SG.hu
Ace Combat 7: Skies Unknown
Kiadó: Bandai Namco Entertainment
Fejlesztő: Bandai Namco Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-7100 2-Core 3,9 GHz-es vagy AMD FX-8100 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 Ti vagy ATI Radeon R7 260X grafikus kártya, 6 GB RAM, 60 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-7500 3,4 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1400 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 480 grafikus kártya, 8 GB RAM, 60 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Ace Combat-sorozat
Kategória: repülőgépes akció
A fehér hollók gyakoriságával vetekednek manapság a repülőgépes akciójátékok, éppen ezért rengetegen várták, hogy a Bandai Namco előálljon a legendás Ace Combat-sorozat aktuális epizódjával, mely a maga nemében magas szinten hozta a kötelezőt, de annál egy hajszálnyival sem többet. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miként sikerült az Ace Combat 7: Skies Unknown!
Ha a mobiljátékos és egyéb mellékszálakat – vagy zsákutcákat –, illetve az egyébként kellemes sikert aratott Ace Combat: Assault Horizont nem számoljuk, 12 teljes éve várnak már a rajongók arra, hogy megkapja számozott folytatását minden idők egyik legjobb árkád repülős játéka. Egészen pontosan ugyanis 2007-ben jelent meg az akkoriban kizárólag Xbox 360-ra megálmodott Ace Combat 6: Fires of Liberation, ami szépen megindította lefelé a lejtőn a sorozatot, részben az alkalmazott változásoknak, részben a PlayStation konzoloktól való elszakadásnak köszönhetően, hiszen ha valamit, akkor az Ace Combat-játékokat egyértelműen a Sony masinájával azonosítottuk.
Bár a franchise azóta sem tudta megismételni a korai években, még a PlayStation-exkluzivitásban megjelent epizódok sikereit, de változtak az idők, változtak a rajongók, és úgy általánosságban a világ szemléletmódja is, ezáltal kis túlzással tiszta lappal folytatódhatott az Ace Combat története a hetedik epizóddal, méghozzá az Assault Horizonhoz hasonló multiplatform-megközelítéssel, ellenben a gyökerekhez való szorosabb ragaszkodással. Lássuk, hogy az elmúlt évek botladozásai után hogyan sikerült újraéleszteniük a fejlesztőknek egy legendás sorozatot!
Aki nem tegnap ismerkedett meg az Ace Combat-sorozattal, az biztosan tisztában van vele, hogy a játék már a kilencvenes években kiemelkedett erősen történetorientált megoldásaival, amihez Tom Clancy mintájára egy saját kis univerzumot, egy alternatív valóságot álmodtak meg, ahol a fikció ellenére is gyakran találkozhatunk nyilvánvaló áthallásokkal. Pontosan ez a helyzet most is, a Skies Unknown ugyanis a közeli jövő fikcióját meséli el, a középpontban az Erusea Királyság és az Osea Föderáció konfliktusával, akik azért kaptak hajba egymással, mert egyikük engedély nélkül, a két ország határának közelébe épített egy sztratoszférába nyúló űrliftet, aminek hatására elszabadul a pokol, a mi feladatunk pedig a konfliktusrendezés mellett leginkább az lesz, hogy megakadályozzuk egy következő világháború kirobbanását.
A nagy felforduláshoz egy kezdő pilóta oldalán csatlakozhatunk majd, miközben lehetőségünk nyílik több szemszögből is megismerni a konfliktust, és bár a cselekmény összetettsége meglepően jóra sikerült, ellenben éppen emiatt igencsak oda kell figyelni az eseményekre, hiszen folyamatosan új helyszínek és új karakterek bukkannak fel, akiket azért nem sikerült George R.R. Martint megszégyenítő minőségben beleolvasztani a történésekbe. Emiatt sokszor elveszíthetjük a fonalat, ami összességében egy kis keserűséget idéz elő bennünk, hiszen a megközelítés érezhetően rendben van, a tartalommal sincs probléma, modern és futurisztikus elemek is szép számmal kerültek a játékba, de a történet nem tud kiteljesedni, ami elég komoly kellemetlenség.
