SG.hu
The Surge 2
Kiadó: Focus Home Interactive
Fejlesztő: Deck13 Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4690K 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8320 processzor, Nvidia GeForce GTX 950 vagy ATI Radeon R9 280 grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3820 4-Core 3,6 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 980 Ti vagy ATI Radeon RX Vega 56 grafikus kártya, 16 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Surge, Dark Souls
Kategória: külsőnézetes akciójáték
Bár nem aratott osztatlan sikert, a sci-fi-hatású Dark Souls-klónok rajongói kifejezetten szerették az első The Surge élményét, most pedig megérkezett a folytatás, amit az első rész kedvelőinek kérései alapján állítottak össze. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült a második epizód!
A német Deck13 fejlesztői lassan már 20 esztendeje próbálkoznak videojátékok készítésével. Kezdeti munkáikat nem övezte különösebb siker, azonban a Dark Souls népszerűsége láttán felismertek egy olyan piaci rést, aminek kihasználásával egy jó koncepció és egy ütős játékmenet elegendő volt ahhoz, hogy a problémák ellenére is egy nagyobbacska rajongótábor sorakozzon fel mögé. A The Surge kapcsán bár helytálló a sci-fi-hatású Dark Souls-klón jelző, azonban nem lehetett volna pusztán ennyivel elintézni a dolgot, hiszen kellemesen ritmusos harcrendszere, nagyszerű világábrázolása és összetett fejlődési rendszere még sok esetben túl is mutatott a From Software sikersorozatán. Nem meglepő, hogy a Deck13 munkatársai a folytatás mellett döntöttek, noha már a kezdetek kezdetén is felhívták rá a rajongók figyelmét, hogy az első rész sokszor kritizált pontjainak javítása a legfontosabb feladatuk lesz a The Surge 2 kapcsán. Lássuk, hogy mit sikerült betartani a nagy ígéretekből!
A legelső epizódot annak idején sokan azért nem szerették túlzottan, mert hiányzott belőle egy igazán erőteljes történet. Bár a felütés rendben volt, a világábrázolással sem akadtak különösebb problémák, azonban az első percek után a cselekmény egyszerűen eltűnt, és a fináléig vissza sem tért közénk. A folytatás ennél egy kicsit okosabban gazdálkodik a lehetőségekkel, és bár érezhető, hogy itt sem dolgozták magukat halálra az írók, ugyanakkor az elejétől a végéig van egy több szálon futó történet, ami kellemes hátteret biztosít a vad akcióknak.
A sztori ráadásul felvezeti a The Surge 2 legfontosabb újdonságát is, miszerint kiszabadulunk végre a romokba dőlt CREO labor falai közül, noha nem jutunk tőle túl messze, éppen csak a legközelebbi városig. Jericho City ugyanis elsőként esett áldozatul a nanobotok ámokfutásának, aminek jóvoltából egy halálos fertőzést indítottak útnak. Mivel a nagyhatalmak nem szerették volna, ha a kórral globálisan kellene megküzdeniük, gyorsan karantént vontak a város köré, hátha történik valami, vagy érkezik valaki, aki megállítaná az őrületet.
Bár ez is elég kellemes alapot jelentene a játékhoz, azonban itt még nem ért véget a készítők kreativitása! A sztoriba csakhamar bekapcsolódik ugyanis egy rejtélyes kislány, aki a mendemondák szerint képes arra, hogy irányítsa a nanotechnológiát, vagyis a megoldás kulcsa lehetne belőle, ha valaki felkutatná. Hősünk, alias a névtelen senki – akit végre kortól, nemtől és kinézettől függetlenül mi alkothatunk meg egy közepesen alapos karakterszerkesztővel – legnagyobb pechjére csakhamar ennek az őrületnek a kellős közepén találja magát, amikor éppen a karanténba zárt városban zuhan le a repülőjével.
