Hunter
Gyilkos részecskesugárral támad egy galaxis
A csillagászok galaktikus méretben is szemügyre vehették a Star Wars híres Halálcsillag effektusát: egy szupernagy tömegű fekete lyuk gyilkos részecskesugarat bocsátott a szomszédos galaxisra. A korábban soha nem látott eseménynek mélyreható következményei lehetnek a sugár útjába került bolygókra.
A 3C321 jelű rendszer két egymás körül keringő galaxist foglal magába. A NASA Chandra Röntgensugarú Obszervatóriumától származó adatok szerint középpontjában mindkét galaxis rendelkezik egy-egy szupernagy tömegű fekete lyukkal, a nagyobbik galaxis felől azonban egy kiáramló sugarat lehet megfigyelni a fekete lyuk területéről, ebbe futott bele kisebb társa. A "Halálcsillag" galaxist a Chandra, a Hubble és a Spitzer űrtávcsövekkel, valamint az amerikai VLA és a brit MERLIN földi távcső-hálózatokkal sikerült felfedezni.
Az esemény egy összetett képen. A lilás foltok a röntgensugárzást (Chandra), a vörös és narancssárga az az optikai és ultraibolya fényeket (Hubble), míg a kékek a rádióemissziót jelzik (VLA, MERLIN)
Fekete lyukak által generált sugarakat már korábban is észleltek, a mostani volt azonban az első eset, ahol ez a sugár eltalált egy másik galaxist, magyarázta Dan Evans, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ által folytatott tanulmány vezetője. "Ez a sugár számtalan problémát okozhat a kisebb galaxisnak" - tette hozzá. A szupernagy tömegű fekete lyukak által generált sugárnyalábok rendkívül erős sugárzást hordoznak magukban, főként nagy energiájú röntgen- és gamma sugarakat, ami az emberekre nézve nagy mennyiségben eleve halálos. A sugárzások összevont hatása és a részecskék fénysebesség közeli száguldása súlyos csapást mérhet az útjába kerülő bolygók légkörére, a Föld esetében nagy valószínűséggel egyszerűen elsöpörné a felső atmoszféra ózonrétegét.
A szupernagy tömegű fekete lyukak által kibocsátott sugárnyalábok elképesztő energiamennyiséget szállítanak, ennek köszönhetően jóval nagyobb anyagmennyiségre lehetnek hatással, mint a fekete lyuk mérete. Annak ellenére, hogy számos hasonló sugarat megfigyeltek már az elmúlt évek során, az asztrofizika még mindig nincs tisztában az esemény alapvető tulajdonságaival. Ezért is értékes a mostani észlelés, ahol egy ütközés során tanulmányozhatják a sugárban végbemenő változásokat is.
A sugár minden bizonnyal igen nagy erővel zúdul a kísérő galaxisra, mivel a két galaxist nagyon kis távolság, mindössze 20 000 fényév választja el egymástól - ez körülbelül a Föld és galaxisunk középpontja közötti távolság. A VLA és a MERLIN felvételein egy fényes folt jelöli azt a területet ahol a sugár eltalálta a galaxis peremét, szétszórva a sugár energiájának egy részét. Az ütközés széttépte és eltérítette a sugarat. A fentiek ellenére a találkozás nem feltétlenül válhat kárára a kisebb galaxisnak. A hatalmas mennyiségű energia beáramlása és a sugárzás nagy mennyiségű csillag és bolygó kialakulását indíthatja el.
A felfedezésből az is kitűnik, mennyire rövid életű ez az esemény egy kozmikus időskálán. A VLA és a Chandra azt mutatják, hogy a sugár körülbelül egymillió évvel ezelőtt érte el a galaxist, ami csupán egy apró töredék a rendszer életében. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy rendkívül ritka esetre bukkantak a csillagászok, ezért is fontos a jelenség beható tanulmányozása.
A 3C321 jelű rendszer két egymás körül keringő galaxist foglal magába. A NASA Chandra Röntgensugarú Obszervatóriumától származó adatok szerint középpontjában mindkét galaxis rendelkezik egy-egy szupernagy tömegű fekete lyukkal, a nagyobbik galaxis felől azonban egy kiáramló sugarat lehet megfigyelni a fekete lyuk területéről, ebbe futott bele kisebb társa. A "Halálcsillag" galaxist a Chandra, a Hubble és a Spitzer űrtávcsövekkel, valamint az amerikai VLA és a brit MERLIN földi távcső-hálózatokkal sikerült felfedezni.
Az esemény egy összetett képen. A lilás foltok a röntgensugárzást (Chandra), a vörös és narancssárga az az optikai és ultraibolya fényeket (Hubble), míg a kékek a rádióemissziót jelzik (VLA, MERLIN)
Fekete lyukak által generált sugarakat már korábban is észleltek, a mostani volt azonban az első eset, ahol ez a sugár eltalált egy másik galaxist, magyarázta Dan Evans, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ által folytatott tanulmány vezetője. "Ez a sugár számtalan problémát okozhat a kisebb galaxisnak" - tette hozzá. A szupernagy tömegű fekete lyukak által generált sugárnyalábok rendkívül erős sugárzást hordoznak magukban, főként nagy energiájú röntgen- és gamma sugarakat, ami az emberekre nézve nagy mennyiségben eleve halálos. A sugárzások összevont hatása és a részecskék fénysebesség közeli száguldása súlyos csapást mérhet az útjába kerülő bolygók légkörére, a Föld esetében nagy valószínűséggel egyszerűen elsöpörné a felső atmoszféra ózonrétegét.
A szupernagy tömegű fekete lyukak által kibocsátott sugárnyalábok elképesztő energiamennyiséget szállítanak, ennek köszönhetően jóval nagyobb anyagmennyiségre lehetnek hatással, mint a fekete lyuk mérete. Annak ellenére, hogy számos hasonló sugarat megfigyeltek már az elmúlt évek során, az asztrofizika még mindig nincs tisztában az esemény alapvető tulajdonságaival. Ezért is értékes a mostani észlelés, ahol egy ütközés során tanulmányozhatják a sugárban végbemenő változásokat is.
A sugár minden bizonnyal igen nagy erővel zúdul a kísérő galaxisra, mivel a két galaxist nagyon kis távolság, mindössze 20 000 fényév választja el egymástól - ez körülbelül a Föld és galaxisunk középpontja közötti távolság. A VLA és a MERLIN felvételein egy fényes folt jelöli azt a területet ahol a sugár eltalálta a galaxis peremét, szétszórva a sugár energiájának egy részét. Az ütközés széttépte és eltérítette a sugarat. A fentiek ellenére a találkozás nem feltétlenül válhat kárára a kisebb galaxisnak. A hatalmas mennyiségű energia beáramlása és a sugárzás nagy mennyiségű csillag és bolygó kialakulását indíthatja el.
A felfedezésből az is kitűnik, mennyire rövid életű ez az esemény egy kozmikus időskálán. A VLA és a Chandra azt mutatják, hogy a sugár körülbelül egymillió évvel ezelőtt érte el a galaxist, ami csupán egy apró töredék a rendszer életében. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy rendkívül ritka esetre bukkantak a csillagászok, ezért is fontos a jelenség beható tanulmányozása.