Balázs Richárd
Nem kell tartanunk az aszteroidáktól?
1908. június 30-án aszteroida érte el az orosz Tunguzka régiót, hatalmas területen tarolva le az erdő fáit. Az esemény évfordulójának alkalmából rendezik meg az Aszteroida-napot San Francisco-ban és Londonban, melynek célja az esetleges katasztrofális becsapódások kockázatainak széles körben történő ismertetése.
Kell-e tartanunk a világvégét elhozó aszteroidáktól? Kétségtelen, hogy ezek a nagytömegű űrkőzetek veszélyt jelentenek a földi életre - elég ha csak megkérdezni a dinoszauruszokat. Az Aszteroida-nap támogatói, akik közt az asztrofizikusok mellett számos hírességet, például a Queen gitárosát Brian May-t, valamint a filmes Grigorij Richtert is megtaláljuk, a földközeli aszteroidák észlelési sebességének százszorosára gyorsítása mellett kampányolnak.
Az aszteroidakutatók szerint azonban az égkémlelő projektek már most kellő biztonságot adnak, az olyan rendezvények, mint az Aszteroida-nap pedig csak feleslegesen izgatják a kedélyeket. "Az aszteroida becsapódás veszélyét nagyon könnyű túlértékelni és félreérteni" - mondta Eric Christensen, az Arizona Egyetem munkatársa. "Az aszteroidákról alkotott populáris koncepciók szerint ezek veszélyt jelentenek és mindenikit elpusztítanak, ez pedig így egyszerűen nem igaz"
Christensen elmondta, a NASA által finanszírozott, magas érzékenységű földi távcsövekkel működő Catalina Sky Survey valamint a WISE űrtávcső az elmúlt évtizedben több ezer földközeli objektumot észlelt. Természetesen a nagyobb aszteroidákat egyszerűbb felfedezni, ezekből azonban kevesebb is van. A felmérések szerint szinte az összes, a bolygóra potenciális veszélyt jelentő - 1 kilométernél nagyobb - aszteroidát megtaláltuk, sok kisebb objektum azonban még katalogizálásra vár.
Lássuk, hogy is működik mindez. A csillagászok meg tudják becsülni, hogy adott méretű aszteroidákból mennyi sodródhat az űrben az újraészlelések arányából, vagyis milyen gyakran bukkanunk rá egyazon aszteroidára újra és újra. A kisebb űrkőzetek esetében az észlelt aszteroidák és a becsültek száma között egyre nagyobb az eltérés.
Az Aszteroida-nap támogatói szerint ezeket a kisebb kőzeteket sem szabad alábecsülni, a fentebb említett - észlelt és becsült szám közötti szakadék pedig védtelenné tesz minket a láthatatlan veszéllyel szemben. "Olyan dolgokról beszélünk, amik 'csupán' ezer évvel vetik vissza a világgazdaságot, vagy 'csak' 100 millió ember halálát okozzák, ezek azok a dolgok, amiket még nem észleltünk" - hangoztatja Ed Lu, a kaliforniai B612 Alapítvány elnöke
A 2013-ban az oroszországi Cseljabinszk felett felrobbant meteor jól példázza a potenciális kockázatot. Bár a kőzet mindössze 20 méter átmérőjű volt, Tunguzka óta ez volt a legnagyobb energiájú robbanás. Szerencsére halálos áldozatot nem követelt, 1500 ember azonban megsérült amikor a lökéshullám ablakokat tört be és kárt tett az épületekben. Az esemény azért is figyelmeztető, mert senki nem számított az érkezésére, nem csak a kis méret miatt, hanem azért is mert a legtöbb távcső egy nagyobb, a becsapódó objektumtól független aszteroidára fókuszált azon a napon. A csillagászok nem számítanak újabb hasonló eseményre a közeli jövőben. A cseljabinszkihez hasonló kőzetek közül évtizedente legfeljebb egy éri el a Földet, döntő többségük azonban az óceánokban vagy a szárazföldek lakatlan részein landol, így az emberekre minimális veszélyt jelentenek. "Valószínűleg évszázadok telnek majd el, mire egy ilyen aszteroida újra lakott területet talál el" - mondta Christensen. "Ha egy tunguzkai méretűt veszünk, akkor is több évszázadra lesz szükség és valószínűleg az óceán felett fejti ki a hatását"
Ha kizárólag Christensent hallgatjuk, akkor joggal tehetjük fel a kérdést - mi is a gond valójában? Minden attól függ persze, hogy mekkora kockázatot vagyunk hajlandók vállalni, és mennyit akarunk költeni.
