Kiadó: Blizzard
Fejlesztő: Blizzard
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium III 800 MHz, 512 MB RAM, 12 Gbyte szabad hely, 32 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: 2 GHz-es Intel Pentium IV, 2 Gbyte RAM, Nvidia 6600+,
Hasonló játékok: EverQuest, Matrix: Path of Neo
Kategória: MMORPG

Az MMORPG-k gyöngye, a World of Warcraft két év alatt nem kevesebb, mint 8 millió rajongót szerzett világszerte, s akik esetleg mára kezdték megunni a két kontinens által rejtegetett kalandokat, a néhány hete megjelent kiegészítővel most új célokat kaphatnak. Az új fajok, az új kontinens ismertetése mellett az ajánló megpróbál választ adni arra, hogy miért függenek ettől ennyien és miért nem érdemes belekezdeni sem.

Azeroth eddig saját belviszályaival volt elfoglalva, a hirtelen újra kinyíló Sötét Portál viszont minden eddiginél komolyabb fenyegetést jelent a világra. Az Elátkozott Földeket ellepték a portálon keresztül átáramló démonok és a Nethergarde Erőd katonái nehezen bírják a védekezést. Azeroth legszívósabb hőseire van szükség mindkét oldalról, hogy visszavágjanak a démonoknak saját földjükön. A nemes és kevésbé nemes hősök átlépnek a kissé szürreális Outland területére, ahol minden eddiginél elképesztőbb szörnyekkel kénytelenek megvívni. Megvetik a lábukat, előretolt állásokat hoznak létre, de minden oda merészkedőnek fel kell készülni arra, hogy a korábbi harci tapasztalat itt mit sem ér.


És valóban. A Burning Crusade legszembetűnőbb hozadéka, hogy a 60. szinten veszteglő és egy-egy újabb tárgyért hetekig küzdő hősök régi szerelésüket akár be is akaszthatják a szekrénybe emléknek, hiszen a legtöbb 65-70. szintű, akár a küldetések jutalmaként begyűjtött tárgy erősebb, mint a korábban vért izzadva összeszedett szép "lila" zsákmány. Egyrészt kicsit esélykiegyenlítést is jelent, hiszen aki lemaradt a gyűjtögetésben, de most új erőre kapott és szeretne csatlakozni a hardcore játékosok folyamához, annak viszonylag könnyű dolga van.

58-as szint felett bárki nekivághat az új földrésznek és egy ideig akár szólóban is élvezheti az idegen kontinenst, de természetesen ennek is egy a vége, mint az alapjátéknak, elérni a maximum szintet és belevetni magát mindenkinek az instance-okba, amik a korábbihoz képest már maximum nem 40, hanem csupán 25 fősek, némileg családiasabbak, de valójában a létszámleépítés a könnyebb klánmenedzsment és a könnyebb parti találás céljait szolgálják. A 9 új magas szintű hely valószínűleg a korábbi joker helyek elnéptelenedését jelenti majd hosszútávon, de lehet hogy már unták is az addiktok ugyanazt a néhány helyet ismételgetni.

Outland területei nagyon változatosak és szerencsére a küldetések sem feltétlenül a régi klisék ráncfelvarrásai, hanem történetileg, hangulatilag és magában a célokban is számos új vagy egyedi megoldás került a játékba. A Sötét Kapu másik oldalán egy véres csata folyik az azerothiak és a Lángoló Légió között. Az alapjáték néhány forró helyét leszámítva nem rendelkezett igazi háború hangulattal, inkább a történetnek megfelelően a háború utáni időket formálták meg a területek. Itt viszont a légicsapásoktól, az őrjáratokig minden eszközt bevetnek, a démonok ostromgépekkel is felszerelkeztek és az elvakult gonosz orkok is keményen védik a területeiket.


Ehhez képest Zangarmarsh mocsaras területei szinte érintetlenek, az ezernyi tó vize kristálytiszta és az eredeti állatvilág népesíti be a ködös tájat. Terrokar erdei már nem voltak ilyen szerencsések, hiszen a Nekromanták megfertőzték a földet, de új reményt ad, hogy a druidáknak sikerült újratelepítenie a fákat, sőt a Draenei-ok egy csapata újjáépítette Shattrath városát, igaz egy csúnya nagy seb azért maradt a környéken, amibe nem sikerült életet lehelni. A következő extrém terület Nagrand, ami eredetileg az ősi jó orkok hazája és a sámánizmus szülőhelye. Az igazán izgalmas viszont a helyi semleges város, amit akár a horda, akár a szövetség elfoglalhat és magáénak tudhat saját őrséggel, védelemmel, tornyokkal együtt.

