SG.hu
Dead or Alive 6
Kiadó: Koei Tecmo
Fejlesztő: Team Ninja
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4690 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 770 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-8700 6-Core 3,2 GHz-es vagy AMD Ryzen 7 2700 8-Core 3,2 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 580 grafikus kártya, 16 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Street Fighter V, Mortal Kombat X, Tekken 7
Kategória: verekedős játék
Megkapta régóta várt hatodik részét a Dead or Alive-sorozat, mely többször is tévútra tért az elmúlt néhány évben, és bár az aktuális epizódból sem hiányoznak a felemás megoldások, a rajongók azonban biztosan nem csalódnak benne nagyot. Játéktesztünkből kiderül, hogy miért!
A kilencvenes évek a verekedős játékok hőskorának tekinthető. Bár korábban is létezett a műfaj, ebben a sokunk számára emlékezetes korszakban debütáltak olyan címek, mint a Street Fighter 2 (1991), a Mortal Kombat (1992), a Tekken (1994) vagy a The King of Fighters '94 (1994). Ezek az alkotások túlzás nélkül hemzsegtek a tesztoszterontól, és bár rendszeresen feltűntek bennük női harcosok is, a rajongók azonban szívesen bunyóztak volna egy olyan alkotásban, ami kifejezetten a hölgyekre koncentrál. Bár az 1996-ban megjelent első Dead or Alive kapcsán még messze nem volt olyan egyértelmű a nők előtérbe helyezése, azonban a Team Ninja csakhamar felismerte, hogy ezen a téren komoly labdákba tudnának belerúgni, hiszen a közérthetőséget leszámítva nem sok olyan dolgot vonultatott fel az általuk megálmodott koncepció, amivel fel tudták volna venni a versenyt a nagy riválisokkal.
Alapvetően a Dead or Alive neve soha nem is került annyira előtérbe, mint egy Mortal Kombat vagy Street Fighter, tehát mindig is egy másodvonalas címként tekintett rá a szakma, de az alulöltözött lányokkal mindvégig életben tudták tartani az alkotást a készítők. Ennek idén már 23. éve, vagyis valamit azért nagyon jól csinál a Team Ninja, aminek ékes példája a legújabb epizód is, mely bár nem találja fel újra a műfajt, ellenben igazán kellemes élményeket adhat a virtuális bunyók kedvelőinek.
A Dead or Alive 6 összességében egy olyan árkád verekedős játék lett, amire nehéz haragudni. Nem beszélhetünk róla ugyan szuperlatívuszokban, de annak ellenére is szerethető a végeredmény, hogy azt már itt, az elején ki kell jelenteni: gyakorlatilag semmi újdonságot nem sikerült belepasszírozniuk a fejlesztőknek. Nyilván jöttek újabb harcosok, finomítottak a játékmeneten, szebb lett a grafika, azonban a lassan évtizedes hibák és hiányosságok ugyanúgy megmaradtak, sőt mi több, talán több probléma van vele, mint eddig bármikor. Azonban amiért a rajongók jelentős része a leginkább haragszik majd a készítőkre, az alighanem a szereplők visszafogott megjelenése.
Az ötödik epizódban eljutottunk oda, hogy kis túlzással meztelenek voltak a karakterek, a Team Ninja azonban most valamiért úgy határozott, hogy mindenkit visszaöltöztet, és ezt több női bunyós esetében is nehéz megszokni elsőre. A kivillanó cicik, fenekek, bugyik és melltartók tehát ezúttal szinte eltűntek, ami biztosan érzékenyen érinti majd a rajongók többségét, habár azt nem tudjuk, hogy a megjelenéskor azonnal elérhető teljes szezonbérlet milyen kosztümöket old fel, hiszen alighanem hiányzik egy kereke annak, aki hajlandó kiadni 90 dollárt, azaz cirka 25 ezer forintot csak azért, hogy 62 skinnel és két új karakterrel dobja fel az egyébként is teljes áras játékot. Ez ugyanis ebben a formában kész rablás, noha az ötödik rész után már nehezen lepődünk meg a Koei Tecmo üzletpolitikáján, hiszen ott is közel egyhavi magyar nettó átlagfizetést lehetett elszórni csak kosztümökre és karakterekre.