Martin Rees, a Cambridge Egyetem kutatója, az Aszteroida-nap egyik támogatója szerint a számoláshoz meg kell szoroznunk a becsapódás kockázatát a károk költségeivel, mintha egy biztosítást kalkulálnánk. Ez alapján az eredmény nagyjából évi egymilliárd dollár, ami huszonötszöröse annak, amit ma erre a célra fordítanak az emberek.
A NASA éves szinten 40 milliót költ az aszteroidák keresésére és egyéb aszteroidákkal kapcsolatos tevékenységekre, célkitűzésük az összes 140 méternél nagyobb aszteroida megtalálása 2020-ig. Ennek eléréséhez további évi 10 milliós finanszírozást kértek az USA költségvetéséből, emellett további 200 millióra lenne szükség egy űrtávcső, vagy egy aszteroida elhárító küldetés kivitelezéséhez.
A NASA jelenleg az ESA-val karöltve dolgozik egy tesztküldetésen, amivel egy ártalmatlan 800 méteres aszteroidát vennének célba egy űrjárművel, megkísérelve az eltérítését. Ennél nagyobb űrkőzeteknél valószínűleg egy nukleáris robbantásra lenne szükség, ismertette az eddigi előrelépéseket Linda Billings, a NASA egyik tanácsadója, aki szerint nem megoldás az Aszteroida-nap által felvetett százszoros sebességre kapcsolás. "Kollégáim a megfigyelési közösségben úgy vélik, nem ez az ésszerű megoldás. Nem a jelenlegi finanszírozást, hanem az észlelések menetét és az aszteroidák nyomon követésének módját kell megváltoztatni, ami időbe telik" - mondta.
A cseljabinszki esemény
Christensen is megkérdőjelezi az Aszteroida-nap céljait. "Ha az embereket akarják figyelmeztetni minden egyes, legalább 3 méteres aszteroida becsapódás előtt, akkor meg kell kérdeznem, hogy mi szükség van rá?" - mondta. "Napokon belül elérhet minket egy néhány méteres aszteroida, ami csupán egy szép tűzijátékot produkál. Nem hiszem, hogy ténylegesen aggódnunk kellene a 20-50 méteres aszteroidák miatt. A kockázat túl alacsony, hogy megérje ráfordítani ezt a hatalmas költséget"
A B612 Alapítvány egy űrtávcsövet szeretne szolgálatba állítani. A Sentinel nevű eszköz megépítése becslésük szerint 450 millió dollár lenne, amit magánszemélyek adományaiból gyűjtenének össze. A megvalósítás dátumát azonban nem rég 2017-ről 2019-re tolták el. A B612-nek van még mit összegyűjtenie, 2011-ben 90.000 dollárral rendelkeztek a célra, ami 2013-ban már 1,6 milliónál tartott az alapítvány adóbevallásai szerint.
Billing szerint jobb lenne, ha a már folyamatban lévő projektekhez csatlakoznának az adományokból szerzett tőkével, bár Lu elmondása szerint 2014-ben minden korábbinál nagyobb mértékben sikerült növelniük a támogatottságukat. A számokat még auditálják, ezért publikus adatok nem állnak rendelkezésre. Azt azért nem árt tudni, hogy 2012-13 években a bevételeik nagy része Lu és az ugyancsak vezetői pozícióban lévő Danica Remy fizetésére ment el, akik 40.000 és 84.750 dollárt kaptak tisztségeik után 2012-ben, majd 2013-ban 240.000 és 204.279 dollárra emelték járandóságukat. Elvonatkoztatva a bérektől, Christensen nem az űrtávcsövet tartja a felajánlások legjobb felhasználásának. "A feladat nagy részét néhány 4-méteres földi távcső is el tudná látni, ami nem kerülne félmilliárdba"
Billings szerint túlságosan felfújják a dolgokat és nem igazán aggódik azon, hogy esetleg egy nap ránk szakad az ég. "Jobban tartok attól, hogy a szomszéd fája rádől a tetőmre" - összegezte aggodalmait.
