SG.hu

Wolfenstein: Youngblood

Kiadó: Bethesda Softworks
Fejlesztő: MachineGames
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1400 processzor, Nvidia GeForce GTX 770 vagy ATI Radeon R9 290 grafikus kártya, 8 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1600X processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon R9 390 grafikus kártya, 16 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Wolfenstein: The New Order, Wolfenstein II: The New Colossus
Kategória: FPS

A feltámadás utáni második nagy epizódot követően egy újabb mellékszállal folytatódik a Wolfenstein-sorozat, mely minden eddiginél merészebb irányba terelte el az ismert koncepciót. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miként sikerült ez a megújulás!

Akár a 2009-es epizódtól, akár a 2014-es The New Ordertől számoljuk, a Wolfenstein-sorozat aktuális fellángolása rengeteg régi és új rajongó szívét tudta megdobogtatni az elmúlt években. Bár tény és való, hogy William Blazkowicz története azóta mutat felfelé ívelő pályát, amióta a MachineGames és a Bethesda kooperációjában találkozhattunk vele, viszont egyetlen csoda sem tart örökké, így várható volt, hogy lassacskán ez a lufi is kipukkan majd.

Bár a 2017-ben napvilágot látott Wolfenstein II: The New Colossus alapvetően egy kellemes próbálkozás volt, azonban a harmadik teljes értékű epizódig helykitöltő szerepet betöltő legújabb mellékszállal szemben sokaknak már a bejelentéskor akadtak fenntartásai. Ezek pedig a megjelenésig megmaradtak, és hiába szerettük volna már csak a név miatt is megkedvelni, a franchise első, kifejezetten kooperatív élményekre fókuszáló mellékszála közel sem lett olyan kiváló, mint némi kreativitással és extra munkával lehetett volna. Lássuk azonban, hogy miért is kell ennyire negatívan indítanunk ezt a játéktesztet!

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Amivel rögtön komoly probléma van a Wolfenstein: Youngblood berkein belül, az a történet és a koncepció. Bár sokak számára már halálosan unalmas a nácikat sokadik alkalommal ősellenségnek és szörnyetegnek beállítani, de ezúttal egy olyan korba kerülünk, ahol korábban még soha nem jártunk, ezáltal a nyolcvanas évek Európájában, azon belül is Franciaországban tevékenykedünk majd, ami sajnálatos módon még csak nyomokban sem hasonlít a ténylegesen lezajlott nyolcvanas évekre. A koncepcióval nagy gond persze nincsen, ugyanakkor lényegesen több áthallásra és utalásra számítottunk, pláne popkulturális tekintetben, hiszen ezen a téren ez az időszak már igencsak gazdagnak számított, így kíváncsiak lettünk volna például, hogy miként alakult a filmes világ, a zenei élet, vagy éppen milyen hajviseletek voltak a trendek a náci rezsim által felügyelt korszakban.

Míg a második rész az ötvenes-hatvanas évek Amerikájával ezt egyszerűen zseniálisan megvalósította, és minden pillanatban pontosan be tudtuk azonosítani a hatásokat, addig itt nemhogy a nyolcvanas évek, de gyakran még a francia sajátosságok sem jelennek meg. Még nagyobb a baj azonban, hogy ezúttal nem is Blazkowicz kerül a főszerepbe, hanem két igencsak irritálóan pofon- és fegyelemhiányos kislánya.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Merthogy a történet szerint jó öreg hősünk az amerikai események után letette a lantot, illetve a gépfegyvert, és egy hozzá illő hölgy oldalán családot alapított, aminek az eredménye két kislány lett, akik nem mellesleg ikrek. Ők, név szerint Jess és Soph Blazkowicz lesznek a Youngblood főszereplői, akik azonnal apjuk után indulnak Európába, miután kiderül, hogy az öreg valamiért átrepült az óceánon, és mivel teljesen nyoma veszett, a lányok a keresésére indulnak, miközben gyakorlatilag teljesen kiűzik Párizsból a náci megszállókat. Mivel a lányok a két elmebeteg szülő mellett nevelés helyett katonai kiképzést kaptak, nem meglepő, hogy egy kis csetlés-botlás után apjukat megszégyenítő intenzitással és gyűlölettel vetik bele magukat a nácik tizedelésébe, amiben ráadásul egy barátnőjük is segíti majd őket, méghozzá a legkülönfélébb kütyük és fegyverek által.

