SG.hu
Crash Bandicoot 4: It's About Time
Kiadó: Activision
Fejlesztő: Toys for Bob
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-4340 3,6 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 Ti vagy ATI Radeon HD 7950 grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1600X processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 390 grafikus kártya, 16 GB RAM, 30 GB szabad hely
Hasonló játékok: Crash Bandicoot N. Sane Trilogy
Kategória: platformer
Bár még mindig hihetetlennek tűnik, de igaz, hogy sok-sok évnyi nélkülözést követően visszatért közénk Crash, a bandikut, hogy a régi öregek mellett egy egészen új közönségnek is megmutathassa tudását. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miként sikerült a nagy visszatérés!
Aki a kilencvenes évek közepén ismerősen mozgott konzolos körökben, és abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a birtokában tudhatott egyet az első PlayStationből, szinte biztos, hogy ismeri a Crash Bandicoot nevet. Sőt mi több, nemcsak ismeri, hanem a mai napig nosztalgikus emlékekkel tekint a legendás 3D platformerre, mely a Naughty Dog egyik első alkotásaként utat mutatott a műfajon belül. Nem véletlen, hogy a korai epizódokat igazi kultusz övezi, de ahogy az Uncharted és a The Last of Us fejlesztői elvesztették a kontrollt a kis bandikut kalandjai felett, gyakorlatilag úgy indult meg egy határozott lejtmenetben a sorozat.
Egészen 2017-ig, hiszen ekkor érkezett az N. Sane Trilogy, melynek részeként az Activision – mint aktuális jogtulajdonos – parancsot adott a korai epizódok feldolgozására. Miután a gyűjteményes újragondolás óriási sikert aratott, az Activision pedig megérezte a pénzszagot a levegőben, várható volt, hogy rövidesen beindítják az új epizódok gyártását. Ehhez határozott parancsokat adhattak a Skylanders-sorozattal elhíresült Toys for Bob csapatának: csak kövessék az eredeti részek vonalát, és a siker garantált lesz. Bár ez ebben a formában azért erős túlzás, de a recept tényleg működött!
A Crash Bandicoot 4: It's About Time ugyanis már az első betöltést követően azt érezteti velünk – mindössze néhány perc után –, hogy bár minden szebb és jobb lett, talán a játékmenet sem maradt változatlan, azonban az alapok tekintetében semmi módosítás sem történt. Ez egyszerre pozitívum és negatívum is az alkotás kapcsán, hiszen aki a nagyon korai részeket szerette, az rögtön ráérez majd Crash és Coco legújabb kalandjára, de azok számára is okozhat kellemes élményeket, akik most hallanak először a sorozatról. Persze esetükben egy kicsit rizikósabb a helyzet, hiszen a franchise rendkívül erős sajátosságokkal rendelkezik, legyen szó akár a vérnyomásnövelő készítmények hatásával vetekedő nehézségi szintről, akár a főhős esetlenségéről. Az instant nosztalgia azonban már az első pillanatoktól kezdve ott ólálkodik a játékban, így a történetben is rengeteg ismerős köszön majd vissza ránk.
Nyilván a sztori most sem lett központi elem, igazából csak egy erős hátteret ad a játéknak, melyben Neo Cortex és Nefarious Tropy közös erővel megpróbálnak világuralomra törni, amihez párhuzamos univerzumokat nyitnak. Csakhogy nem számolnak Crash és Coco párosával, akik a mi segítségünkkel egyáltalán nem riadnak vissza attól, hogy meglátogassák ezeket a világokat, melyek alapvetően meghatározzák majd az egyes pályák hangulatát. Összesen közel 40 szintet álmodtak meg a készítők az új Crash Bandicoothoz, ami talán nem tűnik valami soknak, de ezek a helyszínek annyira változatosak, és olyan magas újrajátszhatósági faktorral kecsegtetnek, hogy egyáltalán nem lesz hiányérzetünk.