Szerencsére a játékmenet ennél sokkal összeszedettebbre sikerült, azonban már itt, az elején érdemes kijelenteni, hogy ezen a téren sincs túl sok meglepetés, a sorozat veteránjai a nagy kihagyás ellenére sem igazán találkozhatnak jelentős újdonságokkal, de aki újonc az Ace Combat világában, esetleg a stílus háttérbe szorulása miatt megelégszik egy szimpla rutinmunkával, az biztosan nem panaszkodik majd. Lássuk azonban konkrétabban, hogy miről van szó! Amit elsőként fontos tisztázni, hogy a Skies Unknown nem egy szimulátor, a legkisebb köze sincs ehhez a keményvonalas műfajhoz, a főszerepet itt ugyanis az árkád repkedés kapta, a korábbi epizódok nyomdokain.
Ez természetesen messze nem jelenti azt, hogy a tonnányi klasszikus, modern és futurisztikus vadászgépet felvonultató alkotásban olyan őrült, a fizikának maximálisan ellentmondó mutatványokat tudnánk végrehajtani, mint annak idején a HAWX vagy az Assault Horizon berkein belül, de a Flight Simulator összetettségétől elég messze van a végeredmény. Ez pedig pontosan így van jól, hiszen az Ace Combat 7 részeként a repülés, az akciózás élménye kapta a központi szerepet, méghozzá olyan látványos prezentáció társaságában, amitől sokszor elakadhat a lélegzetünk.
Magyarul tehát hiába látunk majd magunk körül tonnányi kapcsolót, a rendeltetésük a legkevésbé se érdekeljen minket, hiszen néhány gomb segítségével könnyedén a levegőben tarthatjuk a gépünket, miközben nem kell foglalkoznunk semmilyen környezeti tényezővel sem. Bár papíron állítólag hatással van a repülőre a széljárás, ezt azonban csak a hanghatások tekintetében érzékelhetjük a legtöbbször, vagyis maximálisan átadhatjuk magunkat az élménynek, a páratlanul intenzív légi küzdelmeknek, illetve a változatos feladatok teljesítésének.
Utóbbi jelző természetesen leginkább csak a sorozattal most ismerkedők szemszögéből állja meg a helyét, hiszen az Ace Combat 7: Skies Unknown ezen a téren semmi mást nem csinál, mint új köntösbe csomagolja a régi tartalmat. Ennek megfelelően a folyamatosan nehezedő, egymásra építkező feladatok a szokásos kihívásokkal kecsegtetnek, így a közönséges repülőgépes kergetőzés mellett gyakran bombázhatunk földi célpontokat, és míg máskor védelmet kell kínálnunk valakiknek vagy valamiknek, sokszor csak a pusztítás, a károkozás áll majd a középpontban.
A küldetések alapfelállása mellett szintén nem sok változás érte a játékmenet alapját, ezáltal választott repülőgépünkbe pattanva, a felhők felett száguldozva mindössze rá kell repülnünk a kiválasztott ellenségre, a lehető legközelebb vinni az automata célzórendszer középpontjához, megvárni amíg a gép magától beméri és követni kezdi a másik vasmadarat, majd az ideális pillanatban, a megfelelő rakéta elindításával megvárni a tűzijátékot. Jól ismert, évek óta működő koncepció ez, így jogos a kérdés, hogy mitől is olyan jó? Egyrészt, mert a prezentálás továbbra is zseniális, mondhatni élményszámba megy, másrészt pedig, mert idejét sem tudjuk már, hogy mikor élvezhettünk utoljára egy ilyen minőségű árkád repülős akciójátékot.
Sőt mi több, az aprólékosan felépített kampány mellett az Ace Combat 7: Skies Unknownból a többjátékosos mód sem hiányzik! Az alapokat a többféle deathmatch-szabályrendszer adja, de a Battle Royale móka neve senkit ne tévesszen meg, nem lett repülős battle royale a multiplayerben, ez is csak egy közönséges, mindenkit mindenkivel összeeresztő csatározás. A kérdéses szekció kapcsán két dolgot kell kiemelni mindenképpen! Az egyik, hogy amennyiben a kampányban igazi ászok voltunk, akkor készüljünk fel arra, hogy itt az első pár órában labdába sem tudunk rúgni másokkal szemben, de érdemes lesz kitartóan küzdenünk. A másik dolog ugyanis, hogy minden sikeres megmozdulásért cserébe in-game pénz üti majd a markunkat, amivel újabb repülőgépeket és felszereléseket oldhatunk fel magunknak, melyeket akár a kampányban is felhasználhatunk, így ha éppen ott szorongattak meg minket, akkor ezzel könnyebben átlendülhetünk a nehézségeken.
