SG.hu

The Dark Pictures Anthology: Man of Medan

Kiadó: Bandai Namco
Fejlesztő: Supermassive Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-3470 3,2 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 80 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-8400 6-Core 2,8 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1600 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 580 grafikus kártya, 8 GB RAM, 80 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Until Dawn
Kategória: kalandjáték

Az Until Dawn fejlesztői újabb horrort készítettek a félelmetes kalandok kedvelőinek, mely bár rövid lett, kiemelkedően szerteágazó élményt nyújt a játékosok számára. Tesztünkből kiderítheted, hogy miként sikerült a The Dark Pictures Anthology: Man of Medan!

A Supermassive Games csapatát a legtöbben az Until Dawn című horrorjáték kapcsán ismerték meg néhány évvel ezelőtt, ami nem meglepő, hiszen a csapat olyan mesterien át tudta ültetni a slasher stílusú tinihorrorok hangulatát a videojátékok világába, hogy az rengeteg ember számára nyújtott életre szóló élményeket. Nem meglepő ezek után, hogy a brit csapat határozott lépést tett ebben az irányban, így megszületett a The Dark Pictures Anthology, aminek részeként a jövőben több epizódon keresztül élvezhetünk majd hol szorosabban, hol lazábban összekapcsolódó történeteket. Ennek a legelső epizódját takarja most a Man of Medan, mely első ránézésre az Until Dawn nyomdokait követi, de azért egyáltalán nem nevezhetnénk ennyire egyszerűnek a dolgot.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Rögtön kiemelendő a sorból például a játék története, mely bár ugyanúgy a tinihorrorok sajátosságaira épül fel, simán megállná a helyét a filmvásznon is – persze csak valami ZS-kategóriás moziként –, hiszen mesterien, valóban filmrendezőket megszégyenítő formában tudták ötvözni a készítők a múlt és a jelen sajátosságait. Ennek megfelelően a prológus egyenesen a második világháborúba, a Medan katonai cirkáló fedélzetére repít el minket, ahol a tengerészek bőrébe bújva ismerhetjük meg a hajó pályafutásának utolsó pillanatait, merthogy nem titok és még csak nem is spoiler: a robusztus bárka a tenger fenekén végzi – rejtélyes rakományával együtt –, hogy központi elemként térhessen vissza a fősodorban.

Merthogy alig dolgozzuk fel a múltban történt eseményeket, máris napjainkban hánykolódunk a Csendes-óceánon, ahol egy maroknyi fiatal társaságában egy elsüllyedt második világháborús repülőgép feltárásán fáradozunk. A roncs elő is kerül, a sztori azonban egy térképnek köszönhetően váratlan fordulatot vesz, szóba kerül ugyanis a Medan cirkáló, mely egy orbitális vihart követően újra előkerül a semmiből, és mivel a fiatalokat fűti a kalandvágy, nem vonakodnak túl sokáig fedélzetre lépni.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Kis túlzással ekkor indul be igazán a játék története, sőt a Medan felbukkanása egy csapásra olyan hangulatot ad az egésznek, hogy az addigi humoros, helyenként már-már gyermekien kínos párbeszédek és megoldások egy csapásra hangulatos horrort varázsolnak az egészből, egy kicsit olyan összhatást keltve, mintha egy ki nem adott Resident Evil-játékban próbálnánk érvényesülni. Természetesen a Capcom sorozatához szinte semennyi szállal sem kötődik a játék, egyedül a hangulat és néha a béna kamerakezelés miatt vonhatunk párhuzamot a Resident Evil Revelations mellékszállal, de egyébként a Man of Medan maximálisan az Until Dawn örökségét ápolja, aminek az alapját ugyebár az erősen történetorientált kalandjátékok adták.

Itt azonban tényleg csak a sztori, a döntések, a jellemfejlődés adja mindennek az alapját, tehát nincsenek fejtörők vagy más felesleges elem, az alkotás egy csipetnyi túlzással olyan, mintha egy interaktív mozifilmbe csöppentünk volna, ahol tényleg mi vagyunk a rendezők, és az előre gyártott elemek vagy határok között rugózva próbáljuk meg a saját szánk íze szerint formálni az eseményeket.