Ez pedig szerencsére a játékmenetről is elmondható! A Crash Bandicoot 4: It's About Time továbbra is egy 3D platformer, melyben hősünket fix kameranézetből, az esetek többségében hátulról vagy oldalról – nagyon ritkán elölről – láthatjuk, a cél pedig nem más, mint hogy eljuthassunk a pályák egyik végéből a másikba. Ehhez adott lesz Crash korábbról jól ismert eszköztára, így a folyamatos rohanás, a dupla ugrások, a becsúszások vagy éppen a lecsapás, melyeket az aktuális részben guggolással és falon futással egészítettek ki. Előbbit feleslegesnek, utóbbit pedig egyszerűen idegesítőnek kell neveznünk, de helyenként azért jópofa mutatványokat tudunk kivitelezni a segítségükkel. A falon futás kapcsán mondjuk erősen határeset a helyzet, hiszen a legtöbbször nem sok boldogságot találtunk benne.
A nehézségi szint persze folyamatosan növekszik, ugyanakkor ez nemcsak a pályák bonyolultságán vehető észre, hanem sajnálatos módon azon is, hogy az új Crash mennyi esetlenséget átvett a korábbi epizódokból. Hősünk irányítása például még mindig gyakran kellemetlen, főleg a menekülések, a pergős pillanatok vagy az említett falon futkározás esetén. Persze a kameramozgással sem sikerült különösebben előre lépni a készítőknek, így maradjunk annyiban, hogy okoz majd némi kellemetlenséget, amikor – sajnos meglepően gyakran – nem tudjuk, hogy hősünk hová érkezik, mert lehetetlen lesz felmérni körülötte a terepet.
Ezek kellemetlen hiányosságok, de a nosztalgiafaktor miatt nem tudunk nagyon haragudni ezért a készítőkre, hiszen ők csak jó munkásemberként aktívan használták az indigót, és sajnos nemcsak a pozitív tulajdonságokat, hanem a negatívumokat is egy az egyben lemásolták. Persze nézőpont kérdése, hogy mennyire tekinthetők ezek negatívumnak, hiszen évtizedek óta együtt élünk ezekkel a sajátosságokkal, így talán már hiányoznának is, ha nem lennének benne a játékban. Türelemre azonban szükségünk lesz a pályákon, ezt jegyezzük meg!
Ahogyan azt is, hogy a fejlesztők azért igyekeztek színesíteni egy kicsit az élményt, és nem csak azzal, hogy változatos helyszínekkel, feladványokkal és gyűjtögetni valókkal leptek meg minket. Az egyes dimenziók ugyanis új maszkokat is hoztak, így Aku Aku extra védelme mellett ott lesz Lani-Loli, melynek alkalmazásával valós időben ugrándozhatunk a síkok között – ezzel megoldva egyes akadályokat –, míg Akano a végtelen pörgés erejével vértezi fel hősünket. Személyes kedvencünk a Kupuna-Wa volt, mely gyakorlatilag az időlassítást hozta a játékmenetbe, míg Ika-Ika a gravitáció manipulációjában nyújt fontos szerepet.
Mindegyiket aktívan kell használnunk bizonyos fejtörőknél, és minél előbbre jutunk a történetben, annál gyakrabban kell a maszkokhoz folyamodnunk. Ha mindez nem lenne elég, a Crash Bandicoot 4: It's About Time még többjátékosos élményekkel is kecsegtet, ezáltal találunk benne kooperatív módot, különféle kihívásokat, de újra átélhetjük például a pályák tükrözött változatát, sőt feloldhatunk új képességekkel rendelkező extra karaktereket is, akikkel egy új oldalát ismerhetjük meg az alkotásnak.
Grafika: A külsőségek tekintetében a játék minden tekintetben a korábbi részek sajátosságait követi. Már a régi epizódok feldolgozásai megkapták ezt az erőteljesen rajzfilmes, kissé a Skylanders-sorozatra hajazó küllemet, ami nagyon jól áll Crash világának, így kifejezetten látványosnak nevezhetjük az összképet, élmény elmélázni a pályákon vagy látni az új köntösbe bújt karaktereket. Nincs gond az optimalizálással sem, alapvetően kellemes élmény lesz régi és új rajongóknak egyaránt.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Míg a konzolos változat ezen a téren egészen elfogadható eredményt produkált, addig PC-n billentyűzettel és egérrel kifejezetten öngyilkosság belefogni a játékba. A kontroller tehát erősen ajánlott, de a kamerakezelés, a nehezen felmérhető környezet, valamint az ebből fakadó kellemetlenségek – melyek alaposan fel tudják tornázni a vérnyomást – sajnos elég gyakoriak.
