Berta Sándor

Hatékonyabban lesznek tesztelhetők a robotautók

Amerikai kutatók olyan módszert fejlesztettek ki, amelynek segítségével az eddiginél kevesebb tesztkilométer megtételére lesz szükség.

A Michigani Egyetem közlekedéskutatói egy olyan tesztprogramot alkottak meg, amely az önállóan közlekedő gépkocsiknak megtanítja, hogy mi az, ami valóban fontos: az emberi sofőrökkel való interakció. Mindez leegyszerűsítheti a robotjárművek tesztjeit. Az új megoldás segítségével elérhető, hogy az autóknak több ezer mérföld helyett csak legfeljebb 1000 mérföldet kelljen megtenniük. Ez egyrészt gyorsabbá, másrészt jelentősen olcsóbbá teszi a lefolytatott teszteket.

A programot ugyanazok a szakemberek alkották meg, akik az Mcity nevű létesítményt is, amely gyakorlatilag egy mesterséges kisváros, s amelynek területén 2015 novembere óta a Ford és más gyártók tesztelik az új modelljeiket. A terület 13 hektáros, a város teljesen élethű, a házakat kinyomtatott kulisszák helyettesítik, de vannak közlekedési lámpák, gyalogos átkelőhelyek, kerékpárutak, egy-, két-, három- és négysávos utak, alagutak, körforgalmú csomópontok, illetve fel- és lehajtók. Igény esetén akár további gépkocsik és gyalogosok vonhatók be a tesztekbe. Egy ehhez hasonlót akar felépíteni a magyar kormány Zalaegerszegen és Dél-Koreában is épül egy. Ezeken megszűnik az esemény nélküli kilométerfalás, és sűrítve van mindenféle lehetséges közlekedési helyzet, eltérő időjárási feltételekkel, útviszonyokkal és látási korlátozásokkal.


A Michigani Egyetem munkatársai két projekt több mint 25 millió mérföldnyi tesztútjainak adatait elemezték ki. A két éven át tartó projektekben 3000 jármű és vezető vett részt. A tapasztalatok felhasználásával született meg az új program, amely igen nehéz közlekedési helyzeteket is tartalmaz. A szakértők rámutattak, hogy a robotgépkocsiknak teljesen más tesztprogramra van szükségük, mint a hagyományos járműveknek. A felvázolt szituációk között a legbonyolultabbak azok, amelyekben az önállóan közlekedő gépkocsiknak az emberek által vezetett járművekkel kell kapcsolatba lépniük, például értelmezni a dudálást, a lámpa rövid felvillantását vagy a vészvillogót.

Minderre azért van szükség, mert az Egyesült Államok közlekedési hatósága szerint az ország autói által megtett minden 530 000 mérföldnyi útra egy olyan baleset jut, amely ezer dollárnál nagyobb kárt okoz, és a halálesetek még ritkábbak, 100 millió mérföldre jut egy. Tekintve, hogy egy átlagos vezető 12 ezer mérföldet vezet évente, és a nagyvárosokban az átlagsebesség nem sokkal haladja meg a 25 mérföld/órát, egy 8 órás munkanapon maximum 200 mérföldnyi adat szerezhető. Ezt felszorozva 27 év kell 2 millió mérföld eléréséhez, mely ugyan soknak hangzik, de értékeléshez ez a minimum. Három műszakkal számolva így is 3300 nap, azaz 9 év kell a fent említett 100 millió mérföld eléréséhez. Ez rengeteg pénzbe kerül, hiszen fizetni kell a sofőrök bérét, a benzint, az autók javítását.

