Gyurkity Péter
Árulkodó a múmiák DNS-e
Eszerint ugyanis az ókori egyiptomiak a közel-keleti népekhez álltak közelebb, míg a maiaknál sokkal erősebb az afrikai hatás.
Az ókori Egyiptomot és annak értékes leleteit kutatók számára mindig is izgalmas kérdés volt az ősi birodalmakat megalapító népesség pontos eredete. A DNS-vizsgálatok korábban komoly akadályokba ütköztek, egy új eljárás segítségével azonban tisztább képet kaptunk az egykori és a mai lakosság közötti genetikai jellegű különbségekről.
A Nature Communications oldalán jelent meg a napokban az új tanulmány, amelyben egyrészt kifejtik az új eljárás részleteit és annak előnyeit, másrészt pedig felsorolják az ennek révén megformált főbb következtetéseket. A szakemberek a Kairótól mintegy 100 km-re délre elhelyezkedő terület múmiáira fókuszáltak, amelyek közül összesen 151 jött szóba lehetséges vizsgálati alanyként. Ezen múmiák egy nagyjából másfél évezredes periódust fednek le, hiszen az elhunyt személyek i. e. 1388 és 426 között éltek. A vizsgálatok során 90-ről kiderült, hogy még a csontokban és a fogazatban is csak hiányos DNS-t tartalmaznak, 3 további példány viszont teljes genomot vonultatott fel, így ez utóbbiakat vették górcső alá.
A kutatók a valóban ősi DNS-ben mutatkozó sérülésekre koncentráltak, így különböztették meg azt az idők során szennyeződésként lerakódó modernebb DNS-től. Az eredmények azt mutatták, hogy az ősi népesség jóval közelebb állt a Közel-Keletet ma is lakó csoportokhoz, a megvizsgált múmiák ugyanis egyáltalán nem tartalmaztak szubszaharai DNS-t, miközben az ország jelenlegi lakosságának nagyjából 20 százaléka esetében merül ez fel. Ez utóbbi nagy valószínűséggel az Iszlám terjedésével és az afrikai kereskedelem intenzitásának fokozódásával magyarázható, de a jövőben további vizsgálatokra lesz szükség ahhoz, hogy választ kapjunk a megmaradt kérdésekre.
Egyelőre tehát annyit jelenthetünk ki, hogy az ókori egyiptomiak genetikai szempontból nem sokban különböztek a közel-keleti régiót jelenleg is benépesítő szomszédjaiktól, az idők során ez azonban jóval árnyaltabbá vált.
Az ókori Egyiptomot és annak értékes leleteit kutatók számára mindig is izgalmas kérdés volt az ősi birodalmakat megalapító népesség pontos eredete. A DNS-vizsgálatok korábban komoly akadályokba ütköztek, egy új eljárás segítségével azonban tisztább képet kaptunk az egykori és a mai lakosság közötti genetikai jellegű különbségekről.
A Nature Communications oldalán jelent meg a napokban az új tanulmány, amelyben egyrészt kifejtik az új eljárás részleteit és annak előnyeit, másrészt pedig felsorolják az ennek révén megformált főbb következtetéseket. A szakemberek a Kairótól mintegy 100 km-re délre elhelyezkedő terület múmiáira fókuszáltak, amelyek közül összesen 151 jött szóba lehetséges vizsgálati alanyként. Ezen múmiák egy nagyjából másfél évezredes periódust fednek le, hiszen az elhunyt személyek i. e. 1388 és 426 között éltek. A vizsgálatok során 90-ről kiderült, hogy még a csontokban és a fogazatban is csak hiányos DNS-t tartalmaznak, 3 további példány viszont teljes genomot vonultatott fel, így ez utóbbiakat vették górcső alá.
A kutatók a valóban ősi DNS-ben mutatkozó sérülésekre koncentráltak, így különböztették meg azt az idők során szennyeződésként lerakódó modernebb DNS-től. Az eredmények azt mutatták, hogy az ősi népesség jóval közelebb állt a Közel-Keletet ma is lakó csoportokhoz, a megvizsgált múmiák ugyanis egyáltalán nem tartalmaztak szubszaharai DNS-t, miközben az ország jelenlegi lakosságának nagyjából 20 százaléka esetében merül ez fel. Ez utóbbi nagy valószínűséggel az Iszlám terjedésével és az afrikai kereskedelem intenzitásának fokozódásával magyarázható, de a jövőben további vizsgálatokra lesz szükség ahhoz, hogy választ kapjunk a megmaradt kérdésekre.
Egyelőre tehát annyit jelenthetünk ki, hogy az ókori egyiptomiak genetikai szempontból nem sokban különböztek a közel-keleti régiót jelenleg is benépesítő szomszédjaiktól, az idők során ez azonban jóval árnyaltabbá vált.
