SG.hu
Budapesti atombunker őrzi Rákosi emlékét
Rákosi Mátyás a keményvonalas kommunista pártvezér, a magyar történelem egyik legsötétebb korszakának vezetője, 44 éve, 1971. február 5-én hunyt el Gorkijban.
Emlékét nemcsak a szovjet-mintájú diktatúra magyarországi kiépítésének borzalmai őrzik, hanem építmények is, többek között egy atombunker. Budapesten a Szabadság tér és a Kossuth tér között, a felszín alatt 40 méteres mélységben található az „F-4-es objektum”, közismertebb nevén a „Rákosi-bunker”. A budapesti metróépítkezések kezdetekor az '50-es években a pártvezetés nem csak a civil utasforgalom kiszolgálását tartotta szem előtt. Olyan óvóhelyeket is létre szerettek volna hozni, amelyek egy esetleges háború során védelmet nyújt elsősorban a pártvezetés, de a civil lakosság számára is. A második világháború után pedig már célszerű volt olyan óvóhelyeket is létrehozni, amelyek egy esetleges atomtámadás során is védelmet nyújthat. A metróépítés pedig jó fedőtevékenységnek bizonyult arra, hogy az óvóhely építésére a civil lakosság számára ne derüljön fény.
A mai 2-es metróvonal építése 1951. végén kezdődött. Az építkezéshez vidékről bányászokat hoztak, akiket lesötétített autókkal vittek az építkezés helyszínére. Őket úgy tájékoztatták, hogy a metrót építik, a pártvezetés ugyanis nem szerette volna, hogyha a civil lakosságnak tudomására jut a bunker építése. Elsősorban ugyanis a párt elit részére készült az óvóhely, hogy veszély esetén Rákosi Mátyás vezetésével biztonságos helyről tudják irányítani az országot.
Az óvóhely egyik lejárata a Zoltán utcából nyílik, amely abban az időben a Magyar Dolgozók Pártja székhelye volt. Rákosi ugyan soha nem járt az objektumban, de a lehetőség számára adott volt, hogy közvetlenül lejuthasson a bunkerbe, hogyha a helyzet azt kívánja. A mélyben pedig olyan körülményeket biztosítottak, hogy akár több hétig is biztonságban lehessen ellátni az ország vezetésének feladatát. Az atombunker 3500 négyzetméter alapterületű, körülbelül 2000 ember befogadására alkalmas. H alakban helyezkedik el a volt pártiroda tömb alatt a Szabadság tér és a Kossuth tér alatt. Közvetlen összeköttetésben a metró alagútjával. A több szintes bunker berendezése a mai napig megmaradt, komplett konyha, vizesblokk, hálórész állt rendelkezésre a föld alatti élethez.
A levegőztetésről egy szellőztető rendszer gondoskodott, ami két részből állt. Az egyik akkor működött, amikor a külső levegőben nincs szennyeződés, a másik pedig akkor lépett volna működésbe, hogyha a külső levegőbe szennyeződés kerül. Ebben a helyzetben gázszűrőkön keresztül szűrt levegő biztosította volna a bunker oxigénellátását. A bunker létezésének külső bizonyítéka az egyik vészkijárat. A Szabadság téren látható kör alakú betongyűrű a szellőzőrendszerrel összekötött vészkijárat vége. Az atombunker építési munkálatai körülbelül 10 évig tartottak, teljesen 1962-1963 körül fejezték be a munkálatokat. A létezése egészen 1981-ig titokban maradt, ekkor vette át ugyanis az üzemeltetést a mai BKV.
Emlékét nemcsak a szovjet-mintájú diktatúra magyarországi kiépítésének borzalmai őrzik, hanem építmények is, többek között egy atombunker. Budapesten a Szabadság tér és a Kossuth tér között, a felszín alatt 40 méteres mélységben található az „F-4-es objektum”, közismertebb nevén a „Rákosi-bunker”. A budapesti metróépítkezések kezdetekor az '50-es években a pártvezetés nem csak a civil utasforgalom kiszolgálását tartotta szem előtt. Olyan óvóhelyeket is létre szerettek volna hozni, amelyek egy esetleges háború során védelmet nyújt elsősorban a pártvezetés, de a civil lakosság számára is. A második világháború után pedig már célszerű volt olyan óvóhelyeket is létrehozni, amelyek egy esetleges atomtámadás során is védelmet nyújthat. A metróépítés pedig jó fedőtevékenységnek bizonyult arra, hogy az óvóhely építésére a civil lakosság számára ne derüljön fény.
A mai 2-es metróvonal építése 1951. végén kezdődött. Az építkezéshez vidékről bányászokat hoztak, akiket lesötétített autókkal vittek az építkezés helyszínére. Őket úgy tájékoztatták, hogy a metrót építik, a pártvezetés ugyanis nem szerette volna, hogyha a civil lakosságnak tudomására jut a bunker építése. Elsősorban ugyanis a párt elit részére készült az óvóhely, hogy veszély esetén Rákosi Mátyás vezetésével biztonságos helyről tudják irányítani az országot.
Az óvóhely egyik lejárata a Zoltán utcából nyílik, amely abban az időben a Magyar Dolgozók Pártja székhelye volt. Rákosi ugyan soha nem járt az objektumban, de a lehetőség számára adott volt, hogy közvetlenül lejuthasson a bunkerbe, hogyha a helyzet azt kívánja. A mélyben pedig olyan körülményeket biztosítottak, hogy akár több hétig is biztonságban lehessen ellátni az ország vezetésének feladatát. Az atombunker 3500 négyzetméter alapterületű, körülbelül 2000 ember befogadására alkalmas. H alakban helyezkedik el a volt pártiroda tömb alatt a Szabadság tér és a Kossuth tér alatt. Közvetlen összeköttetésben a metró alagútjával. A több szintes bunker berendezése a mai napig megmaradt, komplett konyha, vizesblokk, hálórész állt rendelkezésre a föld alatti élethez.
A levegőztetésről egy szellőztető rendszer gondoskodott, ami két részből állt. Az egyik akkor működött, amikor a külső levegőben nincs szennyeződés, a másik pedig akkor lépett volna működésbe, hogyha a külső levegőbe szennyeződés kerül. Ebben a helyzetben gázszűrőkön keresztül szűrt levegő biztosította volna a bunker oxigénellátását. A bunker létezésének külső bizonyítéka az egyik vészkijárat. A Szabadság téren látható kör alakú betongyűrű a szellőzőrendszerrel összekötött vészkijárat vége. Az atombunker építési munkálatai körülbelül 10 évig tartottak, teljesen 1962-1963 körül fejezték be a munkálatokat. A létezése egészen 1981-ig titokban maradt, ekkor vette át ugyanis az üzemeltetést a mai BKV.