Hunter
Második évfordulójukat ünneplik a marsjárók
Két évvel a Marsra érkezésük után a NASA MER programjának kutatórobotjai, a Spirit és az Opportunity a bolygó ellentétes pontjairól még mindig csodálatos képeket és meglepő információkat sugároznak vissza a Földre, messze túlszárnyalva a mindössze 3 hónapra tervezett küldetésüket.
2004-es leszállásuk óta valamivel több, mint 5 kilométert barangoltak be, ami két év alatt meglepően kevésnek hangzik, azonban több mint 130 000 képet és számos geológiai elemzés adatait küldték vissza. A NASA két marsjárója műszereik teljesítőképességétől függően tovább folytatja a bolygó földtani titkainak feltárását, céljuk továbbra is a bizonyítékgyűjtés a víz felszínalakító tevékenységére, ami esetleg valaha egy lakható közeget biztosított a Marson. Felfedezéseiket részben megerősítette az európai Mars Express is, miután novemberben vízjeget észlelt az északi-sark talajrétege alatt. Decemberben az ESA bejelentette, hogy a Mars Express adatai szerint a bolygó 3,2 milliárd évvel ezelőtt olyan alapvető változásokon ment át, ami az egykor jelentős felszíni vízmennyiségekkel rendelkező bolygót a mai száraz és hideg Marssá formálta. Ugyanakkor, szintén a Mars Express adataival alátámasztva, napvilágot látott egy a vizes múltat cáfoló tanulmány is, így most ki-ki kedvére válogathat az elméletek között.
A marsjárók eddigi küldetésük során megtapasztalták az összes marsi évszakot, jelenleg éppen a nyár utolsó pillanatait élvezik ki, miközben a földi irányítás a pasadenai Sugárhajtómű Laboratóriumban már az újabb tél átvészelésére készíti fel magát és járműveit. Ez nem ígérkezik könnyű feladatnak, mivel a marsjárókon már így is kezdenek az elöregedés jelei mutatkozni, amit a marsi tél tovább fokozhat, próbára téve napelemeik működési képességét.
A Spirit kívülről még nem tűnik megviseltnek
A Spirit, ami 2004. január 3-án landolt a Gusev-kráterben, nemrég mászott le a pályafutásának szó szerint is csúcspontját jelentő 146 méter magas Husband-dombról, ahol egy hónapon át a tájat vizsgálta, többek közt megfigyelve a felszínen táncoló miniatűr tornádókat, illetve felvételeket készített a Mars két holdjáról, a Phoboszról és a Deimoszról is. A földi irányítás tervei szerint dél felé folytatja útját, egy másik domb felé, ahol a remények szerint maximalizálni tudja napelemei teljesítményét a téli időszakban.
A Columbia-dombok, melynek legmagasabb területe a Husband-domb
A Meridiani Plánumon 2004. január 24-én földet ért Opportunity első feladataként saját hőpajzsának maradványait vetette mikroszkópos vizsgálat alá, így a mérnökök először kaptak képet egy másik bolygó légkörébe belépett egységük hővédelmét ért hatásokról. A hőpajzs vizsgálata közben bukkant rá egy kosárlabda méretű vas meteoritra, az első idegen bolygón talált objektumra, majd alapkőzeteket vizsgált az Endurance és a Victoria kráterek közötti útján. Áprilisban sikerült beásnia magát egy homokrétegbe, melyből 5 hétig tartott a kikecmergés. Az általa összegyűjtött adatok szerint a bolygón a nedves és a száraz időszakok ciklikus változásai zajlanak.
A két marsjáró teljesítménye azonban a NASA által előrevetített maximális élettartamuk végén, 270 nap után elkezdett visszaesni, annak ellenére, hogy a bolygón uralkodó szelek is besegítettek az élettartam meghosszabbításába, azáltal, hogy időről időre leporolták a napcelláikat. Tavaly novemberben az Opportunity mechanikus karja mondta fel a szolgálatot, miután egyik fő hajtómotorja leállt. A NASA mérnökeinek kétheti munkájába telt, hogy újra működésre bírják a vizsgálatokhoz nélkülözhetetlen kart, ami elvileg bármikor újra leállhat, szinte teljesen megbénítva a robot további geológiai munkáját. Emellett tönkre ment a robot irányítórendszere is, ez azonban nem gátolja a működést, csupán nehezebbé vált a földi irányítás munkája. Jelenleg az Erebus-kráter közelében állomásozik, útban a Victoria felé.
Madártávlatból az Opportunity az Erebus-kráter térségében
A Spirit ennél jóval kevésbé megviselt képet mutat, esetében már csak egyetlen műszer nem működik, amivel a kőzeteket kapargatja. Mivel azonban a két marsjáró messze túlteljesítette az eredeti elvárásokat, a NASA tudósai a végsőkig kitartanak mellettük. Steven Squyres, a MER csapat vezetője szerint minden nap úgy irányítják gépeiket, mintha az utolsó lehetőségük lenne a kutatások elvégzésére.