A balesetben súlyosan megsérül és mozgásképtelenné válik, de hála a robotőrök által használt külső fémváznak, újra lábra áll, és elindul, hogy felfedezze Jericho városát. A kérdéses település összességében kifejezetten rémisztő hatást kelt. Bár a helyszínek változatosak – nemcsak városias környezetben, hanem zöldövezetben is sokat harcolhatunk –, a nyitott világ ideáját azért felejtsük el, itt végig és nagyon pontosan terelgetnek majd minket a készítők a romos város főbb helyszínei között, szabadságról pedig egy pillanatig sem álmodhatunk. Nem mintha ez probléma lenne, hiszen alapvetően így is elegendő mozgásterünk lesz, nem fojtogatnak minket a szűkös laboratóriumi folyosók, mint annak idején az első részben, tehát a fejlődés határozottan érezhető.
Ez igaz lesz a világábrázolásra is, hiszen az egy dolog, hogy sokkal változatosabb robotokkal mérhetjük majd össze a tudásunkat, de mindemellett például több frakció is vár majd ránk a pályákon, akik nemcsak érdekes karaktereket hoztak a történetbe, de mindemellett rengeteg mellékküldetést is. Lesznek, akik például beletörődtek a helyzetbe, és egy új világrend kiépítésén dolgoznak, mások továbbra is várják az evakuálást, de akad majd egy tudóscsoport is, akik a gyógyírt keresik a veszélyes kórra. Bár rengeteg a lehetőség, azért nyilvánvalóan mindenhol érezni a lehetőségek korlátait, legyen szó a sztori közepes jellegéről, a fordulatok hiányáról, a fentebb említett korlátozott pályákról vagy éppen az önismétlődő küldetésekről.
Szerencse azonban, hogy a The Surge 2 nem egy szerepjáték – bár ebből a stílusból is jócskán merít a fejlődési rendszer, a rengeteg összegyűjthető csecsebecse, a milliónyi fegyver, augmentáció és egyebek miatt –, lévén a központi elemet esetében még mindig a küzdelmek adják. Ezen a téren pedig a legnagyobb örömünkre szintén rengeteg finomhangolást kaptunk, ha tehát akadtak az első részben kellemetlenségek, a folytatásban garantáltan mindent tökéletesítettek az alkotók.
Amit feltétlenül ki kell emelni a küzdelmek kapcsán, hogy ezúttal sokkal pergősebbek és látványosabbak lettek, teljesen eltűnt az első részben még helyenként felbukkanó akadozó megoldás, ami annak ellenére is igaz, hogy az alapokhoz nem nyúltak hozzá túlzottan, tehát minden egyes összetűzésben az energia és az állóképesség kapja majd a főszerepet. Ezekkel kell úgy gazdálkodnunk, hogy minden képességünket és fegyverünket a maximumra tudjuk járatni úgy, hogy közben ne nullázzuk le az életerőnket. Bár sokkal kiegyensúlyozottabb, mondhatni könnyebb lesz ügyesen lavírozni a három érték szinten tartásával, mint legutóbb, de azért most is meglepően sokszor esünk majd el a pályán úgy, hogy közben a készítők felmenőit szidalmazzuk.
Nem az a baj, hogy a The Surge 2 nehéz játék, hanem az, hogy gyakran igazságtalanul és értelmetlenül nehéz, ezáltal rengeteg alkalommal tévedhetünk olyan területekre, ahol a szintünk alapján még nem kellene lennünk. Bár a küzdelmek során a reflexek is sokat számítanak a győzelemben – kinek az egyik, kinek a másik képesség alkalmazása lesz majd az erőssége –, de így is nevetséges, hogy gyakran még egy ócska robot is egy ütéssel földre küld minket, ha éppen egy kicsit elkalandozik a figyelmünk.
Szerencsére egy kis mellékes kaszabolással, netán ismétlődő opcionális feladatokkal nagyon jól felerősíthetjük hősünket, de ilyenkor pedig áteshetünk a ló túlsó oldalára, és olyan erőssé válhatunk, hogy egyszerre értelmét veszti a valóban összetett harcrendszer, melyben a támadás, a blokkolás, a kitérés, a speciális képességek használata, az augmentációk, sőt a felszerelések egyaránt fontos szerepet kapnak majd. Túlzás nélkül szerepjátékokat megszégyenítő mennyiségű és tulajdonságú fegyver, páncélzat, beültethető chip és ezek kombinált bónuszai várnak ránk, a legjobb pedig, hogy nincsenek kasztok, tehát amit találunk, azt rendszerint használhatjuk is.
