Szekeres Viktor
A játszma - Online gémerek egy VR-játékban
Mi történik, ha menő videójátékosokat egy virtuális valóságban zajló játékba dobnak be, és idővel kiderül, hogy nem csupán bétatesztelésről van szó?
Hogy tetszett A játszma?
Furcsa, hogy még manapság sem készül sok film a videójátékosokról és az online játékokról, annak ellenére, hogy hihetetlen nagy népszerűségnek örvendenek. Éppen ezért volt kellemes meglepetés, hogy a semmiből megérkezett hozzánk A játszma (szeptemberben pedig jön az Idegpálya is), melyben egy csapat profi online gémer kap meghívást egy virtuális valóságban játszódó akciójáték kipróbálására. A semmihez sem fogható élmény kúlságát idővel azonban felülírja a felfedezés, hogy a játékban valójában az életük a tét.
Valószínűleg sokan belegondoltak abba, hogy milyen érzés lenne, ha a fejükre húzott spéci sisak hatására megváltozna körülöttük a világ, és hirtelen egy másik dimenzióban találnák magukat. Ez történik A játszma szereplőivel, de aki kicsit is jártas a filmek világában, az persze nagyjából sejtheti, hogy mire megy ki a játék. Ilyen szempontból tehát nem nagyon érhet minket sok meglepetés, még talán azt is meg lehet tippelni, hogy kik élik túl a kalandot, illetve, hogy túlélik-e egyáltalán. És éppen ezen kiszámíthatóság miatt érdemes lett volna a karaktereket is gazdagítani a piffpuff helyett, mert azok szinte végig papírmasék maradnak, csak minimális információt közölnek velük kapcsolatban, a jellemük javarészt homályban marad.
A játszma alapkoncepciója tehát pofonegyszerű, és sajnos nem is bővül sokkal a játékidő előrehaladtával, így végig az az érzésünk, hogy ez az anyag inkább egy tévésorozatos epizódra lett volna elegendő. A film közben tényleg látni, hogy majd minden jelenet úgy készült, hogy a tökéletes (vagy elégséges) megvalósításhoz képest hozzácsaptak még fél percet, így bővítve a játékidőt filmhosszúságúra. Ráadásul ezek a vizezett jelenetek, amiket meg lehetett volna jobban is vágni, sosem a karakterekhez adnak pluszt. Cserébe viszont az operatőri munka kifejezetten jól sikerült.
Mégis azt mondanánk, hogy korrekt és fogyasztható film lett A játszma, már persze akkor, ha az ember szemet huny az egyértelmű hiányosságai felett, és respektálja a tényt, hogy egy hiányműfajt gyarapít. Az nyilvánvaló, hogy nem túl sok pénzből készült (ezért is értékelődnek fel a vizuális effektek), ami leginkább a szegényes díszleteken, illetve némelyik színész teljesítményén érhető tetten. Azonban hiába szórakoztató valamilyen szinten a film nézése, a befejezés snasszságára nem nagyon van mentség, így a rossz szájíz szinte garantált a film végére. És nem csak azért, mert sok mindenre magyarázatot sem kapunk.
Valószínűleg sokan belegondoltak abba, hogy milyen érzés lenne, ha a fejükre húzott spéci sisak hatására megváltozna körülöttük a világ, és hirtelen egy másik dimenzióban találnák magukat. Ez történik A játszma szereplőivel, de aki kicsit is jártas a filmek világában, az persze nagyjából sejtheti, hogy mire megy ki a játék. Ilyen szempontból tehát nem nagyon érhet minket sok meglepetés, még talán azt is meg lehet tippelni, hogy kik élik túl a kalandot, illetve, hogy túlélik-e egyáltalán. És éppen ezen kiszámíthatóság miatt érdemes lett volna a karaktereket is gazdagítani a piffpuff helyett, mert azok szinte végig papírmasék maradnak, csak minimális információt közölnek velük kapcsolatban, a jellemük javarészt homályban marad.
A játszma alapkoncepciója tehát pofonegyszerű, és sajnos nem is bővül sokkal a játékidő előrehaladtával, így végig az az érzésünk, hogy ez az anyag inkább egy tévésorozatos epizódra lett volna elegendő. A film közben tényleg látni, hogy majd minden jelenet úgy készült, hogy a tökéletes (vagy elégséges) megvalósításhoz képest hozzácsaptak még fél percet, így bővítve a játékidőt filmhosszúságúra. Ráadásul ezek a vizezett jelenetek, amiket meg lehetett volna jobban is vágni, sosem a karakterekhez adnak pluszt. Cserébe viszont az operatőri munka kifejezetten jól sikerült.
Mégis azt mondanánk, hogy korrekt és fogyasztható film lett A játszma, már persze akkor, ha az ember szemet huny az egyértelmű hiányosságai felett, és respektálja a tényt, hogy egy hiányműfajt gyarapít. Az nyilvánvaló, hogy nem túl sok pénzből készült (ezért is értékelődnek fel a vizuális effektek), ami leginkább a szegényes díszleteken, illetve némelyik színész teljesítményén érhető tetten. Azonban hiába szórakoztató valamilyen szinten a film nézése, a befejezés snasszságára nem nagyon van mentség, így a rossz szájíz szinte garantált a film végére. És nem csak azért, mert sok mindenre magyarázatot sem kapunk.
|
A játszma (The Call Up)
színes, feliratos, angol sci-fi akciófilm, 90 perc, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Charles Barker forgatókönyvíró: Charles Barker operatőr: John Lee zene: Tom Raybould producer: John Giwa-Amu szereplők: Morfydd Clark (Mustang67) Max Deacon (Soxxx_1) Adriana Randall (Slay3r Grl) Boris Ler (T3rrorist#1) Douggie McMeekin (Reap3r_2000) Tom Benedict Knight (xxAtlasxx) Parker Sawyers (Str8 Shoot3r) Ali Cook (Da Chi3f) |
