SG.hu

Sekiro: Shadows Die Twice

Kiadó: Activision
Fejlesztő: FromSoftware
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon HD 7950 grafikus kártya, 4 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1400 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon RX 570 grafikus kártya, 8 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Dark Souls-sorozat, Bloodborne
Kategória: akciójáték

A Dark Souls-sorozattal elhíresült FromSoftware legújabb videojátéka minden eddiginél magasabbra tette a mércét a nehézség tekintetében, de cserébe olyan élményekkel kecsegtet, ami egyenesen lenyűgöző. Sekiro: Shadows Die Twice játéktesztünk következik!

A japán FromSoftware csapata meglepően nagy nevet szerzett magának az elmúlt néhány évben, hiszen visszahozták a játékiparba azt a nehézségi szintet és kihívásfaktort, ami nagyjából az ezredforduló óta folyamatosan veszett ki a videojátékokból. A különféle automatizált rendszerek és egyéb könnyítések révén ugyanis lassan eljutottunk oda, hogy már nem is mi játszunk, hanem csak interaktívan beavatkozunk az eseményekbe, de a legtöbb alkotásban sem ügyességre, sem logikus gondolkodásra nincs szükség.

A Dark Souls-sorozat első része annak idején azonban szembe mert menni az árral, és hatására egyre több fejlesztőcsapat merte ismét egyre magasabb kihívásfaktorral feldobni játékát – jöttek szépen a klónok is –, de a nehézség szinonimájává akkor is a FromSoftware neve vált, akik a Bloodborne esetében egy sokkal intenzívebb irányba vitték el a sötét lelkű alapokat. Most azonban Sekiro: Shadows Die Twice címmel megszületett a legújabb mű a japánok kezei között, ami bármilyen meglepő, de egy újabb irányt képvisel, a készítők ugyanis megmutatták, hogy a brutális nehézségi szintet egyrészt még magasabbra is fel tudják tornázni, másrészt pedig a kapcsolódó játékmenetet szintén a végtelenségig lehet variálni. Lássuk, hogy mi született ezen az ösvényen haladva a Sekiro: Shadows Die Twice-ból!

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Érdemes rögtön kiemelni, hogy bár a FromSoftware írói korábban egyáltalán nem remekeltek, ha a cselekmény kidolgozásáról volt szó, azonban ezúttal ezt a részt is gatyába rázták a stúdió vezérei, hiszen egy meglepően kellemes és jól kidolgozott történet veszi itt kezdetét, ami ráadásul egy sokkal valószerűbb fantáziavilágba kalauzol el minket. A sztori ugyanis a középkori Japánban játszódik, nagyjából az 1500-as években, amikor egy harctéren talált kisgyerek – név szerint Wolf – az ország legkeményebb shinobimesterének kezei közé kerül abból a célból, hogy egy kíméletlen harcost faragjon belőle, aki majd Kuro, az isteni örökös védelmezője lesz.

Hősünk azonban elbukik, ezáltal még tapasztalatlan harcosként szembekerül egy félelmetes ellenféllel, aki nemcsak a bal karját tépi le, hanem védelmezettjét is elragadja tőle. Innen indul útnak Wolf hihetetlen és kacskaringós története, amelyet számtalan segítő próbál megtámogatni, de a leghatásosabbnak a Sculptor mutatkozik majd, aki képes lesz harcosunkat ismét kétkezűvé varázsolni egy, a bal karja helyére szerelhető eszköztárral, amivel a lehető legkülönfélébb fegyvereket hívhatjuk elő a csaták során.

Hosszú utazásunk során egyébiránt a legkülönfélébb helyszíneket fedezhetjük fel, hol a valós történelmi Japán, hol a puszta fantázia által ihletett környezettel, és bár a környezet talán sehol nem lesz annyira sötét, mint a Dark Souls vagy a Bloodborne esetében, de azért az a jellegzetesen nyomasztó, félelmetes, gyakran depresszív ábrázolásmód minden esetben tetten érhető lesz. Ezen a téren alig érzékelhető különbség, a pályák felépítése, a gyűjtögetni valók és úgy általánosságban az egész hangulat rögtön magán hordozza a japánok összes jellegzetességét, de azért téved, aki azt gondolja, hogy csak az összeszedettebb sztoriban tudtak előrébb mozdulni most a készítők.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

A Sekiro: Shadows Die Twice ugyanis a játékmenet terén legfeljebb a nehézség tekintetében emlegethető egy lapon elődeivel, hiszen a FromSoftware egy olyan harcrendszert álmodott meg hozzá, aminél garantáltan nem lesz középút, vagy szeretjük majd, vagy tiszta szívből gyűlöljük, és bármelyik oldalra is hajlunk, a döntésünk mindkét esetben érthető lesz. Hogy miért? Megpróbálunk válaszolni rá! Amit tehát gyorsan felejtsünk el, az a folyamatos védekezésre, kitérésre és ellentámadásra kiélezett, már-már ritmikus táncmozdulatokra emlékeztető harcrendszer.

