Gyurkity Péter
Távoli galaxisban mutattak ki oxigént
Eközben pedig az exobolygók tanulmányozására is új módszert dolgoztak ki.
Egyszerre két érdekes tanulmány is napvilágot látott a napokban az űrkutatás területén, amelyek ugyan nem állnak közvetlen kapcsolatban egymással, most mégis egyszerre vesszük őket szemügyre, hiszen ezek az exobolygók, illetve a távoli galaxisok vizsgálata terén hoznak magukkal komoly újításokat.
Az első munkában arról olvashatunk, hogy a Shanghai Astronomical Observatory csapata két teleszkóp bevonásával tanulmányozta a meglehetősen távoli, tőlünk mintegy 581 millió fényévre lévő Markarian 231 galaxisból beérkező fényt, amely a forrás (egy QSO, azaz quasi stellar object) révén vöröseltolódással, alacsonyabb frekvencián futott be, így a saját légkörünkben megtalálható gázok nem okoztak problémát a megfelelő detektálásban és a vizsgálatban. Az eredmény arra utal, hogy a galaxisban nagyjából 100-szor annyi oxigén van jelen, mint a Tejútrendszerben, ezzel pedig most először sikerült ezt visszaigazolni egy másik galaxisban (korábban saját galaxisunk két helyszínén sikerült kimutatni a molekuláris oxigén jelenlétét, ezek sorrendben a Rho Ophiuchi, valamint az Orion-köd). A munka folytatásával reményeik szerint arra is rájöhetünk, hogy az oxigén eloszlása miként járul hozzá a galaxisok kialakulásához, illetve ez mennyiben járul hozzá az élet feltételeinek megteremtéséhez.
Holland kutatók ezalatt a LOFAR-rádióteleszkóp segítségével azt figyelték meg, hogy a távoli csillagok mágneses mezeje, valamint az őket kísérő exobolygók közötti interakció felmérésével miként vizsgálhatjuk meg magukat a bolygókat, amely egy további eszközt biztosítana számunkra ezen a téren. Itt elsősorban a vörös törpecsillagokat veszik szemügyre, amelyek kisebbek és hűvösebbek a Napnál, viszont jóval erősebb mágneses mezővel rendelkeznek, a közelebb elhelyezkedő kísérők pedig komoly hatást kénytelenek elszenvedni, amelynek eredményeként gyakorlatilag az ezen kapcsolatot leíró rádióadást kapunk, ezt pedig az erre bevetett rádióteleszkópok révén alaposan kielemezhetjük. A szakemberek a kerékpár dinamójához hasonlítják a jelenséget, amely saját Naprendszerünkben nincs jelen (a gyengébb mágneses mező és a bolygók Naptól mért nagyobb távolsága révén), a távoli rendszerek esetében viszont az eljárás komoly segítséget nyújthat a megfigyelésben.
A kettőscsillagok kiszűrésével a számunkra ideális példányokra koncentrálhatunk, ezekből reményeik szerint nem lesz hiány (hiszen a vörös törpék a leggyakoribb típusnak számítanak) és bár az erős behatás egyben a bolygók légkörére és felszínére is veszélyes, ezzel az eljárással további érdekes planétákat igazolhatunk majd vissza, később pedig még részletesebben is megismerhetjük majd ezen égitesteket.
Egyszerre két érdekes tanulmány is napvilágot látott a napokban az űrkutatás területén, amelyek ugyan nem állnak közvetlen kapcsolatban egymással, most mégis egyszerre vesszük őket szemügyre, hiszen ezek az exobolygók, illetve a távoli galaxisok vizsgálata terén hoznak magukkal komoly újításokat.
Az első munkában arról olvashatunk, hogy a Shanghai Astronomical Observatory csapata két teleszkóp bevonásával tanulmányozta a meglehetősen távoli, tőlünk mintegy 581 millió fényévre lévő Markarian 231 galaxisból beérkező fényt, amely a forrás (egy QSO, azaz quasi stellar object) révén vöröseltolódással, alacsonyabb frekvencián futott be, így a saját légkörünkben megtalálható gázok nem okoztak problémát a megfelelő detektálásban és a vizsgálatban. Az eredmény arra utal, hogy a galaxisban nagyjából 100-szor annyi oxigén van jelen, mint a Tejútrendszerben, ezzel pedig most először sikerült ezt visszaigazolni egy másik galaxisban (korábban saját galaxisunk két helyszínén sikerült kimutatni a molekuláris oxigén jelenlétét, ezek sorrendben a Rho Ophiuchi, valamint az Orion-köd). A munka folytatásával reményeik szerint arra is rájöhetünk, hogy az oxigén eloszlása miként járul hozzá a galaxisok kialakulásához, illetve ez mennyiben járul hozzá az élet feltételeinek megteremtéséhez.
Holland kutatók ezalatt a LOFAR-rádióteleszkóp segítségével azt figyelték meg, hogy a távoli csillagok mágneses mezeje, valamint az őket kísérő exobolygók közötti interakció felmérésével miként vizsgálhatjuk meg magukat a bolygókat, amely egy további eszközt biztosítana számunkra ezen a téren. Itt elsősorban a vörös törpecsillagokat veszik szemügyre, amelyek kisebbek és hűvösebbek a Napnál, viszont jóval erősebb mágneses mezővel rendelkeznek, a közelebb elhelyezkedő kísérők pedig komoly hatást kénytelenek elszenvedni, amelynek eredményeként gyakorlatilag az ezen kapcsolatot leíró rádióadást kapunk, ezt pedig az erre bevetett rádióteleszkópok révén alaposan kielemezhetjük. A szakemberek a kerékpár dinamójához hasonlítják a jelenséget, amely saját Naprendszerünkben nincs jelen (a gyengébb mágneses mező és a bolygók Naptól mért nagyobb távolsága révén), a távoli rendszerek esetében viszont az eljárás komoly segítséget nyújthat a megfigyelésben.
A kettőscsillagok kiszűrésével a számunkra ideális példányokra koncentrálhatunk, ezekből reményeik szerint nem lesz hiány (hiszen a vörös törpék a leggyakoribb típusnak számítanak) és bár az erős behatás egyben a bolygók légkörére és felszínére is veszélyes, ezzel az eljárással további érdekes planétákat igazolhatunk majd vissza, később pedig még részletesebben is megismerhetjük majd ezen égitesteket.