Ötvös Tibor
God of War - a generáció eddigi legjobbja
Bár csak április 20-án jelenik meg a God of War, de az embargó már elmúlt és őszintén alig vártam, hogy megosszam élményeimet a rajongókkal! Kratos és fia hozzák ugyanis a generáció legjobb kalandját.
A God of War a Sony igazi zászlóshajója és talán ez most sok Xbox One tulajdonostársamnak fáj, de a Microsoft egyszerűen nem képes egy, Kratoshoz hasonlóan kidolgozott háttérrel és karizmával rendelkező hőst alkotni. Vagy ha sikerül is (Gears of War, pont rád nézek), a folytatásokkal valamiért képesek voltak folyamatosan csökkenteni a játékok színvonalát. A Sony Santa Monica azonban már az előzetesek alapján is egy újabb zseniális kalandot szánt Kratosnak, akit bátran áttettek egy teljesen új közegbe. A korábban görög istenekkel harcoló bosszúéhes katonát egy gyermek felügyelőjeként láthatjuk viszont, a skandináv mitológia berkeiben.
Nagyon sokat nem akarok elárulni a sztoriról, de annyit azért érdemes megjegyezni, hogy a történet elején egy nő sírjánál állunk, mellettünk a fiú, Atreus, akit Kratos szeretne kiképezni, ám egy esemény hatására elindulnak, hogy eljussanak kilenc hegycsúcsra, ahol a nő hamvait kell elszórniuk. Ennyi szerintem bőven elég, a felfedezés öröme maradjon meg minden PS4-tulajnak, hiszen bőven kapunk majd fordulatokat és megható pillanatokat is. Ráadásul a kémia nagyon működik a két karakter között és nem igazolódtak be azok a félelmek, hogy Kratos már nem a régi és Atreus is csak kolonc lesz a nyakunkon.
Szerencsére a skandináv mitológiába remekül passzol Kratos, hiszen azért ebben a közegben is vannak nagyon brutális és csak a saját érdekeik mellett kardoskodó istenek és lények, melyek hol drámai pillanatokat, hol pedig nagyon jól működő poénokat (a törpe kovács testvérpár minden megjelenése zseniális) hoznak be a cselekménybe. Szóval egyetlen olyan szereplő sem tűnik fel a történetben, akiről azt érezhetnénk, hogy bele kellett erőszakolni a cselekménybe, mindenki a helyén van és minden jól működik eme világban.
A cselekmény Midgardon, azaz a Földön indul és nagyon hangulatos az összes helyszín. Azonban idővel megszerezzük a Bifröszt, mellyel mind a kilenc világ megnyílik előttünk. Talán az egyetlen hátrány, hogy sajnos a többi világ közel sem ér fel a miénkkel, jóval kisebbek és kevesebb a lehetőségünk is odaát. De persze ez csak szőrszálhasogatás, pár órát mindegyikben lazán eltölthetünk. Harcolni mindegyikben tudunk, és kell is, hiszen a játék nagyon jutalmazza a "vándorokat", azaz azon játékosokat, akik szeretik felfedezni a legutolsó zugot is. Az ellenfelekkel pedig a már megismert fejsze, a Leviatán, illetve egy pajzs segítségével vehetjük fel a harcot, de Atreus íja is egyre nagyobb segítséget jelent majd.
A harcok kellően véresek, továbbra sem kell attól tartani, hogy pihe-puha kis pofonkák csattannak el, Kratos akár puszta kézzel tépi szét az ellenfeleket. A fegyverünkbe folyamatosan tudunk különböző rúnákat vésni és ezzel lehet még erősebbé tenni őket. Például az egyiket a Leviatánba vésve lefagyaszthatjuk az ellenfeleket és utána odarohanva szét is tudjuk törni őket. Ami nagy előny, az a QTE-események kikerülése a harcokból és szerencsére még a hatalmas, sokszor valóban nehezen legyőzhető bossok ellen is kifejleszthető a megfelelő stratégia, mellyel legyőzhetők.
A technikai oldalról szerintem felesleges mit mondani, hiszen egyszerűen hibátlan minden eleme a God of Warnak. Csodálatosan kivitelezett tájakon harcolnak egymással a pazarul összerakott és minden egyes részletében élőnek tűnő karakterek és maga a játékmenet is képes folyamatosan megújulni. A God of War ráadásul magyar felirattal jelenik meg kis hazánkban, ami miatt külön piros pont jár a fejlesztőknek és a hazai forgalmazónak. Kratos első, skandináv kirándulása a maga nemében zseniálisra sikerült és a Sony Santa Monica megalkotta a jelenlegi generáció legerősebb játékát, ami egy valódi system seller is. Hiszen szinte biztos vagyok abban, hogy sokan csak a God of War miatt vesznek PS4-et.