Játszhatóság: A tartalom terén kifejezetten komoly dolgokat hoztak össze a készítők az új Crash Bandicoot kapcsán. Eleve a kampányt is sok-sok óráig tart majd végigjátszani a sok nehézség miatt, de mellette ott lesznek a többjátékosos elemek, valamint a feloldható extrák, mint például a bónusz karakterek és a hozzájuk tartozó skinek, melyek miatt érdemes lehet újra és újra nekiveselkedni a kalandnak, akárcsak 1996-ban az első résznek.
Intelligencia, nehézség: Az új Crashsel kapcsolatban sajnos ki kell emelni, hogy hiába van benne Retro és Modern nehézségi szint, sajnos még utóbbi esetén is okoz fejtörést. Mondjuk mindezt annak ellenére, hogy sokkal több mentési ponttal találkozunk itt, illetve eleve csökkent a kihívás mértéke, de a fentiekben már említett pontatlanságok, valamint a kiszámíthatatlanság így is gyakran tör borsot az orrunk alá.
Hangok, zene: Ezen a téren egységesen magas színvonalat képvisel az It’s About Time. A hősök szinkronja kifejezetten kellemes és mókás, de a zenék, valamint az egyéb hanghatások tekintetében sem okoz csalódást.
Összegzés: Mindent összevetve a Crash Bandicoot 4 egy remek folytatása lett a korai részeknek. Sokaknak mehet az idegeire, rengeteg újonc meg is utálhatja emiatt, de aki az első három epizódon szocializálódott egykoron, az főleg Retro módban elképesztően jól szórakozhat vele annak ellenére, hogy hibái és hiányosságai azért természetesen akadnak. Direkt régi vágású alkotás született, érezhetően biztosra mentek vele az alkotók, de éppen ezért lett annyira szerethető, hiszen nagy szükség volt már erre. Ebben a formában nagyon tudnánk örülni még egy-két folytatásnak – akár nagyobb újdonságok nélkül is!
Fejlesztő: Toys for Bob
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-4340 3,6 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 Ti vagy ATI Radeon HD 7950 grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1600X processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 390 grafikus kártya, 16 GB RAM, 30 GB szabad hely
Hasonló játékok: Crash Bandicoot N. Sane Trilogy
Kategória: platformer
Bár még mindig hihetetlennek tűnik, de igaz, hogy sok-sok évnyi nélkülözést követően visszatért közénk Crash, a bandikut, hogy a régi öregek mellett egy egészen új közönségnek is megmutathassa tudását. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miként sikerült a nagy visszatérés!
Aki a kilencvenes évek közepén ismerősen mozgott konzolos körökben, és abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a birtokában tudhatott egyet az első PlayStationből, szinte biztos, hogy ismeri a Crash Bandicoot nevet. Sőt mi több, nemcsak ismeri, hanem a mai napig nosztalgikus emlékekkel tekint a legendás 3D platformerre, mely a Naughty Dog egyik első alkotásaként utat mutatott a műfajon belül. Nem véletlen, hogy a korai epizódokat igazi kultusz övezi, de ahogy az Uncharted és a The Last of Us fejlesztői elvesztették a kontrollt a kis bandikut kalandjai felett, gyakorlatilag úgy indult meg egy határozott lejtmenetben a sorozat.
Egészen 2017-ig, hiszen ekkor érkezett az N. Sane Trilogy, melynek részeként az Activision – mint aktuális jogtulajdonos – parancsot adott a korai epizódok feldolgozására. Miután a gyűjteményes újragondolás óriási sikert aratott, az Activision pedig megérezte a pénzszagot a levegőben, várható volt, hogy rövidesen beindítják az új epizódok gyártását. Ehhez határozott parancsokat adhattak a Skylanders-sorozattal elhíresült Toys for Bob csapatának: csak kövessék az eredeti részek vonalát, és a siker garantált lesz. Bár ez ebben a formában azért erős túlzás, de a recept tényleg működött!
