SG.hu
Ace Combat: Assault Horizon - Enhanced Edition
Kiadó: Namco Bandai
Fejlesztő: Project Aces
Honlap
Platformok: PC, Xbox360, PS3, Mac
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4300 1,8 GHz-es processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce 9800 GT vagy Radeon HD 3850 grafikus kártya, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core2 Quad 2,7 GHz-es processzor, 4 GB RAM, ATI Radeon HD 6850 vagy jobb grafikus kártya, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Tom Clancy's H.A.W.X., Ace Combat-sorozat
Kategória: repülőgépes akció
Kétség sem férhet hozzá, hogy az árkád repülőgépes akciójátékok műfaja időről időre előtérbe kerül, majd egy néhány éves népszerű érát követően általában ismét háttérbe szorul. Egy ilyen sikeres időszak ért véget néhány hónappal ezelőtt, méghozzá olyan kiváló címeknek köszönhetően, mint például a stílus egyik kiválóságaként emlegetett Tom Clancy’s H.A.W.X., de említhetnénk a szimulátoros múlttal szakító IL-2 epizódokat is, amelyek szintén kellemes emlékeket hagytak a rajongókban. Vannak azonban olyan alkotások, amelyek szembemennek az aktuális trendekkel, hiszen a nevük többnyire garanciát jelent a biztos sikerre.
Fogcsikorgatva ugyan, de ebbe a kategóriába helyezhető az Ace Combat-sorozat is, ami Air Combat név alatt már 1992 óta próbálja meg kiszolgálni a műfaj szerelmeseinek igényeit. A franchise eredetileg árkád masinákon kezdte életútját, majd éveken át a PlayStation-konzolok egyik exkluzív címének tekinthettük, de a kétezres évek közepén blaszfémiával egyenértékű események borzolták a fanatikusok kedélyeit. A kézi konzolokra és mobiltelefonokra érkező mellékszálakat ugyanis talán még a keménymag is elnézte volna, de a kizárólag Xbox 360-ra megjelent Ace Combat 6 már mindenkinél kiverte a biztosítékot.
Néhány évig nem is hallottunk arról, hogy készülne egy újabb teljes epizód, de 2011-ben a Namco Bandai ismét megpróbálta a lehetetlent, így megjelent az Ace Combat: Assault Horizon, ami igazságosan már PlayStation 3 konzolokra is elérhetővé vált. A rajongók legnagyobb meglepetésére néhány nappal ezelőtt pedig egy PC-s változatot is kapott, így nem csak megszületett a sorozat első multiplatform tagja, hanem az első olyan epizódja is, ami bemutatkozhatott számítógépeken. Hogy miként sikerült a nagy bemutatkozás? Azonnal kiderítjük!
Az Ace Combat-játékok legnagyobb pozitívumát mindig is az jelentette, hogy az akciók mellett a fejlesztők komoly figyelmet szenteltek a történetnek, amiből szerencsére az Assault Horizon sem szenved hiányt. A cselekmény 2015-ben játszódik, egy fiktív világháború küszöbén, amelyben a NATO, az ENSZ és Oroszország közös erővel arra készül, hogy lerohanja az afrikai SNR Köztársaságot mint a világbéke fenyegetőit. Történetünk főhőse Colonel W. Bishop lesz, az amerikai légierő egyik legjobb pilótája, akinek oldalán a mi vállunkat nyomja majd az a mérhetetlen teher, hogy a levegő legveszélyesebb harcosaként ott húzzuk keresztbe az SNR haderő számításait, ahol az nekik a legjobban fáj.
A történettel kapcsolatban mindenképpen érdemes kiemelni, hogy nem csak rendkívül részletes, hanem izgalmas is, így magabiztosan kijelenthetjük, hogy az utóbbi években megjelent árkád repülőgépes játékokhoz viszonyítva az Assault Horizon rendelkezik a legtartalmasabb cselekménnyel. Mindez természetesen egyáltalán nem véletlen, a kitűnő történetet ugyanis a New York Times bestseller írója, Jim DeFelic jegyezte, a rendezői teendőket pedig – akárcsak az elmúlt évtizedek során – ismét Kazutoki Kono vállalta magára, aki nagyon jól tudta, hogy mire van szükségük a sorozat rajongóinak.