Természetesen a másik fél eközben támadhat és akár szőnyegbombázással is ritkíthatja a bent lévőket. Ez egy igazi PVP csatatér. Ennél valamivel nyugodtabbnak tűnő, de igazán multikulturális hely Netherstorm, ahol többnyire goblinok és gnómok tanyáznak, de a Vér Elfek is itt próbálnak elegendő energiát nyerni vezérük, Khael'Thas megtalálásához. Illetve a hely egy fura, túlvilági nép otthona is, akik a Konzorciumnak hívják magukat. Amerikából jöttek, mesterségük címere: ékszerkészítés. Az utolsó, még nem említett terület pedig a Shadowmoon Völgy, ami a Warcraft III-ból is emlékezetes lehet mindenkinek. Illidian itt tartja fogva Maievet fekete templomában. A két új fajról is érdemes némi szót ejteni. A Draenei egy ősi faj, akik a Sötét Portál bezárultakor ott ragadtak Outlanden, ahol egész jól be is rendezkedtek, bár a gonosz legtöbbjüket megfertőzte. A rosszabb fajtával már az alapjátékban is lehetett találkozni, ők fizikailag is megváltoztak, elég csúnyácskák lettek. Ebből is látszik, hogy a jóság az jó, mert a megmaradt Draenaiok igaz kicsit köpcösek, de viszonylag vállalható külsejűek. Igaz új történetük rosszul kezdődik, mert egy dimenzióutazó hajójukat szabotálták az igazán gonosz outlandi Vér Elfek, így lezuhantak az éjjeli elfek kezdőhelyéhez közeli szigetek egyikén.

A másik faj a Vér Elf (Blood Elf), akik igazából nem szeretnek senkit, gyakorlatilag majdnem mindenki útálja őket és vica versa, így a horda is alig akarja őket befogadni, az ősi ellenség trollok pedig csak nyüszítve mondanak áment a csatlakozásra. A világtól távol, a Szellemföldektől északra van főhadiszállásuk, ahol a veszett élőholtak rombolták porig a vidéket, de szerencsére sikerült a fővárosuknak legalább az egyik felét összeszedniük. Érdekes módon az élőholtak normálisabbjával egész jó viszonyt ápolnak, ami egy gyors és biztonságos utazási megoldásban nyilvánul meg a két főváros, Silvermoon és Undercity között.


A megszállott játékosok mostanra már elérték a 70. szintet, a legújabb és legkeményebb főellenségekre készülnek és be is szerezték a gyorsan elérhető tuti tárgyakat, illetve az egyik legtrendibb dolgot, a repülő hátasállatot is. A hobbijátékosok persze ennél tovább elbíbelődnek majd az előrehaladással, sőt aki most csatlakozott vagy új karaktert indított és nem fanatikus, az hónapokkal később látja csak meg a harmadik kontinenst. Új tárgyakból, küldetésekből és szörnyekből természetesen nincs hiány, de ezek részletezése elmebeteg ötlet lenne, hiszen csak egy felsorolás megtöltene egy apróbb lexikont.

Erre tökéletesen alkalmas a Thottbot keresője, ahol minden lényeges infó fellelhető az előrehaladáshoz. A kalandorlelkűek megpróbálhatják kisilabizálni vagy a helyi kocsmában beszélgetve megtudakolni az egyes küldetések megoldását, a lustábbak viszont egy taszkváltással és egy kereséssel hozzájuthatnak a leíráshoz és a közösség által hozzáadott információkhoz a küldetésekkel kapcsolatban, így csak az akcióra kell koncentrálniuk. Apropó akció. A Blizzard bevezetett egy teljesen új harcrendszerbeli megoldást, az úgynevezett Combat Ratinget. A kizárólag tárgyaknál, tehát varázslatoknál és képességeknél nem előforduló bónusz a korábbival ellentétben a készségekhez nem plusz százalékot ad, hanem egy értéket.