Bár alapvetően a korábbi Wolfenstein-játékokban sem voltak mélyebben szántó gondolatok, hovatovább Blazkowicz sem volt soha egy észlény, de az ikrek mindenen túltesznek, annyira sötétek. Az rendben van, hogy tinédzserek, de egyenesen fáj hallani a szájukból az erőltetett poénokat, vagy hogy minden második leterített ellenfél után azt hajtogatják, hogy minden náci disznót megölnek, ami egy 18 éves lány szájából elég betegesen hangzik, még ha talán nem is ez a legmegfelelőbb jelző ide.

Hogy a két idétlen tinédzser eltörpül a Wolfensteinre jellemző szuper tűzpárbajok mellett? Normális esetben így lenne, csakhogy a Youngblood ebben az esetben is nagyon sokszor elvérzik, aminek az oka több tőről fakad. Bár tény és való, hogy a fő- és mellékküldetések során folyamatosak lesznek a lövöldözések – azért érezni a pályákon a Dishonored fejlesztőinek segítségét, és ez pozitívum –, sőt mi több, az esetek többségében valóban élvezni az intenzív harcokat, de a kooperatív mód, valamint néhány átgondolatlan megoldás sajnos sokszor teljesen megöli az élményt.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Hiába állunk neki ugyanis egyedül a kampánynak, testvérünk folyamatosan ott koslat majd körülöttünk, és szellemi rövidnadrágokat megszégyenítve ragad be mindenhová, hovatovább mintha parancsszóra éppen az ellenkezőjét csinálná annak, amire szükségünk lenne. Míg tehát az ellenfelek mesterséges intelligenciája egészen jó lett, neki csak statisztaszerep jutott, ami óriási negatívum, hiszen sok esetben emiatt játszhatatlanná vagy túl nehézzé válik egy-egy pályarész, netán főellenfél legyűrése. Pláne, hogy az alkotásban megjelent a hároméletes rendszer, vagyis ha háromszor elhasalunk a pályán, akkor tölthetjük vissza a korábbi mentett állást, ami sok esetben nem egy-két perc kiesését jelenti, merthogy az automatikus mentés borzalmasan kalibrált.

Ez pedig sokszor egyenesen idegtépő pillanatokat eredményez majd, hiszen egy hús-vér játékos esetén evidens, hogy ha valamelyik a földre kerül, akkor azt fel kell segíteni onnan – ilyenkor nincs életvesztés –, de az MI-nek ezt valamiért elfelejtették elmagyarázni a készítők. Ezért gyakran olyan helyzetekbe kerülünk, hogy az egész pályát újra kell kezdeni, mert előfordulhat, hogy csupaszon kerülünk vissza egy korábbi mentési pontra, és egyetlen pisztollyal kell nekimennünk a magasabb szintű ellenfeleknek.

Merthogy nemcsak hőseinket fejleszthetjük tapasztalati pontokkal – teljesen fölöslegesen –, hanem az ellenség soraiban is megfigyelhetjük már ezt a szinteződést. Ha tehát pisztollyal akarunk nekimenni felfejlesztett, agyonpáncélozott fenevadaknak, akkor jobban tesszük, ha inkább újraindítjuk az egész küldetést, mert a feladat kis túlzással egyenlő lesz a lehetetlennel. Nyilván ezek a hibák kooperatív módban lényegesen jelentéktelenebbek, megfelelő társ oldalán ritkábban jelentkeznek, de egy Wolfensteintől azért elvárja az ember, hogy egyedül is megfelelően élvezhesse.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: A látvány tekintetében természetesen nincs különösebb probléma a Youngblooddal! A legszebb belső nézetes akciójátékok közé sorolhatjuk végletekig kidolgozott karaktermodelljeivel és ügyesen összerakott pályáival, és bár a változatosság vagy az adott kor koncepciójának lefestése nem sikerült maradéktalanul, a prezentációt kifejezetten tetszetősnek neveznénk. Nagy kár, hogy ennek megvan az ára, az id Tech 6 ugyanis egy nagyon falánk grafikus motor, ha tehát mindent a legjobb beállításokkal élveznénk, akkor szükség lesz hozzá egy nagyon erős PC-re!