Grafika:
Bár helyenként jól észrevehető, hogy a fejlesztők a talajelemek és a távoli objektumok tekintetében csaltak az erőforrásokkal, azonban a repülők kidolgozása és a fontosabb környezeti elemek valami elképesztően jól festenek a játékban. Az egyik csúcspont minden kétséget kizáróan az a küldetés lesz, amikor viharban repülünk, és miközben a viharfelhőkben gyakran semmit sem látunk, a körülöttünk cikázó villámok pillanatokra megvilágítják majd a fülkét és a plexin csordogáló vízcseppeket. Gyönyör a köbön, de lesz még pár hasonlóan nagyszerű pillanat, miközben a gépigénnyel sem szálltak el túlzottan a készítők.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Noha a repülőgépes szimulátorok kapcsán rengeteg rossz tapasztalatot gyűjtöttünk a múltban az irányíthatóság tekintetében, azonban az Ace Combat 7: Skies Unknown ezen a téren is nagyszerűen sikerült. Bár kontrollerrel határozottan egyszerűbb a vasmadarak terelgetése, azért a billentyűzet és az egér párosával sem okoz csalódást, egyedül a kameramozgatás katasztrofális néha. A kezelőfelület ráadásul csak elsőre tűnik majd káosznak, sokadik ránézésre hozzá lehet szokni, de azért kell hozzá egy kis nyitottság a japán fejlesztésű videojátékok irányában, hiszen néhány dologba azért tényleg bele lehetne kötni.
Játszhatóság: Annak ellenére, hogy a játék egy igazi rutinmunka lett, a kampány hosszúsága nem okoz csalódást, kényelmesebb tempóban akár 15-20 órát is kihozhatunk belőle, amit a többjátékosos élmények még jobban kitolnak. Panaszra tehát nincs ok, a bekerült repülőgépek mennyisége és kidolgozása is tiszteletre méltó lett, egyedül talán a változatosabb multiplayer módok miatt haragudhatunk a készítőkre egy nagyon kicsit.
Intelligencia, nehézség:
Azért persze merész dolog azt feltételezni, hogy az Ace Combat 7 élménye a tökéleteshez közelít, éppen ellenkezőleg. A kampány ugyanis bár az elején meglepően könnyű küldetésekkel bombáz minket, de ahogy haladunk előre az idővonalon, úgy nehezedik a dolgunk, és néha egy-egy főellenfél azért meg is tud izzasztani minket. Mindeközben a mesterséges intelligencia végig alulteljesít. Csapattársaink például csak kötelező díszletek, a harcba csak látszólagosan szállnak be, míg az átlagos ellenfelek legyűrése a kacsavadászathoz hasonlatos, azaz gyakran felületes lehet sokaknak.
Hangok, zene: Bár soha nem ültünk még vadászgépben, és nem repkedtünk embert próbáló tempóval szédítő magasságokban, de ha a hanghatásokat szemlézzük, akkor pontosan ilyen élménynek képzeljük el az egészet. A gépeknek nincs művi hatásuk, a robbanások is erőteljesek, és az egyéb hangeffektek sem sikerültek rosszul, egyedül a zenékből örültünk volna sokkal maradandóbbaknak.
Összegzés: Ha nem lenne ilyen nagy hiány az árkád repülős játékokból, az Ace Combat 7: Skies Unknown akkor is egy kiváló alkotás lenne a sorban, hiszen a maga nemében minőségi munka lett. Mindez annak ellenére is igaz, hogy a szebb megjelenés és az új élmények mellett alig hoz érdemi újdonságot a műfajba, de amit elénk tár, azt legalább kiváló formában teszi. Ha szerettük a sorozat korábbi darabjait, vagy csak szimplán egy nagyszerű repülős játékra vágyunk az árkád vonalról, itt garantáltan megtaláljuk a számításainkat.
