Hunter

Miért szeretjük a világvége jövendöléseket?

Újabb világvége jövendölés pukkant ki a hétvégén. Ha valaki lemaradt volna az Úr második eljövetelének beharangozásáról, azt kizárólag saját magának köszönheti, mivel az ige hirdetője, a 89 esztendős, amerikai Harold Camping mindent megtesz, hogy szavai meghallgatásra találjanak.

A nyugalmazott mérnökből lett prédikátor a rádió hullámain keresztül szól a hívekhez, a kizárólag a hallgatók felajánlásaiból létrehozott Family Radio Network jelenleg 66 rádióállomást foglal magába, az USA mellett Dél-Afrikában, Oroszországban és Törökországban is. A becslések szerint a hálózat 120 millió dollár értékű eszközzel rendelkezik, a műsorok pedig 48 nyelven kerülnek sugárzásra. A rádió mellett az Egyesült Államokban több mint 2000 óriás plakát is hirdette, hogy május 21-én valamelyik időzóna szerint este 6 órakor eljön a végítélet napja, és Jézus azonnal a mennybe emeli a világ populációjának a 2 százalékát, a többiek pedig mehetnek egyenesen a másik helyre.


Harold Camping

Mindez megmosolyogtatóan hangozhat, a Pew Közvélemény Kutató Központ felmérése szerint az amerikai lakosság 41 százaléka hisz abban, hogy Jézus még 2050 előtt visszatér a Földre. Egy New York-i híroldal szerint Camping követői közül több ezren adták el az értékeiket és hagyták ott munkahelyeiket a várakozás hevében.

Miért ilyen buzgók az emberek a világvégék megjövendölésével kapcsolatban? A szkeptikusok erre rávágnák, hogy mindez csak egy pénzszerzési vagy figyelem felkeltési fogás, és tény, hogy Camping a tengerentúlon jelentős hírnévre tett szert saját maga és rádióhálózata számára. Lorenzo DiTomasso, a kanadai Concordia Egyetem vallástudományi professzora szerint nem ilyen egyszerű a magyarázat, a hit nem működne az apokalipszis nélkül, mitöbb, ezek a próféciák körülbelül 23 évszázada, Dániel könyve óta keringenek, tette hozzá.

Egy elmélet szerint ezek a jóslatok az ismeretlen megismerésére irányuló emberi vágyat táplálják, illetve egy módszer a körülöttünk lévő világ megmagyarázására taglalta DiTomasso. "Korlátain belül az apokalipticizmus rendkívül racionális. Egy világszemlélet, ami megmagyarázza az időt, a teret és az emberi létet. Ez nem tudomány - nem egyetemes - de megmagyaráz dolgokat" - nyilatkozott a New Scientistnek.

Emellett több társadalmi tanulmány bizonyítja, hogy az apokaliptikus nézetet osztó emberek általában azok, akik magyarázatokat keresnek a világunkra. "Általában az átlaggal összevetve egészen intelligens emberekről van szó, akik választ keresnek arra, hogy az élet miért olyan amilyen, és vajon van-e célja" - mondta DiTomasso. Meglepően hangozhat, de még Isaac Newton is rengeteg időt áldozott Dániel próféciáinak megfejtésére.

Camping nem először jósolta meg a második eljövetelt. 1994. szeptember 6-án több száz hallgatója gyűlt össze a kaliforniai Alameda egy előadótermében, hogy tanúja legyen Jézus eljövetelének. "Akkoriban sok minden volt a Bibliában, amit nem tanulmányoztam kellő alapossággal" - magyarázkodott Camping a múlt héten. "De most megvolt a lehetőség a kutatás kiterjesztésére, és Isten példátlan bizonyítékokat adott nekünk, hogy valóban be fog következni"

Mivel még mindig mindennapjainkat éljük, úgy tűnik továbbra sem sikerült minden aspektusát kivesézni a Biblia idevágó tételeinek. Ennek ellenére az emberek, akárcsak 1994 után, most sem fogják figyelmen kívül hagyni Camping szónoklatait, sőt pszichológiai tanulmányok azt bizonyítják, hogy az ilyen jóslatok kudarca meglepő módon erősíti a támogatók hitét. Többek közt Leon Festinger 1956-os "Amikor a jóslat csődöt mond" című könyve is azt állítja, hogy ez az emberi pszichológia egyik alapvető tézise, amit kognitív disszonanciának neveznek.