Ezt a japánok aktuális művében egy radikálisan új megoldás váltotta fel, ahol a lényeg nem csak arról szól, hogy lenullázzuk az ellenfelek életerejét, sokkal inkább arról, hogy legyengítsük a másikat, és ha ezt elértük – pontos támadások, ellentámadások és egyebek által kivitelezhető, helyzetét pedig egy külön mérő mutatja –, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy a megfelelő pillanatban bevigyünk egy olyan csapást, ami rögtön kivégzéssel egyenértékű lesz. Kapkodni, az ellenfél körül táncolni és kizárólag a védekezésre alapozni tehát itt nem tudunk, gyakorlatilag rá leszünk kényszerítve arra, hogy folyamatosan menjen az adok-kapok, ergo a legutolsó mezei katonánál is mindvégig észnél kell lennünk, mert egyetlen hiba, és máris visszatölt az ellenfél kitartása, és kezdhetjük elölről a puhítást, vagy ami még rosszabb, fűbe harapunk.

Merthogy a Sekiro: Shadows Die Twice igazságtalanul nehéz lesz, ezt vagy elfogadjuk, vagy nem, de biztosak vagyunk benne, hogy legalább annyian éreznek majd rá az ízére, mint ahányan azt mondják majd, hogy ez a rendszer játszhatatlan, kezelhetetlen és egyben csaló. Merthogy ezeknek a játékosoknak ugyanúgy igazuk lesz, mint akik azt mondják, hogy ennél pontosabb és egyedibb megoldással még soha nem találkoztak.

Mint a Dark Soulstól már megszoktuk, itt is lesznek egyszerűbb ellenfelek, kisebb főellenfelek és nagyobb rémségek egyaránt. Esetükben a harcrendszer alapjai nem változnak, csak az, hogy többször kell olyan pontos találatot bevinni, ami egy szimpla katonát azonnal kifektet. Mint várható volt, az összes boss valamilyen speciális képességgel vagy tulajdonsággal vár minket, ezáltal soha nem lesz elég a jól bevett taktikák alkalmazása, mindig valami újdonság bevetésére kényszerít minket a játék. Már amennyiben van elég türelmünk hozzá! A Sekiro ugyanis bár nehéz, de nem kezelhetetlen, csak rengeteg dolgot meg kell tanulnunk és pontosan alkalmaznunk ahhoz, hogy ellenfeleinket eltiporjuk az útból.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Megannyi speciális mozgást kell elsajátítanunk, hovatovább nagyon aktívan építenünk kell a hiányzó karunkat helyettesítő többfunkciós eszközre, ami a legkülönfélébb tulajdonságokat biztosítja számunkra. Távoli támadások, páncéltörés, erősebb védekezés és egyéb extrák várnak itt ránk abban az esetben, ha rendszeresen visszatérünk a Sculptorhoz, aki a világban megtalált új eszközöket be tudja építeni a kezünkbe. Ilyen elemekből gyakorlatilag szinte bármennyi lehet nálunk, de egyszerre csak legfeljebb három közül válogathatunk a csatában, melyek ráadásul folyamatos fejlesztések révén egyre erősebbé is tehetők.

Ez azonban még mindig nem minden, hiszen Wolf azon túl, hogy saját magát is képes fejleszteni – minimális szerepjátékos elemekről van csak szó, a hangsúly a küzdelmeken van –, kiváló mestere a lopakodásnak is. Erre azért lesz nagy szükség, mert rengeteg csata megkönnyíthető vele, ezáltal például, ha sikeresen egy miniboss mögé lopakodunk – lesz csáklyánk is, ami nagyon meg tudja könnyíteni a dolgunkat ezen a téren –, és lecsapunk rá a magasból vagy csak szimplán hátulról, rögtön elveszített egy teljes életet. Magyarul gyorsabban legyűrhetjük majd, ellenkező esetben viszont nem kizárt, hogy többször kellett volna bevinnünk neki egy-egy végzetes csapást, amit egy kisebb főellenfél esetén sem lesz egyszerű kivitelezni.

Az érdekes játékmechanikáknak pedig itt még nincs vége. Bár több kreatív megoldást is kiemelhetnénk a sorból – például a csaták során alkalmazható, korábban még soha és sehol nem látott mozdulatokat –, de amivel mindenképpen foglalkoznunk kell itt, az nem más, mint az elhalálozáshoz kapcsolódó rendszer. A Dark Souls esetében ugyebár úgy volt, hogy ha megölt minket egy szörny, akkor a legutóbbi mentési pontnál éledtünk fel. Ez a Sekiro: Shadows Die Twice-ban is megtalálható, azonban halál esetén dönthetünk: feladjuk a harcot, és feléledünk egy korábbi ponton egy kevés büntetéssel együtt –, vagy visszatérünk a halálból, hogy onnan folytassuk a küzdelmet, ahol majdnem véget ért.