Az első rész kedvelőinek legnagyobb örömére a The Surge 2-ben is visszatér majd hősünk drónja, aki rengeteget segít nekünk ebben-abban – például az ellenfelek ledarálásában, az elzárt helyszínek megközelítésében –, de a legkülönlegesebb szerepe alighanem a graffitizésben lesz. Ennek a lényege, hogy a kis drónnal felfújhatunk az épületekre különféle üzeneteket vagy utalásokat, melyek utána megjelenhetnek más játékosoknál, ezáltal beszélhetünk hasznos tanácsokról, figyelmeztetésekről, de akár átverésekről is. Hogy ez ismerős valahonnan? Jót lopni nem bűn! Pláne, hogy a németek képesek voltak a képükre formálni ezt az opciót, sőt mi több, tovább is gondolták olyan dolgokkal, mint hogy az elesett játékosokat megtalálhatjuk, halálukat pedig megbosszulhatjuk, és amennyiben sikerrel járunk, némi extra lesz a jutalmunk.
Grafika:
Noha nem rengeti meg a világot a külcsín tekintetében, azonban a The Surge 2-nek egyáltalán nincs szégyenkeznivalója a megjelenés kapcsán. Az optimalizálás ugyan helyenként még mindig nem az igazi, és akadnak technikai problémák, de az animációk, a világ, a karakterábrázolások, tehát gyakorlatilag szinte minden egészen kellemes élményekkel kecsegtet, érezhető a fejlődés az első részhez képest, még ha a nyitott pályakialakításról továbbra is csak álmodhatunk.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Különösebb problémák ezen a téren nincsenek a játékkal. Bár a kamerakezelés néha okozhat kellemetlenségeket, azonban a küzdelmek, a felfedezés meglepően kiegyensúlyozott lett. A kezelőfelületről is hasonlókat lehetne mondani, noha azt azért érdemes kiemelni, hogy helyenként egy kicsit túlzásokba estek a készítők, így egy szint után az ember már nem lesz hajlandó azt nézegetni minden percben, hogy az újabb fegyver melyik páncéllal tud a legnagyobbat sebezni, és milyen lendítés esetén kapjuk tőle a legtöbb bónuszt, mert teljesen felesleges lesz.
Játszhatóság: A történet határozottan jobb, mint legutóbb, azonban még mindig van hová fejlődni, de a nagyjából 20-30 órás kampány során a mellékes teendők minősége is hagy maga után némi kívánnivalót. Hiába van tehát nagy tartalom – még a New Game+ játékmódról sem kell lemondanunk –, a mennyiség mellé sajnos nem sikerült elég minőséget felvonultatniuk a készítőknek.
Intelligencia, nehézség:
Rengeteg bug és technikai baki található a játékban, de mellettük a mesterséges intelligencia, valamint a kellemetlen nehézségi szint a leginkább zavaró. Az ellenfelek gyakorlatilag nem gondolkodnak, nem taktikáznak, csak támadnak, ahogy azt a nagykönyvben megírták nekik, a nehézség skálázása pedig annyira rosszul sikerült, hogy sok esetben túl könnyűnek vagy túl nehéznek érezhetjük a játékot, de ami még nagyobb baj, hogy rengetegszer inkább igazságtalannak.
Hangok, zene: A szinkronok összességében nem sikerültek rosszra, az effektek többsége is helyén van, de a jó zenék például kifejezetten hiányoztak belőle sok helyen. Az egész alig emelkedik ki a középszerűségből, ami helyenként azért elég komoly ürességet ültethet a fülünkbe, ez pedig minőségi kérdéseket vet fel.
Összegzés: Bár messze nem tökéletes, de összességében semmiképpen sem lett rossz a The Surge 2! Vannak ugyan hibái és hiányosságai, de a még mindig elragadó koncepciója, az egyenesen zseniális harcrendszere, a kellemes újdonságai, valamint az első részhez mérten jelentősnek nevezhető fejlesztései egy igazán jó Dark Souls-pótlékká teszik, így aki kedveli a műfajt, a gyakran izzasztóan nehéz küzdelmeket, az biztosan ismét megtalálja vele a számításait. Mivel lehet még hová fejlődni és terelni ezt a témát, bőven maradt potenciál egy harmadik részre is!
