Kiadó: UbiSoft
Fejlesztő: 1C: Maddox Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium DualCore 2,0 GHz-es vagy Athlon X2 3800+ processzor, 2 GB RAM, 512 MB VRAM-mal rendelkező grafikus kártya, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5 2,66 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 2,6 GHz-es processzor, 4 GB RAM, 1 GB VRAM-mal rendelkező grafikus kártya, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: IL-2 Sturmovik
Kategória: szimulátor

Az IL-2 Sturmovik név a videojátékosok körében nem csak egy valamikori szovjet csatarepülőt, hanem a valaha létezett egyik legjobb második világháborús repülőgép-szimulátort is jelöli. Az ezredforduló után egy esztendővel életre hívott alkotás nem véletlenül írta be magát a történelemkönyvekbe, a rajongók szerint ugyanis azóta sem készült hasonlóan minőségi, a második nagy háború légi összecsapásait feldolgozó szimuláció. Még maguk az illetékesek sem próbálkoztak teljes értékű folytatást készíteni hozzá, inkább kiegészítőkkel bővítették és toldozták-foltozták a játékot.

2007-ben, az IL-2 Sturmovik: 1946 megjelenését követően azonban belefogtak egy sokáig csak Storm of War: Battle of Britain néven ismert program fejlesztésébe - ebből lett a Cliffs of Dover -, amiről egészen tavalyig azt hittük, hogy már soha nem fog megjelenni. Egyes belső körökben már alapból a halálát kívánták a csendesen készülő projektnek, hiszen 2009-ben megjelent egy IL-2 Sturmovik: Birds of Prey címre keresztelt videojáték, amelyben a név és a koncepció kivételével az illetékesek szó szerint hátat fordítottak a korábbi szimulátoros megközelítésnek, helyette pedig egy közérthetőbb, árkádos akciózást tettek le az asztalra, amivel a régi veteránoknál igencsak kiverték a biztosítékot.


A Birds of Prey mentségére váljék, hogy nem a széria eredeti programozói dolgoztak rajta, hanem egy külsős brigád, akiket hamar ki is vetett magából az IL-2 franchise szigorú közönsége. A szőrös szívű társaság azonban 2011-be érvén biztosan megenyhült egy kicsit, lévén a sorozat idén áprilisban újabb taggal bővült, amelyben ismét elfeledhetjük az árkád repkedést, a főszerepet ugyanis a realizmus, a valósághoz közeli, aprólékos szimuláció kapta. A Maddox Games csapata ráadásul annyira ortodox módon közelített a témához, hogy még a második világháborús koncepcióból sem engedett.

Ennek köszönhetően az IL-2 Sturmovik: Cliffs of Dover betöltését követően a többéves háború legnagyobb légicsata-sorozatát, avagy az angliai csatát élhetjük át akár egy német, akár egy angol pilóta bőrébe bújva. A történelmet kevésbé ismerőknek annyit érdemes tudniuk erről az óriási légi háborúról, hogy a Lufwaffe és a Royal Air Force (avagy a Királyi Légierő) egységei küzdöttek meg egymással, méghozzá a La Manche csatorna birtoklásáért. Az angliai csata pontos időintervallumáról mindkét fél feljegyzései másként tájékoztatták az utókort, a legvalószínűbb azonban, hogy 1940. július 10-én dördült el az első lövés, amikor a német légierő támadást indított a csatornán hajózó konvojok, a délkelet-angliai kikötők és radarállomások ellen.


Az elkeseredett harcokban bár fölényben volt a Luftwaffe, az angol pilóták így is felülkerekedtek, így 1940 októberének utolsó napján a németek felhagytak az angol offenzívával. Vereségük okai között volt többek között, hogy nem ismerték fel időben a radarállomások fontosságát, aminek köszönhetően a korábban tervezett angliai partraszállás is elmaradt. A háborúban olyan repülőgépek vettek részt, mint a Hawker Hurricane Mk. I és a Supermarine Spitfire Mk. I angol, valamint a Messerschmitt Bf 109 E, a Messerschmitt Bf 110 C és a Heinkel He 111 H-2 német oldalról.

Bár az IL-2 Sturmovik: Cliffs of Dover óvatosan bánik az évszámokkal - nem mellesleg egyetlen egy IL-2 repülőgépet sem látunk benne - az angliai csata összes komolyabb ütközetét átélhetjük a betöltését követően. Akár a hadjáratot, akár a szimpla egyjátékosos missziókat választjuk, biztosak lehetünk benne, hogy a történelemkönyvekhez hű bevetésekben lesz részünk, hiszen az illetékesek nem csak a kor mintegy 18 vasmadarának külső, belső és repülési tulajdonságait igyekeztek tökéletesen mintázni, hanem a küldetésekkel is szerettek volna a maximális realizmusra törekedni. Ez a párosítás pedig olyan hangulattal ruházza fel a játékot, ami szó szerint páratlan. Mind a nagy légi csaták, mind a kisebb bombázások alkalmával a szimulátorok fanatikusainak dédelgetett álmai és vágyai válhatnak valóra. Hiszen nincs is annál nagyobb élmény, mint amikor egy osztagnyi Stukával repülünk a La Manche csatorna felett, a szikrázó napsugarak megcsillannak gépünk szélvédőjén, a műszerek pásztázása közben a távolban pedig már körvonalazódik a célpontként szolgáló kikötő, amit hamarosan pokollá varázsolunk néhány bomba segítségével. Messziről már hallani a légiriadót jelző sziréna hangját, az osztag tagjai pedig csak a mi parancsunkra várnak…

