határáig, akkor jön egy paradigmaváltás és aztán az új paradigmát kezdik így szép lassan évtizedek alatt ugyan így kiépíteni.

    Igazi paradigmaváltás volt pl a ptolemaioszi modellel szemben a heliocentrikus érvényre jutása. A ptolemaioszi modell matematikája sokkal bonyolultabb, és adott korban esetenként pontosabb is lehetett, jobb előre jelzéseket adott, amíg nem váltak teljesen ismertté a bolygók pályájára, mozgására vonatkozó törvényszerűségek. Ettől függetlenül gyakorlatilag nem igaz, az egész alapvetése.
  • NEXUS6 #57
    Nem az a kérdés, hogy más (tudományos kutató) foglalkozik-e ilyen kérdésekkel, alternatív elméletekkel, hanem hogy ha te összesen ezt az egyet ismered (steady-state-universe), akkor mi jogon engedsz meg magadnak ilyen lesajnáló hangnemet!?
    ;)
  • Irasidus #56
    Még egy dolgot hozzátennék, a stardmodell nem lezárt rendszer - rengeteg nyitott kérdés, és ellentmondás van benne. Nem csoda, mivel rengeteg kérdés nem eldöntött, a sokféle megoldást (tanításnál) egyszerre tárgyalják. Ezért sem beszélhetünk klasszikus értemben standardmodellről, csak egy összefoglalóról - a legtöbb kozmolgus a haját tépi amikor meghallja ezt a szót. Szerintem a Stardmodellt hagyjuk mi is...
  • Irasidus #55
    "Namost ugye, melyik Standardmodell? A mostani, a 20 évvel ezelötti, vagy a 20 év múlva elfogadottá váló?"

    A modell pusztán egy rendszer matematikai és/vagy logikai leírása. A modellek mindig az aktuális megfigyelések szerint változnak, mivel a modell nem törvény, csak az aktuális tudásunk összefoglalása. A tudományban a "változás" meg nem összevissza történik, hanem az előzőre épülve fejlődik. Egyébként meg már 20 éve nem használják a stardmodellt csak oktatási célokra. A cikk meg bulvár, javaslom ezt a cikket elolvasni, és utána véleményt alkotni, nem az sg. hülyecimek alapján, mert az félrevezető. Semmit nem kell a kukába dobni, megnyugodhatsz.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2014.10.01. 12:18:11
  • Vol Jin #54
    A visszavert fényből is lehet spektrumot analizálni, nem kell ahhoz saját fény.
  • Vol Jin #53
    Ha tart a nullához, akkor lesz egy határérték, amekkorára tágulhat. Bár árnyalja a helyzetet, ha akkorára tágul, hogy a fénysebességnél nagyobb ütemben távolodó régiók is kialakulnak, mert akkor azok egymásra gyakorolt hatása kieseik az egyenletből és ez a határérték megnő.
  • Archenemy #52
    "Maradjunk annyiban, hogy időszámításunk előtt többet tudtak az emberek erről a témáról, mint 500 éve :D"
    Maradjunk annyiban, hogy ez egy kurva nagy urban legend. A középkorban is ismerték a gömb alakot. A 19. században terjedt el, hogy "a középkorban azt hitték".
    http://en.wikipedia.org/wiki/Myth_of_the_Flat_Earth