Hunter

Egyre kisebb exobolygókat szondáz a Spitzer

Különös dologra bukkant a NASA Spitzer Űrtávcsöve egy távoli bolygó vizsgálata során, az égitestről hiányzik naprendszerünk bolygóinak egyik meghatározó összetevője, a metán.

A furcsaság mellett az elemzés jelentősége, hogy egyre kisebb naprendszeren kívüli bolygók is vizsgálhatók a NASA módszerével. Már csak egy nagyobb teljesítményű űrtávcsőre lenne szükség, hogy a Földhöz hasonló méretű bolygók légkörét is szemügyre vehessük. "Ez egy nagy fejtörő" - utalt a metán hiányára Kevin Stevenson a Közép-floridai Egyetem bolygótudományi karának hallgatója, a Nature április 22-i számában megjelent tanulmány egyik szerzője. "A modellek szerint a bolygó szénkészleteinek metán formájában kellene jelen lenniük. Az elméleti tudósoknak igen sok dolguk lesz, mire kibogozzák ezt a rejtvényt."


A kék Neptunusz
A felfedezés, ahogy a bevezetőben említettük egy újabb lépcsőfokot is jelent a Föld-méretű exobolygók légkörének szondázása felé. A metánmentes bolygó, a GJ 436b mérete nagyjából a Neptunuszénak felel meg és ezzel eddig ez a legkisebb bolygó, amit bármely távcsövünknek sikerült kielemeznie. Összességében elmondható, hogy egy nagyobb távcső a már meglévő technikákkal képes lesz a kisebb, bolygónkhoz hasonló világok megvizsgálására a metán és az élet egyéb kémiai jelei, mint a víz, oxigén vagy széndioxid után kutatva. "A végcél, hogy biológiai jelzéseket találjunk egy kis, sziklás világban. Az oxigén, különösen, ha egy kis metánt is találunk mellette, arról árulkodna, hogy az emberek talán mégsincsenek egyedül" - tette hozzá Stevenson.

"Ebben az esetben nem azért vártuk a metán jeleit, mert életre számítottunk, hanem a bolygó vegytana miatt. Ennek a bolygótípusnak termelni kellene a metánt. Olyan ez mintha elkezdenénk bundáskenyeret sütni és zabkását kapnánk eredményül" - magyarázta Joseph Harrington, a kutatás lektora.

A metán szinte az összes bolygón jelen van környezetünkben. A Földön elsősorban a mikrobák termelik, az óriásbolygókon nincs élet, mégis gazdagok metánban, a Neptunusz például ennek a vegyületnek köszönheti kék színét, a metán ugyanis elnyeli a vörös fényt, de ugyancsak gyakori a viszonylag hűvös égitesteken, például a barna törpéken. Valójában bármely hidrogén, szén és oxigén elegyéből álló légkörnek, melynek a hőmérséklete 700 Celsius fok körül mozog, az elméletek szerint bővelkednie kellene metánban, illetve kisebb mértékben szénmonoxidot is tartalmaznia kell. A szén ezeken a hőmérsékleteken jobban szeret metán formájában megjelenni.

500 Celsius fokos hőmérsékletével a GJ 436b-ről is feltételezték, hogy egy metánban gazdag, ugyanakkor kevés szénmonoxiddal rendelkező égitest lesz, a Spitzer észlelései azonban ennek ellentmondanak. A bolygó hat infravörös hullámhosszon vizsgált fényéből csak a szénmonoxid jeleit lehet kiolvasni, metánét egyáltalán nem. "Tanácstalanok vagyunk" - foglalta össze a helyzetet Harrington. "Mindez arra utal, hogy még van hová fejlődniük a modelljeinknek. Most hogy tényleges adatokkal rendelkezünk távoli bolygókról is megtudhatjuk, mi zajlik valójában a légköreikben."

Művészi rajz a GJ 436b exobolygóról, előtérben a törpecsillaggal

A GJ 463b 33 fényévnyire található tőlünk, az Oroszlán csillagképben, igen közel egy apró csillaghoz, egy úgynevezett "M törpéhez", ami valamivel hűvösebb a Napnál. A bolygó 2,64 nap alatt járja körbe csillagát. A Spitzer a GJ 436b halvány fényét akkor képes észlelni, amikor a bolygó eltűnik a csillaga mögött, ezt az eseményt nevezik másodlagos fogyatkozásnak. Ekkor a naprendszer teljes fénye lecsökken, a csökkenésből pedig különböző hullámhosszokon mérhető a bolygó fényessége. A módszert elsőként 2005-ben alkalmazta a Spitzer, és azóta számos Jupiter méretű exobolygó, úgynevezett "forró Jupiterek" légköri összetevőit mérte vele.

"A Spitzer technikáját eltoljuk a kisebb, hűvösebb bolygók felé, amik jobban hasonlítanak a Földre, mint a korábban tanulmányozott forró Jupiterek" - nyilatkozott Charles Beichman, a NASA Exobolygó Tudományi Intézetének igazgatója. "Az elkövetkező években egy olyan űrtávcsőre számítunk, ami képes lesz karakterizálni pár Föld-méretnyi nagyságú sziklás bolygó légkörét. Egy ilyen bolygón akár életre utaló jeleket is találhatunk."