Természetesen a hangulat önmagában mit sem érne akkor, ha az illetékesek elrontják a szimulációt. Szerencsére az IL-2 Sturmovik-sorozat esetében soha nem volt gond ezzel a résszel, és elhihetitek, most sem történt ez másképpen. A vezethető repülőgépek ugyanis kívül-belül kiköpött másai az eredetieknek, aminek köszönhetően minden egyes műszerhez hozzányúlhatunk. Így nem lesz elég, ha megismerkedünk a jobbra-balra nyilakkal, lévén folyamatosan reagálnunk kell az időjárástól kezdve az ellenségekig mindenre, gépünk felett tehát maximális hatalmunk lesz, amit - legnagyobb realizmus esetén - garantáltan az első bevetés alatt érzékelni fogunk.


Az illetékesek mindemellett nem csak az úgynevezett látható realizmust fejlesztették tökéleteshez közelire, hanem a láthatatlan változatát is, gépünk ugyanis nem csak egy váz, abban értelemszerűen különböző alkatrészek vannak, amelyek szintén sérülhetnek egy-egy összecsapásban. Nem mellesleg már olyan apró sérülések is komolyan befolyásolhatják gépeink tulajdonságait, amelyekre garantáltan nem számítottunk volna.

Egy csűrőlapon vagy egy oldalkormányon szerzett sérülés például a nem túl gyakorlott pilótákat biztosan a földre kényszeríti majd. Természetesen nem csak mi, hanem az ellenfél is képes efféle sérüléseket begyűjteni, így lehet, hogy egy géppuskával leadott sorozat után nem látunk rajta különösebb nyomokat, de éppen elég galibát okoztunk a pilótának ahhoz, hogy egy szabályos dugóhúzót bemutatva a földbe vagy a tengerbe csapódjon.

Küldetéseink egyébiránt a legtöbb esetben nagyon hosszúak lesznek, és mert közben nem menthetünk, helyenként kissé frusztrálóak is. Mivel egy szimulátorról beszélünk, egyetlen rossz mozdulat előidézheti a bevetés sikertelenségét, így nem árt majd mindig és mindenben körültekintően eljárni. A fejlesztők egyébiránt a valóságból merítettek ötletet a feladatok mintázásakor is, így attól függően, hogy milyen repülőgépet kíván meg tőlünk az adott kihívás, a legtöbb esetben egy kaptafára épülő feladatokat kell elvégeznünk. Célpontok bombázása - hajók, épületek, radarállomások stb. -, szimpla légi összecsapások vadászgépekkel, bombázók vagy nagyobb testű védtelen gépek támogatása, nagyjából ez a három típus váltakozik majd, ha a kampányt, ha a sima küldetéseket választjuk.


Kivétel ez alól a többjátékosos mód, ami egy új szintre emelte a multiplayer fogalmát, hiszen egy időben akár 128 pilóta eshet egymásnak az összecsapások alkalmával. Ez nem csak látványban és hangulatban nagyon komoly - legvadabb álmaimban így képzelek el egy légi ütközetet -, hanem játékélmény tekintetében is kellemes, igazi összjátékot, nem mellesleg szórakozást is biztosít, szimulátoros megvalósítás ide vagy oda. Természetesen ajánlott előbb néhányszor tíz órát azért eltölteni a kampánnyal vagy a sima küldetésekkel, majd csak azután belekóstolni a többjátékos mókába, máskülönben maximum trófeák leszünk az ellenfél gépeinek motorburkolatán. Grafika: Ha egy orosz fejlesztésű videojátékkal találkozunk, akkor biztosra vehetjük, hogy az ötletek adottak lesznek, a megvalósítás azonban hagy maga után kívánnivalót. Nincs ez másképpen az IL-2 Sturmovik: Cliffs of Dover esetében sem, hiszen egy igazán elképesztő küllemet varázsoltak neki az illetékesek - még DirectX 11 támogatás is van -, azonban ebben sajnos csak néhány kiváltságos játékos tud gyönyörködni. Optimalizálni ugyanis továbbra sem tudnak a Maddox Games emberei, aminek az lett a következménye, hogy a megjelenéskor a program szinte teljesen játszhatatlan volt.