A gyakorlatban ha valami plusz 2%-ot ad a kritikus sebzés esélyéhez, az 10., 30. és 70. szinten is 2% lesz, viszont a combat rating értékből 28 34. szinten 4%, 60-nál már csak 2% 70-nél pedig már csak 1,27% bónuszt ad. Ezek mellett a socketes tárgyak megjelenése is újabb bónusz lehetőséget jelent, itt a fegyverekbe ékköveket illeszthetünk, amivel erősebbé tehetőek. Ezek már nem vehetőek ki, de cserélhetőek, mint a bájolás.


Azok számára, akik nem játszanak a játékkal, bizonyára érthetetlen, hogy ez a sok zagyvaság mitől képes géphez ültetni akár napi 6-8-12 órára embereket és vajon mitől lehet olyan varázslatos, hogy vannak, akik két éve folyamatosan űzik az ipart. Tény, hogy a fő csapásvonalat egy-két hónap alatt végig lehet járni, de ebben az esetben messze nem láttunk mindent. Azok számára, akik nem feltétlenül a komoly és szigorú csapatjátékos módok miatt kedvelik a WoW-ot, indíthatnak különböző karaktereket és felfejleszthetik mindegyiket a maximum szintig, de akik igazán komolyan játszanak, azoknak egy új karakter kifejlesztése már csak passzió.

Ők mindenképp arra gyúrnak, hogy lehetőség szerint megszerezzék a legritkább tárgyakat, a legritkább recepteket és a legmenőbb öltözékben vághassák át a torkát a legkeményebb ellenfeleknek. Ehhez eddig 40 fős csapatoknak kellett rendeződnie, ami már túlmutat a gyerekjáték fogalmán. Egy focimeccsen egy csapat negyed annyi főből áll, mint az eddigi maximum instance létszám a WoW-ban. Ahhoz, hogy minden megfelelően működjön, hihetetlen fegyelemre van szükség, bizalomra a másik iránt és tapasztalatra, rutinra a saját karakterrel kapcsolatban. Ez egy valódi hobbi, olyan, mint a terepasztal építés vagy a bélyeggyűjtés.

Minél többet csinálja az ember, annál több időt képes eltölteni vele és annál nehezebb újabb csúcsokra jutni. Nem lehet elítélni azt, aki nem kis ragadós papírfecniket gyűjt, hanem virtuális varázstárgyakat vagy hadi dicsőséget. Habár a virtuális tulajdon fogalmától még libabőrös lesz a társadalom, de teljesen valóságosnak tűnik, hogy valaki ne a szürke hétköznapokban kapcsolódjon ki, hanem egy mesevilágban.


A probléma inkább az, mikor ez a valós élet rovására megy. Éppen ez a legnagyobb támadási felület a játékon, hiszen komolyabb függőséget képes okozni, mint a heroin, igaz belehalni kicsit nehezebb és ez havonta csupán pár ezer forint plusz villanyszámla. Ha választani kéne, hogy egy fiatal az utcán csövezzen rossz emberekkel naphosszat vagy virtuálisan barangoljon, inkább az utóbbi, viszont ha aközül kéne választani, hogy sportoljon, szocializálódjon, éljen vagy virtuálisan barangoljon, már más lenne a helyzet. Hiába van a játék interfészében ott a valódi időt mutató óra, nem tűnik fel, ha órák telnek el, ha napok és esték vesznek kárba.

Aki a kezdetektől játszik, az írja be a főbb karaktereinél a /played parancsot, adja össze az értékeket és nézze meg mennyi időt töltött a mesevilágban. Ijesztő lesz, az biztos. Ráadásul egy idő után már nem fejleszt reflexeket a játék, hiszen többnyire rutinokat hajt végre az ember. "Jajj, fel kéne fejlesztenem a horgász skillemet 350-re. Nem baj, ha ráfekszem, két nap alatt megvan." "Mennyire nehéz a Karahzan? Hát csak annyira, mint 60-on a Nax" Ezt a két mondatot ma hallottam a kláncsatornán professzionális játékosok szájából. Ugyan sok embernek családja, gyermekei, munkája, barátnője van az addiktok közül is, de hallottunk már elúszott egyetemi félévről, szakító barátnőről és egyéb rémségekről, ami igen is fenyegeti a WoW játékosokat. Figyelem! Egy 12 éves gyerek akaraterejével rendelkező nézőinknek a játék kipróbálása szülői felügyelet mellett sem ajánlott! Grafika:
Természetesen nem változott meg gyökeresen, sőt a motor egyáltalán nem. Az új kontinens viszont számos új megjelenést, új látványvilágot rejteget, főleg az égbolt tekintetében. A karakterek, a terep grafikai minősége változatlan, talán azt érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt két évben a hardverigény a magasról a közepesre csúszott le, hiszen ma már nem kuriózum az 1-2 Gbyte memória, a gyors videókártya, így nagyfelbontásban, maximum részletesség mellett egyre többen élvezhetik a kalandokat.

