Gyurkity Péter
Napfolt lehet az első lakható exobolygó
A közeli csillag napfoltját vélték az elsőként felfedezett, lakható tartományban keringő exobolygónak.
2010 szeptemberében a kutatást végző csillagászok izgatottan jelentették be, hogy megtalálták az első, az élet megtartására alkalmas bolygót, pontosabban az első olyan égitestet, amely a saját csillaga körüli lakható zónában kering. Egy új eredmény szerint azonban az exobolygó nem is létezik, az adat csupán a csillag napfoltját mutatta meg számunkra.
A szakemberek eredetileg az égitestek gravitációs hatása révén vizsgálták a tőlünk 22 fényévre lévő csillagból érkező fényt, ebből jutottak arra a következtetésre, hogy számos exobolygó található a rendszerben. Mi több, a Gliese 581 nevű vörös törpe körül az évek során összesen 6 kísérőt fedeztek fel, most azonban úgy tűnik, hogy ezek közül mindössze három bolygó kering valóban a csillag körül, amelyek pedig mind kívül esnek az említett zónán. Akkor ugyanis még nem tudták, hogy a törpe pontosan milyen gyorsan forog saját tengelye körül, így a számítások során alkalmazott szűrők közé sem kerülhetett be a fontos adat. Nemrég világossá vált, hogy egy teljes forgás 130 földi nap alatt megy végbe, ezt rögtön hozzá is adták a korábban elvégzett kalkulációkhoz, a kapott eredmény pedig azt mutatta, hogy a fontos felfedezésként értékelt Gliese 581g valójában nem is létezik.
Hasonló sorsra jutott a Gliese 581d, amely korábban szintén vita tárgya volt. A csillag fényében, annak hullámhosszában mutatkozó periodikus változást ehelyett napfoltok okozták, ezzel pedig a rendszerben található exobolygók száma háromra csökkent - a szakemberek számára jó hír, hogy az új technikával visszaigazolhatják a korábbi felfedezések megalapozottságát, vagyis a jövőben még biztosabban állítható egyes exobolygók felfedezése, azok jelenléte. Ez már csak azért is fontos, mert a Földhöz hasonló méretű bolygók (a csillaguk fényének hullámhosszában mutatkozó) Doppler-jele kisebb a naptevékenység által okozott hasonló szignálokhoz képest, ez utóbbiakat pedig biztos módszerrel kell kiszűrni, hogy valós adatokat kapjunk.
Ehhez érdemes még hozzátenni, hogy a Kepler űrtávcső által felfedezett csaknem ezer exobolygót nem fenyegeti hasonló veszély, az eszköz ugyanis a csillaguk előtt áthaladó, azok fényét ezzel közvetlen módon lecsökkentő bolygókat keres, vagyis a csillagászoknak ezen esetekben konkrét bizonyíték áll rendelkezésre.
2010 szeptemberében a kutatást végző csillagászok izgatottan jelentették be, hogy megtalálták az első, az élet megtartására alkalmas bolygót, pontosabban az első olyan égitestet, amely a saját csillaga körüli lakható zónában kering. Egy új eredmény szerint azonban az exobolygó nem is létezik, az adat csupán a csillag napfoltját mutatta meg számunkra.
A szakemberek eredetileg az égitestek gravitációs hatása révén vizsgálták a tőlünk 22 fényévre lévő csillagból érkező fényt, ebből jutottak arra a következtetésre, hogy számos exobolygó található a rendszerben. Mi több, a Gliese 581 nevű vörös törpe körül az évek során összesen 6 kísérőt fedeztek fel, most azonban úgy tűnik, hogy ezek közül mindössze három bolygó kering valóban a csillag körül, amelyek pedig mind kívül esnek az említett zónán. Akkor ugyanis még nem tudták, hogy a törpe pontosan milyen gyorsan forog saját tengelye körül, így a számítások során alkalmazott szűrők közé sem kerülhetett be a fontos adat. Nemrég világossá vált, hogy egy teljes forgás 130 földi nap alatt megy végbe, ezt rögtön hozzá is adták a korábban elvégzett kalkulációkhoz, a kapott eredmény pedig azt mutatta, hogy a fontos felfedezésként értékelt Gliese 581g valójában nem is létezik.
Hasonló sorsra jutott a Gliese 581d, amely korábban szintén vita tárgya volt. A csillag fényében, annak hullámhosszában mutatkozó periodikus változást ehelyett napfoltok okozták, ezzel pedig a rendszerben található exobolygók száma háromra csökkent - a szakemberek számára jó hír, hogy az új technikával visszaigazolhatják a korábbi felfedezések megalapozottságát, vagyis a jövőben még biztosabban állítható egyes exobolygók felfedezése, azok jelenléte. Ez már csak azért is fontos, mert a Földhöz hasonló méretű bolygók (a csillaguk fényének hullámhosszában mutatkozó) Doppler-jele kisebb a naptevékenység által okozott hasonló szignálokhoz képest, ez utóbbiakat pedig biztos módszerrel kell kiszűrni, hogy valós adatokat kapjunk.
Ehhez érdemes még hozzátenni, hogy a Kepler űrtávcső által felfedezett csaknem ezer exobolygót nem fenyegeti hasonló veszély, az eszköz ugyanis a csillaguk előtt áthaladó, azok fényét ezzel közvetlen módon lecsökkentő bolygókat keres, vagyis a csillagászoknak ezen esetekben konkrét bizonyíték áll rendelkezésre.