Fejlesztő: Bandai Namco Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-7100 2-Core 3,9 GHz-es vagy AMD FX-8100 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 Ti vagy ATI Radeon R7 260X grafikus kártya, 6 GB RAM, 60 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-7500 3,4 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1400 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 480 grafikus kártya, 8 GB RAM, 60 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Ace Combat-sorozat
Kategória: repülőgépes akció
A fehér hollók gyakoriságával vetekednek manapság a repülőgépes akciójátékok, éppen ezért rengetegen várták, hogy a Bandai Namco előálljon a legendás Ace Combat-sorozat aktuális epizódjával, mely a maga nemében magas szinten hozta a kötelezőt, de annál egy hajszálnyival sem többet. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miként sikerült az Ace Combat 7: Skies Unknown!
Ha a mobiljátékos és egyéb mellékszálakat – vagy zsákutcákat –, illetve az egyébként kellemes sikert aratott Ace Combat: Assault Horizont nem számoljuk, 12 teljes éve várnak már a rajongók arra, hogy megkapja számozott folytatását minden idők egyik legjobb árkád repülős játéka. Egészen pontosan ugyanis 2007-ben jelent meg az akkoriban kizárólag Xbox 360-ra megálmodott Ace Combat 6: Fires of Liberation, ami szépen megindította lefelé a lejtőn a sorozatot, részben az alkalmazott változásoknak, részben a PlayStation konzoloktól való elszakadásnak köszönhetően, hiszen ha valamit, akkor az Ace Combat-játékokat egyértelműen a Sony masinájával azonosítottuk.
Bár a franchise azóta sem tudta megismételni a korai években, még a PlayStation-exkluzivitásban megjelent epizódok sikereit, de változtak az idők, változtak a rajongók, és úgy általánosságban a világ szemléletmódja is, ezáltal kis túlzással tiszta lappal folytatódhatott az Ace Combat története a hetedik epizóddal, méghozzá az Assault Horizonhoz hasonló multiplatform-megközelítéssel, ellenben a gyökerekhez való szorosabb ragaszkodással. Lássuk, hogy az elmúlt évek botladozásai után hogyan sikerült újraéleszteniük a fejlesztőknek egy legendás sorozatot!
Aki nem tegnap ismerkedett meg az Ace Combat-sorozattal, az biztosan tisztában van vele, hogy a játék már a kilencvenes években kiemelkedett erősen történetorientált megoldásaival, amihez Tom Clancy mintájára egy saját kis univerzumot, egy alternatív valóságot álmodtak meg, ahol a fikció ellenére is gyakran találkozhatunk nyilvánvaló áthallásokkal. Pontosan ez a helyzet most is, a Skies Unknown ugyanis a közeli jövő fikcióját meséli el, a középpontban az Erusea Királyság és az Osea Föderáció konfliktusával, akik azért kaptak hajba egymással, mert egyikük engedély nélkül, a két ország határának közelébe épített egy sztratoszférába nyúló űrliftet, aminek hatására elszabadul a pokol, a mi feladatunk pedig a konfliktusrendezés mellett leginkább az lesz, hogy megakadályozzuk egy következő világháború kirobbanását.
A nagy felforduláshoz egy kezdő pilóta oldalán csatlakozhatunk majd, miközben lehetőségünk nyílik több szemszögből is megismerni a konfliktust, és bár a cselekmény összetettsége meglepően jóra sikerült, ellenben éppen emiatt igencsak oda kell figyelni az eseményekre, hiszen folyamatosan új helyszínek és új karakterek bukkannak fel, akiket azért nem sikerült George R.R. Martint megszégyenítő minőségben beleolvasztani a történésekbe. Emiatt sokszor elveszíthetjük a fonalat, ami összességében egy kis keserűséget idéz elő bennünk, hiszen a megközelítés érezhetően rendben van, a tartalommal sincs probléma, modern és futurisztikus elemek is szép számmal kerültek a játékba, de a történet nem tud kiteljesedni, ami elég komoly kellemetlenség.