Kell-e tartanunk a világvégét elhozó aszteroidáktól? Kétségtelen, hogy ezek a nagytömegű űrkőzetek veszélyt jelentenek a földi életre - elég ha csak megkérdezni a dinoszauruszokat. Az Aszteroida-nap támogatói, akik közt az asztrofizikusok mellett számos hírességet, például a Queen gitárosát Brian May-t, valamint a filmes Grigorij Richtert is megtaláljuk, a földközeli aszteroidák észlelési sebességének százszorosára gyorsítása mellett kampányolnak.
Az aszteroidakutatók szerint azonban az égkémlelő projektek már most kellő biztonságot adnak, az olyan rendezvények, mint az Aszteroida-nap pedig csak feleslegesen izgatják a kedélyeket. "Az aszteroida becsapódás veszélyét nagyon könnyű túlértékelni és félreérteni" - mondta Eric Christensen, az Arizona Egyetem munkatársa. "Az aszteroidákról alkotott populáris koncepciók szerint ezek veszélyt jelentenek és mindenikit elpusztítanak, ez pedig így egyszerűen nem igaz"
Christensen elmondta, a NASA által finanszírozott, magas érzékenységű földi távcsövekkel működő Catalina Sky Survey valamint a WISE űrtávcső az elmúlt évtizedben több ezer földközeli objektumot észlelt. Természetesen a nagyobb aszteroidákat egyszerűbb felfedezni, ezekből azonban kevesebb is van. A felmérések szerint szinte az összes, a bolygóra potenciális veszélyt jelentő - 1 kilométernél nagyobb - aszteroidát megtaláltuk, sok kisebb objektum azonban még katalogizálásra vár.
Lássuk, hogy is működik mindez. A csillagászok meg tudják becsülni, hogy adott méretű aszteroidákból mennyi sodródhat az űrben az újraészlelések arányából, vagyis milyen gyakran bukkanunk rá egyazon aszteroidára újra és újra. A kisebb űrkőzetek esetében az észlelt aszteroidák és a becsültek száma között egyre nagyobb az eltérés.
Az Aszteroida-nap támogatói szerint ezeket a kisebb kőzeteket sem szabad alábecsülni, a fentebb említett - észlelt és becsült szám közötti szakadék pedig védtelenné tesz minket a láthatatlan veszéllyel szemben. "Olyan dolgokról beszélünk, amik 'csupán' ezer évvel vetik vissza a világgazdaságot, vagy 'csak' 100 millió ember halálát okozzák, ezek azok a dolgok, amiket még nem észleltünk" - hangoztatja Ed Lu, a kaliforniai B612 Alapítvány elnöke
A 2013-ban az oroszországi Cseljabinszk felett felrobbant meteor jól példázza a potenciális kockázatot. Bár a kőzet mindössze 20 méter átmérőjű volt, Tunguzka óta ez volt a legnagyobb energiájú robbanás. Szerencsére halálos áldozatot nem követelt, 1500 ember azonban megsérült amikor a lökéshullám ablakokat tört be és kárt tett az épületekben. Az esemény azért is figyelmeztető, mert senki nem számított az érkezésére, nem csak a kis méret miatt, hanem azért is mert a legtöbb távcső egy nagyobb, a becsapódó objektumtól független aszteroidára fókuszált azon a napon. A csillagászok nem számítanak újabb hasonló eseményre a közeli jövőben. A cseljabinszkihez hasonló kőzetek közül évtizedente legfeljebb egy éri el a Földet, döntő többségük azonban az óceánokban vagy a szárazföldek lakatlan részein landol, így az emberekre minimális veszélyt jelentenek. "Valószínűleg évszázadok telnek majd el, mire egy ilyen aszteroida újra lakott területet talál el" - mondta Christensen. "Ha egy tunguzkai méretűt veszünk, akkor is több évszázadra lesz szükség és valószínűleg az óceán felett fejti ki a hatását"
Ha kizárólag Christensent hallgatjuk, akkor joggal tehetjük fel a kérdést - mi is a gond valójában? Minden attól függ persze, hogy mekkora kockázatot vagyunk hajlandók vállalni, és mennyit akarunk költeni.
