Kiadó: Midway
Fejlesztő: Surreal
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium III 800 MHz, 128 MB RAM, 32 MB-os videókártya (GeForce2 vagy jobb)
Ajánlott: Athlon XP vagy P4, 256 MB RAM, 64 MB-os videókártya (GeForce4 Ti vagy jobb)
Hasonló játékok: Silent Hill sorozat
Kategória: Külsőnézetes akció

Meg kell mondjam, nem igazán szeretem a konzolos játékokat PC-n. Azt meg aztán végképp nem szeretem, ha ezerszer próbált ötletek kerülnek egy játékba (szerintem egy börtön ilyen). Ezzel a koncepcióval vágott neki annak idején a From Dusk till Dawn nevű játék, bukott is akkorát, ahogy kellett. Úgyhogy elég cinikus hangulatban telepítettem a Suffering című matériát, ami annyira konzolos, hogy a Midway és a Surreal készítette, akik meglehetősen híres PS2 alkotópáros. Minden rosszérzésem ellenére azonban a program akkorát domborított, hogy azóta is újra és újra nekifutok.


A Suffering nem más, mint egy külső nézetes túlélő horror, de abban nagyon jó. Zseniálisan ötvözi a lövöldözést, a baltás mészárlást és a pánikszerű menekülést. Az alaphelyzet szerint Torque nevű főhősünk egy börtönben tér magához, konkrétan az Abbott Állami Büntetés-végrehajtási Intézetben. Kicsit homályos emlékei alapján valószínűleg kinyírta a családját... Innen indul a játék és garantálom, hogy egy percre sem lesz nyugta senkinek. Ami igazán elképesztő volt, az a játék hihetetlen atmoszférája, ami valóban félelmetes, kiváló bemelegítés lesz a néhány hét múlva megjelenő Doom 3-hoz.


A konzolos átiratokkal alaphelyzetben két igen nagy gond szokott lenni. Az egyik mindenképp az irányítás, ahol általában elfelejthetjük az egeret és gyakran a rögzített kameraállások kergetik az embert az őrületbe. A Suffering ezen a téren jól teljesít, az irányíthatósággal semmi gond nem volt. A másik nagy probléma, amikor a PS2 grafikai világát egy az egyben áthozzák PC-re, amitől az egész meghal - itt már nem állunk olyan fényesen, sajnos a játék grafikáján erősen látszik a származás. Engem legjobban a különböző lámpák fényei zavartak, ahol nemes egyszerűséggel húztak egy vonalat az adott irányba és kész. Ilyenek a gyakori utcalámpák például, ahol a fényt egy húzott fehér vonal, meg a földön egy kivilágosított textúra jelzi. Ennek ellenére a program olyan hangulatot teremt, hogy nem nagyon lesz idő a grafikai hiányosságokat észrevenni. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a játék tényleg horror, ezért a gyereket, asszonyt mindenképp küldjük ki a szobából! Ezt illusztrálnám is két példával: Az ellenségeink nagyon jók lettek: fantáziadúsak és félelmetesek egyszerre, és jól látható rajtuk, milyen módon végezték ki őket. Van egy injekciós kolléga, a Mainliner nevű, akinek (akiknek) a háta tele van szurkálva injekciós tűkkel. Altestük nem lévén a földön csúszva próbálnak megközelíteni, miközben a hátukból kirántanak egy-egy injekciós tűt és hozzánk vágják. Ha elég közel érnek, felugranak ránk, és az egyik ilyen tűvel megpróbálják kiszúrni a szemünket. Majdnem leestem a székről, amikor ezt először megláttam. A másik félelmetes figura a Burrower, akit nyilván élve temettek a föld alá, mert onnan támad, hatalmas láncokat lóbálva. Ettől a két figurától (de a többitől is) egy kiskorú játékos számára a hetekig tartó rémálom garantált.


Főhősünk sem egyszerű figura. A C gomb megnyomásával mi is szörnyeteggé változhatunk át, ami kifejezetten jó megoldás ha rengeteg ellenség jön egyszerre. A játék végét egyébként befolyásolja a morális hozzáállásunk (újabb jópont): lehetünk jók (ha nem bántjuk a szintén túlélni próbáló őröket és rabokat), lehetünk rosszak (ha gátlás nélkül mindenkibe golyót eresztünk) és lehetünk szörnyek (ha sokszor nyomkodjuk a C gombot).

A játékban nagyon sok NPC-vel találkozunk, nem egy főellenség a börtönben korábban kivégzett rab lesz. A helyszínek pedig olyan változatosan vannak összekapcsolva (van erdő, kőbánya, temető, kihalt város, leégett ház stb.), hogy nem fogunk unatkozni egy percre sem. Az egyes helyszínekről és az ellenségekről az egyik börtönőr felesége, Consuela és az egyik régi rab, Clem leírásai tájékoztatnak, amit azért érdemes lapozgatni (az Archives menüpont alatt), mert így megtudjuk, mik a gyenge pontjai egy-egy szörnynek.


Menekülés közben fejtörőket is meg kell oldanunk, ezek azonban kimerülnek a különböző ládák megfelelő helyre történő húzkodásában és a darukkal mozgatott kőtömbökkel való továbbjutásban. A zene és a különböző hangok tökéletesre sikeredtek, abszolút jól alátámasztják a félelmetes hangulatot, nagyon profi munka. A játék végére pedig az egyszerre több szálon futó cselekmény is megoldódik, ugyanakkor megismerhetjük a börtön korábbi rabjainak borzalmas sorsát (a gázos. zöld ember vagy a villamosszékes pali szerintem óriási) is, tehát a háttérsztori is nagyon igényes, nem lehet rá panasz.

Mindenkinek javaslom, aki 1. szereti a TPS-akciót, 2. szereti a horrort 3. egyszerűen csak nem győzi kivárni a Doom 3-at. Idegeink edzésére kiváló. Grafika: Sajnos a konzol alapok meglátszanak mindenhol, elég poligonhiányos az egész, az pedig 2004-ben már vicces, ahogy a szétlőtt ellenségekből szinte azonos véres golyók lesznek (ez persze csak bomba vagy gépágyú hatására jön elő).

Kezelőfelület: Szerencsére használhatjuk az egeret is, tehát semmi gond vele. Néha gondot okozhat a fal mellé szorulás és ha fák vagy bokrok is vannak mellettünk, garantáltan semmit nem fogunk látni.

Játékmenet: Briliáns történet, izgalmas játékmenet, néha nagyon lineáris, de engem nem zavart. Utáltam volna egy hatalmas börtönben kóvályogni, örülök neki, hogy a programozók nem hagyták, hogy eltévedjünk.

Zene és hangeffektek: Kellően nyomasztó, nem is nagyon lehet megállapítani, hogy mikor szól zene, és mikor hallunk egy szörnyet beleordítani a kazánok morgásába. A karakterek szinkronja szintén jó, különösen a főellenségeké. Dr. Killroy meg egyenesen zseniális.

Összegzés: Az év legnagyobb játéka lehetett volna, ha kap egy tisztességes grafikus motort. De így is az egyik legjobb, mivel a történet és a játékmenet hihetetlen jó lett.