A Crash Bandicoot 4: It's About Time ugyanis már az első betöltést követően azt érezteti velünk – mindössze néhány perc után –, hogy bár minden szebb és jobb lett, talán a játékmenet sem maradt változatlan, azonban az alapok tekintetében semmi módosítás sem történt. Ez egyszerre pozitívum és negatívum is az alkotás kapcsán, hiszen aki a nagyon korai részeket szerette, az rögtön ráérez majd Crash és Coco legújabb kalandjára, de azok számára is okozhat kellemes élményeket, akik most hallanak először a sorozatról. Persze esetükben egy kicsit rizikósabb a helyzet, hiszen a franchise rendkívül erős sajátosságokkal rendelkezik, legyen szó akár a vérnyomásnövelő készítmények hatásával vetekedő nehézségi szintről, akár a főhős esetlenségéről. Az instant nosztalgia azonban már az első pillanatoktól kezdve ott ólálkodik a játékban, így a történetben is rengeteg ismerős köszön majd vissza ránk.
Nyilván a sztori most sem lett központi elem, igazából csak egy erős hátteret ad a játéknak, melyben Neo Cortex és Nefarious Tropy közös erővel megpróbálnak világuralomra törni, amihez párhuzamos univerzumokat nyitnak. Csakhogy nem számolnak Crash és Coco párosával, akik a mi segítségünkkel egyáltalán nem riadnak vissza attól, hogy meglátogassák ezeket a világokat, melyek alapvetően meghatározzák majd az egyes pályák hangulatát. Összesen közel 40 szintet álmodtak meg a készítők az új Crash Bandicoothoz, ami talán nem tűnik valami soknak, de ezek a helyszínek annyira változatosak, és olyan magas újrajátszhatósági faktorral kecsegtetnek, hogy egyáltalán nem lesz hiányérzetünk.
Ez pedig szerencsére a játékmenetről is elmondható! A Crash Bandicoot 4: It's About Time továbbra is egy 3D platformer, melyben hősünket fix kameranézetből, az esetek többségében hátulról vagy oldalról – nagyon ritkán elölről – láthatjuk, a cél pedig nem más, mint hogy eljuthassunk a pályák egyik végéből a másikba. Ehhez adott lesz Crash korábbról jól ismert eszköztára, így a folyamatos rohanás, a dupla ugrások, a becsúszások vagy éppen a lecsapás, melyeket az aktuális részben guggolással és falon futással egészítettek ki. Előbbit feleslegesnek, utóbbit pedig egyszerűen idegesítőnek kell neveznünk, de helyenként azért jópofa mutatványokat tudunk kivitelezni a segítségükkel. A falon futás kapcsán mondjuk erősen határeset a helyzet, hiszen a legtöbbször nem sok boldogságot találtunk benne.
A nehézségi szint persze folyamatosan növekszik, ugyanakkor ez nemcsak a pályák bonyolultságán vehető észre, hanem sajnálatos módon azon is, hogy az új Crash mennyi esetlenséget átvett a korábbi epizódokból. Hősünk irányítása például még mindig gyakran kellemetlen, főleg a menekülések, a pergős pillanatok vagy az említett falon futkározás esetén. Persze a kameramozgással sem sikerült különösebben előre lépni a készítőknek, így maradjunk annyiban, hogy okoz majd némi kellemetlenséget, amikor – sajnos meglepően gyakran – nem tudjuk, hogy hősünk hová érkezik, mert lehetetlen lesz felmérni körülötte a terepet.
Ezek kellemetlen hiányosságok, de a nosztalgiafaktor miatt nem tudunk nagyon haragudni ezért a készítőkre, hiszen ők csak jó munkásemberként aktívan használták az indigót, és sajnos nemcsak a pozitív tulajdonságokat, hanem a negatívumokat is egy az egyben lemásolták. Persze nézőpont kérdése, hogy mennyire tekinthetők ezek negatívumnak, hiszen évtizedek óta együtt élünk ezekkel a sajátosságokkal, így talán már hiányoznának is, ha nem lennének benne a játékban. Türelemre azonban szükségünk lesz a pályákon, ezt jegyezzük meg!