Kevésbé voltak azonban ennyire határozott elképzeléseik a készítőknek a játékmenet tekintetében, ami nem marad el a konkurens árkád repülős akciójátékoktól, de nem is sikerül túl sokat hozzátennie, holott egy ilyen kultikus címtől ez jogos elvárás lett volna. Ugyan számtalan izgalmas bevetésen részt vehetünk – az összetett küldetések többsége egyenként legalább félórás kikapcsolódást nyújt –, sőt, a kipróbálható vasmadarak felhozatalára sem panaszkodhatunk – az amerikai, az orosz és a NATO haderők legtöbb repülőgépeit irányíthatjuk –, de a harcok megvalósítását tekintve ugyanolyan egysíkú élmény fogadja majd a játékosokat, mint az elmúlt évek hasonló műfajban készült alkotásaiban. Ezzel máris rátapintottunk az Ace Combat: Assault Horizon legnagyobb negatívumára, hiszen elegendő az első pályát elkezdeni ahhoz, hogy a sokadik hullámban ránk rontó ellenséges gépek megjelenését követően a kilépés billentyű felé terelődjenek ujjaink. Hiába kapott ugyanis rendhagyóan jó történetet, sőt, kitűnő és interaktív átvezető animációkat is a játék, a bevetések túlontúl egysíkúak lettek. Éppen ezért igencsak üdítően hatnak majd a kampány során, amikor az egymás után érkező egyforma vadászgépek lelövöldözését követően beülhetünk egy helikopter pilótafülkéjébe, majd a pörgést követően egy sokkal kimértebb és átgondoltabb harcmodort folytathatunk, többnyire szárazföldi egységek ellen. Természetesen az efféle bevetések is hamar unalomba fulladnak a sok-sok ismétlődéstől, amin nem segít az sem, hogy később lopakodók, bombázók és egyéb repülő harcjárművek is színesítik a felhozatalt.
A játékmenetről egyébiránt azt kell tudni, hogy elég nyers és helyenként már túlontúl árkádos ahhoz, hogy az úgynevezett trendi játékosok azonnal meg tudják szeretni. (Csak megjegyzésként: a sorozat japán gyökerei is alaposan érződnek , ami szintén problémát okozhat az európaiak számára.) Vezessünk azonban bármilyen gépet is – a küldetések előtt szabadon választhatjuk a fegyverzettel együtt –, a harcok általában arról fognak szólni, hogy a kis zöld irányzékkal befogjuk az ellenséges egységeket, majd a rakéták vagy a gépágyú segítségével likvidáljuk őket.
Néha lehetőségünk lesz dogfight módban üldözőbe venni egy-egy repülőt – ilyenkor tulajdonképpen egy láthatatlan alagútban fogjuk hajmeresztő sebességgel üldözni ellenfelünket –, de akad olyan pillanat is, amikor mi kerülünk a célkereszt árnyékába – nem túl egyszerű lerázni üldözőnket –, ezek azonban kivétel nélkül olyan lehetőségek, amelyekkel már más árkád repülős játékban is találkozhattunk, maximum nem voltak ennyire részletesek a műszerek és a körítés. Nagy általánosságban tehát kijelenthető, hogy akinek tetszett például a Tom Clancy’s H.A.W.X., az biztosan azonnal megkedveli majd az Ace Combat: Assault Horizont is, sőt, az elnyújtott küldetéseket leszámítva a Namco Bandai játékában sokkal változatosabb élmények is várnak ránk az említett vetélytárshoz képest.
Ha mindez nem lenne elég, tesztünk alanya még egy vaskos többjátékos móddal is rendelkezik, aminek jelentős részét – főként a kitűnő kooperatív lehetőségeket – elődjétől örökölte, de a hagyományos deathmatch mellett két új játékmód is feltűnik a kompetitív összecsapások során, mégpedig a capital conquest és a domination. Előbbiben két csapat küzd meg egymással azért, hogy lerombolják a másik fél főhadiszállását, míg utóbbiban három bázis irányításáért folynak az összecsapások. Érdekesség egyébiránt, hogy a játék PC-re egy Enhanced Edition alcímmel ellátott változatban jelent meg, ami nem csak számítógépekre szabott irányítást és küllemet, hanem extra tartalmakat is jelent, így például új multiplayer pályákat és repülőgépeket. Grafika: Az Ace Combat: Assault Horizon esetében nem is annyira a kissé monoton játékmenet, mint inkább a grafika jelenti a legnagyobb negatívumot. Habár egy eredetileg 2011-ben megjelent konzolos videojáték PC-s portjáról beszélünk, de így is szemet szúrnak az alacsony felbontású textúrák, amelyek nem csak a környezet esetében figyelhetők meg, hanem gyakran a repülőgépmodelleknél is. Különösen csúnyára sikeredtek mindemellett a törés-animációk, de a belső műszerfalak is puritán megvalósítást kaptak, ami leginkább a sugárhajtású repülők esetében igaz.
