Kiadó: UbiSoft
Fejlesztő: UbiSoft Shanghai
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP/Vista, Intel Core 2 DUO E4400 2 GHz/AMD vagy ezzel megegyező tudású, RAM: 1 GB/2 GB (Windows Vista), 10 GB tárhely, 256 MB (nVidia GeForce 7800 GT/ATI Radeon X1800XT)
Ajánlott: Windows XP/Vista, Intel Core 2 Duo E6600 2.4GHz/2.5 GHz AMD Quad-Core Phenom X4 9850, 2 GB RAM, 512 MB (Shader Model 3.0+), 10 GB tárhely
Hasonló játékok: World in Conflict
Kategória: valós idejű stratégia

Tavaly novemberben debütált konzolon az első olyan stratégiai játék, amit a kontroller helyett hangvezérléssel irányíthattunk. A Tom Clancy nevével fémjelzett EndWar stílusán belül persze nem csak ezzel lóg ki a sorból, így alig vártuk, hogy a francia csapat kínai divíziójának produktuma PC-re is napvilágot lásson. Erre egészen február végéig várnunk kellett, amikor szobagenerálisként végre irányításunk alá vehettük csapatainkat, hogy a harmadik világháború végére pontot tegyünk.

A francia UbiSoft igencsak könnyű helyzetben van, ha valami komoly, konspirációktól sem mentes politikai sztoriból szeretne játékot készíteni, hiszen a híres író, Tom Clancy rengeteg alapanyagot nyújt a cégnek, miután az szőrőstől-bőröstől megvásárolta az úriember nevének és munkáinak jogait. Éppen ezért egy percig sem meglepő, hogy a UbiSoft Shanghai egy fiktív konfliktus kellős közepébe hajít minket a Tom Clancy's: EndWarban, ahol a világ ismét romokban hever, és épp a harmadik világháború kellős közepén járunk.


A Tom Clancy's: EndWar története szerint 2011-et írunk. Az Egyesült Államok és az Európai Unió szövetségének köszönhetően teljesen véget vetettek a nukleáris fenyegetésnek, ugyanis a közösen kifejlesztett védelmi rendszer, a SLAMS (Space-Land-Air Missile Shield, azaz űr-levegő-föld rakétapajzs) mindenféle nukleáris támadástól megvéd. A dolognak persze akadt hátulütője is, ugyanis a nagyhatalmak a háború hadszíntereit már az űrre is kiterjesztették. Mindeközben komoly energiaválság van kialakulóban. Az Egyesült Államok hanyatlóban van, nem rendelkezik a korábban megszokott politikai súllyal és hatalommal, közben létrejön egy egységes Európa, az Európai Föderáció, röviden EF, Oroszország pedig továbbra is különcködik és csendben meghúzza magát.

Az olaj hordónkénti ára már a 200 dollárt súrolja, a világ gazdasága pedig szép lassan teljesen összeomlik. Az oroszok hatalmas olaj- és földgázkészleteiken meggazdagodva komoly fegyverkezési versenybe kezdenek, majd a Közel-Keleten felrobban egy atombomba, amit Irán hajít Szaúd-Arábiára. A harmadik világégés visszavonhatatlan kirobbanásának poharában az utolsó cseppet egy terrorcselekmény jelenti. Az amerikaiak “Freedom Star" nevű űrállomása utolsó moduljának kilövésekor ugyanis bomba robban, ez pedig elegendő indok, hogy a három, korábban passzív fél végre egymás torkának essen, és kirobbanjon a harmadik világháború.


A játék történetébe ezen a ponton kapcsolódunk be. Szobagenerálisként azt a feladatot kapjuk, hogy a talán évekre is elhúzódó összecsapásokat minél hamarabb lezárjuk, és békét teremtsünk a három frakció között. Itt azonnal lehetőségünk nyílik kiválasztani, hogy a három ellenséges csoport közül melyiket szeretnénk irányítani. Igazából a választás csak kozmetikai értékű, ugyanis a minimális egységszámmal dolgozó EndWarban mindhárom oldalon ugyanazokat az egységeket terelgethetjük, csak a fejleszthetőségük lesz más és más. Mindezektől függetlenül egy igencsak kiegyenlített harc részesei leszünk, mert mindegyik félnek lesznek erősségei és gyengéi, és ezen a téren kiváló egyensúlyt teremtett a Kínában székelő fejlesztőcsapat.