Fejlesztő: Deck13 Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4690K 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8320 processzor, Nvidia GeForce GTX 950 vagy ATI Radeon R9 280 grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3820 4-Core 3,6 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 980 Ti vagy ATI Radeon RX Vega 56 grafikus kártya, 16 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Surge, Dark Souls
Kategória: külsőnézetes akciójáték
Bár nem aratott osztatlan sikert, a sci-fi-hatású Dark Souls-klónok rajongói kifejezetten szerették az első The Surge élményét, most pedig megérkezett a folytatás, amit az első rész kedvelőinek kérései alapján állítottak össze. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült a második epizód!
A német Deck13 fejlesztői lassan már 20 esztendeje próbálkoznak videojátékok készítésével. Kezdeti munkáikat nem övezte különösebb siker, azonban a Dark Souls népszerűsége láttán felismertek egy olyan piaci rést, aminek kihasználásával egy jó koncepció és egy ütős játékmenet elegendő volt ahhoz, hogy a problémák ellenére is egy nagyobbacska rajongótábor sorakozzon fel mögé. A The Surge kapcsán bár helytálló a sci-fi-hatású Dark Souls-klón jelző, azonban nem lehetett volna pusztán ennyivel elintézni a dolgot, hiszen kellemesen ritmusos harcrendszere, nagyszerű világábrázolása és összetett fejlődési rendszere még sok esetben túl is mutatott a From Software sikersorozatán. Nem meglepő, hogy a Deck13 munkatársai a folytatás mellett döntöttek, noha már a kezdetek kezdetén is felhívták rá a rajongók figyelmét, hogy az első rész sokszor kritizált pontjainak javítása a legfontosabb feladatuk lesz a The Surge 2 kapcsán. Lássuk, hogy mit sikerült betartani a nagy ígéretekből!
A legelső epizódot annak idején sokan azért nem szerették túlzottan, mert hiányzott belőle egy igazán erőteljes történet. Bár a felütés rendben volt, a világábrázolással sem akadtak különösebb problémák, azonban az első percek után a cselekmény egyszerűen eltűnt, és a fináléig vissza sem tért közénk. A folytatás ennél egy kicsit okosabban gazdálkodik a lehetőségekkel, és bár érezhető, hogy itt sem dolgozták magukat halálra az írók, ugyanakkor az elejétől a végéig van egy több szálon futó történet, ami kellemes hátteret biztosít a vad akcióknak.
A sztori ráadásul felvezeti a The Surge 2 legfontosabb újdonságát is, miszerint kiszabadulunk végre a romokba dőlt CREO labor falai közül, noha nem jutunk tőle túl messze, éppen csak a legközelebbi városig. Jericho City ugyanis elsőként esett áldozatul a nanobotok ámokfutásának, aminek jóvoltából egy halálos fertőzést indítottak útnak. Mivel a nagyhatalmak nem szerették volna, ha a kórral globálisan kellene megküzdeniük, gyorsan karantént vontak a város köré, hátha történik valami, vagy érkezik valaki, aki megállítaná az őrületet.
Bár ez is elég kellemes alapot jelentene a játékhoz, azonban itt még nem ért véget a készítők kreativitása! A sztoriba csakhamar bekapcsolódik ugyanis egy rejtélyes kislány, aki a mendemondák szerint képes arra, hogy irányítsa a nanotechnológiát, vagyis a megoldás kulcsa lehetne belőle, ha valaki felkutatná. Hősünk, alias a névtelen senki – akit végre kortól, nemtől és kinézettől függetlenül mi alkothatunk meg egy közepesen alapos karakterszerkesztővel – legnagyobb pechjére csakhamar ennek az őrületnek a kellős közepén találja magát, amikor éppen a karanténba zárt városban zuhan le a repülőjével.