Kezelőfelület:
A Blizzard frissítésről-frissítésre igyekezett korrigálni az egyébként szabadon testreszabható interfészt, így a mostani verzióban az eredetihez képest már nagyon sok egyszerűsítés és a használhatóság jegyében kreált beállítási lehetőség van, melyeket korábban csak makrókkal vagy külső XML addonnokkal lehetett elérni. Emellett természetesen az olyan kiegészítéseket, melyeket a fejlesztők károsnak vagy nem túl etikusnak, játékélmény-csökkentőnek ítéltek, kitiltották, megakadályozták működésüket, így is egyensúlyt teremtve a világban. Mindenesetre elképzelhetetlen a játék egy CT, egy Titan panel vagy egyéb kiegészítés nélkül, amik a játékos életét nemcsak megkönnyítik, de sok helyen feltétel néhány menedzsment funkciójú addon használata a klánhoz tartozáshoz. A kreatív szabadság megmaradt, így ma is bárki írhat saját kiegészítést kénye-kedve szerint, amiket a népszerű letöltőhelyeken közzétéve több százezer embernek okozhat örömet.

Játékmenet:
A kiegészítő becsületes fajta, hiszen nemcsak a top játékosoknak kedvez, hanem a hobbi vagy normál ritmusúak is élvezhetik az újdonságokat. A plusz tíz szint újraosztja a kártyákat a nagyok között is, illetve meghosszabbítja a játékidőt azoknak, akiknek nagyjából az a fő cél, hogy azt elérjék. A PVP kedvelői sem panaszkodhatnak, hiszen két új játékterepet kaptak, illetve az egész új kontinens vitatott terület, ami PVP szervereken egy komoly káoszhoz vezethet a sűrűbb környékeken. A két új faj igazából nem, a sámán és paladin kasztok bekeverése viszont annál jobban átalakítja az erőviszonyokat. A nagyobb PVP csatákban mindkét oldalon megváltozhat a felállás, illetve a raid csapatok kialakítása is módosul egyrészt az új kaszt megjelenése miatt a két oldalon, illetve amiatt, hogy 25-re csappant a létszám, ami miatt egyes karaktertípusok nem biztos, hogy beférnek egy ütőképes válogatottba. Teljesen új kaszt nem jelent meg és egyéb komolyabb galibát okozó változtatás sem zavarja a WoWosok életét. A lényeg, hogy a Warcraft egyszerű legyen és szórakoztató, ehhez tartják magukat.

Összegzés:
Egy normál játék normál kiegészítőjének értékelése viszonylag könnyű. Van egy recept, amin végigmenve kiderül, hogy megüti-e a mércét vagy nem. Egy ilyen világban viszont nehéz megítélni még egy hónappal az indulás után is, még sok ember véleményét kikérve is, hogy vajon jó-e, elégedett-e a közösség. S bár úgy tűnik mindenki boldogan aprít továbbra is, az előfizetők nem lesznek kevesebben és a nagy érdeklődésre tekintettel a Blizzard a kiegészítőt már online is árulja (letölthető), lehetséges hogy vannak olyan rétegek, akik csalódottak. Túl komplex és túl nagy, de nagyon lehet szeretni. Aki szánalmasnak tartja, az biztosan nem játszott még és biztos van egy még szánalmasabb hobbija, mint például a tévénézés. Aki pedig játszik, az ne hagyja, hogy a Légiónak akár egy kicsi esélye is legyen Azeroth földjén.

Kapcsolódó letöltések:

Bemutató videó