Ebben a történetben pedig kifejezetten fontos szerepet kapnak a karakterek, illetve a hozzájuk kapcsolódó jellemek, hiszen minden apró döntésünk módosítja a szereplők sajátosságait. A háttérben egy olyan összetett mesterséges intelligencia húzódik meg, amely néha kicsit talán túl drasztikusan reagál választásainkra, de garantáltan mindennek meglesz a maga következménye, ami akár az egész történet alakulására vagy végkimenetelére hatással lehet. Szereplők fordulhatnak el tőlünk vagy állhatnak mellénk, erősíthetjük bennük a meghatározó jellemüket, legyen az gyávaság, bátorság vagy éppen önbizalom, de a legdurvább esetben akár az életükről is dönthetünk – gyakran a saját akaratunkon és előrelátásunkon kívül.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Ezen a téren ugyanis nagyon kegyetlen a játék. Mondhatni igazságtalan, hiszen sokszor előfordul például, hogy egy teljesen ártatlannak tűnő párbeszédnél szintén egy teljesen ártatlannak tűnő döntésre kattintva intézzük el, hogy az adott karaktert kiírjuk a sztoriból, de ennél sokkal felháborítóbb és kiábrándítóbb, hogy akár még a QTE-jelenet elrontása is előidézhet ilyesmit. Merthogy ilyen interaktív jelenetek több esetben is előfordulnak a játékban, de a helyszínek felfedezése vagy a nyomok kutatása mellett az egész történet gyakorlatilag átvezetők sokaságából tevődik össze. A sétálószimulátorokhoz hasonlóan tehát a Man of Medan esetében is megkérdőjelezhető az, hogy most videojátékról beszélünk-e vagy inkább egy interaktív moziról, mert gyakorlatilag többet olvashatunk benne, mint ügyeskedhetünk az egyes karakterekkel.

Persze fontos kiemelni, hogy ez a túlontúl kalandozósra vett megoldás nem feltétlenül probléma, ha értjük a történetet, merthogy két-három alkalomra elegendő az a mélység és sokrétűség, amit kihozhatunk ebből az egyszerűnek tűnő sztoriból. Sőt mi több, minden egyes fejezet közben kapunk majd egy gyakran cinikus összefoglalást a korábban elkövetett hibás döntéseinkről, ezáltal egy kissé unszimpatikus, valahol a sötét és a morbid humor mezsgyéjén ellensúlyozó stílust képviselő illető által hallhatunk folyamatos konklúziót a tetteinkről, ami a későbbi részekben is nagyon fontos szerepet kap majd. Amit még feltétlenül fontos megemlíteni, hogy a Man of Medan többjátékosos élményeket is tartogat, amivel egészen új szintekre emelhetjük a horrorisztikus eseményeket, egy kicsit a nyolcvanas-kilencvenes évek horrorfilmes estéit idézve, amikor minden hétvégén összejöttek a fiatalok, hogy együtt izguljanak végig egy-egy nehezen beszerezhető filmet.

A multiplayer esetünkben két játékmóddal kecsegtet. Az egyik a beszédes Movie Night, ahol a történet öt központi karaktere felett veheti át az irányítást egy baráti társaság úgy, hogy egymásnak adogatják a kontrollert a jelenetek során, így a saját döntéseik alapján az egyes karaktersorsok végül egészen eltérő történeti elemeket és végkifejleteket hozhatnak össze. A másik ilyen móka a Shared Play, ami lényegében egy egyszerű kooperatív élmény annyi különbséggel, hogy nem feltétlenül a másik megsegítésén lesz a hangsúly, itt ugyanis a sztorival játszunk majd, tehát a mi döntéseink befolyásolják a másik fél eseményeit, és fordítva.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: Mivel gyakorlatilag folyamatosan átvezető animációkat bámulunk a játékban, egyáltalán nem neveznénk rossznak vagy csúnyának a Man of Medan kinézetét, sőt kifejezetten látványos az egész, és mivel direkt terhelést így alig kapnak a hardverek, ezért az optimalizálással sincs különösebb probléma. Ha az Until Dawn filmes jellege tetszett, ez sem okoz majd csalódást!