A balesetben súlyosan megsérül és mozgásképtelenné válik, de hála a robotőrök által használt külső fémváznak, újra lábra áll, és elindul, hogy felfedezze Jericho városát. A kérdéses település összességében kifejezetten rémisztő hatást kelt. Bár a helyszínek változatosak – nemcsak városias környezetben, hanem zöldövezetben is sokat harcolhatunk –, a nyitott világ ideáját azért felejtsük el, itt végig és nagyon pontosan terelgetnek majd minket a készítők a romos város főbb helyszínei között, szabadságról pedig egy pillanatig sem álmodhatunk. Nem mintha ez probléma lenne, hiszen alapvetően így is elegendő mozgásterünk lesz, nem fojtogatnak minket a szűkös laboratóriumi folyosók, mint annak idején az első részben, tehát a fejlődés határozottan érezhető.
Ez igaz lesz a világábrázolásra is, hiszen az egy dolog, hogy sokkal változatosabb robotokkal mérhetjük majd össze a tudásunkat, de mindemellett például több frakció is vár majd ránk a pályákon, akik nemcsak érdekes karaktereket hoztak a történetbe, de mindemellett rengeteg mellékküldetést is. Lesznek, akik például beletörődtek a helyzetbe, és egy új világrend kiépítésén dolgoznak, mások továbbra is várják az evakuálást, de akad majd egy tudóscsoport is, akik a gyógyírt keresik a veszélyes kórra. Bár rengeteg a lehetőség, azért nyilvánvalóan mindenhol érezni a lehetőségek korlátait, legyen szó a sztori közepes jellegéről, a fordulatok hiányáról, a fentebb említett korlátozott pályákról vagy éppen az önismétlődő küldetésekről.
Szerencse azonban, hogy a The Surge 2 nem egy szerepjáték – bár ebből a stílusból is jócskán merít a fejlődési rendszer, a rengeteg összegyűjthető csecsebecse, a milliónyi fegyver, augmentáció és egyebek miatt –, lévén a központi elemet esetében még mindig a küzdelmek adják. Ezen a téren pedig a legnagyobb örömünkre szintén rengeteg finomhangolást kaptunk, ha tehát akadtak az első részben kellemetlenségek, a folytatásban garantáltan mindent tökéletesítettek az alkotók.
Amit feltétlenül ki kell emelni a küzdelmek kapcsán, hogy ezúttal sokkal pergősebbek és látványosabbak lettek, teljesen eltűnt az első részben még helyenként felbukkanó akadozó megoldás, ami annak ellenére is igaz, hogy az alapokhoz nem nyúltak hozzá túlzottan, tehát minden egyes összetűzésben az energia és az állóképesség kapja majd a főszerepet. Ezekkel kell úgy gazdálkodnunk, hogy minden képességünket és fegyverünket a maximumra tudjuk járatni úgy, hogy közben ne nullázzuk le az életerőnket. Bár sokkal kiegyensúlyozottabb, mondhatni könnyebb lesz ügyesen lavírozni a három érték szinten tartásával, mint legutóbb, de azért most is meglepően sokszor esünk majd el a pályán úgy, hogy közben a készítők felmenőit szidalmazzuk.
Nem az a baj, hogy a The Surge 2 nehéz játék, hanem az, hogy gyakran igazságtalanul és értelmetlenül nehéz, ezáltal rengeteg alkalommal tévedhetünk olyan területekre, ahol a szintünk alapján még nem kellene lennünk. Bár a küzdelmek során a reflexek is sokat számítanak a győzelemben – kinek az egyik, kinek a másik képesség alkalmazása lesz majd az erőssége –, de így is nevetséges, hogy gyakran még egy ócska robot is egy ütéssel földre küld minket, ha éppen egy kicsit elkalandozik a figyelmünk.
Szerencsére egy kis mellékes kaszabolással, netán ismétlődő opcionális feladatokkal nagyon jól felerősíthetjük hősünket, de ilyenkor pedig áteshetünk a ló túlsó oldalára, és olyan erőssé válhatunk, hogy egyszerre értelmét veszti a valóban összetett harcrendszer, melyben a támadás, a blokkolás, a kitérés, a speciális képességek használata, az augmentációk, sőt a felszerelések egyaránt fontos szerepet kapnak majd. Túlzás nélkül szerepjátékokat megszégyenítő mennyiségű és tulajdonságú fegyver, páncélzat, beültethető chip és ezek kombinált bónuszai várnak ránk, a legjobb pedig, hogy nincsenek kasztok, tehát amit találunk, azt rendszerint használhatjuk is.