Ahogyan azt is, hogy a fejlesztők azért igyekeztek színesíteni egy kicsit az élményt, és nem csak azzal, hogy változatos helyszínekkel, feladványokkal és gyűjtögetni valókkal leptek meg minket. Az egyes dimenziók ugyanis új maszkokat is hoztak, így Aku Aku extra védelme mellett ott lesz Lani-Loli, melynek alkalmazásával valós időben ugrándozhatunk a síkok között – ezzel megoldva egyes akadályokat –, míg Akano a végtelen pörgés erejével vértezi fel hősünket. Személyes kedvencünk a Kupuna-Wa volt, mely gyakorlatilag az időlassítást hozta a játékmenetbe, míg Ika-Ika a gravitáció manipulációjában nyújt fontos szerepet.
Mindegyiket aktívan kell használnunk bizonyos fejtörőknél, és minél előbbre jutunk a történetben, annál gyakrabban kell a maszkokhoz folyamodnunk. Ha mindez nem lenne elég, a Crash Bandicoot 4: It's About Time még többjátékosos élményekkel is kecsegtet, ezáltal találunk benne kooperatív módot, különféle kihívásokat, de újra átélhetjük például a pályák tükrözött változatát, sőt feloldhatunk új képességekkel rendelkező extra karaktereket is, akikkel egy új oldalát ismerhetjük meg az alkotásnak.
Grafika: A külsőségek tekintetében a játék minden tekintetben a korábbi részek sajátosságait követi. Már a régi epizódok feldolgozásai megkapták ezt az erőteljesen rajzfilmes, kissé a Skylanders-sorozatra hajazó küllemet, ami nagyon jól áll Crash világának, így kifejezetten látványosnak nevezhetjük az összképet, élmény elmélázni a pályákon vagy látni az új köntösbe bújt karaktereket. Nincs gond az optimalizálással sem, alapvetően kellemes élmény lesz régi és új rajongóknak egyaránt.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Míg a konzolos változat ezen a téren egészen elfogadható eredményt produkált, addig PC-n billentyűzettel és egérrel kifejezetten öngyilkosság belefogni a játékba. A kontroller tehát erősen ajánlott, de a kamerakezelés, a nehezen felmérhető környezet, valamint az ebből fakadó kellemetlenségek – melyek alaposan fel tudják tornázni a vérnyomást – sajnos elég gyakoriak.
Játszhatóság: A tartalom terén kifejezetten komoly dolgokat hoztak össze a készítők az új Crash Bandicoot kapcsán. Eleve a kampányt is sok-sok óráig tart majd végigjátszani a sok nehézség miatt, de mellette ott lesznek a többjátékosos elemek, valamint a feloldható extrák, mint például a bónusz karakterek és a hozzájuk tartozó skinek, melyek miatt érdemes lehet újra és újra nekiveselkedni a kalandnak, akárcsak 1996-ban az első résznek.
Intelligencia, nehézség: Az új Crashsel kapcsolatban sajnos ki kell emelni, hogy hiába van benne Retro és Modern nehézségi szint, sajnos még utóbbi esetén is okoz fejtörést. Mondjuk mindezt annak ellenére, hogy sokkal több mentési ponttal találkozunk itt, illetve eleve csökkent a kihívás mértéke, de a fentiekben már említett pontatlanságok, valamint a kiszámíthatatlanság így is gyakran tör borsot az orrunk alá.
Hangok, zene: Ezen a téren egységesen magas színvonalat képvisel az It’s About Time. A hősök szinkronja kifejezetten kellemes és mókás, de a zenék, valamint az egyéb hanghatások tekintetében sem okoz csalódást.
Összegzés: Mindent összevetve a Crash Bandicoot 4 egy remek folytatása lett a korai részeknek. Sokaknak mehet az idegeire, rengeteg újonc meg is utálhatja emiatt, de aki az első három epizódon szocializálódott egykoron, az főleg Retro módban elképesztően jól szórakozhat vele annak ellenére, hogy hibái és hiányosságai azért természetesen akadnak. Direkt régi vágású alkotás született, érezhetően biztosra mentek vele az alkotók, de éppen ezért lett annyira szerethető, hiszen nagy szükség volt már erre. Ebben a formában nagyon tudnánk örülni még egy-két folytatásnak – akár nagyobb újdonságok nélkül is!