Szerencsére mindez nem jelenti azt, hogy az alapjátékból kispórolták volna a tartalmat a fejlesztők. Alapesetben ugyanis 24 harcossal eshetünk egymásnak 14 helyszínen, ami szép kis mennyiség lenne, ha nem kellene hozzátennünk a következő kis gondolatot: a 24 fő között mindössze két újoncot találunk. Egyikük egyenesen Finnországból érkezett, a NiCO névre hallgat, és azon túl, hogy tudósként is ismert, egyébként a silat nevű indonéz harcművészet mestere, ami mellett villámcsapásokkal is meg tudja szórni ellenfeleit. A másik újonc Diego, aki a sorozat első mexikói gyökerekkel rendelkező bunyósa, egy vérbeli utcai harcos, aki egyenesen New Yorkból csatlakozik a véres sporthoz, hogy beteg édesanyjának kezelési költségeire gyűjtsön pénzt.
Mint korábban minden esetben, most is az összes karakternek meglesz a maga átélhető kis története, azonban bármennyire szerettünk volna ezen a téren már évekkel ezelőtt komoly változást, sajnos a cselekmény kidolgozásának tekintetében még mindig komoly elmaradásokat tapasztalhatunk, de szerencsére a játékmenet és a többi játékmód képes orvosolni egy kicsit ezt a problémát. Nem úgy a skinek feloldásához megálmodott rendszer, ami a logikátlanság magasiskoláját tárja elénk. Az ugyanis rendben van, hogy az új jelmezeket fel kell oldanunk az egyes hősöknek, az viszont már kevésbé, hogy mindegyikük saját valutát kapott, és egy véletlengenerátor dönti el, hogy az ütközetek után melyik hős új gönceinek feloldásához sikerült hozzájárulnia győzelmünknek. Teljesen értelmetlen és logikátlan rendszer, ami határozottan arra ösztönzi a játékost, hogy fásuljon bele az ismétlődő harcokba, és még azt is bevállalja, amihez egyébként nincs kedve.
Természetesen az első napokban azért ilyesmire biztosan nem panaszkodunk majd, aminek az okát a kifejezetten érdekes játékmenet rendszere adja. Amit elsőként ki kell itt emelnünk, az a zseniális betanító mód, mely olyan alaposra, egyszerűre és átgondoltra sikerült, hogy a Tekken 7-ben ölni tudtunk volna egy hasonlóért. Ha valaki rászánja azt a pár percet, és tisztességesen végigharcolja a tanulószobát, kizárt dolog, hogy ne tudna érvényesülni a mérkőzések során, hovatovább némi gyakorlással azonnal a többjátékosos módban is kipróbálhatja magát. Részint mellékvágányra terelve a gondolatfolyamot, itt sajnos ki kell emelni, hogy a többjátékosos mód tekintetében elég hiányos lett a Dead or Alive 6, de a legtöbben biztosan a privát lobbit hiányolhatják majd.
Tehát elfelejthetjük, hogy ismerőseinknek ilyen formában töröljük le a vigyort a képéről, a multiban jellemzően vadidegenekkel mérhetjük össze a tudásunkat. Az élmény tekintetében azonban a játék magasan hozza az elvárható szintet. Minden karakter igazi egyéniség, nemcsak a kinézetük, hanem a tulajdonságaik tekintetében is jelentősen különböznek egymástól, ezáltal vannak speciális kombóik, sőt mozdulataik is, melyeket a betanító mód után meglepően könnyedén elő tudunk csalni. Bár sok meglepetésre ezen a téren nem számíthatunk, legfeljebb a két új karaktertől, de ez alapvetően a tényleges bunyókról is elmondható, hiszen a minden eddiginél brutálisabb és véresebb animációk, valamint a látványos mozzanatok során előkerülő időlassítás mellett szinte egyáltalán nem tudunk jelentősebb különbségeket felsorolni. Mindehhez pedig ráadásul a prezentáció sem sikerült rosszul!
Grafika:
Ugyan sok helyen kritizálták a Dead or Alive 6 kinézetét, a PC-s változatról azonban összességében jó véleménnyel vagyunk. A karakterek kidolgozása egyenesen parádés, rendkívül részletes, és bár a kosztümök nem mutatnak túl sokat, ellenben legalább ezek kidolgozásában is gyönyörködhetünk. Szintén kiválóak az animációk, de megfelelő beállításokkal – melyekből valóban nincs túl sok –, a masszív 60 fps elérésével sem volt soha problémánk.