Szerencsére a játékmenet ennél sokkal összeszedettebbre sikerült, azonban már itt, az elején érdemes kijelenteni, hogy ezen a téren sincs túl sok meglepetés, a sorozat veteránjai a nagy kihagyás ellenére sem igazán találkozhatnak jelentős újdonságokkal, de aki újonc az Ace Combat világában, esetleg a stílus háttérbe szorulása miatt megelégszik egy szimpla rutinmunkával, az biztosan nem panaszkodik majd. Lássuk azonban konkrétabban, hogy miről van szó! Amit elsőként fontos tisztázni, hogy a Skies Unknown nem egy szimulátor, a legkisebb köze sincs ehhez a keményvonalas műfajhoz, a főszerepet itt ugyanis az árkád repkedés kapta, a korábbi epizódok nyomdokain.
Ez természetesen messze nem jelenti azt, hogy a tonnányi klasszikus, modern és futurisztikus vadászgépet felvonultató alkotásban olyan őrült, a fizikának maximálisan ellentmondó mutatványokat tudnánk végrehajtani, mint annak idején a HAWX vagy az Assault Horizon berkein belül, de a Flight Simulator összetettségétől elég messze van a végeredmény. Ez pedig pontosan így van jól, hiszen az Ace Combat 7 részeként a repülés, az akciózás élménye kapta a központi szerepet, méghozzá olyan látványos prezentáció társaságában, amitől sokszor elakadhat a lélegzetünk.
Magyarul tehát hiába látunk majd magunk körül tonnányi kapcsolót, a rendeltetésük a legkevésbé se érdekeljen minket, hiszen néhány gomb segítségével könnyedén a levegőben tarthatjuk a gépünket, miközben nem kell foglalkoznunk semmilyen környezeti tényezővel sem. Bár papíron állítólag hatással van a repülőre a széljárás, ezt azonban csak a hanghatások tekintetében érzékelhetjük a legtöbbször, vagyis maximálisan átadhatjuk magunkat az élménynek, a páratlanul intenzív légi küzdelmeknek, illetve a változatos feladatok teljesítésének.
Utóbbi jelző természetesen leginkább csak a sorozattal most ismerkedők szemszögéből állja meg a helyét, hiszen az Ace Combat 7: Skies Unknown ezen a téren semmi mást nem csinál, mint új köntösbe csomagolja a régi tartalmat. Ennek megfelelően a folyamatosan nehezedő, egymásra építkező feladatok a szokásos kihívásokkal kecsegtetnek, így a közönséges repülőgépes kergetőzés mellett gyakran bombázhatunk földi célpontokat, és míg máskor védelmet kell kínálnunk valakiknek vagy valamiknek, sokszor csak a pusztítás, a károkozás áll majd a középpontban.
A küldetések alapfelállása mellett szintén nem sok változás érte a játékmenet alapját, ezáltal választott repülőgépünkbe pattanva, a felhők felett száguldozva mindössze rá kell repülnünk a kiválasztott ellenségre, a lehető legközelebb vinni az automata célzórendszer középpontjához, megvárni amíg a gép magától beméri és követni kezdi a másik vasmadarat, majd az ideális pillanatban, a megfelelő rakéta elindításával megvárni a tűzijátékot. Jól ismert, évek óta működő koncepció ez, így jogos a kérdés, hogy mitől is olyan jó? Egyrészt, mert a prezentálás továbbra is zseniális, mondhatni élményszámba megy, másrészt pedig, mert idejét sem tudjuk már, hogy mikor élvezhettünk utoljára egy ilyen minőségű árkád repülős akciójátékot.
Sőt mi több, az aprólékosan felépített kampány mellett az Ace Combat 7: Skies Unknownból a többjátékosos mód sem hiányzik! Az alapokat a többféle deathmatch-szabályrendszer adja, de a Battle Royale móka neve senkit ne tévesszen meg, nem lett repülős battle royale a multiplayerben, ez is csak egy közönséges, mindenkit mindenkivel összeeresztő csatározás. A kérdéses szekció kapcsán két dolgot kell kiemelni mindenképpen! Az egyik, hogy amennyiben a kampányban igazi ászok voltunk, akkor készüljünk fel arra, hogy itt az első pár órában labdába sem tudunk rúgni másokkal szemben, de érdemes lesz kitartóan küzdenünk. A másik dolog ugyanis, hogy minden sikeres megmozdulásért cserébe in-game pénz üti majd a markunkat, amivel újabb repülőgépeket és felszereléseket oldhatunk fel magunknak, melyeket akár a kampányban is felhasználhatunk, így ha éppen ott szorongattak meg minket, akkor ezzel könnyebben átlendülhetünk a nehézségeken.