2004-es leszállásuk óta valamivel több, mint 5 kilométert barangoltak be, ami két év alatt meglepően kevésnek hangzik, azonban több mint 130 000 képet és számos geológiai elemzés adatait küldték vissza. A NASA két marsjárója műszereik teljesítőképességétől függően tovább folytatja a bolygó földtani titkainak feltárását, céljuk továbbra is a bizonyítékgyűjtés a víz felszínalakító tevékenységére, ami esetleg valaha egy lakható közeget biztosított a Marson. Felfedezéseiket részben megerősítette az európai Mars Express is, miután novemberben vízjeget észlelt az északi-sark talajrétege alatt. Decemberben az ESA bejelentette, hogy a Mars Express adatai szerint a bolygó 3,2 milliárd évvel ezelőtt olyan alapvető változásokon ment át, ami az egykor jelentős felszíni vízmennyiségekkel rendelkező bolygót a mai száraz és hideg Marssá formálta. Ugyanakkor, szintén a Mars Express adataival alátámasztva, napvilágot látott egy a vizes múltat cáfoló tanulmány is, így most ki-ki kedvére válogathat az elméletek között.
A marsjárók eddigi küldetésük során megtapasztalták az összes marsi évszakot, jelenleg éppen a nyár utolsó pillanatait élvezik ki, miközben a földi irányítás a pasadenai Sugárhajtómű Laboratóriumban már az újabb tél átvészelésére készíti fel magát és járműveit. Ez nem ígérkezik könnyű feladatnak, mivel a marsjárókon már így is kezdenek az elöregedés jelei mutatkozni, amit a marsi tél tovább fokozhat, próbára téve napelemeik működési képességét.
A Spirit kívülről még nem tűnik megviseltnek
A Spirit, ami 2004. január 3-án landolt a Gusev-kráterben, nemrég mászott le a pályafutásának szó szerint is csúcspontját jelentő 146 méter magas Husband-dombról, ahol egy hónapon át a tájat vizsgálta, többek közt megfigyelve a felszínen táncoló miniatűr tornádókat, illetve felvételeket készített a Mars két holdjáról, a Phoboszról és a Deimoszról is. A földi irányítás tervei szerint dél felé folytatja útját, egy másik domb felé, ahol a remények szerint maximalizálni tudja napelemei teljesítményét a téli időszakban.
A Columbia-dombok, melynek legmagasabb területe a Husband-domb
A Meridiani Plánumon 2004. január 24-én földet ért Opportunity első feladataként saját hőpajzsának maradványait vetette mikroszkópos vizsgálat alá, így a mérnökök először kaptak képet egy másik bolygó légkörébe belépett egységük hővédelmét ért hatásokról. A hőpajzs vizsgálata közben bukkant rá egy kosárlabda méretű vas meteoritra, az első idegen bolygón talált objektumra, majd alapkőzeteket vizsgált az Endurance és a Victoria kráterek közötti útján. Áprilisban sikerült beásnia magát egy homokrétegbe, melyből 5 hétig tartott a kikecmergés. Az általa összegyűjtött adatok szerint a bolygón a nedves és a száraz időszakok ciklikus változásai zajlanak.
A két marsjáró teljesítménye azonban a NASA által előrevetített maximális élettartamuk végén, 270 nap után elkezdett visszaesni, annak ellenére, hogy a bolygón uralkodó szelek is besegítettek az élettartam meghosszabbításába, azáltal, hogy időről időre leporolták a napcelláikat. Tavaly novemberben az Opportunity mechanikus karja mondta fel a szolgálatot, miután egyik fő hajtómotorja leállt. A NASA mérnökeinek kétheti munkájába telt, hogy újra működésre bírják a vizsgálatokhoz nélkülözhetetlen kart, ami elvileg bármikor újra leállhat, szinte teljesen megbénítva a robot további geológiai munkáját. Emellett tönkre ment a robot irányítórendszere is, ez azonban nem gátolja a működést, csupán nehezebbé vált a földi irányítás munkája. Jelenleg az Erebus-kráter közelében állomásozik, útban a Victoria felé.
Madártávlatból az Opportunity az Erebus-kráter térségében
A Spirit ennél jóval kevésbé megviselt képet mutat, esetében már csak egyetlen műszer nem működik, amivel a kőzeteket kapargatja. Mivel azonban a két marsjáró messze túlteljesítette az eredeti elvárásokat, a NASA tudósai a végsőkig kitartanak mellettük. Steven Squyres, a MER csapat vezetője szerint minden nap úgy irányítják gépeiket, mintha az utolsó lehetőségük lenne a kutatások elvégzésére.