Nyilván a verekedős játékok leprájának tekinthető összecsúszó textúrák itt is megvannak, amiért jár is a fejmosás, de ami kellemetlenebb volt, az sokkal inkább a pályák kialakításában keresendő. A hátterek ugyanis bár hangulatosak, viszont nem nevezhetnénk őket túl interaktívnak, sőt az éppen zajló eseményekre sem reflektál senki és semmi – a nézők még csak a fejükkel sem követik az eseményeket –, de néhány jópofa animációt azért ki lehet hozni belőlük, ha megfelelő helyre pofozzuk ellenfelünket. Összességében azonban ezen a téren többre számítottunk volna a játék készítőitől!
Kezelőfelület, irányíthatóság: A legfontosabb gondolat ezen a téren: a kontroller használata kötelező! Bár billentyűzettel is kipróbáltuk a Dead or Alive 6-ot, és úgy sem volt kezelhetetlen, de ha egy kontrollert a kezünkbe fogunk, akkor tisztul ki előttünk igazán, hogy milyen logikusan és könnyedén építették fel a készítők a karakterek mozgását és kombóit. Nyilván minden hős külön tanulást igényel, és a billentyűzettel játszók miatti szolidaritás végett jár a pontlevonás, de összességében azért messze nem olyan rossz a helyzet, mint korábban hittük.
Játszhatóság:
Alapvetően kellemes élményeket és korrekt tartalmat kínál a Dead or Alive 6, de azért a készítőknek volt pár olyan húzásuk, ami miatt itt és most szigorúnak kell lennünk velük. Az egyik alapból a pofátlan szezonbérlet, hiszen gyakorlatilag drágábban adják, mint az alapjátékot, holott csak két extra hőst és kosztümöket kínál a bunyókhoz, semmi mást. Hogy ez mennyire volt korrekt húzás a részükről, talán mondanunk sem kell. A másik probléma pedig, amiért megérdemel egy kis csipkelődést a végeredmény, az nem más, mint az újdonságok szinte teljes hiánya, illetve olyan dolgok kimaradása, mint a privát lobbi, ami nélkül egyszerűen elképzelhetetlen egy verekedős játék. A semmitmondó sztorit pedig inkább felednénk!
Intelligencia, nehézség: Nehéz átfogóan értékelni a nehézség és az intelligencia terén a Dead or Alive 6-ot, de leginkább azért nem kap közepes értékelést ezen a téren a végeredmény, mert egészen korrekt betanító módot készítettek hozzá a fejlesztők. Nagyon egyszerű ezzel még kezdőként is érvényesülni a ringben, és bár a mesterséges intelligencia ellen a harcot csak a legmagasabb szinten ajánljuk, de legalább van lehetőség a kalibrálásra. Rosszabbra számítottunk tőle ezen a téren!
Hangok, zene: Mind a zene, mind a szinkronok tekintetében kellemes élményt nyújt a játék, az ütéseknek és rúgásoknak igazi súlyuk van, sok esetben már érezzük a karakterek nyögését kiváltó fájdalmat, miközben a szuper dallamok gondoskodnak a kellő intenzitás megtartásáról. Ami kicsit frusztráló – pláne olyan esetekben, mint a survival mód, ahol állandóan ugyanazzal a karakterrel vagyunk –, hogy egy adott harcos csak egy nyitószöveggel rendelkezik, és huszadszorra már nem hat majd ugyanúgy egy elsőre is fárasztó poén.
Összegzés: A Dead or Alive 6 alapvetően nem lett rossz, csak sem a verekedős játékok stílusához, sem a sorozathoz nem tudott hozzátenni olyan dolgokat, melyek miatt igazán büszkék lehetnénk rá. Egy derekas iparosmunka született, amit jó kézbe venni, öröm ránézni és használni, de semmivel sem nyújt többet, mint bármelyik más alkotás a maga kategóriájában. Sőt, a túlöltözött hölgyek és az újdonságok szinte teljes hiánya miatt önmagához mérten inkább sokaknak inkább kisebb csalódást okozhat, de a régi rajongók azt kapják tőle, amit vártak.
