Hunter
Zeolit-kísérletek az űrállomáson
Mik azok a zeolit kristályok, és miért foglalkozik vele a Nemzetközi Űrállomás legénysége? A válasz forradalmasíthatja életünket, itt a saját bolygónkon.
A zeolitok, melyek szilárd szerkezetükben alumínium-, szilícium- és oxigénatomjai üregeket alkotva kapcsolódnak össze, és méhlépszerű sejtekkel rendelkeznek, létfontosságú komponensei számos ipari folyamatnak, beleértve a benzin előállítását. A júniusi érkezés után az űrállomás jelenlegi legénysége folyamatosan kísérleteket végez a szuper-kristállyal, mely kezdeti eredményei biztatónak tűnnek.
A Földön a zeolit kristályok meglehetősen aprók, durván egy baktérium méretével vetekszenek, valahol 2 és 8 mikron között. Működési elvük, hogy az egyenes láncú molekulákat átengedik, míg az elágazó láncúakat, vagy a "testesebb" molekulákat, mint a benzol nem, tehát egyfajta szűrőként funkcionál. A világűr súlytalanságában, különleges kemencékben égetve a kristályszerkezetek sokkal nagyobbra nőnek, mely a tudósok számára jó alkalmat kínál a zeolit komplex tulajdonságainak kibogozására. A zeolitok kőkemények maradnak mialatt folyadékokat vagy gázokat szívnak fel, mint a petróleum és a hidrogén, és csak akkor eresztik ki az anyagot, ha hevítik, vagy alacsonyabb nyomásnak teszik ki. A sokoldalú kristályoktól a NASA tudósai azt remélik, hogy módot találnak a nyomtatás és az elektronikai iparágak tökéletesítésére.
"Az egyik kísérlet szénmentes papírok számára keres utat a tinták foglyul ejtéséhez, rögzítve azt, hogy a nyomtatás ne halványuljon el" - mondta Al Sacco, a NASA projektjében résztvevő Notheastern University kutatója.
"A másik az első folyamatos kvantum vezetékek földkörüli pályán történő előállítása az elektronikák következő generációja számára. Az elektromosság helyett ezek a vezetékek fényt fognak továbbítani".
A NASA más űrkísérleteiben is szerepet kapott a zeolit, amit akár olcsóbb és tisztább üzemanyagok tárolására is használhatnak. A káros anyagok kibocsátásának visszaszorítására jó eséllyel pályázó hidrogén például hatékonyan tárolható és szállítható lenne az anyagban, állítja az űrhivatal, ami nagy előrelépés lenne a tárolás körüli problémák megoldásában.
Az űrállomás legénysége, az amerikai Peggy Whitson és a két orosz, Valerij Korzun és Szergej Trecsev több tucat más tudományos projektben működnek közre az állomás fedélzetén tartózkodásuk ideje alatt, ami a tervek szerint október közepéig tart.
A zeolitok, melyek szilárd szerkezetükben alumínium-, szilícium- és oxigénatomjai üregeket alkotva kapcsolódnak össze, és méhlépszerű sejtekkel rendelkeznek, létfontosságú komponensei számos ipari folyamatnak, beleértve a benzin előállítását. A júniusi érkezés után az űrállomás jelenlegi legénysége folyamatosan kísérleteket végez a szuper-kristállyal, mely kezdeti eredményei biztatónak tűnnek.
A Földön a zeolit kristályok meglehetősen aprók, durván egy baktérium méretével vetekszenek, valahol 2 és 8 mikron között. Működési elvük, hogy az egyenes láncú molekulákat átengedik, míg az elágazó láncúakat, vagy a "testesebb" molekulákat, mint a benzol nem, tehát egyfajta szűrőként funkcionál. A világűr súlytalanságában, különleges kemencékben égetve a kristályszerkezetek sokkal nagyobbra nőnek, mely a tudósok számára jó alkalmat kínál a zeolit komplex tulajdonságainak kibogozására. A zeolitok kőkemények maradnak mialatt folyadékokat vagy gázokat szívnak fel, mint a petróleum és a hidrogén, és csak akkor eresztik ki az anyagot, ha hevítik, vagy alacsonyabb nyomásnak teszik ki. A sokoldalú kristályoktól a NASA tudósai azt remélik, hogy módot találnak a nyomtatás és az elektronikai iparágak tökéletesítésére.
"Az egyik kísérlet szénmentes papírok számára keres utat a tinták foglyul ejtéséhez, rögzítve azt, hogy a nyomtatás ne halványuljon el" - mondta Al Sacco, a NASA projektjében résztvevő Notheastern University kutatója.
"A másik az első folyamatos kvantum vezetékek földkörüli pályán történő előállítása az elektronikák következő generációja számára. Az elektromosság helyett ezek a vezetékek fényt fognak továbbítani".
A NASA más űrkísérleteiben is szerepet kapott a zeolit, amit akár olcsóbb és tisztább üzemanyagok tárolására is használhatnak. A káros anyagok kibocsátásának visszaszorítására jó eséllyel pályázó hidrogén például hatékonyan tárolható és szállítható lenne az anyagban, állítja az űrhivatal, ami nagy előrelépés lenne a tárolás körüli problémák megoldásában.
Az űrállomás legénysége, az amerikai Peggy Whitson és a két orosz, Valerij Korzun és Szergej Trecsev több tucat más tudományos projektben működnek közre az állomás fedélzetén tartózkodásuk ideje alatt, ami a tervek szerint október közepéig tart.