Hunter
Nem reménytelen a gravitáció irányítása
A gravitáció befolyásolása lehet, hogy soha nem fogja segíteni az űrhajók kilövését, ám ez nem jelenti azt, hogy sutba kell dobni az ötletet, mondja az európai űrhivatal, az ESA. Olyan projektekre van szükség, ami egy nap lehetővé teszi számunkra a gravitáció hasznosítását, ha csak kis mértékben is, olyan előnyökre szert téve melyekből bolygónkon húzhatunk hasznot.
Az ESA eddig még nem folytatott gravitáció-szabályzó kutatásokat. A NASA erősen elméleti Breakthrough Propulsion Physics projektje, valamint a nagyobb tudományos folyóiratokban közzétett kutatási eredmények azonban meggyőzték az űrhivatalt, hogy komolyan kell vennie ezt a területet, nyilatkozta az ESA tanácsadója, Clovis de Matos. 2001. szeptembere óta Orfeu Bertolami és Martin Tajmar kutatók több mint egy tucat különböző gravitáció-szabályzó terven rágták át magukat, majd arra a következtetésre jutottak, hogy a legtöbb nem érdemli meg, hogy akár egy fillért is elpocsékoljanak rá. Egyes tervek, mint a „superstring” elmélet gravitáció csökkentő hatása olyannyira gyenge, ami a Föld gravitációjának milliomod részének mindössze a milliomod része, míg megint mások egyszerűen ellentmondanak a tudomány elveinek.
Bertolami és Tajmar mialatt megállapították, hogy az antigravitáció még mindig elérhetetlen, három egyszerű feladatot javasoltak, ami segíthet eljutni odáig a jövőben. Az egyik a Szputnyik 5 űrhajó, mely a Pioneer 10 és 11 szondák által észlelt furcsa gravitációs hatásokat vizsgálja. A második feladat a Nemzetközi Űrállomás kísérleteire hárul, melyek azt vizsgálják különbözik-e az antianyag esése a normál anyagétól. Végül szupravezetők és szuprafolyadékok - ezek olyannyira lehűtött gázok, hogy súrlódás nélkül képesek folyni - tanulmányozását javasolják, hogy pörgetésükkel létrehozhatók-e "gravitomágneses" mezők, hasonlóan a mágnes forgatásával létrehozott elektromágneses mezőhöz.
A kutatók szerint, még ha elkészülnek is a gravitáció irányításával, akkor sem lesz alkalmazható űrhajók kilövésére. A gravitáció csupán egyetlen azon problémák közül, amivel az űrhajónak meg kell küzdenie. Hogy egy műholdat földközeli pályára állítsanak másodpercenként 8,9 kilométeres sebességet kell elérnie. Ha teljes mértékben leárnyékolják a gravitációt körülötte, akkor is csak 7,5 km/s sebességre képes, ami a pályán maradáshoz elegendő.
A gravitáció szabályzása azonban a Földön igen értékes lehet. A mikrogravitációban készítettek fémek, kerámiák és szerves kristályok, példátlan minőséget képviselnek. A mikrogravitációban készült ötvözetek sokkal erősebbek, mint hagyományos társaik, mivel mentesek a gravitáció örvénylése által az olvadt fémben okozott hibáktól. A mikrogravitáció egyben azt is jelentené, hogy az objektumok lebegtethetők, elkerülve a tárolókat, melyekkel reakcióba lépve beszennyeződhetnek, egyes szupravezetőket pedig kizárólag mikrogravitációban lehet növeszteni.
Mindezt az űrben elvégezni rendkívüli költségeket jelent, az antigravitáció azonban a Földön is lehetővé tenné az eljárások alkalmazását, mondta Tajmar.
Az ESA eddig még nem folytatott gravitáció-szabályzó kutatásokat. A NASA erősen elméleti Breakthrough Propulsion Physics projektje, valamint a nagyobb tudományos folyóiratokban közzétett kutatási eredmények azonban meggyőzték az űrhivatalt, hogy komolyan kell vennie ezt a területet, nyilatkozta az ESA tanácsadója, Clovis de Matos. 2001. szeptembere óta Orfeu Bertolami és Martin Tajmar kutatók több mint egy tucat különböző gravitáció-szabályzó terven rágták át magukat, majd arra a következtetésre jutottak, hogy a legtöbb nem érdemli meg, hogy akár egy fillért is elpocsékoljanak rá. Egyes tervek, mint a „superstring” elmélet gravitáció csökkentő hatása olyannyira gyenge, ami a Föld gravitációjának milliomod részének mindössze a milliomod része, míg megint mások egyszerűen ellentmondanak a tudomány elveinek.
Bertolami és Tajmar mialatt megállapították, hogy az antigravitáció még mindig elérhetetlen, három egyszerű feladatot javasoltak, ami segíthet eljutni odáig a jövőben. Az egyik a Szputnyik 5 űrhajó, mely a Pioneer 10 és 11 szondák által észlelt furcsa gravitációs hatásokat vizsgálja. A második feladat a Nemzetközi Űrállomás kísérleteire hárul, melyek azt vizsgálják különbözik-e az antianyag esése a normál anyagétól. Végül szupravezetők és szuprafolyadékok - ezek olyannyira lehűtött gázok, hogy súrlódás nélkül képesek folyni - tanulmányozását javasolják, hogy pörgetésükkel létrehozhatók-e "gravitomágneses" mezők, hasonlóan a mágnes forgatásával létrehozott elektromágneses mezőhöz.
A kutatók szerint, még ha elkészülnek is a gravitáció irányításával, akkor sem lesz alkalmazható űrhajók kilövésére. A gravitáció csupán egyetlen azon problémák közül, amivel az űrhajónak meg kell küzdenie. Hogy egy műholdat földközeli pályára állítsanak másodpercenként 8,9 kilométeres sebességet kell elérnie. Ha teljes mértékben leárnyékolják a gravitációt körülötte, akkor is csak 7,5 km/s sebességre képes, ami a pályán maradáshoz elegendő.
A gravitáció szabályzása azonban a Földön igen értékes lehet. A mikrogravitációban készítettek fémek, kerámiák és szerves kristályok, példátlan minőséget képviselnek. A mikrogravitációban készült ötvözetek sokkal erősebbek, mint hagyományos társaik, mivel mentesek a gravitáció örvénylése által az olvadt fémben okozott hibáktól. A mikrogravitáció egyben azt is jelentené, hogy az objektumok lebegtethetők, elkerülve a tárolókat, melyekkel reakcióba lépve beszennyeződhetnek, egyes szupravezetőket pedig kizárólag mikrogravitációban lehet növeszteni.
Mindezt az űrben elvégezni rendkívüli költségeket jelent, az antigravitáció azonban a Földön is lehetővé tenné az eljárások alkalmazását, mondta Tajmar.