Az embereknek gondot okoz, ha meg kell emészteniük egy a korábbi elképzeléseiknek vagy ismereteiknek ellentmondó új információt vagy tapasztalatot, hogy Camping példájánál maradjunk a világvége várást, mely során mindenünket eladtuk, majd a felismerést, hogy a világ még mindig itt van, akárcsak mi. "Az emberek kényelmetlennek találják, hogy két egymásnak ellentmondó hit kavarogjon a fejükben, ezért különféle mentális gyakorlatokat fognak végezni a kettő összeegyeztetésére" - magyarázta Richard Wiseman a brit Hertfordshire Egyetem pszichológus professzora. Mivel az emberek nem tudnak mit kezdeni két, egymással ellentmondásban álló hittel, gyorsan találnak egy racionálisnak tűnő magyarázatot, mint például a számítási hibát, vagy azt hogy prédikátoruk annyi embert térített meg, hogy ezáltal a világ megmenekült. Ámen.

Akad más tudományos magyarázat is arra, hogy miért ragaszkodunk a régi hiedelmeinkhez, miközben egyre több új tény bukkan fel. Az emberek hajlamosak figyelmen kívül hagyni ezeket és kizárólag azokra az információkra fókuszálni, amik alátámasztják nézeteiket, ezért Campingnek aligha okoz majd gondot, hogy kimagyarázza a hétvégi bakit, hívei pedig még nagyobb elkötelezettséggel viseltetnek majd iránta, egy számítási hiba megindokolása könnyed feladat. "A számítások rengeteg változótól függnek, köztük sok ellenőrizhetetlen adaton, mint például azon a ’tényen’, hogy a világ valamivel 7000 éve teremtetett. Ezeket az eredményeket mindenki úgy kommunikálhatja, hogy az neki jó legyen"

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • JMáté #221
    "Rossz dolgok: kortárs művészet [...]"



    Tényleg borzasztó. Egy esztétikus kép amin nem Bibliai alakok vannak!
    A többire inkább nem is reagálnék mert röhej.
  • bandee1 #220
    Látom nagy vita megy itt.
    Szerintem ami rossz és jó, azt meg kell különböztetni.
    Jó dolgok: hit, szeretet, vallás, Isten, Jézus, jóra törekvés, igazság, hagyományok tisztelete, önbecsülés, nemzeti önbecsülés.

    Rossz dolgok: kortárs művészet, liberalizmus, nihilizmus, materializmus, tévé, mozi (tisztelet a kivételnek. Évente 1-2 jó film), hazugság, pénz, pénzimádat, bálványimádat (sztárok, celebek..stb. Kiscsillagok, Xfaktorok) nemzetköziség, internacionalizmus, "önmegvalósítás", homoszexualitás.
  • Balumann #219
    Egyetértek abban, hogy hagyjuk ezt a témát. Nagyon kicsi a valószínűsége, hogy olyan esetet tudnál mondani, ami engem meggyőzne a jövőbelátás lehetségességéről, ráadásul nem is ismerem az életedet és életteredet, és ha nem találnék rá én sem racionális magyarázatot, akkor sem hinném el, hogy nem misztifikálod túl a dolgot, amíg nekem és az emberek többségének nincsen ilyen tapasztalata (értsd ha random 30 emberből 4-5 így meg lenne győződve ennek működéséről saját tapasztalatokkal, akkor lenne esélye).
    Nyilván nem Magyarország az ideális helye annak, hogy arra fordítsanak költségeket, hogy próbálják bebizonyítani a jövőbelátást, ehhez nagyobb átfogó vizsgálatok, kísérletek kellenek, amiket már csináltak nem is egyszer (pár éve láttam dokumentumfilmet róla és olvastam is, sajnos nem hiszem, hogy megtalálom már). Nincs szükségem arra, hogy a jelenlegi valóságképem stabilan megálljon, én csak a világ és az élet működését szeretném jobban megérteni, és nem hülyeségekkel tömni a fejemet.