Kezelőfelület, irányíthatóság: Bár a szerepjátékos elemek feleslegesek lettek, alapvetően nem bonyolították meg a Wolfenstein-sorozatra jellemző egyszerű irányítást és végletekig letisztult kezelőfelületet. Az FPS műfajban ennél jobban és kiegyensúlyozottabban működő megoldást elképzelni sem tudnánk!

Játszhatóság: A gondok azonban már a tartalomnál, a sztori kidolgozottságánál és a korábrázolásnál megjelennek, hiszen egyedül sok helyen majdhogynem játszhatatlan lett a Youngblood, még ha ez ebben a formában egyértelműen egy kis túlzásnak tekinthető. Megfelelő társ nélkül ugyanis gyakran szenvedünk majd benne, miközben a két főhős annyira idegesítő stílust kapott, hogy bátran pályázhatnának minden idők legfrusztrálóbb főszereplőpárosának címére.

Intelligencia, nehézség: Bár az ellenfelek mesterséges intelligenciája nagyjából rendben van, azonban a társunkat irányító programozott értelem olyan, mintha direkt ellenünk lenne. Ez jelentős mértékben rányomja a bélyegét a nehézségre is, méghozzá a fentiekben kifejtett példákon át. Nyilvánvalóan nem azt mondjuk, hogy könnyebb legyen a játék, pusztán igazságosan és logikusan működő rendszert szerettünk volna, merthogy ezek a fogalmak egyáltalán nem jellemzők a tűzharcokra.

Hangok, zene: Noha köztudott, hogy minden Wolfenstein-játék az alternatív történelemre épül, azonban a nyolcvanas évek egy olyan ikonikus időszak volt a zenei világban, hogy a megfelelőbb korábrázoláshoz elengedhetetlen lett volna egy kis korai heavy metal és diszkózene megszólaltatása. Hogy mit kaptunk helyette? Valamiféle végletekig leegyszerűsített szintipopot, ami halálosan unalmas, akárcsak a legtöbb szinkron, melyek között a legnagyobb gond határozottan a két főhős idegesítő hangjával van. Még jó, hogy a fegyverropogásokkal nincs probléma!

Összegzés: Bár érthető, hogy az egész játékipar a kooperatív élmények irányába mozdult el, és ezt a divathullámot kívánták most meglovagolni a MachineGames fejlesztői, azonban egyedi ötletek és megfelelő megvalósítás hiányában sajnos ez a mellékszál az elmúlt két évtized leggyengébb Wolfenstein-játékát eredményezte. Kooperatív módban, egy megfelelő társsal nyilván egy fokkal kellemesebb élmény vár benne ránk, hiszen akkor a tűzharcok azért többnyire kárpótolnak a hiányosságok miatt. Ha ezt teljes értékű és teljes árú epizódként akarták volna eladni, óriási botrány lett volna belőle, így csupán csalódottak vagyunk, hogy nem született egy újabb Wolfenstein: The Old Blood. Majd a harmadik rész talán kárpótol minket!

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • datango #12
    kérném vissza a régi wolf3d -m et.
  • arty #11
    régi, nokia buta-mobilon elfut, de ezt az asteroidsnál is randább grafikából azonnal tudhattad volna... (édesjóistenem, miért nincs iq teszt reg előtt?)

    ---

    szerk: közben pár perce végeztem az utolsó new colossus dlc-vel... tudtam h nem szabad tőle sokat várni, így nem csalódtam :)) (najo, kicsit még így is...)


