Hunter
Egy bolygónyi gyémánt
Csillagászok egy csillag maradványára bukkantak, ami jelenlegi formájában egy, a Földnél ötször nagyobb gyémánt. Az objektum egy pulzár társaságában kering tőlünk 4000 fényévre a Kígyó csillagképben, ez az eddig felfedezett legnagyobb gyémánt, átmérője 60.000 kilométer lehet.
A csillagászok észlelései szerint a J1719-1438 jelű neutroncsillag felől érkező egyenletes impulzusokban egy apró, ismétlődő zavart észleltek, amit általában egy körülötte keringő kisebb objektum gravitációs hatása szokott okozni. Az impulzusokban észlelhető sémák méréseiből a tudósoknak sikerült kiszámítani, hogy az objektum mindössze 600.000 kilométerre kering a pulzártól, ami csupán másfélszerese a Föld-Hold távolságnak, illetve a tömegét is megállapították.
Az így feltáruló kép egy felettébb bizarr kettős rendszert mutat, amiben az egyik fél egy gyémántmaggá zsugorodott össze, ami tömegét tekintve megegyezik a Jupiterrel, mérete azonban mindössze fele a Naprendszer óriásának. "Ebben az esetben egy Nap tömegű objektum egy bolygó tömegű valamivé alakult, ami elég szokatlan" - nyilatkozott Michael Keith, az ATNF (Australia Telescope National Facility) csillagásza a Discovery megkeresésére.
A J1719-1438 kísérőjének valószínűleg soha nem sikerült elérnie azt a méretet, amin a szénnél jóval nehezebb elemeket is előállíthatott volna. A pulzár szédítő forgásával elszívta a társcsillag a könnyebb elemeit, a hidrogént és a héliumot, csupán a főként szénből álló magot hagyva, egy csipetnyi oxigénnel, vagyis egy hatalmas gyémánttá változtatva az egykori csillagot. "A hatalmas nyomás miatt a szén egy sűrű kristályszerű szerkezetet vesz fel, jóval erősebbet, mint a Földön a gyémánt" - tette hozzá Keith.
A rendszer jelenleg stabil, semmi jel nem utal arra, hogy az elkövetkező évmilliárdok során bármilyen változás állna be. "Természetesen mindez azt is felveti, hogy már hosszú ideje ebben a formában léteznek, csupán azt várták, hogy felfedezzük. Mivel valószínűleg ez a rendszer tovább fennmarad, mint a Nap és a Föld, ezért ebben az esetben bátran mondhatom, hogy a gyémántok az örökkévalóságnak szólnak" - írja Keith.
A neutroncsillagból és a gyémántmaggá fogyó bolygóméretű objektumból álló rendszer
A 1031 karátos gyémántbolygót egy pulzárok utáni átfogó kutatás részeként fedezték fel az ausztrál CSIRO Parkes és a brit Lovell rádiótávcsövek segítségével. Az eddig felfedezett 1800 pulzár közül mindössze kettő körül találtak bolygókat, tehát elég ritka párosról van szó. A csillagászok egy olyan pulzárt szeretnének találni, amihez egy fekete lyuk társul, ez az egzotikus párosítás ugyanis sokat elárulna a világegyetemben zajló folyamatokról és fizikai törvényekről.
A bolygó otthona, a Kígyó csillagkép |
Az így feltáruló kép egy felettébb bizarr kettős rendszert mutat, amiben az egyik fél egy gyémántmaggá zsugorodott össze, ami tömegét tekintve megegyezik a Jupiterrel, mérete azonban mindössze fele a Naprendszer óriásának. "Ebben az esetben egy Nap tömegű objektum egy bolygó tömegű valamivé alakult, ami elég szokatlan" - nyilatkozott Michael Keith, az ATNF (Australia Telescope National Facility) csillagásza a Discovery megkeresésére.
A J1719-1438 kísérőjének valószínűleg soha nem sikerült elérnie azt a méretet, amin a szénnél jóval nehezebb elemeket is előállíthatott volna. A pulzár szédítő forgásával elszívta a társcsillag a könnyebb elemeit, a hidrogént és a héliumot, csupán a főként szénből álló magot hagyva, egy csipetnyi oxigénnel, vagyis egy hatalmas gyémánttá változtatva az egykori csillagot. "A hatalmas nyomás miatt a szén egy sűrű kristályszerű szerkezetet vesz fel, jóval erősebbet, mint a Földön a gyémánt" - tette hozzá Keith.
A rendszer jelenleg stabil, semmi jel nem utal arra, hogy az elkövetkező évmilliárdok során bármilyen változás állna be. "Természetesen mindez azt is felveti, hogy már hosszú ideje ebben a formában léteznek, csupán azt várták, hogy felfedezzük. Mivel valószínűleg ez a rendszer tovább fennmarad, mint a Nap és a Föld, ezért ebben az esetben bátran mondhatom, hogy a gyémántok az örökkévalóságnak szólnak" - írja Keith.
A neutroncsillagból és a gyémántmaggá fogyó bolygóméretű objektumból álló rendszer
A 1031 karátos gyémántbolygót egy pulzárok utáni átfogó kutatás részeként fedezték fel az ausztrál CSIRO Parkes és a brit Lovell rádiótávcsövek segítségével. Az eddig felfedezett 1800 pulzár közül mindössze kettő körül találtak bolygókat, tehát elég ritka párosról van szó. A csillagászok egy olyan pulzárt szeretnének találni, amihez egy fekete lyuk társul, ez az egzotikus párosítás ugyanis sokat elárulna a világegyetemben zajló folyamatokról és fizikai törvényekről.