A God of War a Sony igazi zászlóshajója és talán ez most sok Xbox One tulajdonostársamnak fáj, de a Microsoft egyszerűen nem képes egy, Kratoshoz hasonlóan kidolgozott háttérrel és karizmával rendelkező hőst alkotni. Vagy ha sikerül is (Gears of War, pont rád nézek), a folytatásokkal valamiért képesek voltak folyamatosan csökkenteni a játékok színvonalát. A Sony Santa Monica azonban már az előzetesek alapján is egy újabb zseniális kalandot szánt Kratosnak, akit bátran áttettek egy teljesen új közegbe. A korábban görög istenekkel harcoló bosszúéhes katonát egy gyermek felügyelőjeként láthatjuk viszont, a skandináv mitológia berkeiben.
Nagyon sokat nem akarok elárulni a sztoriról, de annyit azért érdemes megjegyezni, hogy a történet elején egy nő sírjánál állunk, mellettünk a fiú, Atreus, akit Kratos szeretne kiképezni, ám egy esemény hatására elindulnak, hogy eljussanak kilenc hegycsúcsra, ahol a nő hamvait kell elszórniuk. Ennyi szerintem bőven elég, a felfedezés öröme maradjon meg minden PS4-tulajnak, hiszen bőven kapunk majd fordulatokat és megható pillanatokat is. Ráadásul a kémia nagyon működik a két karakter között és nem igazolódtak be azok a félelmek, hogy Kratos már nem a régi és Atreus is csak kolonc lesz a nyakunkon.
Szerencsére a skandináv mitológiába remekül passzol Kratos, hiszen azért ebben a közegben is vannak nagyon brutális és csak a saját érdekeik mellett kardoskodó istenek és lények, melyek hol drámai pillanatokat, hol pedig nagyon jól működő poénokat (a törpe kovács testvérpár minden megjelenése zseniális) hoznak be a cselekménybe. Szóval egyetlen olyan szereplő sem tűnik fel a történetben, akiről azt érezhetnénk, hogy bele kellett erőszakolni a cselekménybe, mindenki a helyén van és minden jól működik eme világban.
A cselekmény Midgardon, azaz a Földön indul és nagyon hangulatos az összes helyszín. Azonban idővel megszerezzük a Bifröszt, mellyel mind a kilenc világ megnyílik előttünk. Talán az egyetlen hátrány, hogy sajnos a többi világ közel sem ér fel a miénkkel, jóval kisebbek és kevesebb a lehetőségünk is odaát. De persze ez csak szőrszálhasogatás, pár órát mindegyikben lazán eltölthetünk. Harcolni mindegyikben tudunk, és kell is, hiszen a játék nagyon jutalmazza a "vándorokat", azaz azon játékosokat, akik szeretik felfedezni a legutolsó zugot is. Az ellenfelekkel pedig a már megismert fejsze, a Leviatán, illetve egy pajzs segítségével vehetjük fel a harcot, de Atreus íja is egyre nagyobb segítséget jelent majd.
A harcok kellően véresek, továbbra sem kell attól tartani, hogy pihe-puha kis pofonkák csattannak el, Kratos akár puszta kézzel tépi szét az ellenfeleket. A fegyverünkbe folyamatosan tudunk különböző rúnákat vésni és ezzel lehet még erősebbé tenni őket. Például az egyiket a Leviatánba vésve lefagyaszthatjuk az ellenfeleket és utána odarohanva szét is tudjuk törni őket. Ami nagy előny, az a QTE-események kikerülése a harcokból és szerencsére még a hatalmas, sokszor valóban nehezen legyőzhető bossok ellen is kifejleszthető a megfelelő stratégia, mellyel legyőzhetők.
A technikai oldalról szerintem felesleges mit mondani, hiszen egyszerűen hibátlan minden eleme a God of Warnak. Csodálatosan kivitelezett tájakon harcolnak egymással a pazarul összerakott és minden egyes részletében élőnek tűnő karakterek és maga a játékmenet is képes folyamatosan megújulni. A God of War ráadásul magyar felirattal jelenik meg kis hazánkban, ami miatt külön piros pont jár a fejlesztőknek és a hazai forgalmazónak. Kratos első, skandináv kirándulása a maga nemében zseniálisra sikerült és a Sony Santa Monica megalkotta a jelenlegi generáció legerősebb játékát, ami egy valódi system seller is. Hiszen szinte biztos vagyok abban, hogy sokan csak a God of War miatt vesznek PS4-et.