Hunter
Átrepülni egy hurrikánon
Képzeljük el az alábbi álláshirdetést:
"Többhajtóműves repülőgép pilótát keresünk nagy szakértelemmel, aki hajlandó hurrikánokba berepülni". A NASA CAMEX-4 pilótái pontosan ezt csinálják. Óvatosan körülrepülik, vagy ha kell akár be is hatolnak a Föld legnagyobb viharaiba.
"Belépve a viharba forgó zivatar sávokkal kell szembenéznünk, mialatt 10500 méteres magasságba emelkedünk. A hurrikán csupán egy zivatar halmaz, ami egyetlen pont körül cirkulál, ezt hívjuk a vihar "szemének". Ha az ember berepül a szembe, akkor rendkívüli nyugalmat tapasztal, miközben megfigyelheti a körülötte kavargó zivatarokat" - mondta Gordon Fullerton, kitüntetett pilóta és egykori űrhajós, aki egy DC-8-as repülőgéppel vizsgálja a hurrikánok belsejét.
A vihar közepét nyugalmi zónának is hívhatnánk, azonban acélidegek kellenek, hogy valaki nyugodtnak ítélje meg a helyzetet, miközben a hurrikán legerősebb viharai tombolnak körülötte. Veszélyes foglalkozás, azonban az így nyert adatok nagyban segítik a hurrikánok modellezését és előrejelzését, ami életeket menthet. A gépek fedélzetén elhelyezett műszerek hőmérsékletet, nyomást, páratartalmat, csapadékot, szélsebességet, villámlást és jégkristály méreteket mérnek. Ezekből az adatokból kapnak a tudósok egyedülálló bepillantást a hurrikánok belső működésébe.
Hogyan lehet biztonságosan teljesíteni ezeket a repüléseket? Az egyik módszer, hogy jól ki kell nyitniuk a szemüket. Mivel a hurrikán zivatarok halmaza, ezért a pilóták szabad szemmel is ki tudják szúrni az erősebb viharokat, és egyszerűen elkerülik azokat. "Ha látok egy zivatart, ami 18000 méterig nyúlik fel, meg tudom mondani a vastagságából és a sötétségéből, vajon szeretnék-e közelebb kerülni hozzá" - mondta Fullerton. A felhők nehezíthetik a vizuális észlelést, ekkor kizárólag a DC-8 Doppler radaraira tudnak hagyatkozni, melyek folyamatosan tetőtől talpig pásztázzák a vihart.
"Rendkívül durvák tudnak lenni ezek a viharok. Az erős turbulencia mellett a jégkristályok felhalmozódása is nagyon gyors, a jókora jégszemek nem kis károkat tudnak okozni a gépen. Mindemellett nagy a zaj is" - magyarázta a pilóta. Időnként erős függőleges szeleken is át kell jutniuk, amik lefelé gyorsítják a gépet, majd hirtelen az ellenkező irányba változik az erőhatás, ami mind a pilótát, mind a gépet alaposan megviselheti.
A berepülés nem az egyetlen módszere a NASA-nak. Az ER-2 repülőgép magasan a hurrikánok fölé repül, már-már a világűr határait súrolva. AZ ER-2 az U-2 katonai kémrepülőgép civil változata, közel 20000 méter magasságba tud repülni, ahonnan műszerei - melyek megfelelnek a műholdakon találhatóknak - a vihar magasságát és méretét rögzíti.
Jan Nystrom ER-2 pilóta szerint a 18000 méteres magasság egyfajta homály zóna, mivel ott már sokkal sötétebb az égbolt, hiszen a légkör 90-95 százalékát maguk alatt tudhatják. Az ER-2 pilóták mind rendelkeznek katonai repülési tapasztalattal, és az űrhajósokéval megegyező szkafanderekkel vannak ellátva. 8500 méter felett a kabin nyomása elveszik, innentől az űrruha nélkülözhetetlen. A küldetések többsége a hurrikánok fölé repül, ám ehhez is alapos figyelem és felszerelés szükséges, hogy biztonságosan végre tudják hajtani azokat.
"Belépve a viharba forgó zivatar sávokkal kell szembenéznünk, mialatt 10500 méteres magasságba emelkedünk. A hurrikán csupán egy zivatar halmaz, ami egyetlen pont körül cirkulál, ezt hívjuk a vihar "szemének". Ha az ember berepül a szembe, akkor rendkívüli nyugalmat tapasztal, miközben megfigyelheti a körülötte kavargó zivatarokat" - mondta Gordon Fullerton, kitüntetett pilóta és egykori űrhajós, aki egy DC-8-as repülőgéppel vizsgálja a hurrikánok belsejét.
A vihar közepét nyugalmi zónának is hívhatnánk, azonban acélidegek kellenek, hogy valaki nyugodtnak ítélje meg a helyzetet, miközben a hurrikán legerősebb viharai tombolnak körülötte. Veszélyes foglalkozás, azonban az így nyert adatok nagyban segítik a hurrikánok modellezését és előrejelzését, ami életeket menthet. A gépek fedélzetén elhelyezett műszerek hőmérsékletet, nyomást, páratartalmat, csapadékot, szélsebességet, villámlást és jégkristály méreteket mérnek. Ezekből az adatokból kapnak a tudósok egyedülálló bepillantást a hurrikánok belső működésébe.
Hogyan lehet biztonságosan teljesíteni ezeket a repüléseket? Az egyik módszer, hogy jól ki kell nyitniuk a szemüket. Mivel a hurrikán zivatarok halmaza, ezért a pilóták szabad szemmel is ki tudják szúrni az erősebb viharokat, és egyszerűen elkerülik azokat. "Ha látok egy zivatart, ami 18000 méterig nyúlik fel, meg tudom mondani a vastagságából és a sötétségéből, vajon szeretnék-e közelebb kerülni hozzá" - mondta Fullerton. A felhők nehezíthetik a vizuális észlelést, ekkor kizárólag a DC-8 Doppler radaraira tudnak hagyatkozni, melyek folyamatosan tetőtől talpig pásztázzák a vihart.
"Rendkívül durvák tudnak lenni ezek a viharok. Az erős turbulencia mellett a jégkristályok felhalmozódása is nagyon gyors, a jókora jégszemek nem kis károkat tudnak okozni a gépen. Mindemellett nagy a zaj is" - magyarázta a pilóta. Időnként erős függőleges szeleken is át kell jutniuk, amik lefelé gyorsítják a gépet, majd hirtelen az ellenkező irányba változik az erőhatás, ami mind a pilótát, mind a gépet alaposan megviselheti.
A berepülés nem az egyetlen módszere a NASA-nak. Az ER-2 repülőgép magasan a hurrikánok fölé repül, már-már a világűr határait súrolva. AZ ER-2 az U-2 katonai kémrepülőgép civil változata, közel 20000 méter magasságba tud repülni, ahonnan műszerei - melyek megfelelnek a műholdakon találhatóknak - a vihar magasságát és méretét rögzíti.
Jan Nystrom ER-2 pilóta szerint a 18000 méteres magasság egyfajta homály zóna, mivel ott már sokkal sötétebb az égbolt, hiszen a légkör 90-95 százalékát maguk alatt tudhatják. Az ER-2 pilóták mind rendelkeznek katonai repülési tapasztalattal, és az űrhajósokéval megegyező szkafanderekkel vannak ellátva. 8500 méter felett a kabin nyomása elveszik, innentől az űrruha nélkülözhetetlen. A küldetések többsége a hurrikánok fölé repül, ám ehhez is alapos figyelem és felszerelés szükséges, hogy biztonságosan végre tudják hajtani azokat.