    Hát igen, hogy is fordulhat meg a fejemben ilyen mocskos dolog, megjósolni baleseteket amik elkerülhetőek lennének, vagy megnyerni a lottót és szétosztani azoknak akik rászorulnának (én inkább azt tartom mocskos dolognak, hogy az embereket hülyítik a szerencsejátékokkal, akik jó sok pénzt ráköltenek), millió hasznos dologra föl lehetne használni, nem csak saját haszonra (de jó szöveg persze).
  • Anaid #218
    Nézd, nagyjából egészéből nem érdekel már, ki mit hisz el az esetemmel kapcsolatban, de őszintén úgy gondolom, hogy ha a sors akkora szerencsét lökött nekem, hogy túléljek vmit, amit még nem sokan, nem kéne kísértenem a sorsot, hogy lök-e majd harmadik eséjt is, vagy belepurcanhatok, ha olyasmit erőltetek, amit nem kéne. Nameg halálból és a túléléséből igyekezni hasznot húzni tényleg kicsit "mocskos" dolog lenne. Én nem tudom ezt a kérdést úgy felfogni, mint ti kívülállók. Túl sok fájdalmas és negatív élményem kapcsolódik az egész folyamathoz. Ne is várja el senki.
    Tényleg jobb lenne nekem, ha hagynánk ezt a témát, na meg nektek is jobb lenne: a szépen felépített valóságképetek stabilabban állna meg a lábán.
  • Anaid #217
    Pont ezt csináltam. Feljegyeztem magamnak. Mint régebben írtam szóltam pár helyen, hogy ha érdekli őket itt vagyok. Inkább tartottak hülyének. Folyamatosan ellenőriztem. Sok olyan eset volt, amik tuti, hogy nem szoktak és még nem fordultak elő velem. Pl. buliba készülődtem, azt hittem, hogy menni fogok mégsem azt láttam előre, hanem azt, hogy a tesóm csípőre tett kézzel aznap cirka egy héttel később meg is történt, szal ott állt előttem, odament hozzá épp balról ...mindegy. Sokszor véletlenszerű netezés, vagy tv-zés képeit láttam előre. Volt, hogy csak úgy a jövőből, de volt, hogy konkrétan azt szerettem volna tudni, hogy egy emberrel milyen körülmények között fogok találkozni. Hát be is jött: (sosem jártam előtte gyerek kosaras edzésen abban a tornateremben, amiről szó van) edzés volt, valóban ott találkoztam vele megint, egy gyereket fejbevágott a kosárlabda, odament hozzá az edző, balról, megsimogatta a fejét...stb. pont, ahogy előre láttam. Nem befolyásoltam az eseményeket.
    Akkor, ha konkrétan találkozásra, vagy időpontra "kérdeztem rá" a jövőmből, bár volt, hogy halványabban, volt, hogy tisztán, de rendre be is jöttek.
    Miért nem próbálok meg hasznot húzni belőle? Nem akarok. Meg sem próbálom. Nálam ez az egész nem hobbiként alakult ki. Mocskos dolognak tartanám. Amúgysem szoktam senkinek jósolgatni, csak a saját jövőmbe kíváncsiskodom bele néha. (Nem szoktam lottósorsolást nézni, nincs is tv-zési lehetőségünk...volt, de nem futotta rá:-)) Nem tartom magam jósnak, néha, könnyebb, néha nehezebb, de nem szoktam gyakorolni. Mára már utálom az egész jövőérzékelést. Túl sok a magyarázat, meg az elmélet olyan emberektől, akik elképzelni is alig tudják....Rühellem.
    Bizonyíték? Mit bizonyítana, ha lerajzolnám, leírnám, pár nap, hét múlva meg valóban megtörténik, ha nem igazolja senki, hogy hamarabb írtam le, rajzoltam le és tényleg az is történt.
    Ja, a kutya, ha meleg van álltalában a járda bal oldalánál álló fenyőfa alatt szokott hűsölni egy maga ásta gödröcskében.
    Azt meg nem tudom, miért fulladt kudarcba a tudósok próbálkozása, én hiába dumáltam velem nem foglalkozott senki ilyen területen.
    Mellesleg szerinted, amiket régebben írtam, hogy milyen agyi területeknek lehet köze a jövőbelátáshoz, azt a kisujjamból szedtem? Olvastál erről vmilyen tudományos könyvben?
    MRI vuzsgálat meg, ha jól tudom van olyan is, amelyik épp az agyi aktivitást mutatja, szal nekem ezért jutott eszembe.
    Már nem gyakori hál Istennek. Nem akarom, utálom.
  • Balumann #216
    Tehát sosem elmélkedsz azon, hogy ezek valódi jövőbe látások, vagy pedig racionális alapon történt megérzések, esetleg már megtörtént események, amik akkor nem tudatosultak benned, illetve önszuggesszió a különböző érzésekre? Én agykontrollal és egy picit pszichológiával is foglalkoztam (ültem bennt ELTE -n néhány előadáson), és korábban én is hittem jópár dologban, már tudom hogy miért, így ilyen sztorik nem igazán fognak meghatni, ezek nem bizonyítják a jövőbe látás tényét. Fel tudod használni bármire a jövőbe látást (pl. hogy tudj előre valamit amit szeretnél, pl .szerencsejátékon nyerni, ilyesmi), minden amit így érzel, valóra válik, látsz rendszert abban hogy miket jósolsz meg? És mi az, hogy nem szokványos, nem ment még feléd úgy a kutya és igazából nem is nagyon volt rá esély, hogy úgy menjen...?
    Ha olyan gyakori a jövőbelátásod, miért nem jegyzed fel, aztán ha megtörténnek, meg is van a bizonyíték (ami alapján már eldönthető, hogy van-e értelme vizsgálni tudományos módszerekkel), csak van valakid aki függetlenül le tudja ellenőrizni. Miért fulladt kudarcba az összes ilyen próbálkozás, a tudósoknak jobban tetszik az a magyarázat szerinted, hogy nincs jövőbelátás? A nagy f***t.
  • Anaid #215
    Akaratlagos. Mond ez a szó neked vmit?
    Egy példa: kíváncsi voltam, mi lesz három nap múlva az életemben. Azt éreztem, hogy bal felkarom megfájdul kicsit, majd azt láttam (lehunyt szemmel feküdtem), hogy elhaladok a kis ablakunk mellett, majd a kutyánkat, amint jobb oldalról sétál elém, majd a napot.
    Három nap múlva szokatlan módon elaludtam és ahogy kiálltam az ajtóba nekidőltem az ajtófélfának, kicsit megfájdult a felkarom véletlen pont ott, ahol előtte éreztem. Eszembe jutott a dolog, gondoltam, most kellene arra mennem, amerre láttam és kíváncsi vagyok, akutyánk tényleg jobbról úgy fog-e felém jönni, mint láttam. Pont úgy történt. Felkacagtam, hogy ilyen nincs és felemeltem a fejem és pont a napba néztem, be is kellett csuknom a szemem.
    Van még sztori, ennél izgalmasabb is,ha érdekel....
    A kutyát sajnálom a legjobban a sztoriból.....hogy be dejavu-ztem, hogy fog viselkedni, na meg azt is, hogy elalszom és csak 11 óra tájban kelek majd fel és akkor már magasan jár a nap...csupa olyan tényező, ami totál nem szokványos volt...
    Hidd csak, el hogy számításokkal lehet ilyet produkálni...
    Nem baj, ha én mást hiszek? Tényleg uncsi nekem ez az egész elmélkedés a jövőbelátás lehetőségéről....Bocs.
  • johnsmitheger #214
    A képen nagyon röhög az öreg. :)
  • Balumann #213
    Persze ez nyilvánvaló, a tudomány azért nem fedezi fel ezeket az állítólag létező jelenségeket, mert még nem tudja mérni XD Az ember képes racionálisan megjósolni rengeteg dolgot, nem kell a jövőbe látni hozzá. Gyanítom nem te irányítod a jövőbe látást, nem tudod megmondani pontosan az idejét, és azt sem, hogy biztosan meg fog történni. Vagy csak dejavu érzések? Mesélj egy kicsit részletesebben, milyen érzékeléseid voltak, amik alapján számodra a abszurd az a gondolat, hogy nem lehet jövőbe látni? :D