Grafika:
Bár helyenként jól észrevehető, hogy a fejlesztők a talajelemek és a távoli objektumok tekintetében csaltak az erőforrásokkal, azonban a repülők kidolgozása és a fontosabb környezeti elemek valami elképesztően jól festenek a játékban. Az egyik csúcspont minden kétséget kizáróan az a küldetés lesz, amikor viharban repülünk, és miközben a viharfelhőkben gyakran semmit sem látunk, a körülöttünk cikázó villámok pillanatokra megvilágítják majd a fülkét és a plexin csordogáló vízcseppeket. Gyönyör a köbön, de lesz még pár hasonlóan nagyszerű pillanat, miközben a gépigénnyel sem szálltak el túlzottan a készítők.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Noha a repülőgépes szimulátorok kapcsán rengeteg rossz tapasztalatot gyűjtöttünk a múltban az irányíthatóság tekintetében, azonban az Ace Combat 7: Skies Unknown ezen a téren is nagyszerűen sikerült. Bár kontrollerrel határozottan egyszerűbb a vasmadarak terelgetése, azért a billentyűzet és az egér párosával sem okoz csalódást, egyedül a kameramozgatás katasztrofális néha. A kezelőfelület ráadásul csak elsőre tűnik majd káosznak, sokadik ránézésre hozzá lehet szokni, de azért kell hozzá egy kis nyitottság a japán fejlesztésű videojátékok irányában, hiszen néhány dologba azért tényleg bele lehetne kötni.Játszhatóság:
Annak ellenére, hogy a játék egy igazi rutinmunka lett, a kampány hosszúsága nem okoz csalódást, kényelmesebb tempóban akár 15-20 órát is kihozhatunk belőle, amit a többjátékosos élmények még jobban kitolnak. Panaszra tehát nincs ok, a bekerült repülőgépek mennyisége és kidolgozása is tiszteletre méltó lett, egyedül talán a változatosabb multiplayer módok miatt haragudhatunk a készítőkre egy nagyon kicsit.Intelligencia, nehézség:
Azért persze merész dolog azt feltételezni, hogy az Ace Combat 7 élménye a tökéleteshez közelít, éppen ellenkezőleg. A kampány ugyanis bár az elején meglepően könnyű küldetésekkel bombáz minket, de ahogy haladunk előre az idővonalon, úgy nehezedik a dolgunk, és néha egy-egy főellenfél azért meg is tud izzasztani minket. Mindeközben a mesterséges intelligencia végig alulteljesít. Csapattársaink például csak kötelező díszletek, a harcba csak látszólagosan szállnak be, míg az átlagos ellenfelek legyűrése a kacsavadászathoz hasonlatos, azaz gyakran felületes lehet sokaknak.Hangok, zene:
Bár soha nem ültünk még vadászgépben, és nem repkedtünk embert próbáló tempóval szédítő magasságokban, de ha a hanghatásokat szemlézzük, akkor pontosan ilyen élménynek képzeljük el az egészet. A gépeknek nincs művi hatásuk, a robbanások is erőteljesek, és az egyéb hangeffektek sem sikerültek rosszul, egyedül a zenékből örültünk volna sokkal maradandóbbaknak.Összegzés:
Ha nem lenne ilyen nagy hiány az árkád repülős játékokból, az Ace Combat 7: Skies Unknown akkor is egy kiváló alkotás lenne a sorban, hiszen a maga nemében minőségi munka lett. Mindez annak ellenére is igaz, hogy a szebb megjelenés és az új élmények mellett alig hoz érdemi újdonságot a műfajba, de amit elénk tár, azt legalább kiváló formában teszi. Ha szerettük a sorozat korábbi darabjait, vagy csak szimplán egy nagyszerű repülős játékra vágyunk az árkád vonalról, itt garantáltan megtaláljuk a számításainkat.