Martin Rees, a Cambridge Egyetem kutatója, az Aszteroida-nap egyik támogatója szerint a számoláshoz meg kell szoroznunk a becsapódás kockázatát a károk költségeivel, mintha egy biztosítást kalkulálnánk. Ez alapján az eredmény nagyjából évi egymilliárd dollár, ami huszonötszöröse annak, amit ma erre a célra fordítanak az emberek.
A NASA éves szinten 40 milliót költ az aszteroidák keresésére és egyéb aszteroidákkal kapcsolatos tevékenységekre, célkitűzésük az összes 140 méternél nagyobb aszteroida megtalálása 2020-ig. Ennek eléréséhez további évi 10 milliós finanszírozást kértek az USA költségvetéséből, emellett további 200 millióra lenne szükség egy űrtávcső, vagy egy aszteroida elhárító küldetés kivitelezéséhez.
A NASA jelenleg az ESA-val karöltve dolgozik egy tesztküldetésen, amivel egy ártalmatlan 800 méteres aszteroidát vennének célba egy űrjárművel, megkísérelve az eltérítését. Ennél nagyobb űrkőzeteknél valószínűleg egy nukleáris robbantásra lenne szükség, ismertette az eddigi előrelépéseket Linda Billings, a NASA egyik tanácsadója, aki szerint nem megoldás az Aszteroida-nap által felvetett százszoros sebességre kapcsolás. "Kollégáim a megfigyelési közösségben úgy vélik, nem ez az ésszerű megoldás. Nem a jelenlegi finanszírozást, hanem az észlelések menetét és az aszteroidák nyomon követésének módját kell megváltoztatni, ami időbe telik" - mondta.
A cseljabinszki esemény
Christensen is megkérdőjelezi az Aszteroida-nap céljait. "Ha az embereket akarják figyelmeztetni minden egyes, legalább 3 méteres aszteroida becsapódás előtt, akkor meg kell kérdeznem, hogy mi szükség van rá?" - mondta. "Napokon belül elérhet minket egy néhány méteres aszteroida, ami csupán egy szép tűzijátékot produkál. Nem hiszem, hogy ténylegesen aggódnunk kellene a 20-50 méteres aszteroidák miatt. A kockázat túl alacsony, hogy megérje ráfordítani ezt a hatalmas költséget"
A B612 Alapítvány egy űrtávcsövet szeretne szolgálatba állítani. A Sentinel nevű eszköz megépítése becslésük szerint 450 millió dollár lenne, amit magánszemélyek adományaiból gyűjtenének össze. A megvalósítás dátumát azonban nem rég 2017-ről 2019-re tolták el. A B612-nek van még mit összegyűjtenie, 2011-ben 90.000 dollárral rendelkeztek a célra, ami 2013-ban már 1,6 milliónál tartott az alapítvány adóbevallásai szerint.
Billing szerint jobb lenne, ha a már folyamatban lévő projektekhez csatlakoznának az adományokból szerzett tőkével, bár Lu elmondása szerint 2014-ben minden korábbinál nagyobb mértékben sikerült növelniük a támogatottságukat. A számokat még auditálják, ezért publikus adatok nem állnak rendelkezésre. Azt azért nem árt tudni, hogy 2012-13 években a bevételeik nagy része Lu és az ugyancsak vezetői pozícióban lévő Danica Remy fizetésére ment el, akik 40.000 és 84.750 dollárt kaptak tisztségeik után 2012-ben, majd 2013-ban 240.000 és 204.279 dollárra emelték járandóságukat. Elvonatkoztatva a bérektől, Christensen nem az űrtávcsövet tartja a felajánlások legjobb felhasználásának. "A feladat nagy részét néhány 4-méteres földi távcső is el tudná látni, ami nem kerülne félmilliárdba"
Billings szerint túlságosan felfújják a dolgokat és nem igazán aggódik azon, hogy esetleg egy nap ránk szakad az ég. "Jobban tartok attól, hogy a szomszéd fája rádől a tetőmre" - összegezte aggodalmait.