Az új módszernek köszönhetően viszont a jövőben elegendő lesz 1000 mérföldnyi tesztút arra, hogy az adott modellt felkészítsék a forgalomra. A program megfelel annak, mintha a jármű legalább 300 000 mérföldet tett volna meg az utakon. (Egy karosszéria átrozsdásodásának vizsgálatakor sem várnak 10 évet, hanem mindenféle savakkal és extrém körülményekkel modellezik az idő elteltét.) A megválaszolandó kérdések között van még, hogy mi történik egy baleset esetén, de a tesztelőknek az önállóan közlekedő autóknál arra kell összpontosítaniuk, hogy miként lehet elkerülni egy balesetet.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Sequoyah #7
    Kezdjuk ugy, hogy az altalad is emlitett ketes szituaciokban mindig a biztonsagos, de nem tul hatekony megoldast valasztjak a robot-autok. Az elso generacio legfontosabb celja, hogy biztonsagos legyen az automata autozas, nem kell egybol minden teren tokeletesnek lenni. Az nem baj, ha kormany mogul ujsagot olvasva arra nezek fel, hogy miert allunk mar megint. Az mar baj, ha arra nezek fel, hogy elutottuk azt a biciklist.
    Aztan majd a generaciok soran lehet ezt finomitani, megtalalni a megoldast minden szituaciora.
  • paragic #6
    Nem csak a baleseteket mérik, hanem azt is, hogy milyen gyakran kell beavatkoznia a sofőrnek.
  • NEXUS6 #5
    Logikusan valóban így kell közlekedni szerintem is. De ha mindenki logikusan, maxi biztonságra törekedne, akkor már sokkal előbb beállna a forgalom.

    Szal előbb utóbb bekerülnek a robikocsikba is azok a program ugrások, amelyek gyak lehetővé teszik "Asimov I. törvényének" eseti figyelmen kívül hagyását, mert talán nem lesz belőle baj. És akkor szépen kiderül, hogy a robikocsi elé is ki lehet féktávolságon belül lépni és a robikocsi is el fogja csapni azt, aki így tesz. És lehet az is, hogy nem lesz olyan egetverő küönbség a robikocsi és az ember baleseti statisztikájában, mert mindkettőre ugyan az a fizika érvnyes.

    (Jó kérdés, hogy van-e egyáltalán különbség, hiszen a gúgli, meg nem tudom milyen fejlesztők minimális baleseti statisztikájában az is benne van, hogy a szerves sofőr ott volt és amikor kellett beavatkozott néhány 100 000 esetben.)
    Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2017.05.31. 10:19:29
  • paragic #3
    Mindkét esetben alapvetően jól döntött a robot, a részleteken meg lehet még finomítani.
  • Omega #2
    Ilyenkor szerintem indokolt lassítani. A gyalogosok, biciklisták egy része veszélyes. Rosszak a szabályok, mert aki elüti őket hibás lesz, viszont a tevékenységükkel zavarják a forgalmat. Más megoldás viszont nincs mint az emberi járművezetők megbüntetése, mert így kevesebb a baleset, más kérdés, hogy ezzel sokan vissza is élnek.
    Utoljára szerkesztette: Omega, 2017.05.30. 16:12:48
  • kvp #1
    Ok, rajottek, hogy az autopalyan torteno unalmas es esemenytelen haladas helyett a normal esetben emberi dontest igenylo szituaciok azok amiket tesztelni kell. Kb. ugy hogy 10 meterenkent legyen egy keresztezodes vagy egy zebra. Viszont a valos helyzetektol valo akarmilyen kis elteres is vezethet hibas eredmenyekre ezert mig a vizsgazas roviditheto, addig a tenyleges betanulasi fazist jobb hagyomanyos korulmenyek kozott vegezni, mivel elojohetnek a tesztkeszitok szamara varatlan jelensegek is.

    Jo pelda a Google auto eseten egy fixis biciklis, aki a lampanal allva sem vette le a labat a pedalrol hanem azzal egyensulyozott elore-hatra gurulva, igy az auto nem tudta eldonteni, hogy akkor most bevag-e ele keresztbe vagy sem. Mondjuk ez emberkent is kerdeses, de az auto csak labujjhegyen mert elotte elmenni, mindig megallva amikor akar csak egy centit is fele mozdult. Ez a teljesen biztonsagos, csak eppen nem tul hatekony modja a kozlekedesnek. (jardan jatszo gyerekek eseten ugyanez az 1-2 km/h-as tempo jott elo, nehogy elusson egyet ha az veletlenul jatek kozben sarkonfordul es eleveti magat) Mondjuk az megfordult a fejemben, hogy mi van ha a robotnak van igaza es ilyenkor tenyleg ennyivel kellene menni?