Kezelőfelület, irányíthatóság: Mivel az alkotás 90 százalékában szövegekre kattintgatunk, ezért azt hihetnénk, hogy az irányítással nem lehet baj, de sajnos ez ebben a formában túl merész kijelentés. Köszönhetően ugyanis a rossz kamerakezelésnek, sok esetben kifejezetten kellemetlen lehet majd terelgetni a karaktereket, pláne a fix nézetű helyiségekben, melyek a térérzékelés terén rendkívül becsapósak, rossz ábrázolásmódot kaptak.

Játszhatóság: Az első végigjátszás után alighanem a „rövid” jelző lesz az első, ami beugrik majd a játékról, ami nem meglepő, hiszen 3-5 óra alatt át lehet élni az egészet, ez pedig sajnos kifejezetten szerény teljesítménynek tekinthető. Annak ellenére is, hogy az összekuszálható sztoriszálak miatt rengeteg alternatív útvonalat és befejezést aknázhatunk ki a játékban, de ezekben sok lesz az ismétlés, ami természetesen a multiplayer mókára egyaránt jellemző lesz.

Intelligencia, nehézség: Bár egészen csodálatra méltó, amit a játékban a mesterséges intelligencia sokszor összehoz, azonban ez rengeteg esetben rányomja a bélyegét a nehézségre is. Olyannyira, hogy például sokszor túl kegyetlen lesz velünk a játék, egy-egy jelentéktelen döntés vagy félrenyúlás is kiírhat egy karaktert a történetből, veszteségét pedig mind a komplexitás, mind más egyéb téren megérezhetjük majd.

Hangok, zene: Mivel gyakorlatilag egy interaktív film az egész, meglepődtünk volna a kritikán aluli szinkronok hallatán, tehát kijelenthető, hogy a játék ezen a téren maximálisan rendben van, képes kényeztetni a fülünket, legyen szó akár a karakterek megszólalásáról, akár az alkalmazott effektekről.

Összegzés: A The Dark Pictures Anthology: Man of Medan egy olyan játék lett a sorban, amit meg kell tanulni a helyén kezelni. Ne várjunk tőle tehát akciókat vagy logikai fejtörőket, mert a Supermassive Games alkotása nem erről szól, hanem a filmes élményekről, a lefestett történet irányíthatóságáról, nem mellesleg pedig a kiváló hangulatról. Ezen a téren a végeredmény kifejezetten jól sikerült, így kíváncsian várjuk, hogy mit tudnak még kihozni az alkotók a többi részből, és miként kapcsolják össze a történetet ezzel a nagyszerű indítással.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Atisz #2
    Pedig tényleg pre-renderednek néznek ki és nem is fest olyan szépen. Az Until Dawn minden tekintetben üti ezt az izét, szerintem dolgozni kellett volna még rajta (igen, tisztában vagyok vele, hogy alacsonyabb az ára a cuccnak és hogy több részen is dolgoznak - ezért anthology ugyebár).
  • Dency #1
    "átvezető animációkat bámulunk a játékban, egyáltalán nem neveznénk rossznak vagy csúnyának a Man of Medan kinézetét, sőt kifejezetten látványos az egész, és mivel direkt terhelést így alig kapnak a hardverek"

    Ezek az átvezető animációk real time rendered tehát úgyanúgy kihasználja a hardvert mint bármely más játék.

    21:9-es képarányt nem tudom miért kellett erőltetni és miért nem állítható, úgy gondolták hogy így jobban mozi hatást kelt majd?
    Utoljára szerkesztette: Dency, 2019.09.22. 09:52:18