    A tudomány lehet, hogy nem tudja még úgy mérni (mondjuk nem tudom az MRI -vel mit akarsz mérni, az agytevékenységet EEG -vel mérik, de mindegy, örülök hogy utána olvastál...), az elsődleges feladat olyan bizonyítékot találni a jövőbe látásra, ami nem magyarázható meg logikusan más módon. Egyelőre még ezt sem sikerült, pedig elég sok hozzád hasonló elfogult ember próbálkozik ezt megtenni.

    "Legalább annyira az, mint neked lenne arról vitázni, hogy sós ízű e a só, vagy egyáltalán van-e olyan, hogy sós íz. Megtapasztaltad, "tudod". Ennyi. Képzeld, van olyan ember, aki nem érzi az ízeket, neki nem egyértelmű....ugye érted a párhuzamokat?"

    Az íz érzékelés NEM hit kérdése, az egy kémiai folyamat, ami segít kialakítani egy körülbelüli képet arról, hogy mit eszünk/iszunk meg, elég jelentős evolúciós előny. Aki vitatkozni kezd arról, hogy nem létezik, mert nem érzi, az az ő baja, ugyanúgy aki arról vitázik, hogy létezik jövőbe látás. Mondjuk én nem hallottam még olyanról, hogy valaki soha nem érzett volna ízeket, csak betegség után, a színvakság jobb példa, én ott sem hallottam még, hogy megkérdőjelezték volna színek létezését.
  • Anaid #212
    A zárszavam ehhez a topichoz csak annyi, hogy ne várja el senkitől a tudomány, hogy hiteltérdemlően bizonyítsa ezt a dolgot, ha nincs is rá lehetősége a jelen tudományos áálás és lehetőségek között, hogy megtegye.
    Azt, meg hogy így csak a hit kapuját hagyja nyitva egyenlőre a tudomány, nos azt a tudósok is kellene hogy tudják.