Egy amerikai kutatás szerint szinte teljes bizonyossággal kijelenthető hogy az 1908-as tunguzkai robbanást egy üstökös okozta. A következtetést egy elég érdekes párhuzamból, az űrsiklók égéstermékének viselkedéséből vonták le.

A Cornell Egyetem kutatása a robbanást, illetve a kilövést követő jelenségek között vont párhuzamot, ugyanis egy nappal később mindkét eseményt ragyogó, éjjel is látható légköri képződmények, úgynevezett gyöngyházfényű felhők kialakulása követte. A gyöngyházfényű, vagy éjszakai világító felhők jégrészecskékből tevődnek össze és csak nagyon nagy magasságokban, rendkívül hideg közegben alakulnak ki.

"Majdnem olyan ez, mintha egy száz éves bűnügyi rejtélyt bogoznánk ki" - mondta a kutatócsoport vezetője Michael Kelley, a Cornell mérnök-professzora. "A bizonyítékok meglehetősen szilárdak arra vonatkozóan, hogy a Földet 1908-ban egy üstökös találta el." Az elméletek az üstökös és a meteor között vívódtak, leszámítva a szélsőséges, ufóukról vagy fegyverkísérletekről szóló verziókat.

A kutatók szerint a légkörbe behatoló üstökös jeges magjából kilökődött hatalmas mennyiségű vízpára a felső légrétegek kavargó örvényeiben esett foglyul. Ezek az örvények hatalmas energiát fejtenek ki egy kétdimenziós turbulencia elnevezésű folyamatban, ami megmagyarázza, miért alakultak ki rövid időn belül, egy nappal később az eseménytől több ezer kilométerre a gyöngyházfényű felhők. Ezek a különös képződmények a Föld legmagasabban elhelyezkedő felhői. Természetes előfordulási helyük a mezoszféra, közel 90 kilométerrel a sarkvidéki területek fölött, ahol a nyári hónapban is -117 Celsius-fok körül mozog a hőmérséklet.

Az űrsikló szinte kizárólag vízpárából összetevődő égésterméke a kutatók szerint nagyban hasonlít egy üstökös magjából felszabadult vízpárára. Egyetlen űrsikló repülés 300 tonna vízpárát lövell bolygónk légkörébe, a vízrészecskék pedig az északi-, illetve a déli-sarki területek fölé csoportosulnak, ahol felhőkké alakulnak, miután megtelepedtek a mezoszférában.

Kelley és munkatársai az Endeavour 2007. augusztus 8-i kilövését (STS-118) követően napokon belül észlelték a gyöngyházfényű felhő jelenséget. Hasonló felhő formációkat észleltek az 1997-es és 2003-as kilövések után is. Az 1908-as robbanást, a Tunguzka eseményt követően napokon át fényesen ragyogott az éjszakai égbolt Európa fölött. Kelley figyelmét felkeltette a szemtanuk beszámolója a különös égi jelenségről, amit egyöntetűen a gyöngyházfényű felhőkkel kapcsolt össze. Az üstökös nagyjából ugyanazon a magasságon kezdhetett darabokra törni, ahol az űrsikló kiereszti égéstermékét. Mindkét esetben vízpára került a légkörbe.

A tudósok megpróbáltak választ találni arra, hogyan juthat ez a vízpára ilyen messzire anélkül, hogy szétoszlana és szétszóródna a légkörben, ahogy azt a fizika törvényei alapján joggal feltételezhetnénk. "Az anyag több tízezer kilométert tesz meg nagyon rövid idő alatt, erre pedig semmilyen modellel nem rendelkezünk" - mondta Kelley. "Ez egy teljesen új fizikai jelenség." Ezt az "új" jelenséget - állapították meg a kutatók - hatalmas energiájú, ellentétes irányba forgó örvények idézhetik elő. Amint a vízpára megtelepszik ezekben az örvényekben, a víz sebessége rendkívül megnő, másodpercenként közel 90 métert tesz meg.

A tudósok régóta próbálkoznak a felső légköri területek szélszerkezeteinek tanulmányozásával, ami elég körülményes a hagyományos eszközökkel, mint a kísérleti szuborbitális rakéták, ballonok és műholdak, éppen ezért a mezoszféráról és az alsó termoszféráról szerzett ismereteink elég szegényesek.