Hunter
Tesztelték az egyemberes köteléket
Sikerrel zárult az első olyan katonai próbarepülés, melyben egy vadászgép pilótája saját sugárhajtásúja mellett egy egész köteléket vezethetett távirányítással a kijelölt célpontra.
A kísérlet célja egy olyan rendszer kifejlesztése, ami képessé tesz egyetlen pilótát több repülőgép egyidejű vezérlésére, miközben maga is a levegőben tartózkodik. Az Egyesült Államok Légiereje (USAF) rendszeresen vet be pilóta nélküli gépeket a túlzottan veszélyesnek tartott területek felett, ezeket azonban egészen távolról, általában egy földi támaszpontról irányítják, így rendszerint nem tudnak elég gyorsan reagálni a hirtelen változó szituációkra. Éppen ezért kezdett bele az új rendszer fejlesztésébe a Brit Királyi Légierő (RAF), a Védelmi Minisztérium technológiai cégével, a Qinetiq-kel.
Az első próbarepülésen a pilóta, Andy Blythe kötelék parancsnok egy átalakított Tornadot repült, az irányítására bízott kötelékben egy BAC 111-es utasszállító gép és három, számítógép által szimulált gép kapott helyet. A BAC 111 amellett, hogy a valódi repülőgépet testesítette meg, főhadiszállásul szolgált a kutató és fejlesztő csapat számára, melynek tagjai így testközelből szemlélhették a műveletet. Blythe feladata egy "ellenséges" célpont felkutatása és megsemmisítése volt a szimulált vadászgépekkel, amit a BBC beszámolója szerint sikerrel teljesített.
Az RAF részéről a projektet vezető Future Combat Air Capability csapat képviseletében Richard Wells kötelék parancsnok nyilatkozott a tesztről. "Katonai értelemben a rendszer a biztonságos távolságban maradás mellett lehetővé teszi a pilóta számára robotrepülőgép kötelékének irányítását, melyek tagjai kívánsága szerint hajtják végre küldetésének elemeit" - jellemezte fejlesztésüket Wells.
Több független repülési szakértő szerint azonban nem jó ötlet egyetlen emberre ekkora terhet róni, különösen nem egy éles harci helyzetben. Az ellenzők szerint túl sok az információ, ami megosztja az emberi pilóta figyelmét és képtelenné teszi, hogy szükség esetén egyszerre bocsátkozzon harcba és irányítsa kötelékét. Amint maga is harcba bonyolódik, már nem tud foglalkozni a robotrepülőket fenyegető veszélyekkel. Innentől kezdve pedig már hatékonyabbnak tekinthető az eddig alkalmazott földi távirányítás, ahol kevesebb stressz éri az operátort, akit egy egész csapat segíthet a beérkező információk feldolgozásában és kiértékelésében.
A kísérlet célja egy olyan rendszer kifejlesztése, ami képessé tesz egyetlen pilótát több repülőgép egyidejű vezérlésére, miközben maga is a levegőben tartózkodik. Az Egyesült Államok Légiereje (USAF) rendszeresen vet be pilóta nélküli gépeket a túlzottan veszélyesnek tartott területek felett, ezeket azonban egészen távolról, általában egy földi támaszpontról irányítják, így rendszerint nem tudnak elég gyorsan reagálni a hirtelen változó szituációkra. Éppen ezért kezdett bele az új rendszer fejlesztésébe a Brit Királyi Légierő (RAF), a Védelmi Minisztérium technológiai cégével, a Qinetiq-kel.
Az első próbarepülésen a pilóta, Andy Blythe kötelék parancsnok egy átalakított Tornadot repült, az irányítására bízott kötelékben egy BAC 111-es utasszállító gép és három, számítógép által szimulált gép kapott helyet. A BAC 111 amellett, hogy a valódi repülőgépet testesítette meg, főhadiszállásul szolgált a kutató és fejlesztő csapat számára, melynek tagjai így testközelből szemlélhették a műveletet. Blythe feladata egy "ellenséges" célpont felkutatása és megsemmisítése volt a szimulált vadászgépekkel, amit a BBC beszámolója szerint sikerrel teljesített.
Az RAF részéről a projektet vezető Future Combat Air Capability csapat képviseletében Richard Wells kötelék parancsnok nyilatkozott a tesztről. "Katonai értelemben a rendszer a biztonságos távolságban maradás mellett lehetővé teszi a pilóta számára robotrepülőgép kötelékének irányítását, melyek tagjai kívánsága szerint hajtják végre küldetésének elemeit" - jellemezte fejlesztésüket Wells.
Több független repülési szakértő szerint azonban nem jó ötlet egyetlen emberre ekkora terhet róni, különösen nem egy éles harci helyzetben. Az ellenzők szerint túl sok az információ, ami megosztja az emberi pilóta figyelmét és képtelenné teszi, hogy szükség esetén egyszerre bocsátkozzon harcba és irányítsa kötelékét. Amint maga is harcba bonyolódik, már nem tud foglalkozni a robotrepülőket fenyegető veszélyekkel. Innentől kezdve pedig már hatékonyabbnak tekinthető az eddig alkalmazott földi távirányítás, ahol kevesebb stressz éri az operátort, akit egy egész csapat segíthet a beérkező információk feldolgozásában és kiértékelésében.