SG.hu
Bajba került Európa műholdas internet-projektje
Thierry Breton, az EU belső piacért felelős biztosa azt szeretné, ha Európa saját biztonságos műholdas kommunikációs hálózattal rendelkezne, de úgy tűnik, hogy az ambiciózus internet-projekt bajba került.
Már 18 hónapja, hogy az Európai Unió bejelentette, hogy önálló műholdas internetkonstellációt kíván létrehozni, de a felhívásra csak egyetlen ajánlat érkezett. Az Airbus Defence and Space és a Thales Alenia Space multinacionális vállalatokból álló konzorcium vállalná a több száz műholdból álló hálózat kiépítését. A vállalatoknak 2027-ig kell felbocsátaniuk és telepíteniük a műholdakat, amelyet Európa válaszának szánnak a SpaceX Starlink műholdas internetszolgáltatására. Az Európai Bizottság azonban a közelmúltban márciusról egyelőre meghatározatlan időpontra halasztotta a szerződéskötést. Thierry Breton, a belső piacért felelős európai biztos a következőket mondta: „Van egy független bizottság, amely az értékelési folyamaton dolgozik. A munkát rendkívül komolyan végzik”. Azt nem közölte, hogy ez a munka mikor fejeződik be.
A Handelsblatt német üzleti lapban megjelent jelentés bepillantást enged a késedelem néhány valószínűsíthető okába. A legfontosabb, hogy az Interconnectivity and Security by Satellite (azaz IRIS2) konstelláció költségbecslése az eredetileg becsült 6 milliárd euróról 12 milliárdra emelkedett, emellett a projekt az európai űrpolitikában régóta húzódó törésvonalakat tárt fel Németország és Franciaország között. A jelentés idézi Robert Habeck német szövetségi gazdasági és éghajlat-változási miniszter márciusban Thierry Bretonnak írt levelét. Levelében Habeck felszólította Bretont, hogy ne hozzon „elhamarkodott döntéseket” a projekttel kapcsolatban, és azt mondta, hogy a tervezést elejéről kell elkezdeni.
Habeck nem kérdőjelezte meg a szuverén kommunikációs hálózat szükségességét. Az ukrajnai háború mély nyomot hagyott a politikusokban és mindenki elismeri egy biztonságos műholdas internet értékét. A nehézséget az jelenti, hogy hogyan jutunk el oda. A kontinens nem rendelkezik olyan újrafelhasználható rakétával, mint a SpaceX Falcon 9-ese, és nincs kapacitása sem arra, hogy gyorsan több száz műholdat építsen. Az Európai Bizottság és az Európai Űrügynökség közösen finanszírozza a projektet, hogy kifejlessze ezeket a képességeket. A konstelláció a tervek szerint a köz- és a magánszféra közötti partnerség keretében valósul meg, amelynek keretében az űripari vállalatok is befektetnek a projektbe, és később a kommunikációs szolgáltatások értékesítéséből majd hasznot húznak.
A probléma az, hogy az érintett nagy szereplők - például az Airbus - nem szoktak ilyen módon részt venni űrprojektekben. Jellemzően inkább kormányzati szerződéseket kapnak a szolgáltatások nyújtására, minthogy jelentős mennyiségű saját tőkét fektetnének be. Habeck levele azt jelzi, hogy Németország - amely Franciaország mellett valószínűleg a projekt fő pénzügyi támogatója lesz - nem örül annak, hogy a fővállalkozók többsége franciaországi székhelyű vagy Franciaországhoz kötődik. Ráadásul Breton francia, és mint kiderült, a rendszer üzemeltetése elsősorban Olaszországban fog zajlani.
Franciaország és Németország között régóta zajlik az űrverseny. Ennek egyik példája az Ariane 6 rakéta, a kontinens új hordozórakétája. Tervezése egy olyan kompromisszum eredményeként jött létre, amely szerint Franciaország a rakéta első fokozatáért, Németország pedig elsősorban a felső fokozatért volt felelős. Az elmúlt években mindkét nemzet igyekezett olyan környezetet teremteni, amelyben új űrkutatási vállalatok fejlődhetnek és virágozhatnak. Az új konstelláció fejlesztésének másik feszültségforrása, hogy a szerződés értékének akár egyharmadát is kisebb űrvállalkozásoknak kellett volna kapniuk egyetlen fővállalkozó helyett. Ez azonban egyre valószínűtlenebbnek tűnik.
Egy ilyen nagy vállalkozásnál nem meglepő a késedelem és a valószínűsíthető költségtúllépés, hiszen a rendszer megépítése nehéz feladat, és Európának számos akadályt kell leküzdenie. Az Ariane 6 rakéta négy évet késett, és már betelt a fellövési naptára, amire még rájönnek az ilyen műholdak építésének technikai nehézségei. És ott van még az a kihívás, hogy egy ilyen összetett vállalkozást sok különböző csoporton keresztül kell koordinálni. Valószínűleg mindez végül rendeződni fog, hiszen a kontinens vállalatai minden bizonnyal képesek kiváló műholdak építésére. De egy szuverén európai műholdas internet-konstelláció valószínűleg nem jön létre az évtized vége előtt, és nem is lesz olcsó.