Érdekesség, hogy a játék grafikai teljesítménye valamiért igencsak hullámzik. Jól néznek ki például az átvezető animációk, sőt, mintha a helikopteres küldetéseket is egy teljesen más grafikus motor hajtaná meg, de a vadászgépekkel végrehajtott feladatok közben jobb nem elidőzni a modelleken vagy az objektumok megvalósításán. Szerencsére az optimalizálással nincsenek problémák, de főleg egy PC-s változat esetében illett volna jobban és részletesebben kidolgozni a küllemet.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A konzolportok esetében általános problémát szokott okozni a rosszul kivitelezett kezelőfelület, illetve az irányítás. Előbbi mondhatni teljes egészében hibátlan és egyszerű lett, viszont az irányíthatóság a szokásos problémáktól szenved. A készítők becsületére váljék, hogy igyekeztek a legjobbat kihozni a játékból ezen a téren, így még egy billentyűzettel is kiválóan teljesíthetők a küldetések, de a kamerakezelés – főként a helikopteres bevetések esetében – kis híján a borzasztó kategóriába helyezhető. Az általános alapszabály éppen ezért az Ace Combat: Assault Horizon esetében is él, miszerint kontroller, de inkább egy joystick nélkül inkább neki se álljunk.
Játszhatóság: A küldetések többsége ugyan már az unalmasságig el lett nyújtva, de ennek köszönhetően bőven 8 óra felett van a kampány játékideje, ami a rengeteg repülőgép és fegyverzet miatt legalább egy újrajátszásra érdemes. A szavatosságot erősíti továbbá a kooperatív és a kompetitív többjátékos mód megléte, amelyek kivétel nélkül újabb izgalmas élményekkel szolgálnak a rajongók számára.
Intelligencia, nehézség: Az Ace Combat: Assault Horizon küldetései során igencsak hullámzó teljesítmény figyelhető meg a mesterséges intelligencia és a nehézség tekintetében. Összességében mindkét összetevő átlagosnak nevezhető, de talán a mesterséges intelligencia az, ami komolyabb problémákat okoz, így általánosnak számít például, ha minden ellenség minket támad, de túlontúl észrevehető az is, amikor az ellenfél vadászai kizárólag a mi rakétáinkra várnak, csapattársaink ugyanis hiába repülnek körülöttük túlerőben, valamiért mégsem képesek kiiktatni őket. A nehézséggel kapcsolatban gyakori probléma, hogy leginkább nem is az ellenfelek, sokkal inkább az irányítás és a kamerakezelés okozza majd számunkra a legtöbb fejtörést.
Hangok, zene: Habár a hangok és a zenék terén a mai videojátékok többsége már képes minőséget produkálni, de az Assault Horizon ezen a téren is problémás esetnek számít. A zenék ugyan nem hiányoznak a háttérből, de az erőteljesebb robbanáseffektek, vagy a sugárhajtás hangjának előtérbe helyezése már igen, akárcsak az a lehetőség, amivel azt az éles sípolást lehetett volna kikapcsolni, ami az ellenfél befogását jelzi számunkra minden alkalommal.
Összegzés: Az Ace Combat: Assault Horizon összességében nem lett egy rossz játék, sőt, PC-n egyértelműen a legjobb árkád repülőgépes címek közé helyezhető, viszont képtelen volt arra, hogy kiemelkedjen az átlagból, ami főleg a kissé monoton játékmenetnek és a grafikának tudható be. Ha nagy rajongói vagyunk a stílusnak, biztosan ebben is örömünket fogjuk lelni, de ne közelítsünk hozzá túl nagy elvárásokkal, így csak pozitív csalódás érhet majd.