Berta Sándor
Verne Gyula után szabadon - óriáságyúval a világűrbe
John Hunter amerikai fizikus, a kaliforniai Lawrence Livermore National Laboratory egykori munkatársa megvalósítaná a népszerű író álmát.
A szakember a bostoni Space Investment Summit kiállításon egy olyan óriási fegyver modelljét mutatta be, amely képes lehet akár műholdakat is az űrbe juttatni. A modell alapján bárki képet kaphat a tervezett ágyúról, amelynek csöve 1,1 kilométer hosszú lenne, és képes legfeljebb 450 kilogramm súlyt hat km/s-os sebességgel a világűrbe kilőni. A fizikus a valódi ágyút két másik tudóssal együtt a Quicklaunch cég segítségével hozná létre. Kollégáival egyébként korábban együtt dolgozott a Super High Altitude Research nevű projekten.
Az eszköz Hunter egy az 1990-es évekből származó találmányán alapul. Az akkori ágyú csöve több mint 47 méter hosszú volt és sűrített hidrogént használt a néhány kilogrammos töltetek 3 km/s-os sebességgel való kilövéséhez. Az alapötlet Verne Gyula Utazás a Holdba című művéből származik.
Hunter hangsúlyozta, hogy az óriáságyúnak köszönhető gyorsulási erő egyaránt végzetes lenne mind az emberek, mind a hagyományos műholdak számára, ugyanakkor a segítségével biztonsággal lehetne továbbítani például rakétahajtóanyagokat. Így a jelenleginél könnyebben, biztonságosabban és egyszerűbben lehetne üzemanyaggal ellátni mondjuk a Nemzetközi Űrállomást (ISS) vagy biztosítani lehetne a jövőbeni Mars-expedíciók üzemanyag-ellátását. A tudós elmondta, hogy az ágyú megépítéséhez 500 millió dollárra lenne szükség. Egy kilövés ára ugyanakkor csak az egytizedét tenné ki bármely mostani Föld körüli pályára állítási módszer költségeinek.
Franklin Chang-Diaz, az ISS új ionhajtóművén dolgozó egykori űrhajós és az Ad Astra Rocket Company cég fizikusa szerint a Verne Gyula-koncepció jóval hatékonyabb lenne, ha a Holdon valósulna meg, mivel ott nincs légkör és így nagyobb súlyt is ki lehetne lőni. Hunter ennek ellenére úgy gondolja, hogy az ágyú lövedékei a Földről kilőve is hatásosak, akár 100 másodperc alatt elérhetik a világűrt és egy megfelelő hőálló borításnak köszönhetően nem fognak elégni.
A szakember a bostoni Space Investment Summit kiállításon egy olyan óriási fegyver modelljét mutatta be, amely képes lehet akár műholdakat is az űrbe juttatni. A modell alapján bárki képet kaphat a tervezett ágyúról, amelynek csöve 1,1 kilométer hosszú lenne, és képes legfeljebb 450 kilogramm súlyt hat km/s-os sebességgel a világűrbe kilőni. A fizikus a valódi ágyút két másik tudóssal együtt a Quicklaunch cég segítségével hozná létre. Kollégáival egyébként korábban együtt dolgozott a Super High Altitude Research nevű projekten.
Az eszköz Hunter egy az 1990-es évekből származó találmányán alapul. Az akkori ágyú csöve több mint 47 méter hosszú volt és sűrített hidrogént használt a néhány kilogrammos töltetek 3 km/s-os sebességgel való kilövéséhez. Az alapötlet Verne Gyula Utazás a Holdba című művéből származik.
Hunter hangsúlyozta, hogy az óriáságyúnak köszönhető gyorsulási erő egyaránt végzetes lenne mind az emberek, mind a hagyományos műholdak számára, ugyanakkor a segítségével biztonsággal lehetne továbbítani például rakétahajtóanyagokat. Így a jelenleginél könnyebben, biztonságosabban és egyszerűbben lehetne üzemanyaggal ellátni mondjuk a Nemzetközi Űrállomást (ISS) vagy biztosítani lehetne a jövőbeni Mars-expedíciók üzemanyag-ellátását. A tudós elmondta, hogy az ágyú megépítéséhez 500 millió dollárra lenne szükség. Egy kilövés ára ugyanakkor csak az egytizedét tenné ki bármely mostani Föld körüli pályára állítási módszer költségeinek.
Franklin Chang-Diaz, az ISS új ionhajtóművén dolgozó egykori űrhajós és az Ad Astra Rocket Company cég fizikusa szerint a Verne Gyula-koncepció jóval hatékonyabb lenne, ha a Holdon valósulna meg, mivel ott nincs légkör és így nagyobb súlyt is ki lehetne lőni. Hunter ennek ellenére úgy gondolja, hogy az ágyú lövedékei a Földről kilőve is hatásosak, akár 100 másodperc alatt elérhetik a világűrt és egy megfelelő hőálló borításnak köszönhetően nem fognak elégni.