Hunter
Az ősi indiaiak is alkalmazták a peruiak vonalait?
Egy szabályos római hatost formáló jegyre bukkantak India egyik nyugati tartományában egy domboldalon. A geológusok egyelőre még nem biztosak abban, hogy emberkéz, vagy a természet alkotta a VI jelet, mindenesetre paramétereit tekintve meglepően szabályosnak tűnik az alakzat.
A VI minden vonala megközelítőleg két méter széles és mély, illetve több mint 100 méter hosszú. A lelet a régészek figyelmét is felkeltette, főként azért, mert a hasonló hatalmas jelek a Peruban élő Nazca civilizációra voltak jellemzők.
A jelet Gujarat állam Kutch körzetében találták, Khvada településtől mindössze 3 kilométerre, melyet leginkább egy nagy kiterjedésű sós mocsár kapujaként tartanak számon. A Kutch területen számos régész csoport dolgozik, mivel egykor, i.e. 3000 és 1500 között ez volt a Harappan civilizáció lakóhelye. Ennek megfelelően a kutatók első gondolata az volt, hogy a dombba vájt jel ehhez a kultúrához tartozik, a területet immár 11 éve vizsgáló dr. RV Karanth geológus professzor azonban úgy véli, korai még bármilyen következtetést levonni.
A múlt földrengéseinek üledékeit, képződményeit és egyéb geológiai bizonyítékait tanulmányozó professzor szerint a természet műve is lehet a jel, bár az erózió általában egymással párhuzamos vonalakat húz, ebben az esetben azonban a jelek mindhárom szára más irányba néz, emellett pedig mélységük és szélességük is megegyezni látszik, tette hozzá.
Karanth megerősítette, hasonló formákkal sehol máshol nem találkoztak Indiában, legalábbis eddig, viszont a peruiaknál előfordult a most felfedezetthez hasonló szimbólum. A geometriai vonalak és az állatalakok az i.sz. 1-700 környékén a mai Peru területén élő Nazca nép révén váltak ismertté, ők azonban nem domboldalakban helyezték el ábrázolásaikat. A Nazca-vonalak a legelfogadottabb elméletek szerint csillagászati megfigyelések és számítások céljából készültek. A Ráktérítő a Kutch vidéken halad át, így ha emberi alkotás, akkor a VI is hasonló célokat szolgálhatott, emellett a harappanok szintén jól ismerhették a csillagászatot, erre utalnak egykori településeik utcáinak elrendezése, melyek szigorúan a négy égtáj felé irányultak.
A korszakból származó emlékek szerint a nép papjai, egyben csillagászai több bolygó pályáját követték végig és térképezték fel. Az ominózus domb tetején egy erődítmény falainak, több háznak és egy templomnak a maradványait is megtalálták, melyek a Kathiawad terület egy harcos csoportjához, a Kathi Darbarhoz tartozhattak.
A VI minden vonala megközelítőleg két méter széles és mély, illetve több mint 100 méter hosszú. A lelet a régészek figyelmét is felkeltette, főként azért, mert a hasonló hatalmas jelek a Peruban élő Nazca civilizációra voltak jellemzők.
A jelet Gujarat állam Kutch körzetében találták, Khvada településtől mindössze 3 kilométerre, melyet leginkább egy nagy kiterjedésű sós mocsár kapujaként tartanak számon. A Kutch területen számos régész csoport dolgozik, mivel egykor, i.e. 3000 és 1500 között ez volt a Harappan civilizáció lakóhelye. Ennek megfelelően a kutatók első gondolata az volt, hogy a dombba vájt jel ehhez a kultúrához tartozik, a területet immár 11 éve vizsgáló dr. RV Karanth geológus professzor azonban úgy véli, korai még bármilyen következtetést levonni.
A múlt földrengéseinek üledékeit, képződményeit és egyéb geológiai bizonyítékait tanulmányozó professzor szerint a természet műve is lehet a jel, bár az erózió általában egymással párhuzamos vonalakat húz, ebben az esetben azonban a jelek mindhárom szára más irányba néz, emellett pedig mélységük és szélességük is megegyezni látszik, tette hozzá.
Karanth megerősítette, hasonló formákkal sehol máshol nem találkoztak Indiában, legalábbis eddig, viszont a peruiaknál előfordult a most felfedezetthez hasonló szimbólum. A geometriai vonalak és az állatalakok az i.sz. 1-700 környékén a mai Peru területén élő Nazca nép révén váltak ismertté, ők azonban nem domboldalakban helyezték el ábrázolásaikat. A Nazca-vonalak a legelfogadottabb elméletek szerint csillagászati megfigyelések és számítások céljából készültek. A Ráktérítő a Kutch vidéken halad át, így ha emberi alkotás, akkor a VI is hasonló célokat szolgálhatott, emellett a harappanok szintén jól ismerhették a csillagászatot, erre utalnak egykori településeik utcáinak elrendezése, melyek szigorúan a négy égtáj felé irányultak.
A korszakból származó emlékek szerint a nép papjai, egyben csillagászai több bolygó pályáját követték végig és térképezték fel. Az ominózus domb tetején egy erődítmény falainak, több háznak és egy templomnak a maradványait is megtalálták, melyek a Kathiawad terület egy harcos csoportjához, a Kathi Darbarhoz tartozhattak.