    Utoljára szerkesztette: arty, 2019.08.12. 09:54:55
  • Alexease #10
    10-15 perc? En mulkor ~3 orat buktam: egyik raid kuldetes; keresztul a varoson, katakomba, toronyepulet, jonehany szint, aztan a teton instant halal:) Persze celiranyosan gyorsabb, de akkor is szivatas. Az a 3 elet nem sokat er, tobbszor volt, hogy mentem segiteni, es ott helyben ledaraltak az osszes eletet:D

    Amugy ha nem a korabbiakhoz hasonlitom es co-op (elo emberrel) modban tolja az ember, akkor nem lehet annyira rossz. Igazabol arra van kitalalva, a palyak es kuldetesek is. Lehetosegkent az sem rossz, hogy barki csatlakozhat vagy egy barat, vagy extra valtozat eseten olyan is, aki nem vette meg.

    De egyedul valoban szivatos es kicsit egysiku.
  • Ender Wiggin #9
    Azt is meg lehet bocsátani, hogy ritka irritáló karaktereket kell irányítani, talán még azt is, hogy az AI totál ostoba, de azt nem, hogy a mentési pont sokszor a pálya elején van, és lehet újratolni 10-15 percnyi szenvedést újra meg újra. Vagy a mizériát a különböző lövedékekkel, amik csak egy bizonyos páncélzat ellen hatásosak, de kevés van belőlük. Az meg már 10 évvel ezelőtt a Far Cry 2-ben is nagyon gáz volt, hogy legyak az ebmer egy csomó ellenséget, aztán mikor visszatér ugyanarra a pályarészre, megint tele van ellenségekkel. Ez szerintem minden idők egyik legrosszabb játéka.
  • lac coo #8
    Bakker ez a halálom...nehogy már azt mondjuk, hogy ez ronda !!!
  • gombabácsi #7
    ehhez erős gép kell? képek alapján a 12 éves crysis szebb volt...
  • Alexease #6
    Talan ez megtalalta a kozonseget: a jatekos-parokat, akik bazinagy TV elott ulnek, kicsit reszegek/"fustosek", fejhangon uvoltoznek es kontrollerrel apritjak a nepet:D
  • lac coo #5
    Mondjuk a mai világban a jó isten se találja már ki, mi lesz a jó játék a közönségnek ... :D
  • arty #4
    tudni kell, hogy a new colossus nem fogyott jól (lineáris fps, az embereknek 60 euróért kevés a 12-30 órás kampány :( ), így több bőrt le kellett húzni a belefeccölt munkáról (modellek, texturák, komplett helyszínek), kárenyhítés gyanánt...

    Alexease: nálam az old blood egy tökéletesre fejlesztett new order, imádtam mindkettő minden pillanatát :) new colossust is nagyon kedveltem, nehezebb fokozaton simán 25-30 órát is el lehetett molyolni a kampányban, most pedig éppen az utolsó dlc-t végzem ki ... (ha te nem tetted meg, akcióban repülj rájuk, pár órát el lehet velük lenni! nehezebb fokozaton kimondottan sokat - lopakodók előnyben :D )

    Ezt és a VR spinoffot majd csak akkor, ha már tényleg nem lesz mit játszani...

    És remélem a következő wolf nem egy kraftolós, szörvájvöl baromsággá silányul, valami openworld activityhalomban....
  • Alexease #3
    Remelhetoleg csak egy kitero volt a divat fele, es lesz kesobb "normalis" Wolf resz is. De lehet, suru ev volt/van (mint kiado, cegek, studiok): Fallout, Rage, Wolf, Doom stb. Ennel sporoltak:)

    Termeszetesen amikor egy 3,5 oras palya utan (persze keresgelessel, nezelodessel) fel perc alatt elhalaloztam, es meglepetesszeruen vissztett a palya elejere, akkor nem voltam ilyen elnezo: valszeg a Bethesda-nal korusban csuklottak a studioban:D
    Utoljára szerkesztette: Alexease, 2019.08.11. 12:01:53