Fejlesztő: Team Ninja
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4690 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 770 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-8700 6-Core 3,2 GHz-es vagy AMD Ryzen 7 2700 8-Core 3,2 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 580 grafikus kártya, 16 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Street Fighter V, Mortal Kombat X, Tekken 7
Kategória: verekedős játék
Megkapta régóta várt hatodik részét a Dead or Alive-sorozat, mely többször is tévútra tért az elmúlt néhány évben, és bár az aktuális epizódból sem hiányoznak a felemás megoldások, a rajongók azonban biztosan nem csalódnak benne nagyot. Játéktesztünkből kiderül, hogy miért!
A kilencvenes évek a verekedős játékok hőskorának tekinthető. Bár korábban is létezett a műfaj, ebben a sokunk számára emlékezetes korszakban debütáltak olyan címek, mint a Street Fighter 2 (1991), a Mortal Kombat (1992), a Tekken (1994) vagy a The King of Fighters '94 (1994). Ezek az alkotások túlzás nélkül hemzsegtek a tesztoszterontól, és bár rendszeresen feltűntek bennük női harcosok is, a rajongók azonban szívesen bunyóztak volna egy olyan alkotásban, ami kifejezetten a hölgyekre koncentrál. Bár az 1996-ban megjelent első Dead or Alive kapcsán még messze nem volt olyan egyértelmű a nők előtérbe helyezése, azonban a Team Ninja csakhamar felismerte, hogy ezen a téren komoly labdákba tudnának belerúgni, hiszen a közérthetőséget leszámítva nem sok olyan dolgot vonultatott fel az általuk megálmodott koncepció, amivel fel tudták volna venni a versenyt a nagy riválisokkal.
Alapvetően a Dead or Alive neve soha nem is került annyira előtérbe, mint egy Mortal Kombat vagy Street Fighter, tehát mindig is egy másodvonalas címként tekintett rá a szakma, de az alulöltözött lányokkal mindvégig életben tudták tartani az alkotást a készítők. Ennek idén már 23. éve, vagyis valamit azért nagyon jól csinál a Team Ninja, aminek ékes példája a legújabb epizód is, mely bár nem találja fel újra a műfajt, ellenben igazán kellemes élményeket adhat a virtuális bunyók kedvelőinek.
A Dead or Alive 6 összességében egy olyan árkád verekedős játék lett, amire nehéz haragudni. Nem beszélhetünk róla ugyan szuperlatívuszokban, de annak ellenére is szerethető a végeredmény, hogy azt már itt, az elején ki kell jelenteni: gyakorlatilag semmi újdonságot nem sikerült belepasszírozniuk a fejlesztőknek. Nyilván jöttek újabb harcosok, finomítottak a játékmeneten, szebb lett a grafika, azonban a lassan évtizedes hibák és hiányosságok ugyanúgy megmaradtak, sőt mi több, talán több probléma van vele, mint eddig bármikor. Azonban amiért a rajongók jelentős része a leginkább haragszik majd a készítőkre, az alighanem a szereplők visszafogott megjelenése.
Az ötödik epizódban eljutottunk oda, hogy kis túlzással meztelenek voltak a karakterek, a Team Ninja azonban most valamiért úgy határozott, hogy mindenkit visszaöltöztet, és ezt több női bunyós esetében is nehéz megszokni elsőre. A kivillanó cicik, fenekek, bugyik és melltartók tehát ezúttal szinte eltűntek, ami biztosan érzékenyen érinti majd a rajongók többségét, habár azt nem tudjuk, hogy a megjelenéskor azonnal elérhető teljes szezonbérlet milyen kosztümöket old fel, hiszen alighanem hiányzik egy kereke annak, aki hajlandó kiadni 90 dollárt, azaz cirka 25 ezer forintot csak azért, hogy 62 skinnel és két új karakterrel dobja fel az egyébként is teljes áras játékot. Ez ugyanis ebben a formában kész rablás, noha az ötödik rész után már nehezen lepődünk meg a Koei Tecmo üzletpolitikáján, hiszen ott is közel egyhavi magyar nettó átlagfizetést lehetett elszórni csak kosztümökre és karakterekre.