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Kara kán #35
    Ilyenkor jön, hogy üvöltsek: http://www.mno.hu/portal/710437
  • Lotifuti61 #34
    philcsy a medveállatkák nagyon aranyos kis lények, és csak nagyon tiszta vízben tudnak létezni. Csoda hogy ki nem irtottuk a vízszennyezéssel őket. Sztem olyan bolygókat kell keresnünk, ahol víz levegő (Földi keverés) tűz és föld van. Na és a vízben medveállatkák.
  • Julius Caesar #33
    A kép aláírása nekem nagyon tetszik: A kék Neptunusz. Mé, van más színű is? Miről maradtam le
  • archrodney #32
    Szerintem nagyon érdekes az antianyag kérdése. Volt ugye az ősrobbanás. Ebben a pillanatban keletkezett az univerzumban lévő összes anyag és antianyag, de valamiért (?) anyag több keletkezett. És amikor az anyag találkozik az antirészecske párjával, pl. egy elektron egy pozitronnal azonnal megsemmisítik egymást és egy foton szabadul fel a reakcióból.
    Az persze megint csak találgatás hogy maradt-e annyi antianyag hogy abból naprendszerek vagy akár élet is kialakulhatott... Ha utána szeretnél nézni, ajánlom hogy "Paul Dirac" nevére keress rá.

    "Ritkák, mert ritkáknak gondoljuk őket, [...] De ez miért zárná ki azt, hogy valahol, egészen más körülmények között akár reproduktív élet alakulhasson ki belőlük?"

    Azért mert nemcsak a Földön hanem az egész univerzumban, mindenhol ugyanazok a feltételek. Nincs sehol sem egy kitüntetett pont.

    Az ősrobbanással még nem jöttek létre atomok csak az őket alkotó elemek és azokból legelőször hidrogén (H) alakult ki, ami nem más mint 1 proton körül keringő elektron. Az összes többi elem ami már több protont tartalmaz a csillagok belsejében jött létre a magfúzióval és mikor egy csillagnak elfogy a H készlete, akkor felrobban és a belsejében lévő nehezebb elemek kijutnak a csillagközi térbe, ahol később bolygókba és élőlényekbe is beépülhetnek. Viszont a nehezebb atomok ritkábban jönnek létre és inkább csak nagyon öreg csillagokban. A vas-nál nagyobb protonszámú atomok csak elenyésző mennyiségben keletkeznek.
    Ezekkel gondolom te is többé-kevésbé tisztában vagy, csak azért írtam le hogy érthetőbb legyen a válasz.
  • Kara kán #31
    Szia Zombi!
  • Zombee #30
    Ritkák, mert ritkáknak gondoljuk őket, csak mert a Földön mesterségesen is csak nehezen és drágán állíthatók elő, vagy épp bomlási folyamatokban keletkeznek elhanyagolható időre. De ez miért zárná ki azt, hogy valahol, egészen más körülmények között akár reproduktív élet alakulhasson ki belőlük? Az általunk ismert univerzum rendkívül kicsi, a Naprendszeren túli világokról a tudásunk gyakorlatilag a semmivel egyenlő.
    Az anyag-antianyag témakörbe csak azért nem szállok be, mert őszintén szólva, nekem fogalmam sincs az antianyagokról. Tudok az elméleti létezésükről, mintha olvastam is volna olyan kísérletről, amiben a másodperc töredékéig sikerült is előállítani, de az igazság az, hogy fogalmam sincs, mi is az az antianyag.
  • archrodney #29
    "Lehetnek azok a periódusos rendszerben soron következő elemek is."

    Az ilyen nehéz elemekkel csak az a gond hogy túl ritkák ahhoz hogy élet alakulhasson ki belőlük. A szén és a hidrogén is eléggé elterjedt ahhoz hogy az élet építőkövei lehessenek.

    Én inkább arra gondolok hogy esetleg antianyagból is épülhet fel élet egy olyan bolygón ami antianyagból épül fel. Azaz az ottani atomok a már ismert protonok, neutronok és elektronok antirészecskéiből állnak.

    Tehát vagy olyan életformát találunk ami antianyagból áll vagy olyat ami a földi élethez hasonló. Vagy valami teljesen mást...
  • Kara kán #28
    Jut eszembe, Hawking is beállt a rettegők közé. Ha nem hiszed, járj utána.
  • philcsy #27
    Bár az elemkek stabilitása a rendszám emelkedésével csökken, ez a csökkenés nem monoton. Vannak olyan atommag összetételek amelyek különösen stabilak. Nem kizárt hogy van még stabil, de legalábbis hosszú felezési idejű elem a periódusos rendszerben. Ezt nevezik stabilitás szigetének.

    Ez az elem, ha létezik, sem váltja meg a világot. A kémiai tulajdonságai nem sokban fognak különbözni a periódusosrendszer megfelelő oszlopának eddig ismert alsó elemétől.
  • Irasidus #26
    Az elemek felezési ideje. Amúgy meg nyomokban tartalmaz az uránérc is a "mesterséges" elemek közül néhányat (a bomlási folyamatok miatt), igaz csak pár másodpercig, vagy törtrészéig...