Gyurkity Péter
Lassabban cserélődnek fel a Föld mágneses pólusai
A folyamat már zajlik, a teljes váltás azonban jóval hosszabb időt vesz majd igénybe.
Az elmúlt néhány évben több alkalommal olvashattunk arról, hogy a Föld mágneses pólusai valamikor a jövőben ismét felcserélődnek majd, a folyamat elindulását ugyanis az északi mágneses pólus vándorlása már egyértelműen jelzi számunkra. Legutóbb a GPS-rendszert is idő előtt kellett frissíteni emiatt, egy új kutatásban azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a csere jóval hosszabb időt vesz igénybe, mint azt korábban gondoltuk.
Az amerikai szakemberekből álló csoport a sarkvidéki jégminták, a lávafolyamok, valamint a tengeri üledék részletes vizsgálata alapján jóval részletesebb képet alkotott arról, hogy miként zajlott le a legutóbbi pólusváltás. Az általuk közzétett hivatalos közleményben arról olvashatunk, hogy a nagyjából 770 ezer évvel ezelőtt lejátszódott esemény meglehetősen lassú és fokozatos volt, ez tehát nem hozott magával rögtön drámai változásokat – a mintegy 22 ezer évig tartó váltás során a mágneses mező először legyengült, részben elmozdult, majd pedig stabilizálódott, hogy ezt követően végleg átalakuljon, az általunk ismert elrendezést véve fel.
A kutatók számára egyértelmű, hogy a komoly változásokat a Föld legmélyében lezajló folyamatok generálják, mint ahogy azt is jól tudjuk, hogy a legszembetűnőbb következményeket a felszínen, valamint a légkörben tapasztaljuk majd. Mivel azonban magát a mechanizmust nem teljesen ismerjük (sőt, itt számos homályos pont akad), túlságosan korai lenne alapvető következtetéseket levonni annak természetére és várható alakulására vonatkozóan, a külső mag szilárd belső részét körülvevő, akörül mozgó folyékony vas által generált dinamóhatás változásait azonban a felszínre ömlő láva jól rögzíti számunkra, így ez komoly segítséget nyújt – a csapat a most közzétett tanulmány keretei között Chile, Tahiti, a Hawaii-szigetek, a Kanári-szigetek, valamint a Karib-térség területén kutakodott, számos mintát regisztrálva. Itt egy összességében véve 70 ezer évre nyúló periódust fedtek ezzel le, felvázolva, hogy a végső változás 4 ezer év alatt valósult meg, ezt megelőzően azonban 18 ezer éven keresztül megfigyelhető volt az instabilitás.
Korábban 9 ezer évre becsülték a teljes folyamat időtartamát, a jelek szerint azonban ez jóval hosszabb időt vesz igénybe.
Az elmúlt néhány évben több alkalommal olvashattunk arról, hogy a Föld mágneses pólusai valamikor a jövőben ismét felcserélődnek majd, a folyamat elindulását ugyanis az északi mágneses pólus vándorlása már egyértelműen jelzi számunkra. Legutóbb a GPS-rendszert is idő előtt kellett frissíteni emiatt, egy új kutatásban azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a csere jóval hosszabb időt vesz igénybe, mint azt korábban gondoltuk.
Az amerikai szakemberekből álló csoport a sarkvidéki jégminták, a lávafolyamok, valamint a tengeri üledék részletes vizsgálata alapján jóval részletesebb képet alkotott arról, hogy miként zajlott le a legutóbbi pólusváltás. Az általuk közzétett hivatalos közleményben arról olvashatunk, hogy a nagyjából 770 ezer évvel ezelőtt lejátszódott esemény meglehetősen lassú és fokozatos volt, ez tehát nem hozott magával rögtön drámai változásokat – a mintegy 22 ezer évig tartó váltás során a mágneses mező először legyengült, részben elmozdult, majd pedig stabilizálódott, hogy ezt követően végleg átalakuljon, az általunk ismert elrendezést véve fel.
A kutatók számára egyértelmű, hogy a komoly változásokat a Föld legmélyében lezajló folyamatok generálják, mint ahogy azt is jól tudjuk, hogy a legszembetűnőbb következményeket a felszínen, valamint a légkörben tapasztaljuk majd. Mivel azonban magát a mechanizmust nem teljesen ismerjük (sőt, itt számos homályos pont akad), túlságosan korai lenne alapvető következtetéseket levonni annak természetére és várható alakulására vonatkozóan, a külső mag szilárd belső részét körülvevő, akörül mozgó folyékony vas által generált dinamóhatás változásait azonban a felszínre ömlő láva jól rögzíti számunkra, így ez komoly segítséget nyújt – a csapat a most közzétett tanulmány keretei között Chile, Tahiti, a Hawaii-szigetek, a Kanári-szigetek, valamint a Karib-térség területén kutakodott, számos mintát regisztrálva. Itt egy összességében véve 70 ezer évre nyúló periódust fedtek ezzel le, felvázolva, hogy a végső változás 4 ezer év alatt valósult meg, ezt megelőzően azonban 18 ezer éven keresztül megfigyelhető volt az instabilitás.
Korábban 9 ezer évre becsülték a teljes folyamat időtartamát, a jelek szerint azonban ez jóval hosszabb időt vesz igénybe.