Szerencsére mindez nem jelenti azt, hogy az alapjátékból kispórolták volna a tartalmat a fejlesztők. Alapesetben ugyanis 24 harcossal eshetünk egymásnak 14 helyszínen, ami szép kis mennyiség lenne, ha nem kellene hozzátennünk a következő kis gondolatot: a 24 fő között mindössze két újoncot találunk. Egyikük egyenesen Finnországból érkezett, a NiCO névre hallgat, és azon túl, hogy tudósként is ismert, egyébként a silat nevű indonéz harcművészet mestere, ami mellett villámcsapásokkal is meg tudja szórni ellenfeleit. A másik újonc Diego, aki a sorozat első mexikói gyökerekkel rendelkező bunyósa, egy vérbeli utcai harcos, aki egyenesen New Yorkból csatlakozik a véres sporthoz, hogy beteg édesanyjának kezelési költségeire gyűjtsön pénzt.
Mint korábban minden esetben, most is az összes karakternek meglesz a maga átélhető kis története, azonban bármennyire szerettünk volna ezen a téren már évekkel ezelőtt komoly változást, sajnos a cselekmény kidolgozásának tekintetében még mindig komoly elmaradásokat tapasztalhatunk, de szerencsére a játékmenet és a többi játékmód képes orvosolni egy kicsit ezt a problémát. Nem úgy a skinek feloldásához megálmodott rendszer, ami a logikátlanság magasiskoláját tárja elénk. Az ugyanis rendben van, hogy az új jelmezeket fel kell oldanunk az egyes hősöknek, az viszont már kevésbé, hogy mindegyikük saját valutát kapott, és egy véletlengenerátor dönti el, hogy az ütközetek után melyik hős új gönceinek feloldásához sikerült hozzájárulnia győzelmünknek. Teljesen értelmetlen és logikátlan rendszer, ami határozottan arra ösztönzi a játékost, hogy fásuljon bele az ismétlődő harcokba, és még azt is bevállalja, amihez egyébként nincs kedve.
Természetesen az első napokban azért ilyesmire biztosan nem panaszkodunk majd, aminek az okát a kifejezetten érdekes játékmenet rendszere adja. Amit elsőként ki kell itt emelnünk, az a zseniális betanító mód, mely olyan alaposra, egyszerűre és átgondoltra sikerült, hogy a Tekken 7-ben ölni tudtunk volna egy hasonlóért. Ha valaki rászánja azt a pár percet, és tisztességesen végigharcolja a tanulószobát, kizárt dolog, hogy ne tudna érvényesülni a mérkőzések során, hovatovább némi gyakorlással azonnal a többjátékosos módban is kipróbálhatja magát. Részint mellékvágányra terelve a gondolatfolyamot, itt sajnos ki kell emelni, hogy a többjátékosos mód tekintetében elég hiányos lett a Dead or Alive 6, de a legtöbben biztosan a privát lobbit hiányolhatják majd.
Tehát elfelejthetjük, hogy ismerőseinknek ilyen formában töröljük le a vigyort a képéről, a multiban jellemzően vadidegenekkel mérhetjük össze a tudásunkat. Az élmény tekintetében azonban a játék magasan hozza az elvárható szintet. Minden karakter igazi egyéniség, nemcsak a kinézetük, hanem a tulajdonságaik tekintetében is jelentősen különböznek egymástól, ezáltal vannak speciális kombóik, sőt mozdulataik is, melyeket a betanító mód után meglepően könnyedén elő tudunk csalni. Bár sok meglepetésre ezen a téren nem számíthatunk, legfeljebb a két új karaktertől, de ez alapvetően a tényleges bunyókról is elmondható, hiszen a minden eddiginél brutálisabb és véresebb animációk, valamint a látványos mozzanatok során előkerülő időlassítás mellett szinte egyáltalán nem tudunk jelentősebb különbségeket felsorolni. Mindehhez pedig ráadásul a prezentáció sem sikerült rosszul!