Már 18 hónapja, hogy az Európai Unió bejelentette, hogy önálló műholdas internetkonstellációt kíván létrehozni, de a felhívásra csak egyetlen ajánlat érkezett. Az Airbus Defence and Space és a Thales Alenia Space multinacionális vállalatokból álló konzorcium vállalná a több száz műholdból álló hálózat kiépítését. A vállalatoknak 2027-ig kell felbocsátaniuk és telepíteniük a műholdakat, amelyet Európa válaszának szánnak a SpaceX Starlink műholdas internetszolgáltatására. Az Európai Bizottság azonban a közelmúltban márciusról egyelőre meghatározatlan időpontra halasztotta a szerződéskötést. Thierry Breton, a belső piacért felelős európai biztos a következőket mondta: „Van egy független bizottság, amely az értékelési folyamaton dolgozik. A munkát rendkívül komolyan végzik”. Azt nem közölte, hogy ez a munka mikor fejeződik be.
A Handelsblatt német üzleti lapban megjelent jelentés bepillantást enged a késedelem néhány valószínűsíthető okába. A legfontosabb, hogy az Interconnectivity and Security by Satellite (azaz IRIS2) konstelláció költségbecslése az eredetileg becsült 6 milliárd euróról 12 milliárdra emelkedett, emellett a projekt az európai űrpolitikában régóta húzódó törésvonalakat tárt fel Németország és Franciaország között. A jelentés idézi Robert Habeck német szövetségi gazdasági és éghajlat-változási miniszter márciusban Thierry Bretonnak írt levelét. Levelében Habeck felszólította Bretont, hogy ne hozzon „elhamarkodott döntéseket” a projekttel kapcsolatban, és azt mondta, hogy a tervezést elejéről kell elkezdeni.
Habeck nem kérdőjelezte meg a szuverén kommunikációs hálózat szükségességét. Az ukrajnai háború mély nyomot hagyott a politikusokban és mindenki elismeri egy biztonságos műholdas internet értékét. A nehézséget az jelenti, hogy hogyan jutunk el oda. A kontinens nem rendelkezik olyan újrafelhasználható rakétával, mint a SpaceX Falcon 9-ese, és nincs kapacitása sem arra, hogy gyorsan több száz műholdat építsen. Az Európai Bizottság és az Európai Űrügynökség közösen finanszírozza a projektet, hogy kifejlessze ezeket a képességeket. A konstelláció a tervek szerint a köz- és a magánszféra közötti partnerség keretében valósul meg, amelynek keretében az űripari vállalatok is befektetnek a projektbe, és később a kommunikációs szolgáltatások értékesítéséből majd hasznot húznak.
A probléma az, hogy az érintett nagy szereplők - például az Airbus - nem szoktak ilyen módon részt venni űrprojektekben. Jellemzően inkább kormányzati szerződéseket kapnak a szolgáltatások nyújtására, minthogy jelentős mennyiségű saját tőkét fektetnének be. Habeck levele azt jelzi, hogy Németország - amely Franciaország mellett valószínűleg a projekt fő pénzügyi támogatója lesz - nem örül annak, hogy a fővállalkozók többsége franciaországi székhelyű vagy Franciaországhoz kötődik. Ráadásul Breton francia, és mint kiderült, a rendszer üzemeltetése elsősorban Olaszországban fog zajlani.
Franciaország és Németország között régóta zajlik az űrverseny. Ennek egyik példája az Ariane 6 rakéta, a kontinens új hordozórakétája. Tervezése egy olyan kompromisszum eredményeként jött létre, amely szerint Franciaország a rakéta első fokozatáért, Németország pedig elsősorban a felső fokozatért volt felelős. Az elmúlt években mindkét nemzet igyekezett olyan környezetet teremteni, amelyben új űrkutatási vállalatok fejlődhetnek és virágozhatnak. Az új konstelláció fejlesztésének másik feszültségforrása, hogy a szerződés értékének akár egyharmadát is kisebb űrvállalkozásoknak kellett volna kapniuk egyetlen fővállalkozó helyett. Ez azonban egyre valószínűtlenebbnek tűnik.
Egy ilyen nagy vállalkozásnál nem meglepő a késedelem és a valószínűsíthető költségtúllépés, hiszen a rendszer megépítése nehéz feladat, és Európának számos akadályt kell leküzdenie. Az Ariane 6 rakéta négy évet késett, és már betelt a fellövési naptára, amire még rájönnek az ilyen műholdak építésének technikai nehézségei. És ott van még az a kihívás, hogy egy ilyen összetett vállalkozást sok különböző csoporton keresztül kell koordinálni. Valószínűleg mindez végül rendeződni fog, hiszen a kontinens vállalatai minden bizonnyal képesek kiváló műholdak építésére. De egy szuverén európai műholdas internet-konstelláció valószínűleg nem jön létre az évtized vége előtt, és nem is lesz olcsó.