Az összecsapások különböző jellegűek, bár ha össze szeretnénk foglalni és leegyszerűsíteni a játékmenet jellemzőit, akkor ezek tárháza négyféle helyzetben merül ki. Küldetéseink során olyan szituációkba keveredünk, mint a bizonyos ideig tartó védekezés, vagy támadás, esetleg kijelölt célobjektumok védelme vagy lerohanása és elpusztítása, de akad olyan szituáció is, amikor a térképen szétszórt uplinkek felett kell átvennünk az irányítást. Ezek azok a területek, ahol műholdkapcsolat van, és amik nagyon fontos szerepet játszanak a végső győzelem eléréséhez, de erről bővebben később. Végezetül ott az ostrom lehetősége, vagyis egy nagyobb védelemmel bíró objektumot kell bevennünk. Az EndWarban a UbiSoft Shanghai kihagyta a nyersanyagbányászás és a bázisok felhúzását, így a játékmechanizmus a Warhammer-sorozatokból ismert pontelfoglalós rendszer elvén működik. Ez röviden annyit tesz, hogy egy előre megkapott egységszámmal kell a térkép különböző pontjain megszabott "ellenőrzőpontokat" elfoglalnunk, hogy utána tovább tudjunk haladni az adott pályán, továbbá ilyen pontokat kell elfoglalnunk, ha utánpótlást szeretnénk hívni. Ez esetben érdemes okosan és megfontoltan cselekedni, mert csak korlátozott számban áll majd rendelkezésünkre az utánpótlás lehetősége.

Ahogy feljebb már említettem, az uplinkek elfoglalása kulcsfontosságú, ugyanis csak ekkor kérhetünk speciális támadásokat, amikkel komoly pusztítást végezhetünk az ellenfél táborában. Ilyen lehetőség az ellenfél áramellátásának bojkottja, légi támogatás kérése vagy bónusztámogatást hívhatunk be a csatatérre. Egységeink tapasztalati pontokat gyűjthetnek, folyamatosan fejlődnek, így háború közben érdemes mindegyikre nagyon vigyázni. A pontok segedelmével növelhető védelmük és tűzerejük, de plusz támadásokkal is felruházhatjuk őket.


Azonban nemcsak ezért érdemes ügyelni egységeinkre, ugyanis a fejlesztők azzal is nehezítik feladatunkat, hogy a térkép lehető legtávolabbi pontjára dobják le a kért utánpótlásokat, így mindenképpen taktikai előnyt jelent, ha odafigyelünk veterán harcos egységeinkre. A támogatás tűzvonalba történő eljuttatása macerás és időigényes, így mire elérik a kijelölt célterületet, könnyen megeshet, hogy a földbe döngölt minket a gép. Éppen ezért érdemes a valósidejű stratégiákra jellemző kő-papír-olló taktikát követni. A tankoknak kiadhatjuk parancsba, hogy lőjék szét a rakétás transzportokat, melyek a helikoptereket tudják hatékonyan leszedni, a légi járművek pedig a tankokat képesek könnyűszerrel levadászni és harcképtelenné tenni. Ugyan az újonnan szerzett másodlagos képességekkel némileg bővíthető a taktikák tárháza, de az alapkoncepció mindenki számára ez lesz.

Aki azt hiszi, hogy sima lerohanásokkal végigviheti a küldetéseket, annak sajnos rossz hír, hogy a fejlesztők lehetőséget biztosítottak a vereség szélén álló csapat számára egy utolsó nagy csapásra. Ez azt jelenti, hogy felhatalmazást kapunk egy uplink kikapcsolására és az adott frakcióra jellemző tömegpusztító fegyver bevetésére. Ezzel pedig könnyedén megfordíthatjuk a csata kimenetelét. Érdekes ízt ad a játéknak, amit a különleges irányítás csak tovább fokoz. Az EndWar éppen ezért egyesek szerint egy végletekig lebutított, a valósidejű stratégiák által kitaposott ösvényre még csak rá se lépő produkció.

A bejelentés óta nyomott reklámkampány egyértelműen arra az újításra épített, amit hangvezérlésnek nevezünk. Ez az az újdonság, ami a játék sava-borsát adja, ami miatt alig várjuk, hogy újabb küldetéseket teljesíthessünk. Konzolok esetében még mindig problémás dolog megfelelő irányítást biztosítani a stratégiai játékokhoz, éppen ez az oka, hogy lassabb ütemben terjed ez a stílus X360-on és PlayStation 3-on. A kínai székhelyű UbiSoft Shanghai pont ezt próbálta áthidalni a hangvezérléssel és a kontroller együttes használatával. Persze, a PC-s verzió esetében valamelyest könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen a billentyűzet és egér kombinációja lehetővé teszi a könnyebb irányítást, a játék mégis sokat veszít a varázsából és hangulatából, ha nem headsettel osztogatjuk a parancsokat.