Grafika:
Ugyan sok helyen kritizálták a Dead or Alive 6 kinézetét, a PC-s változatról azonban összességében jó véleménnyel vagyunk. A karakterek kidolgozása egyenesen parádés, rendkívül részletes, és bár a kosztümök nem mutatnak túl sokat, ellenben legalább ezek kidolgozásában is gyönyörködhetünk. Szintén kiválóak az animációk, de megfelelő beállításokkal – melyekből valóban nincs túl sok –, a masszív 60 fps elérésével sem volt soha problémánk. Nyilván a verekedős játékok leprájának tekinthető összecsúszó textúrák itt is megvannak, amiért jár is a fejmosás, de ami kellemetlenebb volt, az sokkal inkább a pályák kialakításában keresendő. A hátterek ugyanis bár hangulatosak, viszont nem nevezhetnénk őket túl interaktívnak, sőt az éppen zajló eseményekre sem reflektál senki és semmi – a nézők még csak a fejükkel sem követik az eseményeket –, de néhány jópofa animációt azért ki lehet hozni belőlük, ha megfelelő helyre pofozzuk ellenfelünket. Összességében azonban ezen a téren többre számítottunk volna a játék készítőitől!
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A legfontosabb gondolat ezen a téren: a kontroller használata kötelező! Bár billentyűzettel is kipróbáltuk a Dead or Alive 6-ot, és úgy sem volt kezelhetetlen, de ha egy kontrollert a kezünkbe fogunk, akkor tisztul ki előttünk igazán, hogy milyen logikusan és könnyedén építették fel a készítők a karakterek mozgását és kombóit. Nyilván minden hős külön tanulást igényel, és a billentyűzettel játszók miatti szolidaritás végett jár a pontlevonás, de összességében azért messze nem olyan rossz a helyzet, mint korábban hittük.Játszhatóság:
Alapvetően kellemes élményeket és korrekt tartalmat kínál a Dead or Alive 6, de azért a készítőknek volt pár olyan húzásuk, ami miatt itt és most szigorúnak kell lennünk velük. Az egyik alapból a pofátlan szezonbérlet, hiszen gyakorlatilag drágábban adják, mint az alapjátékot, holott csak két extra hőst és kosztümöket kínál a bunyókhoz, semmi mást. Hogy ez mennyire volt korrekt húzás a részükről, talán mondanunk sem kell. A másik probléma pedig, amiért megérdemel egy kis csipkelődést a végeredmény, az nem más, mint az újdonságok szinte teljes hiánya, illetve olyan dolgok kimaradása, mint a privát lobbi, ami nélkül egyszerűen elképzelhetetlen egy verekedős játék. A semmitmondó sztorit pedig inkább felednénk!Intelligencia, nehézség:
Nehéz átfogóan értékelni a nehézség és az intelligencia terén a Dead or Alive 6-ot, de leginkább azért nem kap közepes értékelést ezen a téren a végeredmény, mert egészen korrekt betanító módot készítettek hozzá a fejlesztők. Nagyon egyszerű ezzel még kezdőként is érvényesülni a ringben, és bár a mesterséges intelligencia ellen a harcot csak a legmagasabb szinten ajánljuk, de legalább van lehetőség a kalibrálásra. Rosszabbra számítottunk tőle ezen a téren!Hangok, zene:
Mind a zene, mind a szinkronok tekintetében kellemes élményt nyújt a játék, az ütéseknek és rúgásoknak igazi súlyuk van, sok esetben már érezzük a karakterek nyögését kiváltó fájdalmat, miközben a szuper dallamok gondoskodnak a kellő intenzitás megtartásáról. Ami kicsit frusztráló – pláne olyan esetekben, mint a survival mód, ahol állandóan ugyanazzal a karakterrel vagyunk –, hogy egy adott harcos csak egy nyitószöveggel rendelkezik, és huszadszorra már nem hat majd ugyanúgy egy elsőre is fárasztó poén.Összegzés:
A Dead or Alive 6 alapvetően nem lett rossz, csak sem a verekedős játékok stílusához, sem a sorozathoz nem tudott hozzátenni olyan dolgokat, melyek miatt igazán büszkék lehetnénk rá. Egy derekas iparosmunka született, amit jó kézbe venni, öröm ránézni és használni, de semmivel sem nyújt többet, mint bármelyik más alkotás a maga kategóriájában. Sőt, a túlöltözött hölgyek és az újdonságok szinte teljes hiánya miatt önmagához mérten inkább sokaknak inkább kisebb csalódást okozhat, de a régi rajongók azt kapják tőle, amit vártak.