Ez bár kétségkívül egy kényelmes megoldás, azért van neki következménye, hiszen nem említettük még, hogy hősünk ereiben sárkányvér csörgedez, és amennyiben feléledtünk, akkor valahol a játék világában egy ember kíméletlenül megbetegszik, akit érdemes lesz megmentenünk – nem lesz túl egyszerű –, ellenkező esetben elfordulnak tőlünk az istenek, és elbukjuk a lehetőségét annak, hogy a feltámadás utáni halál esetén ne kapjunk durva büntetést. Ilyenkor ugyanis isteni könyörületben részesülhetünk, amit véletlenszerűen kaphatunk meg, de minél több embert hagytunk elrothadni, annál kisebb esélyünk lesz rá.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: Bár a játékmenet tekintetében rengeteg egyedi megoldással találkozunk a FromSoftware újdonságában, a küllem terén azért ez már nem annyira igaz. Bár eddigi munkáikhoz mérten határozottan magasabbra tették a lécet, de most sem a végletekig kidolgozott helyszínek, sokkal inkább az egyedi megoldások, a különleges világábrázolás és az őrült ellenfelek miatt ítéljük oda a maximális pontszámot, amit ráadásul nagyszerű hangulat is kísér. Ráadásul technikai oldalról sincs túl nagy probléma a játékkal, néha egy-egy akadozás előfordul, de alapvetően jelentéktelen gépigény mellett is magabiztosan indul és teszi a dolgát.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A japánok érezhetően képtelenek billentyűzettel és egérrel gondolkodni, ha irányításról van szó, és bár PC-n ezek a perifériák is megfelelően működnek, azonban ha igazán kiegyensúlyozott élményt akarunk, akkor vegyünk egy kontrollert a kezünkbe. Megannyi mozdulat, megannyi kombó, de még a kamerakezelés is kifejezetten a speciális irányítóval emelhető a legmagasabb szintre, hiszen azért ne felejtsük el honnan érkezett ez a játék, és ha emlékezünk a Dark Souls esetlenségére a kezelőfelület, valamint az irányítás terén, akkor túl sok változásra a Sekirótól se számítsunk.

Játszhatóság: A szavatosság tekintetében nehéz megítélni a játékot, hiszen vérmérsékletünktől és ügyességünktől függ, hogy milyen gyorsan jutunk el a végéig. A 30 óra alsó hangon mindenkinek kihozható belőle, de aki sokat szerencsétlenkedik, aki alaposan el akar veszni ebben a különleges, erőteljesen történelmi hangulatú világban, az bizony akár a 100 órát is kényelmesen kihozhatja belőle. Mindezt úgy, hogy a multi még PvP vagy kooperatív mód szintjén sem kapott helyet benne, melyek közül utóbbit sokan hiányolhatják belőle, hiszen ezzel rögtön elvetették a lehetőséget a készítők, hogy egy ismerősünk a segítségünkre siessen, ha bajba kerülünk. Márpedig itt aztán gyakran bajba lehet kerülni!

Intelligencia, nehézség: Ha a szívünkre hallgatunk, akkor a nehézség terén a Sekiro: Shadows Die Twice egy nagy nullát érdemel, de ha az eszünkre, akkor csillagos ötöst, hiszen nem kérnek tőlünk lehetetlent a készítők, csak azt, hogy megismerjük a játékot, és gyakorlatilag hiba nélkül használjuk a lehetőségeket a csaták során úgy, hogy közben a reakcióidőnk és a reflexeink is a maximális szinten legyenek. Nyilván ember legyen a talpán, aki több órán keresztül képes gyakorlatilag hibátlanul küzdeni az ellenfelekkel, vagyis kijelenthetjük, hogy a FromSoftware talán még soha nem készített ennyire nehéz és igazságtalan játékot, azonban azt is hozzá kell tennünk, hogy ennyire pontos és rengeteg lehetőséggel kecsegtető rendszert sem vittek korábban a képernyőre. Sőt, nemcsak ők, hanem gyakorlatilag talán még senki sem!

Hangok, zene: A japánok első olyan alkotása a Sekiro, amiben a főhős nem egy magába roskadt szótlan zombi, hanem egy szószátyár figura, aki szeret monológokat mesélni, és ezeket élmény hallgatni, akárcsak a többi NPC-t. Merthogy a szinkronok rendben vannak, sőt a hozzá kapcsolódó zenékkel és effektekkel sincs különösebb problémánk.

Összegzés: A Sekiro: Shadows Die Twice az újítások tekintetében talán a legizgalmasabb és legmerészebb akciójáték, ami mostanában megjelent a piacon, azonban megítélése rendkívül emberfüggő, nehéz objektíven tekinteni rá. Ennek az oka nem más, mint hogy aki csak szórakozni akar, aki a mindennapi kudarc után sikerélményre vágyik, az biztosan nem itt találja majd meg a számításait, hiszen a játék nagyon szigorú, nagyon könnyen osztogatja a pofonokat, de zseniális hangulata, újító megoldásai és a japán történelemre épülő világa miatt mégis erősen ajánlott a kipróbálása azoknak, akik a Dark Souls-sorozatot megkedvelték. Ha viszont már az sem tetszett, akkor a FromSoftware újdonságát inkább messzire kerüljétek el!

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
Nem érkezett még hozzászólás. Legyél Te az első!