Tudósok újra feltalálták a fényképészet 200 esztendős eljárását. Egy új egylépéses módszerrel nagy felbontású színes papírképet tudnak készíteni a digitális képekből. Felfedezése - az 1800-as évek eleje óta - a fényképezés alapvetően ugyanazt az eljárást hordozza, fény felhasználásával sötét részecskékké alakítani az ezüstsót a filmen.

John Marshall és munkatársai a walthami Polaroid Corporation-nél eredményesen helyettesítették az ezüstöt savval. A film megvilágítása savat állít elő, ami színtelen festék molekulákat alakít színessé. A teljes folyamat, melyet acid-amplified imaging (AAI) hívnak, egy különálló film lemezen zajlik. Nincs szüksége a hagyományos előhívásnál és fixírozásnál alkalmazott "nedves" eljárásra. Az AAI film még nem elég érzékeny a fényre, hogy teljesen felváltsa a hagyományos filmet, mondja a csapat. Ezen azonban már most is lehet segíteni erős fényforrásokkal, mint lézerek és fény kibocsátó diódák. Ideális viszont olyan alkalmazásokhoz, mint a digitális nyomtatás, illetve színes kép előállítása közvetlenül egy elektromosan irányított fényforrásból. Mindemellett a technológia költségkímélőbb, mivel sokkal kevesebb vegyszerre lesz szükség, valamint az előhíváshoz szükséges berendezés is olcsóbb.

Az AAI egyik legnagyobb előnye, hogy elképesztően éles, nagy felbontású színes felvételeket tud létrehozni. A hagyományos fényképezés esetében a felbontást az ezüst szemcsék mérete korlátozza. A kutatók évek óta próbálják kiiktatni a hagyományos sötétkamrai előhívások nehézkés nedves kémiáját. A tudomány korai éveiben a fényképészeknek egy teljes miniatűr vegyi laboratóriumot kellett magukkal hurcolniuk. Azonban a fotózás technológiájában bekövetkezett nagyfokú fejlődés ellenére is a mai fotósok nagyjából ugyanazt a technikát használják, amivel a francia Joseph Nicophore Niépce is dolgozott 1816-ban.

A fény az ezüstsóval átitatott filmre vetül, ami az ezüst ionokat semleges ezüst atomokká alakítja. Ezek parányi ezüst részecskékké állnak össze. Az előhívási folyamat felerősíti a megvilágított ezüst részecskéket, olyan nagyokká növelve azokat, hogy sötét pontként láthatóvá váljanak. A színes filmnél három fényérzékeny réteg van, mindhárom színes festéket tartalmaz, a piros, a kék és a zöld fényre vannak érzékenyítve, melyből szinte minden szín kikeverhető. Az exponáláskor elméletileg minden réteg csak az érzékenységének megfelelő színű fényt hasznosítja. Minden szűrő abból a színből enged át a legtöbbet, amilyen színűnek látszik. A többi színt kisebb nagyobb mértékben visszatartja. A fixír az ezüstöt eltávolítva csak a festékeket hagyja a képen. Mindez a filmen nedves vegyi kezelést igényel, még az azonnali Polaroid képek esetében is.

A Polaroid csapat új eljárása ugyanezt a három rétegű alapelvet használja, a színes képet kialakító festékeket azonban savval kapcsolják be, melyhez további két réteget használnak. Az első rétegben a fény egy iodonium só nevű összetevőt bont szét, ami egy parányi mennyiségű erős savat állít elő. Az anyagot ezután hevítik, ez egy vegyi anyagot enged ki a második rétegből. Ezeket kombinálva egy sokkal gyengébb savat kapunk, ami megszínezi a képet alkotó festékanyagot.