Az első rész kedvelőinek legnagyobb örömére a The Surge 2-ben is visszatér majd hősünk drónja, aki rengeteget segít nekünk ebben-abban – például az ellenfelek ledarálásában, az elzárt helyszínek megközelítésében –, de a legkülönlegesebb szerepe alighanem a graffitizésben lesz. Ennek a lényege, hogy a kis drónnal felfújhatunk az épületekre különféle üzeneteket vagy utalásokat, melyek utána megjelenhetnek más játékosoknál, ezáltal beszélhetünk hasznos tanácsokról, figyelmeztetésekről, de akár átverésekről is. Hogy ez ismerős valahonnan? Jót lopni nem bűn! Pláne, hogy a németek képesek voltak a képükre formálni ezt az opciót, sőt mi több, tovább is gondolták olyan dolgokkal, mint hogy az elesett játékosokat megtalálhatjuk, halálukat pedig megbosszulhatjuk, és amennyiben sikerrel járunk, némi extra lesz a jutalmunk.
Grafika:
Noha nem rengeti meg a világot a külcsín tekintetében, azonban a The Surge 2-nek egyáltalán nincs szégyenkeznivalója a megjelenés kapcsán. Az optimalizálás ugyan helyenként még mindig nem az igazi, és akadnak technikai problémák, de az animációk, a világ, a karakterábrázolások, tehát gyakorlatilag szinte minden egészen kellemes élményekkel kecsegtet, érezhető a fejlődés az első részhez képest, még ha a nyitott pályakialakításról továbbra is csak álmodhatunk.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Különösebb problémák ezen a téren nincsenek a játékkal. Bár a kamerakezelés néha okozhat kellemetlenségeket, azonban a küzdelmek, a felfedezés meglepően kiegyensúlyozott lett. A kezelőfelületről is hasonlókat lehetne mondani, noha azt azért érdemes kiemelni, hogy helyenként egy kicsit túlzásokba estek a készítők, így egy szint után az ember már nem lesz hajlandó azt nézegetni minden percben, hogy az újabb fegyver melyik páncéllal tud a legnagyobbat sebezni, és milyen lendítés esetén kapjuk tőle a legtöbb bónuszt, mert teljesen felesleges lesz.Játszhatóság:
A történet határozottan jobb, mint legutóbb, azonban még mindig van hová fejlődni, de a nagyjából 20-30 órás kampány során a mellékes teendők minősége is hagy maga után némi kívánnivalót. Hiába van tehát nagy tartalom – még a New Game+ játékmódról sem kell lemondanunk –, a mennyiség mellé sajnos nem sikerült elég minőséget felvonultatniuk a készítőknek.Intelligencia, nehézség:
Rengeteg bug és technikai baki található a játékban, de mellettük a mesterséges intelligencia, valamint a kellemetlen nehézségi szint a leginkább zavaró. Az ellenfelek gyakorlatilag nem gondolkodnak, nem taktikáznak, csak támadnak, ahogy azt a nagykönyvben megírták nekik, a nehézség skálázása pedig annyira rosszul sikerült, hogy sok esetben túl könnyűnek vagy túl nehéznek érezhetjük a játékot, de ami még nagyobb baj, hogy rengetegszer inkább igazságtalannak.Hangok, zene:
A szinkronok összességében nem sikerültek rosszra, az effektek többsége is helyén van, de a jó zenék például kifejezetten hiányoztak belőle sok helyen. Az egész alig emelkedik ki a középszerűségből, ami helyenként azért elég komoly ürességet ültethet a fülünkbe, ez pedig minőségi kérdéseket vet fel.Összegzés:
Bár messze nem tökéletes, de összességében semmiképpen sem lett rossz a The Surge 2! Vannak ugyan hibái és hiányosságai, de a még mindig elragadó koncepciója, az egyenesen zseniális harcrendszere, a kellemes újdonságai, valamint az első részhez mérten jelentősnek nevezhető fejlesztései egy igazán jó Dark Souls-pótlékká teszik, így aki kedveli a műfajt, a gyakran izzasztóan nehéz küzdelmeket, az biztosan ismét megtalálja vele a számításait. Mivel lehet még hová fejlődni és terelni ezt a témát, bőven maradt potenciál egy harmadik részre is!