Legalább két javítás kellett ahhoz, hogy egy az ajánlott és a minimum gépigény közötti számítógépen, nagyjából közepes beállításokon legalább 30 fps-t produkáljon a játék. Korábban játszhatatlanul szaggatott, akadozott, ami egyértelműen a programozók sara, a jelenleg aktuális utolsó javítás után pedig bár még mindig bugos, illetve néha továbbra is szaggat, de legalább játszható. Így tehát hiába a csodás küllem, azt egyelőre a legtöbben csak videókon láthatják viszont.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Szintén az orosz fejlesztések sajátosságának tekinthető, hogy az ottani programozók nem sokat adnak a kezelőfelületre. Bár mivel egy szimulátorról beszélünk, mindezt maga a repülőgép műszerfala jelenti, de a képernyőre lehívható térkép, valamint az egyéb kiegészítők olyannyira "fapadosak", hogy azok akár még a 2001-es előd esetében is megállták volna a helyüket. Ennél azért egy kicsit többet vártunk volna!

Az irányíthatóság esetében mindenki felejtse el, hogy billentyűzettel próbálja meg vezérelni a német vagy az angol vasmadarakat, annak ugyanis beláthatatlan következményei lehetnek. Egy jobb - mindenképpen joystickkal felszerelt - kontrollerrel vagy egy direkt a repülő-szimulátorokhoz készült hardverrel érhető csak el a Cliffs of Dover maximális élménye. Ebben az esetben érezhetjük majd úgy, hogy valóban egy igazi repülőgépet irányítunk, és minden egyes mozdulatunk hatással van a birtokba vett masinára. Ha így próbálkozunk a játékkal, az irányítással garantáltan nem lesznek problémáink.

Játszhatóság: Mivel az angliai csatát mindkét fél oldaláról átélhetjük, ezért egy igencsak hosszadalmas kampánnyal fogunk találkozni a játék betöltését követően. Ha minden percet, minden egyes bombatalálatot ki akarunk élvezni, akkor nagyjából 10-15 órát fogunk a gép előtt tölteni, mindemellett pedig még ott vannak a különböző egyjátékosos küldetések, köztük London ostromával és számtalan bombázós feladattal. Ezek tovább növelik a szavatosságot, nem beszélve a többjátékosos mókáról, ami frissessége és monumentalitása miatt biztosan lefoglalja majd a repülés szerelmeseit.

Intelligencia, nehézség: A szimulátorok kényes pontja a nehézségi szint és az intelligencia. A fejlesztők semmit nem bíztak a véletlenre a Cliffs of Dover esetében, így a beállításokon belül találunk majd egy "Realism" menüpontot, ahol olyanra skálázhatjuk a játékot, amennyire szeretnénk. Nem túlzás azt állítani, hogy minden segítség bekapcsolásával már-már árkádos élmény érhető el, ellenben, ha nem vesszük igénybe a mankókat, akkor egy vérbeli hardcore szimuláció részesei lehetünk. Ennél jobb megoldást aligha alkalmazhattak volna.

Nem tudok ugyanakkor ilyen pozitívan nyilatkozni az intelligenciáról, az ellenfelek ugyanis több esetben is nagyon bután viselkedtek az összecsapások alatt. Egyetlen olyan alkalmat sem tudnék megnevezni, amikor összefogva, egymással együttműködve támadtak volna rám. Megelégedtek a hősködéssel, illetve az összevissza röpködéssel, ami egyáltalán nem volt jellemző a második világháború légi ütközeteire. Ez a sokadik légi harc után már egy kicsit frusztrálóvá válhat, de ilyenkor kell nekikezdeni a multiplayer módnak, vagy ha magányos farkasok vagyunk, akkor egy bombázóba pattanva elfelejteni a vadászgépeket.

Hangok, zene: Az egyetlen olyan részlet, amibe nem tudok túlzottan belekötni, hiszen mind a hangok, mind a zenék maximálisan kielégítettek. Bár akadnak hiányosságok, így a Stukák jellegzetes zuhanó hangjának mellőzése, valamint egynémely motorhang túlzott művisége, de mivel összességében azért jók az effektek - főleg a bombázáskori robbanások hátborzongatóak - ezért egy kis jóindulattal megérdemli az öt csillagot ez a kategória.

Összefoglalás: Mindent összevetve egy igazán hiánypótló alkotás született az IL-2 Sturmovik: Cliffs of Dover cím alatt. A játék nagyon jó küldetésekkel és már-már ijesztő realizmussal rendelkezik, ugyanakkor egyelőre mégsem érdemel magasabb pontszámot, hiszen a javítások ellenére továbbra is optimalizálatlan, bugos, és akadnak olyan hiányosságai, amelyeket a jövőben még pótolhatnak az illetékesek. Mivel azonban jelenleg kilátásban sincs hasonló második világháborús repülőgép-szimulátor, ezért az a maroknyi fanatikus, akik imádják ezt a párosítást, így is biztosan imába zárják a Maddox Games nevét, akik egy korrekt szimulációt tettek le az asztalra. De jobb lett volna, ha még néhány hónapig visszatartják a programot, így elkerülték volna azt a csalódottságot, amit a megjelenéskor képes volt okozni a késztermék. Ugyanakkor mégis teljes mellszélességgel szalutálunk azért, mert az IL-2 Sturmovik újra közel a régi fényében tündököl.