Éppen ezért a fejlesztők úgy alakították ki a rendszert, hogy bizonyos parancsokat a két perifériával adhatunk ki, azonban a legtöbbször hangunk által vezényeljük a csatában az egységeinket. Az új elgondolás szerencsére majdnem 100%-osan működik, a rendszer simán megbirkózott sajátos akcentusunkkal, és csak ritkán kellett egynél többször újra kiejtenünk a parancsokat. A koordinálás egyszerű, minimális számú parancsot kell memorizálnunk, ráadásul mindegyik kifejezés rövid és könnyen megjegyezhető, így hamar beleélhetjük magunkat új titulusunkba.

A grafikai körítés is jól vizsgázott. Ugyan nincsenek korszakalkotó elemek a játékban, az egyetlen percre se akad meg, még a legnagyobb csatákban is zökkenőmentesen futott az EndWar. A térképek változatosak, a robbanások és a puszítás látványos, a különleges fegyverek okozta csapások pedig lélegzetelállítóak. A többjátékos mód is ügyesen kidolgozott, ötletesen felépített. Gyakorlatilag az egyjátékos mód amolyan tutorialnak felel meg, ugyanis a "Háború Színháza" módban élő, naprakész globális konfliktus zajlik, területek cserélnek gazdát, folyamatosan változnak az erőviszonyok, és minden valós időben zajlik.

A Tom Clancy's: EndWar egy nagyon jó kezdeményezés, ráadásul a kivitelezés is első osztályúra sikeredett, így mindenképpen jó választásnak bizonyul, ha megvételére adjuk a fejünket. Egyetlen negatívumként talán azt tudnánk felhozni, hogy hiába szeretne a UbiSoft a Tom Clancy nevével fémjelzett alkotások között összefüggő kapcsolatot teremteni - a játékban megjelennek a HAWX, Ghost Recon egységek, de a Splinter Cellből ismert Third Echelon is felbukkan -, igazi hangulata mégsincs a játéknak. Hiányoznak a hangulatos átvezető videók, a csavaros történet, egyszerűen nem érezzük, hogy értelme lenne ennek a háborúnak, és mint játékos, úgy érezzük, hogy a nagy semmiért harcolunk. Ha ezen túltesszük magunkat, akkor mindenképpen jól fogunk szórakozni, ha másért nem is, a hangvezérlésből eredő móka miatt mindenképpen. Grafika: A játék viszonylag komoly teljesítményű gépet igényel a sima, zökkenőmentes játékhoz. Az EndWar ettől függetlenül egy közepes masinán is csodaszép, bár a nagyobb csaták közben a képfrissítési idő nagyon le tud esni. Talán kicsit jobban optimalizálhatták volna a kódot, de mivel ismét csak egy átiratot kaptunk, ráadásul nagyon rövid idő alatt portolta a UbiSoft a játékot, ezért kicsit elnézőbbek voltunk.

Kezelőfelület: Érdekes pontja a teszt végső értékelésének, hiszen a korszakalkotó hangvezérlés miatt nem beszélhetünk klasszikus kezelőfelületről. Ugyan akadnak parancsok, amiket így is elérhetünk, de az egész játék a hanggal történő irányításra összpontosít, ami nagyon jól teljesít, szinte már tökéletes.

Játszhatóság: Hatalmas öngól, hogy a fejlesztők a három eltérő frakció egységei között nem igazán tettek különbséget, azok szinte egy az egyben egymás megfelelői, csak más felségjelzéssel. Ez nagyban ront az összképen, a játszhatóság nem az igazi. Bár a vezérlés végtelenül egyszerű, nem biztos, hogy újra és újra elővenném a játékot.

Intelligencia, nehézség: Az MI-vel nem igen volt gond, a rendszer kitűnően alkalmazkodik a kialakult helyzetekhez és a fent említett speciális támadásokat használva nem egyszer képes vert helyzetből is megfordítani a csata végső kimenetelét.

Hangok, zene: Profi módon kidolgozott hanghatások jellemzik a játékot, de ennél az összegzésnél inkább a hangvezérlést magasztalnám. A legtöbb előzetesben arra voltak kíváncsiak, vajon hogyan fog ez az ötlet működni a valóságban. Aztán megjelent az első élő prezentáció, majd végre konzolon is letesztelhettük novemberben, és tátva maradt a szánk. A parancsok egyszerűek, könnyen megtanulhatóak, a hangfelismerés pedig első osztályú, 10-ből 8 esetben biztosan elsőre felismerte a rendszer a kiosztott parancsot.

Összegzés: A Tom Clancy's: EndWar egy látványos, hangulatos RTS, mely újszerű irányítási metódusával új színt vitt a stílusba. Az ötletet azóta elkezdték máshol is alkalmazni, így hamarosan a World in Conflict: Soviet Assaultban is visszaköszön, ami napokon belül felkerül a boltok polcaira, így nemsokára egymásnak ereszthetjük a UbiSoft két termékét. Ha nem lenne lapos és unalmas a sztori, akkor simán öt csillag járna a játéknak, de így sajnos csak négyet tudunk neki adni.